Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-23 / 250. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1565. október 23. Sukarno újabb felhívása Sukarno elnök csütörtök este újabb felhívást inté­zett Indonézia népéhez, hogy tartózkodjanak min­den bosszúálló cselekedet­től és egységes szellemben számolják fel a szeptember 30-i megmozdulás követ­kezményeit. Az elnök üzenetét az a közlemény tartalmazza, amelyet a legfelső hadmű­veleti parancsnokság csü­törtök esti üléséről adtak ki. Az ülésen, amely a rend helyreállításához szük­séges intézkedéseket vitatta meg, határozatot hoztak ar­ról, hogy a djakartai kijá­rási tilalom időtartamát tíz óráról hét és fél órára csök­kentik. Az ülést követően Sukarno két rendeletet adott ki, az egyik az indo­néz forradalom megvédésé­ről, a másik a Malaysia elleni harc folytatásáról szól. Ezenkívül az elnök be­tiltotta az előzetes engedély nélkül szervezett tüntetése­ket. s felszólította a lakos­ságot, tartózkodjék a faj­gyűlölő incidensektől, a gyújtogatástól és a foszto­gatástól. Hangsúlyozta a gyarmati rendszer, a neo- kolonializrnus és az impe­rializmus elleni küzdelem szükségszerűségét. Egy AFP-jelentés közli: az indonéz kormány cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Kínából származó fegyvereket csem­pésztek Indonéziába. A kormány vizsgálatot ren­delt el, de ennek során semmi olyan bizonyítékot nem találtak, ami a híresz­teléseket alátámasztotta volna és így azokat alap­talannak kell tekinteni — írja az AFP a djakartai rádió közlésére hivatkozva. • Subandrio indonéz mi­niszterelnökhelyettes és kül­ügyminiszter csütörtökön bejelentette, hogy Indoné­zia hajlandó részt venni Algírban a november 5-re kitűzött afro-ázsiai értekez­leten — közölte a djakar­tai rádió. Ezt az indonéz álláspontot fejtette ki Su­karno elnök Algéria dja­kartai nagykövetével foly­tatott megbeszélésén is. Ponontarjov beszéde Prágában A 35 kommunista és munkáspárt prágai nemzet­közi találkozóján, amelyet a Komintern hetedik kong­resszusának 30. évfordulója alkalmából tartanak, mint már jelentettük, beszédei mondott Borisz Ponomar- jov, az SZKP küldöttségé­nek vezetője, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára. Kifejtette, hogy a Kom­intern hetedik kongresszu­sa a nemzetközi kommu­nista ‘ mozgalom történeté­nek kiemelkedő eseményei közé tartozott, elősegítette a mozgalom fellendülését, a marxista—leninista elmé­let gazdagodását, a mun­kásosztály, a néptömegek alapvető érdekeiért, a fasiz­mus és a világháború ellen vívott harc stratégiájának és taktikájának kifejlesz­tését. A Komintem-kongresszus határozatai hozzájárultak a jobboldali opportunizmus és a baloldaliaskodó doktri- nérség ellen vívott harchoz. A kongresszus eszméi ma is segítséget nyújtanak a kommunistáknak világtör­ténelmi feladataik meg­oldásában: — A Szovjetunió Kom­munista Pártja világosan látja a nemzetközi kommu­nista mozgalomban fenn­álló nehézségek teljes ko­molyságát — folytatta.'— Ezért az SZKP mindent el­követ, hogy elvi, marxista— leninisa alapon kiküszöbö­lődjenek ezek a nehézsé­gek. Lankadatlanul arra tö­rekszik, hogy megszűnje­nek a nézeteltérések, egy­séges akciók bontakozza­nak ki a közös célokért ví­vott harcban, két- és sok­oldalú találkozókat tartsa­nak valamennyi kommu­nista párt egyetértésének megteremtése céljából. Pár­tunk szilárdan arra törek­szik, hogy a szocialista kö­zösség összeforrjon a mar- xizmus-leninizmus, a szo­cialista internacionalizmus elvei alapján. Az SZKP Központi Bizottsága minden lehe­tőt megtett, hogy rendezze kapcsolatait a Kínai Kom­munista Párttal. Mint a nemzetközi kommunista mozgalom előtt ismeretes, az általunk tett lépések nem vezettek pozitív ered­ményre. Megválasztották az SZVSZ vezető szerveit Az SZVSZ végrehajtó bi­zottságának csütörtök esti ülésén egyhangúlag a szer­vezet elnökévé választották Renato Bidossit. Megválasz­tották az alelnököt is. Az SZVSZ főtitkárává Louis Saillant-t. választot­ták, Pierre Gensous-t lett a főtitkárhelyettes. A titkárság tagjai: Vik­tor Podzerko (Szovejtunió), Luis Padilla (Chile), Edvin Chleboun (Csehszlovákia), Raul Silvestri (Olaszország), Stana Dragoi (Románig, Csen Ji (Kína), Setiati Su- rasti (Indonézia) és Moham­med Al-Szaid (Szudán). Tüntetések Argentínában Véres összeütközésekre került sor csütörtökön Ar­gentína fővárosának több pontján a munkások tíz­ezrei és a rendőrség között. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint egy munkás meghalt és számosán meg­sebesültek. A rendőrség ku­tyákkal és könnyfakasztó gázzal támadta meg a munkásokat, amikor négy órás tiltakozó sztrájkba kezdtek a kormány alkot­mányellenes politikája ellen. A küzdelem azután lövöl­dözéssel folytatódott. A megtámadott munkásság kőzáporral védekezett. A rendőrség több mint 200 tüntetőt letartóztatott. A feszültség tovább nőtt, amikor az argentin általá­nos munkásszövetség pén­tekre 24 órás általános sztrájk rendezését határoz­ta el, feleletül arra, hogy ,.a rendőrség vandál módon rátámadt a munkásokra”. Becslések szerint az álta­lános sztrájkban 2 200 000 munkás vesz részt. A sztrájk elsősorbana nehéz- és a textilipart bénítja meg. A Havannában tartózkodó Gromiko szovjet kül­ügyminiszter találkozott a kubai vezetőkkel és tárgya­lásokat folytatott velük. — Képünk Gromiko és Fidel Castro találkozóján készült. BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK-BELGRAD ­BELGRAD Kegyeletes ünnepség ke­retében emlékeztek meg a jugoszláviai Kragujevácon a város legújabb történel­mének legszomorúbb és egyben a legörömtelibb nap­járól — a hétezer kraguje- váci hazafi kivégzésének 24. és a város felszabadu­lásának 21. évfordulójáról. Huszonnégy évvel eze.őtt ezen a helyen a fasiszták vadállati kegyetlenséggel hétezer személyt gyilkoltak meg. Ezen a helyen a hétezer hazafival együtt a fasiszták kivégezték a kra- gujeváci iskolák 300 diák­ját és tanárait is. Az egyik tanár a kivégzés pillana­ta előtt a következőket kiáltotta a fasiszták felé: „Mi most is ezekben a pillanatokban is leckét adunk diákjainknak”« OSLO Tíz nappal Per Borten újonnan megválasztott nor­vég miniszterelnök kormá­nyának megalakulása után, a kormány a parlament elé terjesztette politikájának irányvonalát. A miniszter- elnök bejelentette a négy párt koalícióját alkotó kor­mány folytatja szociálde - mokrata elődjének kül­politikáját. — Továbbra is együttműködik a NATO. val és mindent elkövet az EFTA és az Európai Gaz­dasági Közösség közeledé­tünemény legizgatottabb megfigyelői — írja a Pravda tokiói tudósítója • - az üstökös felfedezői, Kaou- ru Ikeja és Tatobu Széki voltak. Mindketten amatőr csillagászok, akik gyermek­koruk óta álmodoztak ar­ról, hogy egyszer tudósok lehessenek. Egyetem he­lyett azonban mindjárt is­kolai tanulmányaik elvég­zése után munkát kelleti vállalniuk. A 21 éves Ike­ja Szidzuoka tartomány egyik hangszergyárábrn dolgozik, a 34 éves Széki pedig gitárórákat ad Ko tibanw PASADENA Dr. Richard Feynman, a Kaliforniai Technológiai Intézet professzora, akit a Svéd Akadémia amerikai és japán kollégájával az idei fi­zikai Nobel-díjjal tüntetett ki, újságíróknak elmondot­ta, hogy mindhárman egy­mástól függetlenül megkö­zelítőleg ugyanazt az ered­ményt érték el kutatási te­rületükön, a kvantum­elektrodinamikában. A munka nagy részét, ame­lyért a díjat kapták, még az 1940-es években végez­ték. „Egymástól függetle­nül dolgoztunk. Bár Schwinger professzorral be­széltem néhányszor telefo­non, Tomonaga professzor­ral csak 1949 után talál­séért. USUMBURG A Reuter és az AP je­lentése szerint csütörtökön este Burundiban kivégez­ték a hétfői államcsínykí­sérlet résztvevőit. Har­mincnégy lázadót végeztek ki, közöttük öt katona- és két csendőrtisztet. A ha­lálraítéltek száma 36, de ketten megszöktek. koztam. Mindegyikünk ön­állóan egyénileg dolgozott — így kettőt közülünk fe­lesleges volt jutalmazni” — jelentette kt Közös hadgy akorla t HAYNEVILLE Csütörtökön folytatódott a kihallgatása a 21 eszten­dős Wilkinsnek, a Ku Klux Klán terroristájának perében. Ismeretes, hogy Wilkins féléve meggyilkol­ta Viola Liuzzo asszonyt, akinek a Ku Klux Klan szemében az volt a bűié, hogy támogatta a négerek egyenjogúságáért közdő polgárjogi mozgalmat. Csü­törtökön a koronatanú Ga­ry Thomas Rowet hallgat­ták ki, aki az FBI ügynö­keként beépült a Ku Klux Klanba és szemtanúja volt a gyilkosságnak: MOSZKVA A csütörtöki ritka égi Batov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egye­sült Fegyveres Erőinek ve­zérkari főnöke nyilatkoza­tot adott az Izvesztyijának azokról a hadgyakorlatok­ról, amelyek több európai ország fegyveres erőinek részvételével most folynak a Német Demokratikus Köztársaság területén. A tábornok kijelentette, hogy ezeket a hadgyakor­latokat a harci feltételeket megközelítő körülmények között bonyolítják le. Har­cászati-hadászati feladatuk biztosítani Közép-Európa térségének védelmét eset­leges agresszív támadással szemben. Á dollár, a háború és a szegénység z Egyesült Államok leghíre­sebb technikai és műszaki főiskolája Massachussets városá­ban van. Hűinek az egyetemnek vezető közgazdász professzora, Paul Samuelson, aki az Egyesült Államok legnagyobb szaktekinté­lyei közé tartozik, a közelmúlt­ban, egyik feltűnést keltő elő­adásában, szónoki kérdést tett fel. „Mi az oka annak, — kérdez­te — hogy az amerikai közgaz­dászok rózsásabb színben látják a jövőt, mint az utóbbi eszten­dőkben bármikor?” A prof.sszor mindjárt felelt is saját kérdésé­re: „Véleményem szerint az új, döntő tényező a vietnami háború fokozódása”. Az emlékezetes „Johnson-dok- trina”, a vietnami háború „lép­csőzetes fokozásának” bevezetése előtt az amerikai üzletembereket és a polgári közgazdászokat ag­gasztotta, hogy az év második negyedében lassult az amerikai gazdaság növekedése. Attól tar­tottak, hogy ez 1966 elejére gaz­dasági Visszaesés kibontakozásá­hoz vezethet; Azóta a vietnami háború a trösztök számára valóságos arany­bányának bizonyult. — Harry Freeman amerikai újságíró a Pravda számára írt tanulmányá­ban a fordulat időpontját is meg­határozta: ,,A Wall Street hangu­lata akkor változott meg, ami­kor Johnson augusztus 4-én 1,7 milliárd dollár összegű pótelő­irányzatot kért a kongresszustól a vietnami háború folytatására. McNamara ugyanakkor közölte, hogy a fegyeveres erők létszámát 340 ezer fővel, azaz csaknem 3 millióra növelik« ülönböző üzleti körök már szeptember elején kiszámí­tották, hogy a Pentagon által adott katonai megrendelések a harmadik és negyedik évnegyed­ben összesen két milliárd dollár­ral nőnek. Ez a mennyiség profit szempontjából hatalmas növeke­dést jelent az érintett fegyver- gyártó monopóliumok számára. A National City Bank of New York adatai szerint a 20 legna­gyobb repülőgép és rakétaipari társulat profitja ebben az eszten­dőben a múltévihez képest 18 százalékkal, a legnagyobb száz elektronikai monopóliumé pedig 26 százalékkal növekszik. — Az irányzatot a tőzsdei árfolyamok is világosan mutatják. A vietna­mi háború repülőgép- és helikop­ter igénye magasra tornászta az érintett repülőgépipari vállalatok részvényárfolyamát. Johnson el­nök augusztus elejei nyilatkozata óta a Boeing Aircraft Corpora­tion részvényeinek árfolyama 78 dollárról 93-ra, a Douglas Air- crafté pedig 47 dollárról 55-re emelkedett. Mindent összevéve: csak a nyilvánosságra hozott katonai ki­adások elérik az Egyesült Álla­mokban az évi 55 milliárd dol­lárt. Ezzel a „háború finanszíro­zása” vált az amerikai politika legjellegzetesebb vonásává. Mindez kiáltó ellentétben van a Johnson elnök által szüntele­nül hangoztatott ígéretekkel, — amelyek „szegénység elleni prog­ram”, a „hanyatló területek se­gélyezése” és más címeken óriási beruházásokat ígértek a „jólét finanszírozására”. A valóság azt mutatja, hogy a földkerekség leggazdagabb tőkés országa a háború finanszírozásá­ra költött összegeknek csak egy töredékét fordítja égető népjóléti és társadalmi problémáinak meg­oldására. merikai haladó közgazdá­szok például kimutatták, hogy a háború után (még Roose- velt kezdeményezésére) hozott törvény alapján 16 milliárd dol­lárt fordítottak a katonaságtól leszerelt fiatalemberek szakmai képzésére. Ez a program sem ol­dotta meg a problémákat — Johnson úgynevezett „szegénység elleni kampánya” azonban mind­össze tizenhatod része a Roose- velt által kezdeményezett prog­ram összegének! Más szóval: öt­venötöd része a nyílban katonai kiadásokra szánt összegnek és 700 ezer dollárral kevesebb a vietnami háború fokozására kért egy évi „pótléknál”! Hasonlóikép­pen jellemző az az adat, amely az amerikai közmunka-alap és a nagyvárosok nyoromnegyedeinek megsegítésére irányuló program finanszírozására vonatkozik. Er­re a két programra együttesen Johnson összesen 3,2 milliárd dollárt kért a kongresszustól, s ő maga is azt mondotta: ..Kérdé­ses, hogy ez az összeg elég-e, s hogy időben érkezik-e”. Az elnök kétségei nagyon is indokoltak, ha meggondoljuk, hogy az amerikai közjóiét egyik legfontosabb és legsúlyosabb problémájával fog­lalkozó *terv rendelkezésére bo­csátott összeg mindössze kétsze­rese a külföldi államok rendel* kezesére bocsátott amerikai ka­tonai segélynek, és tizenketted része a katonai költségvetésnek! H a lehet, még elevenebben mutatja a „háború finan­szírozása” és a „jólét finanszíro­zása” közötti különbséget az úgy­nevezett „gazdaságilag pangó és hanyatlásban lévő területek” se­gélyezése. Johnson ezeknek a területeknek a kérdését „az Egyesült Államok egyik legsú­lyosabb gondjának” nevezte, — olyannyira, hogy rendkívüli kongresszusi üzenetben fordult a törvényhozáshoz. A rendkívüli üzenet eredményeképpen 500 mil­lió dolláros kiutalást kaptak ezek a területek, nagyrészt közmun­kák finanszírozására. A szóban- forgó területek lakossága azon­ban 27 millió fő, ami azt jelenti, hogy egy lakosra összesen mint­egy évi 18 dollár jut Ez az ösz- szeg pedig éppen tizedrésze an­nak, amit akkor kapunk, ha a vietnami háborúra költött dollá­rokat elosztjuk Dél-Vietnam la­kóinak számával... Johnson elnök Kennedy halá­la után a „nagy társadalom” ígé­retével lépett az amerikai közvé­lemény elé. Eddig ebből az ígé­retből csak a „nagy hadikiadá- sok”-tétei valósult meg. — ie -*

Next

/
Oldalképek
Tartalom