Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAY 1965. Júliw K BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK- BELGRAD - LONDON Befejeződtek Péter János külügyminiszter londoni tárgyalásai Belgrad — (MTI) Lassú apadás várható a Duna jugoszláviai szaka­szán. Szakértők szerint a Duna vízállása Üj vidéken a következő három nap so­rán 12 centiméterrel csök­ken. Jóllehet a Duna apad, a veszély korántsem múlt eL A veszély fennállását mutatja, hogy Üjvidéktől mindössze 10 kilométer­nyire, Káty közelében ve­szélyes buzgár tört fel. A forrást csak a helybeli la­kosság önfeláldozó munká­jával sikerült eltömni és megakadályozni ötezer hek­tár termőföld elárasztását. Súlyos volt a helyzet Pé- terváradon is, ahol éjjel 2 órakor szétmállott a töltés és a víz elöntötte a kato­nakórházat. Búvárok segít­ségével a nyílást sikerült ugyan elzárni, de a kórház még most is félméteres vízben van. * Cape Kennedy — (Reuter) — Háromlépcsős raké­ta kombináció segítségével földkörüli pályára juttatták a tizedik Tiros meteoroló­giai mesterséges holdat. A két televíziós kamerával felszerelt „Viharvadász” elődjéhez, a Tiros—9-hez hasonlóan „tájolható’’ azaz irányító berendezés segítsé­gével biztosítani lehet, hogy kamerái mindig a Föld fe­lé irányuljanak; * London — (UPI) James Callaghan angol pénzügyminiszter csütörtö­kön este Washingtonból ha­zatért Londonba. Ameriká­ban azért járt, hogy támo­gatást kapjon az angol ipa­ri termelés fellendítéséhez. * London — (UPI) Douglas Home volt an­gol miniszterelnök, a kon­zervatív párt vezetője csü­törtökön repülőgépen Pá­rizsba utazott, hogy tár­gyaljon De Gaulle elnök­kel. Hírek szerint a közös piacról, a NATO-ról és az ezzel összefüggő egyéb problémákról kíván tár­gyalni a francia államfő­vel. * Cerano — (AFP) Lombardia határán for­gószél tombolt a hétezer lakosú Cerano városka fe­lett. A pusztító orkán 300 házat megrongált, közülük negyvenet teljesen lakhatat­lanná tett. Több személy megsebesült — jelentékeny károk keletkeztek. * Kairó — (MÉN) Az A1 Akhbar jelentése szerint az Egyesült Arab Köztársaság és a Kínai Népköztársaság megállapo­dást kötött, amelynek ér­telmében Kína 250 000 ton­na kukoricát szállít Egyip­tomnak. Százezer tonna kukoricát rövidesen leszál­lítanak, a megmaradó 15 ezer tonnát pedig október­ben kapja meg az EAKj • Johannesburg — (Reuter) Csütörtökön nyomozók razziáztak az ellenzéki Rand Daily Mail szerkesz­tőségében. A detektívek ok­mányokat koboztak el. — Akciójuk összefüggésben van azzal, hogy a lap a délafrikai börtönállapotok­ról közölt leleplező cikkso­rozatot. * Tokió — (UPI Április 1-én Japán lako­sainak száma 99 483 086 fő volt, egymillióval több, — mint az előző esztendőben. * Khartoum — (Reuter) A szudáni kormányt újabb válság fenyegeti: az alig háromhetes Mahgub- kabinet két minisztere el­határozta, hogy lemond. A szóbanforgó miniszterek a Szudáni Afrikai Nemzeti Unióhoz tartoznak és til­takoznak az ellen, hogy a kormányba bevonták a dé­li liberális párt egyik tag­ját. A távozó miniszterek egyike a földművelésügyi tárcát töltötte be, a másik pedig államminiszter volt. * Casablanca — (MTI) Második Hasszán marok­kói király rádió- és televí­zió beszédben jelentette be, hogy államosítja a marok­kói külkereskedelem több fontos ágazatát: a gyü­mölcs, zöldség, halkonzerv és a kisipari termékek ex­portálásával foglalkozó cé­geket. E termékek export­ját a jövőben állami válla­lat veszi át; Az államosítás elsősor­ban francia kézben lévő vállalatokat érint. A király közölte, hogy az intézkedés évi 170 millió dirhamot (34 millió dollár) jövedelmez majd Marokkónak: ennyi volt a külföldi kereskedel­mi vállalatok haszna, — ezt az összeget azonban a francia exportőrök nem Marokkóban, hanem — másutt költötték el. A ki­rály kijelentette, hogy a lépés célja felszámolni azo­kat a közvetítőket, akik egy jottányival sem járul­tak hozzá Marokkó társa­dalmi haladásához és nö­velni a dolgozó osztályok, különösen a parasztok jö­vedelmét. * New York — (AFP) Negyedmillió dolláros vakmerő gengszter-támadás színhelye volt a Madison Avenue-n, New York szí­vében egy elegáns ékszer­kereskedés. Abe Kobrin és Sam Bush üzletében három jólöltözött úr lépett bé, mintha vásár­lók lennének: váratlanul pisztolyt rántottak elő és kincseik átadására kény­szerítették a kereskedőket. A banditák besöpörték a gyémántokat, smaragdokat, zafírokat, s míg egyikük ki­fosztotta a raktárai, a má­sik kettő az előtérben őr­ködött. Ekkor egy Jack Epstein nevezetű „igazi” vásárló lépett az üzletbe. „Mivel szolgálhatok?” — érdeklődött udvariasan az egyik bandita. „Megvárom Kobrin urat, ha most más­sal van elfoglalva” —mon­dotta az ügyfél. Ekkor a bandita előhúzta pisztolyát, bevezette a vásárolt a bel­ső helységbe és tőle is el­vette minden pénzét — 50 dollárt ' III. El „magyar” Khartumi követségünk ügyvivője különféle jótaná­csokkal látott eL Ezek egy­től egyig hasznosnak bizo­nyultak. Nélkülük különfé­le kellemetlenségek érhet­tek volna. Különösen ami a közlekedést illeti: — Ha a követséget kere­sed, így érdeklődj: „Saffara el magyar”. Ez azt jelenti: magyar követség. Aki ezt hallja, szívesen és azonnal eligazít. Ha azonban ango­lul kérdezősködsz, biztosan félreértenek. A hungarian szót hangárnak hallja a szu­dáni fül és a legnagyobb lelki nyugalommal kikülde- nek a — repülőtérre. Valóban, a tanács bevált; A „saffara el magyar” hal. latára valamennyi taxis, akivel összehozott a sor­som, a kívánt helyre, a kö­vetségre szállított. Barát­ságos, kölcsönös mosoly- Iyal jutalmaztuk meg ek­i. /V. Koszigin távirata Kállai Gyulához Kállai Gyula elvtársnak, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnö­kének BUDAPEST Tisztelt Kállai elvtárs! Fogadja szívből jövő üd­vözletem abból az alka­lomtól, hogy megválasztot­ták a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökévé. Kívánok önnek sok sikert e magas tiszt­ségben végzett munkájához. Kifejezem mély meggyőző­désemet, hogy a Szovjet­unió és Magyarország kö­zött kialakult jó viszony, testvéri barátság és együtt­működés a jövőben is fej­lődik, népeink javára a bé­ke és a szocializmus érde­kében. A. N. Koszigin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke kor egymást fényes nyelv­tudásunk jogán. Amikor betoppantam az egyik textilüzletbe és a tulajdonos megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, minden más dolgát félbe­hagyta és kíváncsian meg­kérdezte: — Az „el magyar törzset látta már? — Nem, — feleltem őszin­tén. — Miről van szó? — Öh, hát az ön régi, nagyon régi honfitársairól, — felelt a kereskedő. — Beszéfíek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtól északra, úgy körülbelül 200 kilométernyire a Nílus völgyében, létezik egy ma­gyar falu. Ezt a helységet évszázadokkal ezelőtt ma­gyar férfiak alapították. — Nem legenda ez? — mosolyogtam. — Dehogv. Egyáltalán nem kitalálás. Az ott lakó London — (MTI) Pénteken délelőtt került sor Péter János magyar és Michael Stewart brit kül­ügyminiszter hivatalos tár­gyalásainak befejező sza­kaszára. Ez alkalommal a két or­szág kapcsolatainak kérdé­se került napirendre. — A tárgyalófelek megvitatták a kulturális kapcsolatok to­vábbfejlesztésének, vala­mint a műszaki-tudomá­nyos együttműködés lehe­tőségének kérdéseit. Nagy figyelmet szenteltek a ke­reskedelmi kapcsolatok problémakörének, különös tekintettel az árucsereíor- galom növekedésének le­hetőségeire. Elvi egyetértésre jutot­tak abban, hogy az egyes területek illetékes szak­emberei folytassák az érintett problémák rész­letes megvitatását. Megállapodtak a közös zá­róközlemény szövegében, — amelyet a két fővárosban „magyarok” testalkata, ar­cuk vonásai és bőrük vi­szonylagos fehérsége szem­beötlően más, mint szom­szédaiké; Mindez európai származásukra utaL Ha szerét teheti, keresse fel őket. Meghatott a kereskedő figyelmessége és kulturált­sága. Ügy látszik, ismeri országa népességi viszo­nyait. Megköszöntem tájé­koztatóját s azután érdek­lődtem követségünkön, mit tudnak a magyar-arab fa­luról. Megerősítették a ke­reskedő szavait: — Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1956 tavaszán, a kairói magyar követség egyik munkatársa hallott először az érdekességről. Eleinte „kacsának” véltük a hírt. Nehéz volt elhin­nünk, hogy Szudánban csakugyan él egy törzs, amelynek lakói magyarnak, illetve magyar származású­nak vallják magukat. De aztán arra gondoltunk, hogy éppenséggel nem le­hetetlen a dolog. Nemzeti történelmünk viharos év­századai sok titkot reite- getnek még mindig. Elő­fordulhatott, hogy a török háborúk ideién a foffságha esett magyar vitézek és egyidejűleg pénteken éjfél­kor tettek közzé. A két külügyminiszter pénteki tárgyalásaival Pé­ter János angliai látogatá­sának hivatalos programja befejeződött. Pénteken délben a kül­földi tudósítók londoni szövetsége ebédet adott Péter János tiszteletére. Az ebédén a nemzetközi és az angol sajtó mint­egy száz képviselője vett részt. A hallgatóság nagy ér­deklődéssel figyelte Péter János közvetlen hangú rö­vid bevezetőjét, majd a Délkelet-Ázsiában kialakult veszélyes helyzettel, vala­mint az európai biztonság problémáival kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszait. A vietnami háborút érin­tő kérdésekre válaszolva Péter János nagy nyoma­tékkai hangsúlyozta: mind­addig, amíg az Egyesült London (MTI). ■ Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere június 30 és július 3 között hivatalos látoga­tást tett az Egyesült Ki­rályságban, mint őfelsége kormányának vendége. Péter János találkozott Harold Wilson miniszterel­nökkel, Michael Stewart külügyminiszterrel, Walter Padley és Lord Chalfont külügyi államminiszterek­kel, — valamint Edward Redhead kereskedelemügyi államminiszterrel. A meg­beszéléseken tanácsadóként részt vett Incze Jenő lon­doni nagykövet és Házi Vencel nagykövet, a kül­ügyminisztérium főosztály- vezetője is. Az őszinte és szívélyes légkörben lefolyt tárgyalások során széleskö­rűen áttekintették a nem­zetközi kérdéseket, közöt­tük a Délkelet-Azsia, az ENSZ, a leszerelés, vala­mint az európai biztonság és együttműködés problé­máit. Mindkét fél elismer­te, hogy e kérdések elem­zésében és az előrehaladás érdekében megvalósítandó- nak ítélt akciók megválasz­tása tekintetében bizonyos különbségek állnak fenn közöttük. Mégis nagyra ér­elhurcolt magyar nők egy jelentős csoportja Szudán­ba vetődött és itt vert gyö­keret. Értesítettük az ille­tékes magyar tudományos köröket erről a néprajzi érdekességről. — Történt vizsgálat, vagy kutatás? — Történt. Meg is álla­pították, hogy értesülésünk helyes. — Milyen konkrétumo­kat sikerült megállapítani? — A szóban lévő „el magyar” törzs lélekszáma jelenleg 7000 fő. És való­ban ott élnek a Nílus men­tén. Magyar származásuk igen valószínű. Ők maguk, szájhagyományaik alapján, magyar származásúnak tartják magukat. Őseik, még a XVI. század elején, II. Szelim szultán akaratá­ból kerültek ilyen mesz- szire hazájuktól. Megrázó regényt lehetne írni odisz- szeájukról s az elmúlt év­századokról, miközben az ősök utódai Afrika földjé­be eresztették népi gyöke­rüket. — Beszlének magyarul ezek az emberek? — Nem. Már régen el- arabosodtak és asszimilá­lódtak a szudáni körnve- zethez. Antropológiai jelle­Államok bombázza a VDK területét, semmiféle lehető­ség sincs a nemzetközi tár­gyalások felvételének meg­közelítésére, és csakis az amerikai kormány teheti meg az első lépést, hogy azt továbbiak követhessék. Az újságírók kérdései azt tükrözték, hogy Péter János londoni lá­togatásának nemcsak az angol—magyar kapcsola­tok vonatkozásában tu­lajdonítanak jelentőséget, hanem általában a ke­let—nyugati kapcsolatok további alakulása szem­pontjából is, különös tekintettel arra, hogy a délkelet-ázsiai há­borús válság árnyékba bo­rítja az egész nemzetközi horizontot. Pénteken este Godfrey Lagden konzervatívpárti képviselő, a brit—magyar parlamenti képviselőcsoport elnöke az angol alsóház épületében vacsorát adott Péter János tiszteletére. tékelendő, hogy tisztázták az egyetértés és a nézetkü­lönbségek területeit. Elis­merték, hogy mindkét or­szág közös érdeke olyan alapot keresni, amelyen a nemzetközi együttműködés fejleszthető, s kinyilvání­tották azt a szándékukat, hogy ennek elősegítése ér­dekében az érintkezést fenntartják. A magyar—angol viszony áttekintése során a minisz­terek egyetértettek abban, hogy a hivatalos és szemé­lyes érintkezések hasznosak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a hivatalos lá­togatások száma és a tu­ristaforgalom mindkét irányban növekszik. Megvi­tatták a kereskedelmi kap­csolatok fejlődését. Egyet­értettek abban, hogy mind­két ország közös érdeke a kereskedelem további fej­lesztése, és ennek elősegíté­sére lépéseket keli tenni. Megállapodtak abban, hogy magyar—angol konzuli egyezmény megkötése cél­jából tárgyalásokat kezde­nek. Péter János meghívta Michael Stewartot: látogas­son el Magyarországra. A meghívást a brit külügymi­niszter örömmel elfogadta. güket azonban nem veszí­tették el. Bőrük színe a vi­lágostól a sötétbarnáig sok árnyalatban váltakozik. — Külsejük, megjelenésük — mégis olyan benyomást kelt az emberben, mintha — mondjuk — kiskunha­lasi, napégette arcú, jelleg­zetesen alföldi magyarok lennének. A khartumi ma­gyar kolónia néhány tag­ja felkereste őket. A hazai magyarokat — mint ked­ves rokonokat — kitörő örömmel fogadták és tej- ben-vajban fürösztötték. Szudán felhőtlen kék ege alatt, a sziporkázó napfényben, ilyen „megle­petés” is éri a magyar uta­zót. A Természettudományi Múzeum még 1958-ban el­határozta, hogy tudomá­nyos kutatókat küld a Ní­lus mellé, az „el magyar” törzs tanulmányozására. Ha ez a terv megvalósul, talán nemcsak néprajzi érdekes­séggel gyarapodik tudomá­nyos életünk, hanem törté­nelmi emlékekkel is. Egy bizonyos, az „el ma­gyar’ ’törzs minden egyes tagja jó barátunk, s lehe­tetlenség nem őszinte sze­retettel gondolni rájuk... Bőgős László — Vége — Prágában megkezdődött a III. Országos Spartakiád. Képünkön: a megnyitó ünnepség. — (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Magyar —angol közös közlemény Péter János külügyminiszter angliai hivatalos látogatásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom