Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. augusztus 28; Nasszer Moszkvába érkezett Moszkva — (TASZSZ) Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke pénteken kü- lönrepülőgépen Moszkvá­ba érkezett. A repülőtéren, ahol dísz-század sorakozott fel, Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasz­Istenes A nyugatnémet Hannover egyik terén, 20 méter ma­gasban, többszá*. néző előtt — különös mutatvány ment végbe. Istenes cirkusznak nevezték el a nézők a pro­dukciót. Egy artista testvér­pár, Peter és Henriette Traber, egy csecsemőt vitt fel a kifeszített kötélre. Vállalták a kisded kereszt­apaságát és keresztanyasá­A keresztelő pillanata távlencsével fotografálva tasz Mikojan, Aleksaandr Selepin, Andrej Gromiiko, Malinovszkij marsall, s más szovjet állami és párt ve­zetők fogadták. Nagyszám­ban jelentek meg a szovjet főváros lakosságának kép­viselői is. cirkusz domsült keresztapasága nem tartott sokáig. Az elvete­mült szülők csak ekkor döbbentek rá, milyen ve­szedelemnek tették ki cse­csemőjüket. „Leihet-e szenzáció a szentség?” — tette fel a Quick a további kérdést. Kérdésében benne van a felelet — súlyosan és el­marasztalóan. Milyen lehet gát s a keresztelő e fura módját „hagyományosnak” minősítették. Jamitzky plé­bános, a szentséget kiszol­gáltató pap, egy tűzoltó létrán szintén félmászott a magasba. Szerencsésen oda­ért a szerencsétlen csecse­mőhöz és az ámuló nézők szemeláttára a keresztelést elvégezte. Ez a bátor pap ,,hősiesen” kockáztatta mind a maga életét, mind pedig a csecsemőét. A Quick című magazin, amelynek fotoriportere az eseményt megörökítette, feltette azonban a kérdést: „Szükség van-e az istennek efféle cirkuszi számokra?” A nézők szenzációéhes ré­sze nem tiltakozott, a pap sem, hiszen Peter Traber az egész „mókát” veszély­telennek nyilvánította. Saj­na, 2 héttel később, a fiatal és jobb sorsra érdemes Pe­ter Traber lezuhant a ma­gasból és szörnyethalt; Üj­A Megyei Tüdőbeteg­gyógyintézet kutyával rendelkező éjjeliőrt keres Jelentkezés személye­sen — szombat kivéte­lével — munkanapokon 13—14 óra között az in­tézet gazdasági vezető­jénél; KARCAGI CIPÉSZ KTSZ kéri a lakosságot, hogy az esős idő beállta előtt javíttassa meg lábbelijét mert előreláthatólag az esős idő beálltával túl­zsúfoltság jelentkezik és szövetkezetünk az eddigi rövid határidőt nem tudja biztosítani. azoknak az embereknek a „lelkiélete”, akiket már csupán ilyen eszközökkel lehet áj tatosságra ingerelni? Sehol nem láttam annyi üres, bezárt üzlethelyisé­get mint Harlemben. Mr. Schiffmann, a 125. utca egyik üzletének tulajdono­sa azt mondja, ő is a leg­szívesebben eladná a bolt­ját — Nem veszi meg senki uram. Dehát miért? Maradjunk a 125. utcánál, a jelenség ugyanis tipikus. Nos, ezen a harlemi főútvonalon az üzletek csaknem száz szá­zaléka fehér kézben van. Ahogy az lenni szokott, ez eleve ellenérzést kelt. Egy néger szervezet nyilatkoza­ta szerint nincs az rendjén, hogy az üzletek tulajdono­sai, akik néger vevőkből élnek, esténként bezárják a boltot és hazamennek kertes, peremkerületi há­zaikba, a többi fehér közé. A vád talán kissé primi­tívnek hangzik, de azt hi­szem, valami nagyon lé­nyegeset jelez. Azt, hogy a néger, aki hosszú időn át többek között a fehér boltost is az élet módosít- hatatlan tényének tartotta, ms már — ugyancsak töb­bek között — ezt sem tart­ja annak. Viszont akkor miért nem Mikojan a szovjet—japán kapcsolatokról Moszkva — (TASZSZ) Mint már jelentettük, Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke pénteken a Kremlben fogadta az au­gusztus 21—23-án Haba­rovszkban lefolyt szovjet— japán barátsági találkozón résztvett japán küldöttsé­get. A küldöttség tagjaival folytatott beszélgetés során Mikojan nagy elismeréssel szólt arról, hogy a japán szakszervezetek kezdemé. nyezésére létrejött a ha- barovszki találkozó. — Igen fontos — hang­súlyozta —, hogy a talál­kozó részvevői egyöntetű véleményre jutottak nem­csak a japán—szovjet kap­csolatok kérdéseit, hanem fontos nemzetközi problé­mákat, köztük a vietnami kérdést illetően is. Kairó — (MTI) Nyomban a dzsiddai egyezmény után életbelé­pett a jemeni tűzszünet, s most megkezdődött az EAK csapatainak kivonása is. A dzsiddai megállapo­dásnak megfelelően meg­kezdődtek a közös egyipto­mi—szaudarábiai bizottsá­gok előkészítő munkálatai is. Külön jegyzőkönyvek szabályozzák majd a jövő héten tevékenységét ér­demben is megkezdő há­rom ellenőrző bizottság működését. A három bizottság: 1. A jemeni népszavazás ellen­őrző bizottsága az EAK és Szaud-Arábia képviselői­ből. 2. A két ország úgy­nevezett békebizottsága a tűzszüneti egyezmény vég* Az amerikai „szabadság­eszmények” dél-koreai „pro- pagátorai” gátlástalanul te­vékenykednék. A szó szo­ros értelmében kiárusítják Dél-Korea természeti kin­cseit az Egyesült Államok rehajtásának ellenőrzésére. 3. A békebizottság aláren­delt katonai vegyesbizott­ság, amely azokról az erőkről gondoskodik, ame­lyeket szükség esetén a békebizottság bevethet a dzsiddai egyezmények meg­sértésének elhárítására. Nasszer elnök és Fejszál király között állandó kap­csolat létesül. Az elnök megbízta Szabri El Kholi nagykövetet, személyes képviselőjét az Arab Li­gánál, hogy készítse elő ezt a kapcsolatot. Lapértesülé­sek szerint „forró drótról” van szó: az állandó rádió­telefonösszeköttetés a kai­rói és alexandriai elnöki rezidenciát a rijadi és dzsiddai királyi palotával kapcsolja össze. és Japán monopolistáinak. Ráadásul felfegyverzik és gyilkoló „katonai” alakula­tokba kényszerítve — ez­rével küldik Dél-Korea fiataljait az amerikaiak vietnami terror háború­jába. Ezt a „szabadságesz­ményt’’ azonban Dél-Korea népe fokozódó dühvei el­utasítja magától. Ezt a közhangulatot fejezi ki tíz­ezer délkoreai, diáknak egy hete tartó szakadatlan til­takozása. Szöul utcáin már- már felkelésre utaló véres jelenetek zajlottak le. — Hasztalan vetették be a roharorendőrséget és a katonaságot: a felháboro­dás ereje nem csökkent. Pák Csöng Hi elnök ez­után gőgösen kijelentette: „Nem tűrök tovább sem­miféle tüntetést”. A ddá­Athén — (ADN) Görögországban pénteken 120 000 építőipari munkás tartott 24 órás sztrájkot, hogy tiltakozzék az elhúzó­dott politikai válság miatt, követelje a letartóztatott szakszervezeti vezetők sza­badon bocsátását és a de­mokrácia helyreállítását az kok válaszként a táblák ezreit és ezreit vitték ki magukkal az utcára ezzel a felirattal: „Le a fehér terrorral!” A „szabadság­eszmények” elnöke ekkor elrendelte az ostromállapo­tot, azaz Szöult a katona­ság ellenőrzése alá helyez­te. Ettől kezdve még ki- méletlenebbül törtek az igazi szabadságjogokat vé­delmező tüntetőkre és az elfogottakat térdre kény­szerítették. Pák Csöng Hi és jenki gazdái egész Dél-Koreát ugyanígy akarják — térd­dé kényszeríteni. Képün­kön — Szöul: két tüntető diákot kényszerített térdre a katonai rendőrség; (-) (Rádiotelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) ország egész területén: Athénben, Szalonikiben és az ország több más nagy városában egyidejű­leg nagygyűlések, tiltako­zó felvonulások voltak. A fővárosban 4000 sztrájkoló építőipari munkás vett részt a déli órákban meg­tartott tüntetéseken. veszi meg az üzletet Mr. Schiffmanntól és a töb­biektől, akik ma már na­gyon szívesen átadnák neki? Az ok egyszerű: nincs hoz­zá pénze és hitele. Már­pedig Amerikában, a min­denütt ottlevő „nagy me­nők” árnyékában, csak na­gyobb pénzzel, nagyobb hi­tellel, nagyobb kockázattal lehet üzletet nyitni, mint alighanem bárhol másutt a világon. És a néger gazdagok? Számuk, mint a fentebb él- hangzott néhány adatból is láttuk, aránytalanul kevés. Még ha valamennyien üz­letemberek lennének is — márpedig inkább baseball- sztárok, profi kosárlabdá­zók, ökölvívók, zenészek, komikusok, stb; — akkor sem lenne elég tőkeerejük a lassan félmilliós Harlem Nemcsak relatív szegénység Ebből persze lejön a 20 százalék adó, lejönnek a különböző elkerülhetetlen biztosítások és a közismer­ten komoly tételnek szá­mító lakbér. Az olvasó ta­lán azt mondja majd: az évi 3800 is szép summa, üzlethálózatának átvételé­hez. Egy kis statisztika talán hozzásegít bennünket ah­hoz, mit jelent New York­ban a környék (neighbour- hood) fogalma és ezen be­lül Harlemé. A 63. utcától a 93. utcáig terjedő, az ötödik (Fifth) és a Har­madik Avenue közötti „tisz­ta fehér”, már előkelőnek számító részen egy család évi átlagjövedelme 15 305 dollár. Alsó-Manhattan-ben, ugyancsak a fehér környé­ken, a Nyolcadik és a Har­madik Avenue között, a 14.- től a 30. utcáig terjedő ré­szen évi 6092. Harlemben a Nyolcadik Aveneu, a Park Avenue, a 110. és a 126. utca által határolt négy­szögben 4141 a 96. utcától a 119.-ig, a Fifth Avenue és az East River között pedig 3797. csak át kell számítani. De nem lehet átszámítani! — 3800 dollár Amerikában sokkal, sokkal kevesebb, mint bárhol másutt a vi­lágon. Igaz, tengődnek a földkerekségen emberek en­nek az összegnek a tized. sőt századrészéből — de nem egy gazdag nagyhata­lom legnagyobb városában. Ehhez az összeghez — ami különben sem mini­mum, hanem egy harlemi környék átlaga — mindig sok gyereket kell képzel­nünk és elsősorban: felté­teleznünk kell, hogy a csa­ládfő dolgozik; Márpedig ebben egész New-York te­rületén éppen Harlemben lehetünk a legkevésbé biz­tosak. , És a fehér üzletemberek? ök miért nem veszik át Mr. Schiffmann boltját? Mert a helyzet állandóan romlik, bizonytalanság és ellenségeskedés vibrál a levegőben és van elég te­rület, ahol biztonságosabban forog a pénz. Harlemben nemcsak re­latív szegénység van, ha­nem abszolút is. Lakbér- nemfizetés más városrészek­ben ritka, itt azonban napi­renden van az emiatti kí­méletlen kilakoltatás. És milyen állapotban lévő la­Veszélyesen elhanyagolt... A háziurak — az üzletek tulajdonosaihoz hasonlóan — döntő többségükben fe­héreik, akik nem laknak Harlemben. Az egyszobás lakások átlagbére Itt havi 50—74 dollár, a szegény fe­hérek negyedeiben 30—49. A túlzsúfoltság egyik oka éppen ez: másutt elenyé­szően ritka az ágyraj áró, itt — anyagi okok miatt — tömegjelenség. Harlemben kétszer annyi a hivatalosan is túlzsúfolt­nak minősített lakás, mint New York más részeiben és négyszer annyi a „veszé­lyesen elhanyagolt” jelzés­kások ezek! Harlem alapo­san ludas abban az össz- amerikai adatban, hogy a színesbőrűek lakásainak kétötödénél, a fehér laká­sok egytizedénél hiányzik teljesen a közművesítése Pedig ma már a négerek 72 százaléka nagyvárosi övezetekben él, „hála” a Délről történő menekülés ma is tartó áradatának. A folyamat gyorsaságára jel­lemző, hogy 1950-ben még csak 63 százalék volt ez az arány. A lakáshelyzetet tovább nehezíti a négerek gyorsabb népszaporulata. Egy néger familia átlagos lélekszáma 4,4 fő, egy fehér családé 3,6. 1950 és 1960 között az Egyesült Államok néger lakossága 25 százalékkal, fehér lakossága 18 száza­lékkal nőtt. És mielőtt visz- szatéménk Harlembe, még egy összamerikai adat; 32 fehér közül egy Iákik ro­zoga lakásban, a négerek közötti arány pedig hat az egyhez! sei ellátott otthon, mint „kint”. Az 1964-es nagy tüntetések idején a beme­részkedett fehér újságírók megdöbbenve jegyezték fel, hogy a nekivadult teenage- rek minden erőlködés nél­kül, kézzel szedték ki a téglákat a falból, hogy fegyverük legyen a roham- rendőrökkel szemben. Éven­te átlag negyedmillió har­lemi panasz érkezik New York központi lakáshivata­lához. Harmat Endre Következik: Hosszú, for­ró Bsár <-> M Hí 1(1 ]f 'i [ [l jL . i L HARLEMBEN M. Téglák a falból Amer marsall parancsa: kezdjék meg az EAK csapatainak kivonását Jemenből Sztrájk Görögországban

Next

/
Oldalképek
Tartalom