Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
1985. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Ezer szem ananászeper Magyarországon az idén, 1932—33. telén, hozzávetőlegesen, egymillió a munkanélküliek száma. Életük pokol és a javulás minden reménye nélkül tengődnek, Arra a boldog emberre, akinek munkája van, irigykedve néznek. Az ilyen szerencsés azonban mindig kevesebb lesz. A gazdasági válság mindinkább növeli a munkanélküliek tartalékhadseregét és ez a hatalmas tömeg — családtagokkal együtt két- milliónyi lélek, az ország összlakosságának körülbelül 22 százaléka — a munkabérek alakulását természetesen súlyosan befolyásolja. Ilyen körülmények között nem érdektelen, ha a „szerencsés” magyarországi ■ dolgozó fazekába nézünk. Hogy mit eszik., illetve mit ehet a magyar földmunkás, a magyar ipari munkás és a magyar tisztviselő. Másra, mint élelemre, lakásra nem is igen gondolhat a dolgozó ember. No igen — mindegyiküknek van még felesége is. Ez nem fényűzés. Mert a feleség révén „háztartást” vezethet. így olcsóbb az élet. A földmunkás Napszámja átlag egy pengő ötven fillér. A heti kereset (hat napos a hét) kilenc pengő. De a hét hatodik napján is élni akar... Tehát napszámjából egy napra egy pengő huszonnyolc fillért költhet. Családos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez ti. a jobbik eset. Általában — optimista ez az írás végig, — mert például a földmunkások 90 százaléka ma, Magyarországon, munka- nélküli, és mégis kereső napszámosról van szó... Lakása egy hónapra egy mázsa búza ára. Ma a búza ára Magyarországon, ha valaki megveszi: hat-nyolc pengő; Falun; Egy napra tehát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reggelije negyedliter tej (tíz fillér) és fél kiló kenyér (tizennégy fillér), összesen huszonnégy fillér. Reggel héttől—este hétig van munkában a kereső. Uradalomban; Oda egy, vissza megint egy óra a gyaloglás. Elfoglaltsága tehát napi tizennégy óra. Este nyolckor megeszi az est-ebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm kenyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek tésztaleves a neve. Másra nem telik; Tojás is kéne bele. Arra se telik. A főzéshez legalább öt kilogramm fa kell. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. — Marad még az egész napra tizenhat fillér, a kétszeri „tápláló” étkezés után. A maradék gyufára, szappanra, petróleumra kell. Adófizetésre nem is gondolhat, bármennyire is szorítja a végrehajtó. Dohányra nem telik. Ruha, vagy csizma javításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vetemedne a férfi (húsz fillér), súlyosan megbillen a háztartási költségvetés egyensúlya; Ipari szakmunkás Városban. Órabére: negyven fillér. Heti keresete tizenkilenc pengő húsz fillér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fillér. Lakásért átlag egy pengőt fizet egy napra. Egészen kivételesen szerencsés a helyzete annak, aki nősüléskor szoba-konyha bútort kapott a feleségével. így a háztartás lehetősége biztosítva van. Tehát: reggelire jut kettőjüknek félliter tej (ti- senhat fillér) és félkilo- aramm kenyér (tizennégy fillér), összesen harminc fillér. A regglizés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyárba egy órát. Héttől délután négyig dolgozik. Félóra az ebédszünet. Ez alatt megmelegíti a magával hozott ebédet. Hajnalban főzte meg számára az ételt az asszony. Krumplistészta. Kettőjüknek fél kilogramm liszt (tizenöt fillér), egy tojás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér); az ebéd ára krumplival és kenyérrel együtt harminchat fillér. Négykor kijön a férfi a gyárból, haza gyalogol, ez újra egy óra. Vacsora krumpli leves. Egy kilogramm krumpli, ebből az ebéd-tésztára is jutott (tizenhat fillér), öt deka zsír (tíz fillér), összesen huszonhat fillér. Tüzelésre legalább hat kiló fa kell. Ára harminchat fillér. A villany ára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyufa, ecet naponta átlag tíz fillér. A reggeli kenyéren kívül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. Összes napi kiadásuk kétszázhatvanhárom fillér. Marad a napi kiadásokon felül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Azután... borotválkozni, néha újságot venni, néha moziba is menni, fehérneműt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne; A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke megkívánja, hogy úriasan öltözködjék. A tisztviselő úr már tíz éve van állásban... A múlt évben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése. Újévi ajándékként az idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Tehát: nem a munkát. Mert az több lett. Hiszen lét- számapasztás is volt. Tehát: redukálták a fizetését — még jó, hogy csak százötven pengőre. Felesége: van. Felesége végignyarga- lászta a várost és kihalászott az albérleti szobákból egyet, amely konyhahasználattal együtt csak negyvennyolc pengőnvi bérbe kerül havonta. Ez napi: egy-hatvan. Ök is reggeliznek. Félliter tejet (tizenhat fillér) és harminc deka kenyeret (kilnc fillér). Reggel hétkor indul el a magántisztviselő az irodába. Az út — ugyan negyven perc csupán, de a tisztviselő húsz percig az újságkiadó előtt áll és elolvassa a kiakasztott ingyen példányokat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyenkor harminc perc alatt ér haza. Félóráig ebédel. Aztán nyargal vissza az irodába. Újra elolvassa a kiakasztott déli újságot. Az ebéd huszonöt deka hús (ötven fillér), főzelék (harminc fillér), tíz deka zsír (húsz fillér), huszonöt deka kenyér (nyolc fillér). Evett a tisztviselő-pár ebédre levest, húst és főzeléket. Vacsorára paprikás krumpli: negyvenöt deka krumpli (tizenöt fillér), ehhez kell még öt deka zsír (tíz fillér) és húsz deka kenyér (hat fillér). A napi gáz és villanvszámla (tizenöt fillér). Ecet, cukor, gyufa, só, napi húsz fillér. — Mosás húsz és fűtés napi negyven fillér. Ez volna napi négv pengő negyvenöt fillér. Ez a hónap harminc- napos. Mert ha nem, akkor baj van... Szóval marad harminc napos hónapban napi ötvenkilenc fillér. Ebből kell nadráeot vasalni, fürödni, borotválkozni. kalapot tisztíttatni, r-i'^'krémet venni... De villamosra ülni nem szabad. Moziba sem mehet. Könyvet, legfeljebb kölcsön vehet. Színház. Mozi? Egvszer egy hónapban. De utána négy napig hústalan és zsírtalan az ebéd. Este tíz után nem szabad kimaradni, mert a házmesternek ezért tíz fillér járna. A múltkor szélvihar volt. Betört egy ablakot. Három pengő. Tisztviselő úr és neje majdnem öngyilkosok lettek. De ők még urak! Űri módon élnek. Kifelé! Nehogy meglássa a kolléga, hogy ő is proletár.,Nehogy a főnök meglássa, hogy minden tisztviselő proletár és nyomorgó rabszolga. H. BARTA LAJOS: Három érkezés VI vonat éjfélkor befu” tott az állomásra. Fél óra múlva a harmincéves férfi, ballonkabátban — kezében orvosi táska és bőrönd — megállt egy barna házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét... Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a betegeim... hazaküldtek. Bokros László; Tanulmányfej Bár a főnök úr úgyis tudja. Sőt — éppen, mert tudja és mert egyetlen meghirdetett könyvelői állásra, nyolcvan pengős havi fizetéssel, száz könyvelő ostromolja meg reggel a főnök úr irodáját — a főnök urak, átlag három hónaponként bérleszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari munkás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él” is jövedelméből. Némelyikük nem is olyan fényesen, mint ahogyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoznak harminc fillérért is. — Segédmunkások húsz, sőt, tizenhat fillérért is boldogan állnának munkába. Textilgyárakban tizenöt fillér is szép órabér — lányoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Százan voltak a kastélyban a meghívottak. A vendéglátó ananászeperrel is kedveskedett a társaságnak. Tíz szem ökölnagyságú eper volt mindenki tányárján. A decemberben ritka gyümölcsöt repülőgép hozta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt, tíz pengő. A vendégek desszertje tehát tízezer pengőbe került... A Semsey-birtokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananászeper: tízezer pengő, tízezer napszám. Gergely Sándor A fiatal nő a férfira mosolygott és benyomta a kaput. A bérház folyosóján a férfi papírpénzt nyújtott a nő felé: — Ha már ritkán lát. kárpótlásul — mondta. A nő keze a levegőben járt, kapkodott, de a pénz elugrott előle... A nő durcásan ajkát bigy- gyesztette, mint aki azt mondja: tedd el, nem is kell! Csak kis idő után indult el az orvos felé. Megállít előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a férfi is, és lassan, szerelmesen csókolva, magához ölelte a nőt. A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt és nevetve szaladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta és csókolta, csókolta... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! Te bolond! Felébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — messziről. A házmester-lakás kisebbik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt két heverőn. ,A nagyobbik szobában falilámpa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra igazította a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, orrát játékosan a felesége pisze orrához ütögette. — Nagyon boldog vagyok, édes. Az asszony szeme megcsillant; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az orvos. Aztán nem bírta tovább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megállt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itthagyjuk a házmesterséget? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira nézett: — Azt hiszem, a részeg Koncz... Beengedem. A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon... Az asszony a férfihoz, a nyitott kabát alá bújt. És a csengő hiába berregett. A gyárban hatalmas le” meztábla döngölt. Vaskalapács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelő- csarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Tekintete végigfutott az efnbereken és a tárgyakon. Elindult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dörmögve szólt: — Megjött a vádorma- dár, jó reggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát, megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi?! A kazán tetejéről nyakigláb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! — és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö... professzor, -é- gen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorították, ölelték. — Az egész műhely nevében köszöntőm birodalmunkban — szónokolt az egyik —. és régi szokás szerint üdvözlöm önt... essen beléd a ménkű, ha nem tartasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott száAHl. Aztán az embercsoport szélén egy vékonyarcú öreg mellé lépett, magához kapta és ennyit mondott: — Megjöttem. A vékonyarcú öreg zavartan topogott, viccet erőltetett: — Tudod-e még egyengetni a vasat, ahogy tav.i- tottam? Vagy már csak az injekcióstűket egyengeted ? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kalapács hevert, az apjára kacsintott, felemelte a kalapácsot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyengetni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács... Aztán megállt. Az orvos fogta a lemezt és odanyúj- totta a vékonyarcú öreg elé, aki valamikor a mestere volt. Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. Forgatta a lemezt, a fény felé tartotta... Jobbról nézte... balról nézte... és csak ennyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabácm ölei foltos. * a klinikán fehér vo'-t ” a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgására felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó felől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem, itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott: — Mikó... A nővér nézte az orvost: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszélnek magáról. Az orvos tekintete a rendelőben körbejárt: — Mit beszélnek?... A nővér halkan, egyszerűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott. — Nem ilyennek képzeltem... Azt hittem, hogy szőke. — Miért? — Csacsiság. A tiszta nekem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt, a szavakon gondolkodott. A nővér az orvos ballonkabátját nézte: — Olajos... — mondta. — Kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosolygott: — Köszönöm, majd magam. • Levetette a kabátot, benzines üveggel a vízcsaphoz lépett. A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kérem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az orvos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakásban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az orvos tisztítja az ölajfoltokat. A ballonkabáton az olaj- foltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja keze űímogatásának, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabátot. Az olajszagon átüt a karr boL
