Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

1965, augusztus 28, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó Kész a 1 [ cukorrépatermés »léhány hete valamennyiünk nevében azt ™ ígértük, hogy felsóhajtunk, ha a szolnoki Tisza—Zagyva torkolati híd elkészül, legalábbis for­galomképes lesz augusztus 20-ára. Megtörtént a csoda, a „sóhajok hídját” végre megnyitották. Szokás ilyenkor örülni. Roppant sajnáljuk, de semmi fennkölt gondolat nem jut az eszünkbe. Semmiféle diadalt nem látunk a történtekben. Sőt ellenkezőleg. Ezt a hidat szervezetlenül és lassan építették meg. Nem a szerkezetére, teherbírására, egyszóval technikai dolgokra gondolunk, hanem a munkára. Pontosabban szólva a KPM Hídépítő Vállalat munkájára. Az átadás eredeti időpontja tavaly volt. Ké­sőbb az idei májust, majd októbert vették számí­tásba, s úgy került sor az augusztusi terminusra tett ígéretükre. Ellentétben néhány laptársunk köz­lésével, szó sincs arról, hogy a hidat két hónappal a tervezett határidő előtt nyitották volna meg. Az, hogy az utolsó alku szerint októberre tűz­ték ki az „avatás napját”, de az már két hónap­pal előbb megtörtént, semmiképpen nem alkalmas a dicsekvésre. Való igaz, hogy a munkások és ve­zetők az utóbbi hetekben erejüket megfeszítve dol­goztak. Az eredmény nem is maradt el. Az elmúlt hét elején a munkások boldogan, büszkén újságolták, hogy elkészülnek a híddal az alkotmány ünnepére. Nekik köszönetét mondunk. Megérdemlik. De a KPM Hídépítő Vállalatnak ez­úttal nem jár a város elismerése. Ha három évvel ezelőtt ilyen lendületesen kez­dik meg a híd építését, majd így folytatják, akkor a tavalyi határidő napján valóban ünnepelhettük volna őket. Csupa, csupa jót mondva a vállalatról. így azonban csak annyit mondunk: végre meg­szabadultunk egyik gondunktól. —f — p Éjjel-Mappa! szántanak A törökszentmiklósi járás­ban tavaly 150 mázsa volt a cukorrépa átlagtermése. A legutóbbi becslés szerint az idén 25—30 mázsával több lesz a járási átlag. A fegyvemeki Kossuth Tsz- ben e héten — az eső előtt — már nagy erővel fogtak hozzá a répaszedéshez. Ez érthető, mert hamarosan napi tíz vagon répát szállí­tanak a cukorgyárba. A tö­rökszentmiklósi Dózsa és Kossuth Tsz pedig napi 4— 4 vagon répa átadására vál­lalkozott. A törökszentmiklósi já­rás, város és Kisújszállás termelőszövetkezetei au­gusztus 27—31 között 60, szeptember 1—10 között 170 vagon répát adnak a szol­noki cukorgyárnak. Egy tsz-b@n huszonnégy tanuló A kisújszállási Búzaka­lász Tsz-ben az idén tizenöt fiatallal kötöttek szerződést. Kilenc lány és egy fiú me­zőgazdasági szakmát — sző­lő- és gyümölcstermesztő, baromfitenyésztő, borjúne­velő, kertész — választott, öt fiatal pedig a géplaka­tos, és kovács mesterséget sajátítja el a közös gaz­daság műhelyében. A termelőszövetkezetben összesen huszonnégy fiatal tanul, közöttük vannak má­sod- és harmadéves tanu­lók is. A karcagi termelőszövet­kezetékben jelenleg 46 lánc­talpas traktort üzemeltet­nek két műszakban. A Le­nin Tsz-ben 1810, a Béké­ben 1600, a Május 1 Tsz- ben 1075, a November 7 Tsz-ben pedig 1310 holdon végeztek vetőszántást. A közös gazdaságok több mint 4000 holdra juttatnak szervestrágyát. E munkához rendelkezésükre áll 8 mar­koló és 26 trágyaszóró, s már több mint 1000 holdon elvégezték a trágyázást. A szövetkezeti gazdák portá­járól is kihordták a szer­ves anyagot, s még vásá­roltak is istállótrágyát. A SZOLNOKI CUKORGYÁR a gyártási idényre 18—60 éves férfi segédmunkásokat azonnal felvesz. Ebéd, vacsora, szállás — térítés ellenében — biztosítva; Á nagyobb tartalékok még kiaknázatlanok A jászberényi Aprítógépgyár az utóbbi évek­ben nem valami jól dolgozott. Az idei első félév fordulatot hozott: a vállalat túlteljesí­tette tervét, s gazdaságossági mutatói (itt-ott csekély eltéréssel) is megfelelőek voltak. — Munkatársunk a megtett útról és a gyár to­vábbi feladatairól beszélgetett Bacsa Ferenc­cel, a jászberényi városi pártbizottság első titkárával. — Hogyan értékeli az Ap­rítógépgyár idei első félévi eredményeit? — kérdeztük. — A városi párt-végre­hajtóbizottságunk napról- napra figyelemmel kísérte a gyár munkáját, belső éle­tét, az üzemi kollektíva gondolkodásmódjának vál­tozását. A korábbi évek si­kertelenségéből fakadó hi­tetlenséget, az itt-ott fel­bukkanó cinizmust kelleti elsősorban legyőzniük. — Mind a gazdasági vezetők, mind a pártszervezet arra törekedett, hogy fellelkesít- se az embereket, erőfeszí­tésekre ösztönözze őket. Ez sikerült, hiszen -elérték, hogy a decemberi pártha­tározatokat a vállalat kö­zössége igyekezett mara­déktalanul végrehajtani. A termelési tervet hónapról- hónapra teljesítették. Eb­ben látom döntő bizonyíté­kát annak, hogy a munká­sok és műszakiak gondol­kodásmódja változott. Egy­re többen hittek a saját szemüknek, egyre többen kerekedtek felül a saját kishitűségükön, egy-egy hónap sikere győzte meg a közösséget arról, hogy ér­demes fáradozni, érdemes küzdeni, érdemes bízni. A párt-végrehaj tóbizottság az idén két alkalommal tár­gyalta a gyár munkáját, s nem mulasztotta el elis­merését is kifejezni. — Az első félév tapasz­talatai további tennivalókra ösztönzik a vállalatokat. Az Aprítógépgyárban sincs ok az elégedettségre. — Bacsa elvtárs szerint melyek a közvetlen feladatok? — Párt-végrehajtóbizott­ságunk felhívta a figyel­müket arra, hogy a de­cemberi határozatokat, va­lamint saját intézkedési tervüket az eddiginél kö­Szalagrendszerű kacsatenycsztés A Palotási Állami Gaz­daság irodaépületében meg­annyi preparált víziszár­nyas, kiskócsag, kanalas­gém, sirály, vadkacsa lát­ható. — Gazdaságunk területe vízzel van körülvéve — in­formál Garai József igazga­tó. — Néhány évvel ezelőtt még csak a vadak éltek a vizeken. De már megterem­tettük a korszerű nagyüze­mi kacsatenyésztés alapjait: Az előnevelőben a mű­anyák alatt ezrével tanyáz­nak a sárga pihéstollú kis­kacsák. — Egyszerre tizenhárom- ezer kiskacsát tartunk itt magyarázza Eperjesi Margit brigádvezető. — Két hétig itt erősödnek, majd a sza­badba. az úsztatóval ellá­tott zárt telepre kerülnek: A szabadtéri nevelőben már kilós kacsák fogyaszt­ják a „csemegét”, a kon­centrált tápot. A Millér- csatorna háromszáz méteres szakaszán százával úszkál­nak a fehértollú kacsák. — Ez a terület már az utónevelő — mondja az igazgató. — Itt az értékesí­tésre váró állománynak azonban csak az egyik része van. Az igazi nagy kombi­nát a hatvan holdas halas­tón látható. A látvány valóban meg­kapó. A Holt-Tisza meder­ben negyvenezer kacsa van ü®' csoportban. Palotás a kacsák birodalma nak. Az önköltséget azzal is sikerült csökkenteni, hogy ötezer kacsa gondozásához mindössze egy ember szük­séges. — Mennyi kacsát adnak el az idén? — Ez év első felében ti­zenöt és fél vagon kacsát adtunk át a Baromfifeldol­gozó Vállalatnak. Az év vé­géig összesen negyven va­gonnal értékesítünk. Darab­számra ez csaknem kétszáz­ezret jelent. E. S. vetkezetesebben hajtsák végre. Véleményünk sze­rint a gyár nemcsak arra képes, hogy gazdasági mu­tatóit teljesítse, hanem ar­ra is, hogy túlteljesítse. — Helyes irányba haladnak a termelékenység növelésé­ben, de a megtett intézke­dések elsősorban a munka intenzitásának fokozását követelik meg, végső so­ron az emberekre vonat­koznak. Ugyanakkor a na­gyobb tartalékok még ki­aknázatlanok. A műszaki fejlesztésben, az új techno­lógiák kidolgozásában, az üzemszervezésben lassú az előrehaladás. Ez a nehe­zebb feladat, de szerintem erre kell most minden erőt összpontosítani. Több van a gyárban, mint amennyit az idei terv követel. S a többlet éppen ebben a ne­hezebb feladatcsoportban van — egyelőre felhaszná­latlanul. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a vállalat gazdasági vezetői és pártszervezete ebben teljes mértékben azonos nézeten van velünk. —• Az üzemi demokrácia fejlesztése, a tudatformálás fontos feladat. Erről is né­hány szót... — Ami a termelés tár­sadalmi oldalát: az embert illeti, örvendetes jelenség, hogy a vezetők őszintén és bátran fordulnak segítsé­gért a munkásokhoz, s hogy a dolgozók nyíltan és bátran bírálják a hibá­kat. Feltett kérdéseikre gyorsan kapnak választ* amely nem kendőzi el a valóságot. — Mondhatnám úgy is, hogy az üzemi de­mokrácia tartalma és for­mája megfelelő. Azonban az is igaz, hogy bizonyos káros szemléletekkel meg kell küzdeni. Például a gyártást előkészítő osztá­lyok szívesen söpörnek a más házatáján, ahelyett, hogy saját területükön te­remtenének rendet. Más probléma is van: elkészül egy gyártmány, de a mi­nőségi ellenőrök nem ve­szik át. Megkezdődik a kilincselés. — Előfordult, hogy az igazgatóig sza­ladtak, hogy engedjen a MEO a követelményeiből: Sorolhatnám ezeket az ap­róságoknak tűnő, valójában fontos dolgokat, amelyek a pártszervezetet arra kö­telezik, hogy fokozza a harcot a káros nézetek el­len. Az üzemi demokrácia alapjában véve jó, de még­is javításra szorul. Azt ta­nácsoltuk, hogy a gazdasá­gi vezetők az eddiginél is következetesebben, sokol­dalúbban avassák be a dol­gozókat a problémákba) jobban támaszkodjanak ta­nácsaikra, gondosabban ápolják kezdeményezései­ket. Lássa, érezze, min­denki, aki jót akar, hogy számítanak rá, bíznak ben. ne, szívesen veszik tőle a bíráló szót, a jó tanácsot is. összevetve: az Aprító­gépgyár kollektívája jó úton halad, ennek az igye­kezetnek, megfeszített mun­kának érik a gyümölcse — fejezte be Bacsa Ferenc, a városi pártbizottság első titkára. — f — P A kombinát előnevelő telepén GYEREKEK A kislány a pádon ül és eszik. A fiú valamivel tá­volabb a gyűrű oszlopához támaszkodik és nézi a lányt, közben valószínű, hogy na­gyokat nyel, mert a stran­don minden egészséges em­ber éhes. A lány úgy visel­kedik, mintha nem is látná, nem is venné észre a szói­kul hódolatot, csak néha néz fel lopva, észrevétlen meggyőződni róla, hogy a másik ott van-e még. A mamlasz! — gondolja kicsit dühösen és a világért sem ismerné be, hogy hízeleg neki a fiú ügyetlensége. A vajaskenyér aggasztó gyorsasággal fogy, a fiú megrémül, hogy mindjárt vége és akkor a lány el­megy. Több mint egy órája kísérgeti és a többiek bizto­san kinevetnék, ha meg is­merkedniük se sikerül. Gon­dol egy nagyot és egyetlen lendülettel feltornázza ma­gát a nyújtóra és ott vé­gigcsinál mindent, amit az iskolai tornaórákon megta­nult, közben minden lehető és lehetetlen helyzetből fi­gyeli a hatást. A lány csakugyan abba­hagyja az evést és most ér­deklődéssel figyeli a mutat­ványt. A fiú valósággal szárnya­kat kap. Leugrik a nyújtó­ról és a gyűrűvel próbálko­zik. Az első lendület nem sikerül, a második sem... A lány unottan elfordítja a fejét. Az előbb még ön­tudatlan is hálás volt a pro­dukcióért, amiről érezte, hogy neki szól. Most csaló­dott. A fiú még egyszer meg­kísérli a gyakorlatot. Hiá­ba. A szégyentől és az eről­ködéstől egyformán vörös. Elereszti a gyűrűt és dühö­sen belerúg egy papírdarab­ba. — Legalább focizni lá­tott volna... — Aztán elké­ped. Megbabonázva nézi a gyűrűt, ahol most a lány tornázik. Hibátlanul végig­csinálja a gyakorlatot és anélkül, hogy ránézne, visz- szamegy a helyére. Mélysé­ges nyugalommal eszik to­vább. Ezt nem lehet any* nyiban hagyni. Újra a gyű­rűhöz megy és nekirugasz­kodik megint. Sikerült. Fent van. Egy pillanatig megáik pihen és akkor észreveszi* hogy a lány nézi. Határta­lan büszkeséggel ugrik le, de alig tesz két lépést, a lány már el is foglalta a helyét a gyűrűn. Az ördög vigyen el — dü­höng a fiú, mert a lány szebben csinálja, mint az előbb és mert minden moz­dulatából érzi, hogy a má­sik gúnyolódni akar. Megvárja, amíg a gyűrű szabad lesz és belekezd a gyakorlatba újra. Az eleje hibátlanul sikerül, aztán az egyik keze megcsúszik, el­engedi a karikát és a kö­vetkező pillanatban a föl­dön van. Nyekken egyet, az­tán felugrik és szeretne el­szaladni, mert a lány egész­ségesen, szívből nevet. — Megcsúsztam — dör- mögi inkább, mint mondja magának és szeretné meg­dörzsölni a hátsó felét, amely bizsereg nagyon. A lány látja, hogy már majdnem sír, érthetet­lenül megsajnálja és abba­hagyja a nevetést. — Nekem is csúszott. Fáj? — kérdezi meg részt­vevőén és ki tudja, miérti miért nem, elpirul. — Ugyan — mondja fölé­nyesen a fiú —, tornázom a suliban... — Negyedikes vagy? — Negyedikes — mondja a fiú, mert harmadikos volt. — Én harmadikos vagyok — mondja a lány, mert má­sodikos és nagyon tetszik neki, hogy negyedikes fiúja tesz. — Menjünk úszni — ré­szi át férfiasán a vezetést a fiú. mert úszni szépen tud. Elindulnak. A gyűrű még meg sem áUt. Egymásra néznek és szaladni kezde­nek a medence felé. Idáig hallom, hogy nevetnek. Bartha Gáti» — Milyen hasznot jelent a pecsenyekacsa nevelés a gazdaságnak? — kérdezzük. — A kacsatáp etetésével nyolc hét alatt érjük el az értékesítési súlyt. Égy kiló kacsahús előállítására 13.47 forintot fordítunk. Minden egyes kacsa tíz forint tiszta hasznot biztosít a gazdaság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom