Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1985. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Ezer szem ananászeper Magyarországon az idén, 1932—33. telén, hozzávető­legesen, egymillió a mun­kanélküliek száma. Életük pokol és a javulás min­den reménye nélkül ten­gődnek, Arra a boldog em­berre, akinek munkája van, irigykedve néznek. Az ilyen szerencsés azonban mindig kevesebb lesz. A gazdasági válság mindin­kább növeli a munkanél­küliek tartalékhadseregét és ez a hatalmas tömeg — családtagokkal együtt két- milliónyi lélek, az ország összlakosságának körülbe­lül 22 százaléka — a mun­kabérek alakulását termé­szetesen súlyosan befolyá­solja. Ilyen körülmények között nem érdektelen, ha a „szerencsés” magyaror­szági ■ dolgozó fazekába né­zünk. Hogy mit eszik., illet­ve mit ehet a magyar föld­munkás, a magyar ipari munkás és a magyar tiszt­viselő. Másra, mint élelem­re, lakásra nem is igen gon­dolhat a dolgozó ember. No igen — mindegyiküknek van még felesége is. Ez nem fényűzés. Mert a fele­ség révén „háztartást” ve­zethet. így olcsóbb az élet. A földmunkás Napszámja átlag egy pen­gő ötven fillér. A heti ke­reset (hat napos a hét) ki­lenc pengő. De a hét ha­todik napján is élni akar... Tehát napszámjából egy napra egy pengő huszon­nyolc fillért költhet. Csalá­dos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez ti. a job­bik eset. Általában — opti­mista ez az írás végig, — mert például a földmun­kások 90 százaléka ma, Magyarországon, munka- nélküli, és mégis kereső napszámosról van szó... Lakása egy hónapra egy mázsa búza ára. Ma a búza ára Magyarországon, ha valaki megveszi: hat-nyolc pengő; Falun; Egy napra tehát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reg­gelije negyedliter tej (tíz fillér) és fél kiló kenyér (tizennégy fillér), összesen huszonnégy fillér. Reggel héttől—este hétig van mun­kában a kereső. Uradalom­ban; Oda egy, vissza me­gint egy óra a gyaloglás. Elfoglaltsága tehát napi ti­zennégy óra. Este nyolckor megeszi az est-ebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm ke­nyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek tésztaleves a neve. Másra nem telik; Tojás is kéne bele. Arra se telik. A fő­zéshez legalább öt kilo­gramm fa kell. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. — Marad még az egész nap­ra tizenhat fillér, a kétsze­ri „tápláló” étkezés után. A maradék gyufára, szappan­ra, petróleumra kell. Adó­fizetésre nem is gondolhat, bármennyire is szorítja a végrehajtó. Dohányra nem telik. Ruha, vagy csizma javításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vetemedne a férfi (húsz fillér), súlyo­san megbillen a ház­tartási költségvetés egyen­súlya; Ipari szakmunkás Városban. Órabére: negy­ven fillér. Heti keresete ti­zenkilenc pengő húsz fillér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fillér. La­kásért átlag egy pengőt fi­zet egy napra. Egészen ki­vételesen szerencsés a hely­zete annak, aki nősüléskor szoba-konyha bútort kapott a feleségével. így a háztar­tás lehetősége biztosítva van. Tehát: reggelire jut kettőjüknek félliter tej (ti- senhat fillér) és félkilo- aramm kenyér (tizennégy fillér), összesen harminc fillér. A regglizés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyárba egy órát. Héttől délután négyig dolgozik. Félóra az ebédszünet. Ez alatt megmelegíti a magá­val hozott ebédet. Hajnal­ban főzte meg számára az ételt az asszony. Krumplis­tészta. Kettőjüknek fél ki­logramm liszt (tizenöt fil­lér), egy tojás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér); az ebéd ára krumplival és ke­nyérrel együtt harminchat fillér. Négykor kijön a fér­fi a gyárból, haza gyalogol, ez újra egy óra. Vacsora krumpli leves. Egy kilo­gramm krumpli, ebből az ebéd-tésztára is jutott (ti­zenhat fillér), öt deka zsír (tíz fillér), összesen huszon­hat fillér. Tüzelésre leg­alább hat kiló fa kell. Ára harminchat fillér. A vil­lany ára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyu­fa, ecet naponta átlag tíz fillér. A reggeli kenyéren kívül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. Összes napi kiadá­suk kétszázhatvanhárom fillér. Marad a napi kiadá­sokon felül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Az­után... borotválkozni, néha újságot venni, néha mozi­ba is menni, fehérneműt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne; A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke megkívánja, hogy úriasan öltözködjék. A tisztviselő úr már tíz éve van állás­ban... A múlt évben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése. Újévi ajándékként az idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Te­hát: nem a munkát. Mert az több lett. Hiszen lét- számapasztás is volt. Te­hát: redukálták a fizetését — még jó, hogy csak száz­ötven pengőre. Felesége: van. Felesége végignyarga- lászta a várost és kihalá­szott az albérleti szobákból egyet, amely konyhahasz­nálattal együtt csak negy­vennyolc pengőnvi bérbe kerül havonta. Ez napi: egy-hatvan. Ök is reggeliz­nek. Félliter tejet (tizen­hat fillér) és harminc deka kenyeret (kilnc fillér). Reg­gel hétkor indul el a ma­gántisztviselő az irodába. Az út — ugyan negyven perc csupán, de a tisztviselő húsz percig az újságkiadó előtt áll és elolvassa a ki­akasztott ingyen példányo­kat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyen­kor harminc perc alatt ér haza. Félóráig ebédel. Az­tán nyargal vissza az iro­dába. Újra elolvassa a ki­akasztott déli újságot. Az ebéd huszonöt deka hús (ötven fillér), főzelék (har­minc fillér), tíz deka zsír (húsz fillér), huszonöt deka kenyér (nyolc fillér). Evett a tisztviselő-pár ebédre le­vest, húst és főzeléket. Va­csorára paprikás krumpli: negyvenöt deka krumpli (tizenöt fillér), ehhez kell még öt deka zsír (tíz fil­lér) és húsz deka kenyér (hat fillér). A napi gáz és villanvszámla (tizenöt fil­lér). Ecet, cukor, gyufa, só, napi húsz fillér. — Mosás húsz és fűtés napi negy­ven fillér. Ez volna napi négv pengő negyvenöt fil­lér. Ez a hónap harminc- napos. Mert ha nem, ak­kor baj van... Szóval ma­rad harminc napos hónap­ban napi ötvenkilenc fil­lér. Ebből kell nadráeot vasalni, fürödni, borotvál­kozni. kalapot tisztíttatni, r-i'^'krémet venni... De villamosra ülni nem szabad. Moziba sem mehet. Könyvet, legfeljebb köl­csön vehet. Színház. Mozi? Egvszer egy hónapban. De utána négy napig hústalan és zsírtalan az ebéd. Este tíz után nem szabad kima­radni, mert a házmester­nek ezért tíz fillér járna. A múltkor szélvihar volt. Betört egy ablakot. Három pengő. Tisztviselő úr és ne­je majdnem öngyilkosok lettek. De ők még urak! Űri módon élnek. Kifelé! Ne­hogy meglássa a kolléga, hogy ő is proletár.,Nehogy a főnök meglássa, hogy minden tisztviselő proletár és nyomorgó rabszolga. H. BARTA LAJOS: Három érkezés VI vonat éjfélkor befu­” tott az állomásra. Fél óra múlva a harminc­éves férfi, ballonkabátban — kezében orvosi táska és bőrönd — megállt egy bar­na házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét... Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a be­tegeim... hazaküldtek. Bokros László; Tanulmányfej Bár a főnök úr úgyis tudja. Sőt — éppen, mert tudja és mert egyetlen meghirdetett könyvelői ál­lásra, nyolcvan pengős ha­vi fizetéssel, száz könyvelő ostromolja meg reggel a főnök úr irodáját — a fő­nök urak, átlag három hó­naponként bérleszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari mun­kás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él” is jövedel­méből. Némelyikük nem is olyan fényesen, mint aho­gyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoznak harminc fillé­rért is. — Segédmunkások húsz, sőt, tizenhat fillérért is boldogan állnának munká­ba. Textilgyárakban tizen­öt fillér is szép órabér — lányoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Százan voltak a kastélyban a meghívottak. A vendég­látó ananászeperrel is ked­veskedett a társaságnak. Tíz szem ökölnagyságú eper volt mindenki tányárján. A decemberben ritka gyü­mölcsöt repülőgép hozta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt, tíz pen­gő. A vendégek desszertje tehát tízezer pengőbe ke­rült... A Semsey-birtokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananászeper: tíz­ezer pengő, tízezer nap­szám. Gergely Sándor A fiatal nő a férfira mo­solygott és benyomta a ka­put. A bérház folyosóján a férfi papírpénzt nyújtott a nő felé: — Ha már ritkán lát. kár­pótlásul — mondta. A nő keze a levegőben járt, kapkodott, de a pénz elugrott előle... A nő durcásan ajkát bigy- gyesztette, mint aki azt mondja: tedd el, nem is kell! Csak kis idő után in­dult el az orvos felé. Megállít előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a fér­fi is, és lassan, szerelmesen csókolva, magához ölelte a nőt. A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt és nevetve sza­ladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta és csókolta, csókolta... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! Te bolond! Felébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — messziről. A házmester-lakás kiseb­bik szobájába alig szűrő­dött világosság az utca fe­lől. Két gyerek aludt két heverőn. ,A nagyobbik szobában falilámpa adott világossá­got. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra igazította a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, or­rát játékosan a felesége pi­sze orrához ütögette. — Nagyon boldog va­gyok, édes. Az asszony szeme meg­csillant; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az or­vos. Aztán nem bírta to­vább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megállt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itthagyjuk a házmesterséget? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira né­zett: — Azt hiszem, a részeg Koncz... Beengedem. A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon... Az asszony a férfihoz, a nyitott kabát alá bújt. És a csengő hiába berre­gett. A gyárban hatalmas le­” meztábla döngölt. Vaskalapács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelő- csarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Tekintete végigfutott az efnbereken és a tárgyakon. Elindult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dörmögve szólt: — Megjött a vádorma- dár, jó reggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát, megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi?! A kazán tetejéről nyakig­láb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! — és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö... professzor, -é- gen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorí­tották, ölelték. — Az egész műhely ne­vében köszöntőm birodal­munkban — szónokolt az egyik —. és régi szokás sze­rint üdvözlöm önt... essen beléd a ménkű, ha nem tar­tasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott száAHl. Aztán az embercso­port szélén egy vékonyarcú öreg mellé lépett, magához kapta és ennyit mondott: — Megjöttem. A vékonyarcú öreg za­vartan topogott, viccet eről­tetett: — Tudod-e még egyen­getni a vasat, ahogy tav.i- tottam? Vagy már csak az injekcióstűket egyengeted ? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kala­pács hevert, az apjára ka­csintott, felemelte a kala­pácsot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyen­getni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács... Az­tán megállt. Az orvos fogta a lemezt és odanyúj- totta a vékonyarcú öreg elé, aki valamikor a mes­tere volt. Az öreg az orvosra né­zett, aztán a vaslemezre. Forgatta a lemezt, a fény felé tartotta... Jobbról néz­te... balról nézte... és csak ennyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabácm ölei foltos. * a klinikán fehér vo'-t ” a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgá­sára felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó fe­lől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem, itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott: — Mikó... A nővér nézte az orvost: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszélnek magáról. Az orvos tekintete a ren­delőben körbejárt: — Mit beszélnek?... A nővér halkan, egysze­rűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott. — Nem ilyennek képzeltem... Azt hittem, hogy szőke. — Miért? — Csacsiság. A tiszta ne­kem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt, a szavakon gondolkodott. A nővér az orvos ballon­kabátját nézte: — Olajos... — mondta. — Kitisztítom... — és el is in­dult. Az orvos ránézett, mo­solygott: — Köszönöm, majd ma­gam. • Levetette a kabátot, ben­zines üveggel a vízcsaphoz lépett. A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kérem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az or­vos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakás­ban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az or­vos tisztítja az ölajfoltokat. A ballonkabáton az olaj- foltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja ke­ze űímogatásának, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabátot. Az olajszagon átüt a karr boL

Next

/
Oldalképek
Tartalom