Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
Autózzunk Rajzolta: , Gácsi Mihály, Kanton István, Zornánszki Pataki Béla Tanulóvezető * Biztosítás — Utólag nem lehet biztosítást kötni? * *~Mézd meg papa, most már nem kell kínlódnod a gumimatrac felfúvásával Nyugati márkához nehéz pótalkatrészt szerezni! van? Szepfemberi szi&zeqés — A gyereket elhoztam nektek mama! A kutya lelke Augusztus 31-én este még munkánk jól végzett tudatában és abban a reményben hajtottuk álomra édesegy családommal fejünket, hogy minden rendben, egy féléven belül nekünk kocsink, méghozzá Moszkvicsunk lesz. — Hát persze, takarékosan élünk, megnézzük mire dobjuk ki a pénztEz volt a helyzet augusztus harmincegyedikén. Szeptember elsejére virradón feleségem rémülten ébresztett: — Adj pénzt, ma tanévnyitó és mindkét gyermek kinőtte az úttörőingjét! Mit meg nem tesz egy jó atya az ő családjáért! Adtam! Másodikén már a könyveket vettük. Hááát... Kellett atlasz történelmi és földrajzi, körző, töltőtoll — s nekem viszketni kezdett a tenyeremMég jobban viszketett, — amikor kisült: a könyv egyik gyerek táskájába sem fér, — mert sok, mert nagy... — Adj pénzt új táskára.., — Adj pénzt új torna- cuccra... — Adj pénzt torna- cucc tartóra... — Adj pénzt vizfestékre, rajztáblára... — Nem lesz Moszkvics, — csak Trabant, Amália! jeleztem vésztjóslóan, de nejem — hja a nők — nem vette komolyan zokszómat. — Adj pénzt, adj pénzt, adj pénzt, — aztán már csak így: pénzt.,, pénzt... pénzt... Amália, motorbicikli lesz már csak — üvöltöttem szeptember tizedikén, mire nejem megilletődött, s megfogadta: csak a legszükségesebbet vásárolja meg a gyereknek! — Lajos — kezdte másnap —, már mondani sem merem. Igazán csak apróságok kellenek már. Fejesvonalzó, derékszögű és egyenlőszárú háromszög vonalzók, fém alátét... — Jól van Amália, már a motorbicikli is ugrik lassan! — Jaj, Lajos az élővilághoz feltétlenül kell egy darab szike, két darab bontótű, egy kisolló, nagycsipesz, nagyító. — Nagy ég, a nagyon jó áldóját ennek a kutya szülő életnek, meddig lesz ez így. Te Árnál? Árnál aznap kisírt szemekkel jött haza. A papírboltban csak nagyító volt, szikéért, bontótűért, csipeszért, ollóért az orvosi műszerboltba küldték., i — Hetvennyolc forint kellett volna, Lajos - sírt este, amikor az altatókat beszedtük! Hát most mit tegyünk? — Vegyünk adtam meg magam, s már láttam sok pedálos biciklin az egész családot! Szike, olló, csipesz és társai pedig végigröhögték az éjszakámat. (Üzenet a szerkesztőnek: szépen kérem, ha leadják a karcolatot, rögtön fizessék ki: az olló és csipesz árát talán kifutja...) — sóskúti — Kovács urat néhány napja egy nagy kutyával látni. — Szép kutyus — mondtuk az első napon. — Hogy hívják — kérdezte Kornél. — Nem tudót — mondta Kovács. — Nem az én kutyám. Ezzel felállt és kivitte a kutyát az utcára. Tíz perc múlva visszatért. — Azt hiszem, még párnapig kínlódhatom vele, mielőtt' odaadnám valakinek — mondotta megadóan. — Én akár rögtön is el- vihetem — szólalt meg Zsófi, a pénztáros lány. — A sógorom szeretne egy kutyát. — Sajnos nem adhatom oda — mondotta Kovács. — Ma még nem. — Másnap Kovács ismét a kutyával jelent meg. Nagyon el vo’ -eredve, mert az imént harapott meg egy járókelőt és a rendőr felírta. Ettől függetlenül tíz percre ismét kivitte a kutyát sétáltatni és nem adta oda Zsófi sógorának. — Remélem, majd holnap — mondta. Pár nap múlva már kezdtük megszokni a kutyát, de azért még mindig idegesített bennünket. — Megszertted a kutyát, — érdeklődött Amália néni a vénkisasszony. — amikor Kovács néhány napra ismét elhalasztotta a Zsófi sógorának való odaajándé- kozást. — Förtelmes dög — mondta Kovács. Nem lehet az ilyet sosem megszeretni. — Nem is túl szép — toldotta meg Koméi. — Nem az a fontos — mondotta Kovács. — Az a fontos, ami bélül van! — Az ám — sóhajtott fel Amália néni. — Az a fontos... a lélek. — Nincs lelke — mondta Kovács. A kutyának nincs lelke. Az aranyórám van belül. Meeette a dög. Azért várok még néhány napig. Felkelt és sétálni vitte a kutyát. \rári emlékek — Szép trófea! Hol szerezte? — A Balatonnál! — Té.ek, í.og,. ez a kalap nem tetszik majd a feleségemnek. Van még ettől nevetségesebb?
