Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965- július 11. Robinson jeffers :* A világ csodái Három-négy évvel túl a hatvanon, I-Áttam már furcsaságot életemben. Láttam egy tritont: sziklapartomtól távol derékig állt az óceánban. összetéveszthetetlenül emberi volt és összetéveszthetet­lenül tengeri szörnyeteg: alámerült és fel se bukkant többé, Míg ott álltunk és figyeltük. Nem tudom. mi volt, és nincs rá elméletem, de csodának ez volt a legapróbb. Tjáttam az Egyesült Államokat a legépebb, legerősebb nemzetté felnőni és lebegni a széllel a csőd felett. Láttam, hogy Európa, két és fél évezreden át a világ koronája, a világ koldusa lett és nyomorékja. Láttam népemet, nagyravágyó emberektől és sekélyes érzelemtől elbolondítva tékozolta magát három háborúra. Egyik se volt szükséges, mind hiábavaló, mind gyönyörű diadal. Készül a negyedik. Láttám, feltalálták a repülést, ez volt az ember álmodó szivének fő-fő vágyakozása tízezer éve, Es az emberek jóvoltából a mészárlás fő-fő szerszáma lett. Láttam, hogy megmérték a csillagokat és távolságukat kiszámították, láttam, milyen hatalmak állították szolgálatukba az atomot — Mire? — ölni. Félmillió legyet ölni — akarom mon­dani, embert — egy csapásra. Jjáttam elkárhozást is. Állj fel harcolni vagy feküdj le aludni — el vagy ítélve, mint Oedipus. Egy ember és egy civilizáció megvénül, megbetegszik — ahogy mondják — végzetesen: bátorság és akarat csak áll a betegágynál tehetetlen. Könnyű megismerni az embertelen dolgok, a tenger, a vihar, a hegy szépségét: lelkűk és értelmük a szépség. Van szépsége az emberiségnek is, bár kevesebb, és tisz­tátalan és fájdalmas: hogy kibírjuk, meg kell a szívünket keményíteni hozzá. En csak egy kicsit keményítettem meg a szívemet, de megtanultam, hogy fontos a boldogság, de a bol­dogság forrása fájdalom. ’A tragédia haszna: Lear akkorára nő, mint a vihar, amelyben vánszorog — és így lett egy megkínzott zsidóból Isten. * Robinson Jeffers amerikai költő. 1887-ben szüle­tett Pittsburgban. Európában tanult, majd a Califor­nia! Carmelben telepedett le, ahol fontos szellemi központ alakult ki körülötte. Több mint húsz kötete jelent meg. Hosszabb lélegzetű verseiben és neves drámáiban az ókori mítoszok és legendák foglalkoz­tatják, de soha nem tud elszakadni attól a parancsoló igénytől, hogy ezekben is kora ellentmondásaira ke­resse a választ. Fent közölt versét Vas István fordí­totta. Bűnözés az Egyesült Államokban AZ U. S. NEWS AND WORLD REPORT CIKKE Egyre több jel mutat ar­ra, hogy az Egyesült Álla­mokban a bűnözés növek­vőben van. Katzenbach államügyész március 10-én jelentette, hogy 1964-ben az előző év­hez képest a súlyos bűnö­zés 13 százalékkal növeke­dett az Egyesült Államok­ban. A gyilkosság 9 szá­zalékkal, a megerőszakolás 19 százalékkal és a minő­sített támadás 18 százalék­kal nőtt. A külvárosokban általában nagyobb arányú a bűnözés, mint a belvá­rosokban. 1963-ban a minősített tá­madások 24 százalékát és a megerőszakolások 18 százalékát fiatalkorú bűnö­zők követték el. A múlt évben a fiatalkorúak bűnö­zése még fokozottabb volt. A most kialakuló hely­zet nagy aggodalmat okoz a Fehér Házban. Ennek egyik oka az, hogy az 1964-es Választások során sok jel mutatott arra, hogy a szavazóknak már elegük van abból, hogy a bűnözők áldozatai legyenek. A poli­tikusok véleménye szerint a hatalmon levő párt 1966- ban és 1968-ban megsíny­li ezt, ha a bűnözés nö­vekedését nem sikerül csök­kenteni. Feltettük a kér- kést: mit lehet tenni a nö­vekvő bűnözés ellen? íme néhány válasz a helyzettel. NEW YORK A New York-i rendőrfő­nök a következőket mond­ta: „1964-ben az előző év­hez képest 13,8 százalékkal több volt a nagyobb erő­szakos bűncselekmény. A megerőszakolások 28,1 szá­zalékkal és a földalattin el­követett nagyobb bűncse­lekmények 52 százalékkal növekedtek. Előfordult például, hogy a rendőrség egy rablással gyanúsított egyén szobájá­ban tölténytárral felszerelt puskát talált. Amikor a gyanúsított hazatért, a rendőrök letartóztatták. A bíróság azonban semmis­nek nyilvánította a vádat, azon az alapon, hogy a házkutatás és a fegyver el­kobzása szabálytalan volt, mivel a vádlott „nem tar­tózkodott a szobájában”. A Central Park körül az emberek inkább taxiba ül­nek, s nem kockáztatják azt, hogy éjszaka az utcán sétáljanak. DETROIT Egy nyugdíjjas detroiti detektívfőnök kijelentette: „5—6 évvel ezelőtt egy csoport detektív egy nap alatt elvégezte azt a mun­kát, amit most tíz csoport végez három hét alatt. — Nincs időnk, nincsenek embereink, ezért növekedik a bűnözés. Véleményem ezerint tragikus, hogy bizo­nyos bírósági szabályok is hozzájárulnak a bűnözés növekedéséhez”. Detroitban a múlt évben kissé csökkent a súlyos bűncselekmények száma, de még így is 50 százalék­kal magasabb volt, mint 1955-ben. A többi város rendőrsé­géhez hasonlóan a bírósági szabályok miatt a detroiti rendőrök sem tudják gyak­ran, hogy milyen messzire mehetnek a gyanúsítottak kezelésében. CHICAGO Chicagóban a gyilkossá­gi esetek 1964-ben 19 szá­zalékkal és a súlyos táma­dások 15 százalékkal emel­kedtek. A tanítók elleni tá­madások a nyilvános isko­lákban 1963-hoz képest megkétszereződtek és 1962- höz képest a háromszoro­sára nőttek. A chicagói rendőrfőnök kijelentette: „Jelenleg válságban va­gyunk, és társadalmunknak meg kell változtatnia szem­léletét az egyéni felelősség követelményeivel kapcso­latban. Ha az emberek megszegik a társadalom szabályait, büntetésben kell részesülniük”. HOUSTON A rendőrségi hivatalno­kok megdöbbentőnek neve­zik a bűnözés növekedését. A houstoni lakosság az elmúlt tíz évben 50 száza­lékkal növekedett. A rab- Lások négyszeresére és a minősített támadások 14- szeresére nőttek. A fiatalkorúak bűnözése különösen nagy gondot okoz a rendőrségnek. 1963-ban Dallasban 17 éven aluli fia­talok követték el a nagyobb bűntettek 47.5 százalékát. A fiatal bűnözőket kiok­tatják a kibúvókra. Amikor egy gazdag család gyereke például a rendőrségre ke­rül, szülei bejönnek és azt mondják neki, hogy ne szóljon semmit, az ügyvéd majd mindent elintéz. SAN-FRANCISCO Kaliforniában gépfegyver­rel szerelték fel a rendőrö­ket a támadások elleni vé­delem érdékében. Denver- ben a börtönök annyira zsúfoltak, hogy egy 16 hó­napos ítéletet például 3 hó­naposra kell csökkenteni. Növekszik az elégedetlen­ség a bíróságok szerepe miatt. Portlandban a rend­őrség által letartóztatott gyanúsítottak 50 százaléka nem hajlandó információt adni, amikor tájékoztatják őket jogaikról. Arra a kérdésre, hogy van-e megoldás, a San Francisco-i rendőrfőnök így válaszol: „Nem több rendőr, több börtön, vagy több detektív kell. Az em­berek nagyobb szolgálat- készségére van szükség. — Vissza kell térni azokhoz a morális értékekhez, ame­lyek azelőtt társadalmunk alapjai voltak.” WASHINGTON Az ország fővárosában a vérontás mindennapossá válik. Decemberben például négy nap alatt a következő bűncselekmények történtek: a kormány egyik női alkal­mazottját, aki akkor tért vissza Dél-Vietnamból, agyonszúrták a Kapitólium dombon levő házában. Há­rom üzlettulajdonost lelőt­tek. Egy 15 éves fiú, saját vallomása szerint, „vakme­rőségből” megölt egy taxi­sofőrt. Egyes negyedek lakosai éjszakai őrjáratot tartanak. A Cleveland Parkban a rendőrök idomított kutyák­kal sétálnak. 1964-ben Wa­shingtonban 132 gyilkosság történt,, amelyeket lőfegy­verrel, borotvával, ollóval, jégcsákánnyal, elégetéssel, megfojtással, vízbefojtással és baseball-ütővel követtek el. Az előző adatokhoz ké­pest ez több mint 30 szá­zalékos növekedést jelent; Washingtonban, ahol szö­vetségi törvények uralkod­nak, nagyon megérezni a Legfelső Bíróság szabályai­ban beállt változásokat amelyek nem vonatkoznak az állami bíróságokra. A nemrég nyugalomba vonult washingtoni rendőrfőnök a bajok nagy részéért a szö­vetségi bíróságokra vonat­kozó „Mallory-törvényt” okolja, amely kevés idői begy a rendőrségnek ah­hoz, hogy használható val­lomást szerezzen egy gya­núsítottól a bíróságnak va­ló átadás előtt. Mindenütt problémát okoz, hogy milyen lépése­ket lehetne tenni annak meg­akadályozására, hogy az Egyesült Államokban telje­sen megszűnjék a törvé­nyesség és a rend. Az Ame­rikai Jogász Szövetség há­roméves tervet dolgoz kb amelyben javaslatokat tesz a bűnügyi igazságszolgáltatás kivizsgálására. Egyes városokban igye­keznek jobban megszervez­ni a rendőrséget, képzet­tebb rendőröket és tudo­mányos eszközöket alkal­mazni. St. Louisban például a körözött bűnözők és az ellopott kocsik nyilvántartá­sára számítógép központot létesítettek. A szociológusok a „jó útra térítés” módszereivel foglalkoznak, de gyakran eredménytelenül. Los Ange. lesben például lelőttek egy fiút, miután távozott egy gyűlésről, amelyen a bűnö­zők megjavításának prob­lémájával foglalkoztak. Eszmék, remények és perspektíva nélkül Avagy: Mi rejlik a dezideologizálás doktrínája mögött A szocialista világ embe­re számára az egyén boldo­gulása egyenlő a társada­lom jólétével. A társadalom jólétének, gyarapodásának útját pedig a szocializmus programja foglalja magá­ban. Ez világos beszéd — ha nem is érti még ilyen világosan mindenki szocia­lista ideológiánk, politikánk eme egyszerű sarkitételét. De mi a burzsoázia ideo­lógusainak politikusainak a válasza .a kapitalista társa­dalom perspektíváira vonat­kozóan? Mert ez a kérdés ma talán minden korábbi­nál égetőbben merül fel. Ugyanis a mai, iparilag igen fejlett nyugati társa­dalmakban élő emberek sokkal erősebben érzik, mint érezhették mondjuk a tizenkilencedik században, hogy egyéni sorsuk a társa­dalom jövőjétől függ. Ez mindenekelőtt következmé­nye annak, hogy az anyagi javak termelése szinte tel­jes mértékben — és leple­zetlenül. kitapinthatóan — társadalmi jelleget öltött. Az egyén mindennap, minden órában érzékeii, hogy egy adott, meghatáro­zott társadalom egészének szinte tehetetlen tagja. Sor­sának balra, vagy jobbra fordulása teljes egészében a társadalmi hatásoknak eset­leges következménye. Ezért mind nagyobb az érdeklő­dése o társadalom jövője, a társadalom jövőjét megha­tározó eszmények, ideoló­giák iránt. Kérdés, Van-e ilyen ide­álja a mai kapitalista világ­nak? Illetve, pontosabban így kell a kérdést feltenni: Korunk — amelyben a ka­pitalista és szocialista vi­lág sorsa egymástól elvá­laszthatatlan — a nagy tár­sadalmi tömegmozgalmak, az osztályharcok. a nemzeti felszabadító forradalmak kora, amely a szocializmus világméretű győzelméhez vezet Ez a perspektíva azonban — érthetően — a burzsoázia számára elfogad­hatatlan. Az is érthető, hogy a burzsoázia mindent megtesz, hogy ez a pers­pektíva ne hódítsa meg ál­lampolgárait. A mindenhez az is hozzátartozna, hogy megfogalmazza a társada­lom jövőjére vonatkozó sa­ját perspektíváját. Vajon képes-e erre? Tud-e a szo­cializmus világnézetű győ­zelmével szemben valami­lyen más alternatívát, más ideált, vagy más történel­mi távlatot kitűzni? A té­nyek azt mutatják, hogy nem. A régi ideálok megbuktak Valamennyi kapitalista ország történelmére jellem­ző, hogy csak fejlődése kez­detén, annak antifeudális szakaszában fordít arra gondot a burzsoázia, hogy perspektivikus társadalmi programot dolgozzon ki, s azt a tömegek számára el­fogadható ideálként hirdes­se. Egyetlen ilyen program sem tartható fenn sokáig, gondoljunk akár a francia forradalom „szabadság, egyenlőség, testvériség” ideáljára, vagy akár az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatá­ra. Ez utóbbi hatalmas sze­repet játszott ugyan az amerikai nép ideológiai ne. velésében. világnézetének, nemzeti karakterének, kul­turális sajátosságainak ki­alakításában, de ma már mint politikai program, mint társadalmi eszmény nem tartható. Nem azért, mintha időszerűtlenné, vagy korszerűtlenné vált volna. Mégkevésbé azért, mert már megvalósult minden sora, s ezért kell újat állí­tani a helyükbe. Ellenkező. leg. Ma már végleg bebizo­nyosodott, hogy a burzsoá­zia nem képes a maga fo­galmazta eszményeket tar­tósan megvalósítani. Gon­doljunk csaik az USA mai társadalmára. Vajon meny. nyíre érvényesülnek ott a Függetlenségi Nyilatkozat tételei a polgári jogokról, az egyenlőségről. Próbálja meg valaki, s ha csak sza­vakban is, kélljen a Füg­getlenségi Nyilatkozatban megfogalmazott polgári jogegyenlőség védelmére. Nem kisebb figyelmeztető áll az ilyenek előtt, mint Vannak-e Nem tagadhatjuk, kísér­letek történnek olyan új ideálok megfogalmazására, amelyek újból alkalmasak lennének az emberek ér­zelmeinek, értelmének meg­ragadására, alkalmasak ar­ra. hogy mögöttük felsora­kozva világosan felismer­jék az állampolgárok társa­dalmuk jövőjét, benne egyé­ni sorsuk alakulásának út­ját. Meg lehet említeni min­denekelőtt a néhai Ken­nedy elnök erőfeszítéseit, aki elég sokat beszélt az amerikai elhivatottságról, arról a misszióról, amely Amerika népére vár a vi­lág vajúdó problémáinak megoldásában. Igaz, ennek be nem vallott célja volt Ideológiai tartalmat adni ahhoz, hogy az USA betölt­se a világ csendőrének szerepét, s ezt emelje az amerikai nép előtt társadal­mi perspektívává. Egy re­akciós célkitűzés azonban Kennedy elnök tragikus sorsa. A régen megfogalmazott burzsoá társadalmi eszmé­nyek saját torzszülötteikben élnek tovább. A szabadság, egyenlőség, testvériség he­lyett van maccarthyzmus, Ku Klux Klan, fajüldözés. Demokrácia helyett az ál­lami monopolista burzsoá­zia hatalmas, mindenre rá­telepedő bürokratikus gé­pezete. Mindinkább mélyül a sza­kadék a valóság és a bur­zsoázia által egykor meg­fogalmazott társadalmi esz­mények között. új ideálok ? soha nem lehet tartósan egy egész nép társadalmi fejlő­désének perspektívája. Mostanában sokat hallat magáról De Gaulle tábor­nok is. Sokaikat megtéveszt, ve, a kapitalista világ olyan nagy politikusának mutat­kozik, mint aki képes en­nek az elavult társadalom­nak új eszményeket felál­lítani. Mit érnek ezek az újnak tűnő ideálok? így válaszol erre könyvében egy ameri­kai történelemprofesszor, Stuart Hughes: „Amikor a mai társadal­mi és ideológiai színteret vizsgálom, megdöbbenek azon az óriási hasonlósá­gon, amely a legfontosabb nyugati országokban ural­kodó nézetek között van... Azok az ideológiák, melye­ket Németországban és Olaszországban keresztény demokráciának, Franciaor­szágban degaulleizmusnak. hazánkban pedig megálla­podás szerinti kétpárt rend­szernek neveznek, közelebbi vizsgálatkor egymáshoz na­gyon közelállóknak bizo­nyulnak... Nevük és formá­lis szervezetük tekintetében liberálisak és demokratiku­sak, valójában azonban ki­derül, hogy tevékenységei­ket annak szentelik, hogy a liberális demokráciát meg­fosszák minden tartalmától. Ma már nem keltenek kü­lönösebb lelkesedést az em­berekben.” Ideológiai vákuum A burzsázia egykori fen- költ jelszavainak olymérté­kű diszkreditálása ment végbe, hogy egy sajátságos ideológiai vákuum keletke­zett. A fent idézett pro­fesszor fejű ki könyvében erről a következő gondola­tot. A jó társadalomba ve­tett hit nélkül az ember számára a környezet hideg, szürke, értelmétől megfosz­tott világnak tűnhet. „S addig, amíg nem nyerjük vissza ezt a hitet, kultúránk olyan marad, amilyen ma, fáradt, lapos, megrekedt és haszontalan.” Igen. de hogyan nyerje vissza az amerikai polgár az egykori eszmékbe vetett hitét? Az egész mai ame­rikai élet ennek ellene szól: Vagy talán az amerikai polgári forradalmárok által megfogalmazott szabadság- eszményekkel összeegyeztet­hető a mai otromba, agresz- szív külpolitika, amely a vietnami, dominikai esemé­nyek során még a kapita­lista világ polgárainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom