Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Mint országos napila­punkból értesülünk, egy nagy intézmény furfangos vezetője kitűnő ötletet eszelt ki a náluk szokásos napi osztályvezetői értekez. let lerövidítésére, Bevezet­ték, hogy a résztvevők áll­va tartsák megbeszélésüket. Mivel így is egy-másfél óráig elhúzódik a megbe­szélés, következő lépésként rátérnek a féllábon való tárgyalásra. A lap — pers­pektívaként felvillantja az ezután következő fokozaton Még rövidebbek lesznek az értekezletek, ha kukoricán térdepelve tartják. Ennek továbbfejlesztése bizonyára az a megoldás lesz, hogy a távértekezők- nek féltérddel kell elhelyez­kedniük a kukoricaszeme­ken. miközben másik lá­bukkal egyensúlyoznak a levegőben. Ha még így is lesznek fe­leslegesen elhúzódó érte­kezletek. következzenek a két-, majd egykézen-állásos megbeszélések. Ha pedig — neadjisten! — ez sem segít, más kiút nincs, mint hogy országos értekezletet hívja­nak össze, az értekezletek időtartamát lerövidítő mó­dozatok kidolgozására. Majd az itt születő döntések meg­vitatására tartsanak me­gyei, járási-városi, községi, munkahelyi értekezleteket. Végül az alulról jövő ja­vaslatok gyümölcsöztetésére egy országos plénum hozzon határozatokat. Majd ezeket „le kell vinni” megyei, já­rási. stb., stb., stb. —, hogy azután egy országos szintű.« Jaj... fogjanak meg! Szerelem különböző nézőpontokból Hétfőn én is ilyen va­gyok! Kíváncsiság — Laura néni, te cukor­beteg vagy? — Nem fiacskám! De honnan veszed ezt? — Amikor anyukám el­készítette a névsort, hogy kiket hívjunk meg Mária napra, megkérdezte apu­kámat, hogy azt az édes­kés öreglányt is megbív­Tóth István ja-e? — Elek! Különös szokásokat vettél fel, mióta igaz­gató letté" MORZSÁK Az anya a lányához: —r Látod, én már 45 éves vagyok, 20 éve vagyok férjnél és még mindig ugyanazt a férfit szere­tem... — Mondd, és a papa er­re még mindig nem jött rá? * A boldog házasságnak egyetlenegy módszere van. Kár, hogy nem ismerem; * Fiatalon legtöbb gon­dunk a szívünkkel van, felnőtt Vorbím atfinuib­Tűzbe teszem érte a ke­zem, de nem vagyok biz­tos benne, hogy nem ége­tem-e össze. * — Miért nem nevetett azon a ragyogó viccen, amelyet az igazgatóhelyet­tes mondott el? — Mert utálom azt az embert. Majd otthon fo­gok nevetni. * Sok főnök számára a feleség jelenti a második *— Az első férjem soha ne » második fcáz„ ejti el megünnepelni ' napját c\ Kúkús A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 348. csípés A kritikus nyara — Kritikus elvtárs, itt at igazi nyár! — Sablonos dolog ez, ba. rátom! Mindig virágok, de­rűs ég, meleg napok. De semmi új, semmi eredeti. A többi nyár plágiuma lénye­gében! — De kritikus elvtárs, hi­szen ez a nyár jellegzetes­sége. — Nem. ez csupa vulga­rizálás! — A nap sugarai csókol- ják a virágokat! — ... Az emberek szeme- láttára. Ez erkölcstelen vol­na. Maradjunk meg abban, hogy csak sütik a virágo­kat. — Nézze, hogy sétálnak az emberek. Szép asszonyok új ruhában, tapadás blúz­ban? — De a tartalomra nem gondol? — Vagyis, kritikus elv. társ, magának nem tetszik a nyár? — Nagy vonalakban met­szik, de még dolgozni kell rajta, hegy mozgósító, elő­remutató is legyen! Következtetés — Anyukám, ha én meg­növök és borotválkozni fo­gok, milyen színű lesz a szakálam? — Attól függ fiacskám. Lehet, hogy szőke, lehet, hogy barna. — Akkor nem fogok apukámhoz hasonlítani! — Honnan, tudod ezt? A -

Next

/
Oldalképek
Tartalom