Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 1965. szeptember 5. Papandreu engedményeket tesz a jobboldalnak Pénteken este újabb nagy tüntetések voltak Gö­rögországban. Az általános munkásszövetség az Athén központjában lévő Glória Színházban rendezett politi­kai nagygyűlést. A szónokok az alkotmánynak az uralko­dó által történt megsérté­sét panaszolták, és vá­lasztásokat követeltek; A belvárosi utcákon tüntető csoportok vonultak fel. Jel­szavaikban elítélték azt, hogy Frederika anyakirály­nő beavatkozik a belpoli­tikai életbe. Más jelszavak az amerikai beavatkozást bélyegezték meg. A tünte­tő csoportok később rend­ben oszlottak szét. Mint ismeretes, a görög politikai válság amiatt rob­bant ki, hogy a király me­nesztette Papandreut, a legutóbbi választásokon győztes Centrum Unió ve­zetőjét a miniszterelnökség­ből. Azóta a parlament az udvar két miniszterelnök­jelöltjét megbuktatta. Az elhúzódó politikai bizonyta­lanság gazdasági veszélyeire intett az a felhívás, amelyet pénteken a görög kereske­dőszövetség és az athéni ke. reskedelmi kamara intézett a belpolitikai élet vezetői­hez. A petíció a politikai ellentétek rendezését sür­geti. Konstantin király a oén- tek hajnalba nyúló koro­JSasszer elutazóit Jugoszláviából Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke szombaton befejezte négy­napos jugoszláviai látoga­tását, és a kora délutáni órákban repülőgépen el­utazott BelgrádbóL Az el­nököt és kíséretét a belgrá­di repülőtéren Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, Edvard Kar dél j, a Szövet­ségi gyűlés elnöke, Alek- szandar Rankovics köztár­sasági alelnök, Petar Sztambolics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke, Marko Nikezics külügymi­niszter és több más hiva­talos személyiség búcsúz­tatta. natanács teljes kudarcától nem zavartatva, Korfuba utazott, de szombaton visz- szatért és ismét fogadta Ci* rimokosz ügyvezető minisz­terelnököt. ☆ Papandreu elvben bele­egyezik abba, hogy a jobb­oldali Ere ügyvezető kor­mányt alakítson, ha az ál­talános választásokat az alkotmány előírta időn, 45 napon belül kiírja és el­lenőrzi. A parlamenti több­séget irányító, középutas polgári Centrum Unió ve­zére a párt döntéséröl szom­baton délelőtt tájékoztatta az újságírókat. Papandreu ezt követően telefonált Ka­nellopulosznak, az Ere ve­zetőjének, és találkozóikért tőle. hogy a megállapodás részleteit lerögzíthessék. — Előzőleg ugyanis Kanello- pulosz már hozzájárult a politikai válság ilyen meg­oldásához. Időközben Korfuból visz- szatért Athénbe Konstantin király és azonnal fogadta a Centrum Unió disszidens parlamenti csoportját veze­tő Cirimokosz ideiglenes miniszterelnököt. Cirimo­kosz egy korábbi nyilatko­zatában olyan álláspontot foglalt el, hogy a jelenleg' politikai légkörben „nem ta­nácsos” az általános válasz­tások kiírása. Véget ért a „dominikai vérontás" Garda Godoy ideiglenes kormányát pénteken rövid ceremónia keretében be­iktatták. Első nyilatkozatában Go­doy kormánya célkitűzéseit vázolta. Az a szándékom — mondotta —, hogy tel­jes mértékben pártatlan és olyan kormányt állítsak fel, amely bizalmat és megbe­csülést kelt mindazon pár­tokban, amelyek a megtar­tandó választásokon mérik össze erejüket. A kormány célja — hangsúlyozta Go­doy —, hogy kiküszöbölje a katonák mindenfajta be­avatkozását a politikai kér­désekbe, hogy előmozdítsa az agrárreform igazságos végrehajtását és átszervez­ze a hadsereget. Az ideiglenes kormány­A baloldali erők megosztottsága növelte De Gaulle újraválasztásának esélyeit De Gaulle újrajelölteti magát a köztársasági elnök­ségre — hangoztatja a de- gaulleista Notre Republique ,*Aki józanul gondolkozik — írja vezércikkében az UNR hetilapja — nem ké­telkedhetek De Gaulle tá­bornok jelöltségében. Meg­kezdett műve — különösen a nemzetközi politikában — olyan nagyjelentőségű, hogy bizonyára folytatni kívánja, ameddig csak lehet”. — A lap szerint De Gaullet leg­feljebb egészségi okok té­ríthetik el szándékától, ez azonban nem látszik való­színűnek. A köztársasági elnökvá­lasztás a franria politikai élet nyári szünete után is­mét az érdeklődés előteré­be került és az ellenzéki pártokat is erősen foglal" koztatja. A francia KP Po­litikai Bizottságának nyilat­kozatára, amelyben felszó­lította a baloldali demokra­tikus pártokat és szerveze­teket, hogy minimális közös program vagy platform alapján néhány napon be­lül egyezzenek meg egy kö­zös jelölt személyében, a Populaire szombati számá­ban válaszolt. A szocialis­ták azzal az érveléssel tér nek ki az FKP felhívása elől, hogy a kommunisták­kal való nyűt együttműkö­dés esetén több szavazatot veszítenének a jobbolda­lon, mint amennyit a bal­oldalon nyernének. — Az SFIO ezzel megerősítette azt az álláspontját, amit Ju­les Moch volt miniszter, o párt egyik vezetője fejtett ki e napokban a Le Monde hasábjain. Moch cikkében megrajzolta az .Ideális bal­oldali elnökjelölt” portréját. A Defferre helyébe lépő „Monsiewrq”-nak Moch sze­rint nincs szüksége prog­ramra, mert De Gaulle utódjának nem kell kormá­nyoznia, csak a döntő bíró szerepét kell betöltenie a parlament és az ennek fe­lelős kormány között. Ezért felesleges közös programról tárgyalni a kommunisták­kal, elég ha a jelölt nem kifejezetten kommunistáéi, lenes politikus és így, ha nem is az első fordulóban, de a választás második me­netében számíthat az FKP szavazóinak támogatására. Az Humanité szembe­szállt ezzel a taktikai el­képzeléssel, — rámutatott hogy o szocalista párt má­sodrangú polgárok segédha­dának tekinti a kommunis­ta szavazók millióit. A kö­zös programon alapuló egység — szögezte le az FKP hivatalos lapja — a De Gaulle-ellenesség igazi kritériuma, közös program nélkül nem lehet a De Gaulle vagy epigonjai le­győzéséhez szükséges népi megmozdulást előidézni. Alig három hónappal a köztársasági elnökválasztás előtt tehát még mindig bi­zonytalan a demokratikus erők fellépése a választási kampányban, csupán a kommunista párt szögezte le egyértelműen elvi állás­pontját: Az FKP az együtt­működés híve és a demok­ratikus erők egységét szol­gáló jelöltet állít akkor is. ha a szocialista párt nem hajlandó közös platformra lépni. Az ellenzék és főleg a baloldali erők megosztott­sága megerősítette De Gaulle helyzetét és senki sem kételkedik benne, — hogy újbóli jelöltetése ese­tén megkapja a szavazatok szükséges többségét. A vá­lasztási harc csak akkor válna nyílttá, ha a köztár­sasági elnök Pompidout vagy más hívét javasolná utódjáuL fő kiemelte beszédében, a dominikaiakra tartozik an­nak biztosítása, hogy a le­hető legrövidebb időre szo­rítkozzék az intervenciós erők tartózkodása Domini­ka területén. Amíg a beiktatási cere­mónia csaknem zárt körű ünnepség keretében zajlott le, több mint 150 ezer em­ber gyűlt össze, hogy meg­hallgassa Caamano ezredes nyilatkozatát kormánya le­mondása után. A dominikai ideiglenes kormány beiktatása alkal­mából Johnson elnök leve­let intézett az AÁSZ főtit­kárához. Levelében az el­nök köszönetét mond a szervezetnek, amiért erő­feszítéseivel hozzájárult a rend helyreállításához Do­minikában. Az elnök sze­rint az AÁSZ tekintélye megerősödött a dominikai akció következtében. Az ENSZ szóvivője pén­teki nyilatkozatában kije­lentette, U Thant főtitkár reméli, hogy az ideiglenes kormány hivatalba lépése a dominikai vérontás végét jelzi és első fontos lépés a törvényesség visszaállításá­hoz, a Dominikai Köztársa­ság számtalan nehézsége leküzdéséhez. méreteket ölt »z India— pakisztáni incidens India és Pakisztán vál­tozatlanul egymást vádol­ják á helyzet súlyosbodá­sáért. Az indiai haderő részéről közölték, hogy si­került megállítani a pakisz­táni erők előnyomulását, a másik fél viszont azt mond­ja, hogy a pakisztáni had­sereg mindössze megszilár­dítja új állásait az előnyo­mulás után. Pakisztáni hivatalos szó­vivő bejelentette, hogy szombaton 40 indiai sugár- hajtású repülőgép behatolt Pakisztán területe fölé, majd miután légicsatába bonyolódott a pakisztáni légierőkkel, visszatért In­diába. Ugyanakkor az indiai hadügyminisztérium azt kö­zölte, hogy Délnyugat-Kas­mírban pakisztáni tankok és repülőgépek támadták meg Indiát, de az indiai csapatok hamarosan vissza­szorították őket­A pakisztáni hatóságok ezenkívül bejelentették, hogy csapataik és az úgy­nevezett „szabad kasmírt erők” átkeltek a Tawi fo­lyón és nyolc kilométerre behatoltak az indiai állá­sokba. Heves harcok Saigontól 120 kilométernyire A dél-vietnami kormány­csapatok több zászlóalja a Mekong folyó torkolatvidé­kén pénteken este súlyos harcba keveredett a parti­zánok alakulataival — kö­zölte Saigonban az ameri­kai katonai főparancsnok­ság szóvivője. A harcokban szombatra virradóra sem állt be szü­net. Közelebbi részletek is­meretének hiányában a szó­vivő nem tudott adatokkal szolgálni a veszteségeket il­letően. Az AFP tudósítása szerint Dél-Vietnam más vidékein nem zajlottak le harci cse­lekmények. Hírügynökségi jelentések­ből kiderül, hogy a saigoni vezetőknek továbbra is nagy gondot okoz a dél- vietnami rezsim politikája ellen tiltakozó diákmozga­lom erősödése. Mint a Reu­ter közli, pénteken este ülést tartott a nemzeti fő­tanács és Nguyen Van Thieu államfő elnökletével meghallgatta Nguyen Chanh Thi tábornoknak a dél­vietnami első hadtest főpa­rancsnokának jelentését az egyetemi diákság megmoz­dulásairól. Az angol hír- ügynökség értesülése szerint a tábornokok teljhatalom­mal ruházták fel magukat abból a célból, hogy külön­leges katonai körzetekké nyilváníthassák azokat a2 országrészeket, áhol a nép és a tanulóifjúság elégedet­lensége tömegtüntetésekre vezet. Pénteken este több rendeletet hoztak nyilvá­nosságra, amelyek házku­tatásokat, gyülekezési tilal­mat és sajtócenzúrát he­lyeznek kilátásba a katonai övezetté nyilvánítandó vi­dékeken. Á gazdasági munka is forradalmi harc Megyénk pártszervezetei­ben a párt ideológiai irány­elveinek megvitatása folyik; A soronlévő taggyűlések a kommunisták szemléletének egységes alakításában. az elméleti kérdések politikai és gyakorlati következteté­seinek levonásában figye­lemre méltó eredményekkel járnak. Az irányelvek mon­danivalói közül joggal ke­rülnek előtérbe az osztály- harc egyik fő frontszaka­szának a gazdasági építő munkának elméleti, gyakor­lati problémái. Közvetlen napi feladat lett érvényesíteni a párt, a kommunisták tevékenységé­ben az MSZMP VIII. Kong­resszusának határozatát: — „Az osztályharc fő területei jelenleg a szocialista gazda­ság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kiala­kítása. Ezért az osztály­harcban a szervezés, a meg­győzés és az ideológiai harc került előtérbe.” Gyakran felmerül — a munkásosztály hatalmáért folyó osztályharc emlékeit idézve és azokat napjaink gazdasági feladataival össze, vetve —. hogy az „igazi” forradalmi osztályharc már a múlté, a gazdasági épí­tés, a gazdasági szervező munka, a párt ezzel kapcso­latos tevékenysége már nem elég forradalmi feladat; Egyes elvtársaink nem tud­nak lelkesedni a gazdasági feladatok ellátása közben. Vannak, akik értetlenül áll­nak a gazdasági építés nagy sikerei mellett is jelentkező nehézségek, egyenetlensé­gek, ellentmondások láttán; Gazdasági posztokon dol­gozó elvtársaink gyakran ott tévednek, hogy lebecsü­lik gazdasági döntéseikben azok politikai következmé­nyeinek mérlegelését, lebe­csülik az erkölcsi ösztönző­ket, nem értik a szükségle­tek kielégítésének irányába ható, a gazdasági hatékony­ság fokozását célzó, a terv- szerűséget szolgáló intézke­déseket, a gazdasági felada­tokat szűk prakticista, mű­szaki-szervezési oldalról kö­zelítik meg. Vannak, akik a gazdasági munka nélkülözhetetlen módszereit — a szervezést, a meggyőzést — tartják „puhának”; Az ideológiai irányelvek eszmei fegyvert jelentenek számunkra ahhoz, hogy a gazdasági munka rangját a forradalmi harc színvonalá­ra emeljük; s szocialista forradalmunk jelenlegi idő­szakában új sikerekkel te­tézzük a marxizmus—leni- nizmus győzelmeinek soro­zatát. CD A felszabadulás utáni, kezdeti időszakban, a forra­dalmi osztályharc ezen ne­héz, küzdelmes időszakában a politikának jutott a fő szerep, az osztályellenség­nek a földreformmal szem­beni legtöbbször nyűt el­lenállását kellett megtörni, a munkás-ellenőrzés elleni fel­lépését, a burzsoázia akadé­koskodását az újjáépítés­ben. a spekulációs törekvé­seket kellett leküzdeni. A legfőbb feladat volt: a mun­kásosztály erőinek fokoza­tos előrenyomulását biztosí­tani a hatalom felé. Pártunk már ekkor is szá­molt a forradalmi harc há­rom alapvető elemének — a politikai, a gazdasági, ideológiai harcnak — egysé­gével, kapcsolatával, s a helyzetnek megfelelően használta a gazdasági harc fegyvereit is. A gazdasági élet talpraállításának, a termelőmunka megindításá­nak, a győztes gazdasági harcoknak olyan állomásai maradtak mögöttünk, mint a széncsata, a közlekedés, a vasút, a hidak helyreállítá­sa, az infláció és a spekulá­ció elleni harc, a stabilizá­ció, a bányák, a legnagyobb vállalatok, bankok államosí­tása és a nemzeti újjáépíté­sünk hároméves tervét kez­deményező kommunista gaz­daságpolitika. A demokratikus forrada­lom a párt, a munkásosz­tály vezetésével szocialista forradalomba nőtt át. a munkásosztály és szövetsé­geseinek figyelme a szocia­lizmus felé fordult, elindul­tunk a kapitalizmus zsák­utcájából kivezető úton a legigazságosabb emberi tár­sadalomért vívott harc út­ján. A hatalom megszerzé­sével lehetőség teremtődött a szocialista társadalmi, gazdasági viszonyok forra­dalmi kialakításához, ahhoz, hogy a nép uralkodóvá vál­jék a gazdaságban, a ter­melésben is. A politikai hatalom bir­tokában meg kellett kezde* ni a szocializmus gazdasá­gi alapjainak megteremté­sét. A társadalom gyökeres átalakítása megkívánta az ipar átszervezését, új ala­pokra helyezését, a mező- gazdasági nagyüzemek szer­vezését, korszerűsítését. — Abban az időben a politikai hatalom megszilárdítása, a kulturális forradalom kezde­teinek kibontakoztatása mel­lett ezek voltak legfőbb fór. radalmi célkitűzéseink. Az út nem volt mentes a buk­tatóktól és azoktól a hibák­tól sem, melyek erőink túl­becsüléséből, valamint a szocializmus legfőbb cél­jának, az anyagi jólét eme­lésének szem elől téveszté­séből fakadtak. Nem volt mentes ez az időszak a szo­cializmus ellenségeinek szór­ványos, majd az ellenforra­dalom idején a belső és külső ellenség összefogott ál­talános támadásától sem. A munkásosztály — párt­ja vezetésével, a szocializ­mus valamennyi hívére tá­maszkodva, a szocialista or­szágok segítségével — ké­pes volt arra, hogy leküzd- je a hibákat, s elvezesse a szocializmus alapjainak le­rakásához a magyar népet. A forradalmi harcnak ezt a történelmi, társadalmi jelen­tőségében hallatlan nagy si­kerét vehette számba az MSZMP VIII. Kongresszusa. Mindez nem jelenti azt, hogy a szocialista forrada­lom végére értünk. Utunk bizonyítja Lenin megállapí­tását: ,,A szocialista forra­dalom nem egyetlen csata, hanem a legkülönbözőbb gazdasági és demokratikus átalakításokért folyó csaták egész korszaka”. Most az alapok lerakása után a szo­cializmus teljes felépítéséért folyó forradalmi harc fel­adatai várják a megoldást. Ez a harc olyan szakaszá­ba érkezett, amikor olyan gazdasági feladatok nyo­multak előtérbe, amelyek megoldása a társadalom va­lamennyi tagjának tudatos közreműködését, kezdemé­nyezését követelik meg. a politikai, gazdasági irányí­tás magasabb felkészültsé­gét igénylik, s ráadásul ap­rólékos, sokszor olyan hét­köznapinak látszó munkát jelentenek, amelyek nem kecsegtetnek gyors és lát­ványos eredményekkel; — „Munkaigényesek” ezek a feladatok, politikai, közgaz­dasági. műszáki ráfordítá­sok tekintetében egyaránt. Hallatlan jelentősége van annak, mennyire tudjuk megérteni és megértetni, hogy napjainkban az osz­tályharc központi kérdése a gazdasági építőmunka so­ronlévő feladatainak megol­dása, s a forradalmi tett, a forradalmár, a forradal- miság fő kritétuma, leg­főbb értékmérője a gazda­sági építőmunkában való helytállás. Szocialista forradalmunk jelenlegi szakaszában köz­vetlen napi feladatként ke­rül előtérbe, hogy a szocia­lizmus fölényét az ember társadalmi tevékenységének legfőbb területén, az anyagi javak előállításában, a ter­melés. a termelékenység frontján bizonyítsuk, a tár­sadalom termelőerői fel" használásának hatékonysá­gát a kapitalizmusban les hetséges színvonal föOé

Next

/
Oldalképek
Tartalom