Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

1965. Július 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

h

New-York közelről

Autók, előítéletek, bűnözők

Az amerikai Republikánus Párt nagyszabású kampányt szervez azért, hogy egyik politikusa. John Lindsay elhódítsa a demokratapárti Robert Wagnertől az Egyesült Államok egyik legfontosabb közéleti tisztségét, New York polgármesterségét. A küzdelem persze szenny esteregeKáosz az utcában

— Óvakodj a rush-hours- tól! — ez is azok között az aranyszabályok között volt, amelyekre New York-i ismerőseim már az első órákban figyelmeztettek. A rush-hour csúcsforgalmd időt jelent. Ez persze minden világvárosban torlódásokat jelent, de New York ilyenkor egyetlen nagy torlódás. Még világos van, de Manhattanban már izzanak a reklámdzsungel fényei, rohan, villan, forog minden. Olyan az egész, mintha egy laboratóriumban fényhatásokkal érzékeltetnék a város örökösen negyvenfokos lázban égő nyugtalanságát.

Csaknem minden utca egyirányú, de még így is kiönt a kocsiáradat. A zöld és piros fények elvesztik jelentőségüket: a zöldben

megakadtak kénytelenek pirosban továbbmenni — ha módjuk van rá; Ismerjük a zöld hullám fogalmát. Nos, New York csúcsforgalmi időben a piros hullám városa. A legfantasztikusabb helyzetekben megrekedt kocsik, autóbuszok. taxik vezetői egykedvűen várnak. Megszokták, hogy fogalmuk se legyen a megtorpanás okairól. Nem az ő dolguk — a problémának valahol előbb, esetleg néhány kilométerrel arrébb kell megoldódnia. Sodródik minden és mindenki. A járdán úgy érzem magam, mint a Népstadion kijáratánál nemzetközi mérkőzés után. Ami a szemem elé tárul, ami őrjítően körülhömpölyög. az maga a közlekedési csőd. amelynek megoldására még kilátás sincs.

téssel is jár és a sajtóban a szokásosnál több szó esik New York megoldhatatlannak tűnő problémáiról. Néhány hónapja jártam a világnak ebben az egyik_ legnagyobb metropolisában. Hadd villantsam fel szemtanúként ennek az ország- nyi városnak néhány dilemmáját;

A nyolc és félmilliós városban évi 14 millió látogató nyüzsög. Ami pedig az állandó lakosokat illeti, „csak” Long Island, Brooklyn és Queens kerületekben 4 660 000 ember él, több mint akár Chicagóban, akár Los Angelesben. A város egyetlen nem szigeten lévő közigazgatási egységében, Bronx kerületben 1450 000en laknak, többen mint San Franciscóban és Bostonban együttvéve. A metropolis összlakossága — és így válik érhetővé New York óriási jelentősége az amerikai belpolitikában — túlszárnyalja Colorado, Wyoming, Montana. Idaho, New-Me- xiko, Arizona, Utah és Nevada államok együttes lakosságát.

A szédült kavargásban az ember szinte természetesnek tartja a feje felett óriás neonbetűkkel viliódzó filmcímet: Mad, mad, mad World. Magyarul: Bolond,

bolond, bolond világ... Aligha véletlen, hogy ez a metropolis világviszonylatban vezet az idegbetegek szomorú statisztikájában. Soha sehol annyi magában beszélő, gesztikuláló embert nem láttam, mint a New York-i földalattin.

Megnézem, hol szállsz ki.. •

A subwayn — így nevezik itt a metrót — ízelítőt kap az ember New York legnagyobb problémájából, a félelmes nemzetiségi feszültségből is. Ha a subur- bók, peremkerületi villanegyedek tájáról a központ,

Manhattan szíve felé tart a látogató, még nem vesz észre semmit: a Citybe dolgozni járnak az emberek:

Kifelé azonban hazamennek a new-yorkiak és ez az út már szociológiai tanulmány. Megnézem, hol szóllsz ki és megmondom, ki vagy. Ez nemcsak az anyagi helyzetre, hanem a bőr színére, a nemzetiségi hovatartozásra is vonatkozik. Nincs a világon a nemzetiségi gettóknak olyan szövevénye, mint Amerika legnagyobb városa.

Félelmes, milyen tökéletesen zárnak az előítéletek reteszei. Erre a legjellemzőbb New York hatalmas dilemmája, egy hisztérikus belső népvándorlás. A dolog úgy kezdődik, hogyegy- egy négernek, portoricóinak vagy más megvetett etnikai csoport tagjának kibirha- tatlanul elege lesz és a magas lakbér áldozatát is vállalva. megpróbál kitömi a gettóból; Minden hájjal megkent ingatlanügynökök

lefizetik valamelyik „fehér” negyed egy lakosát. Az elköltözik és helyébe megérkezik a színesbőrű jövevény. Az ügynökök erre megkondítják a hisztéria harangjait és megkezdődik a fehérek pánikszerű elköltözése az egész környékről. Tízezer ilyen menekülés- szerűen elhagyott lakás — állapította meg Amerika egyik legismertebb szociológusa, Vance Packard — egy év alatt ötmillió dollár tiszta haszonhoz juttatja az ingatlan-business hiénáit.

Kocsink a Lower East Sideon suhan át Valaha a pánok Lengyelországának és a cárok Oroszországának pogromjai elől menekültek népesítették be ezt a negyedet, amelyet az utóbbi években elárasztottak a legújabb tömeges bevándorlók. a portoricóiak. Egycsa. pásra idevarázsolták Latin- Amerikát. Az utcán élnek, harsány szegénységben. A négerek mellett bent a város szívében ők végzik a legpiszkosabb munkát a fel- hőkarcoló-szegélyezte utcák kanyonjaiban. Ok csapnak össze rendszeresen a kubai ellenforradalmár tüntetőkkel, ők írták rá nagy fekete betűkkel többek között a Broadway alatti subway 157. utcánál lévő lejáratának homlokzatára: FIDEL.

„Ostromállapotban élünk“

— Hallottad? — E kérdés után New Yorkban csaknem mindig a legújabb bűnügyi rémtörténet következik. Ebben a feszültségektől terhes városban a közbiztonság fantasztikus hiánya olyan téma, mint Budapesten a sport, vagy Londonban az időjárás. „Városunkban — írja a New York Héráid Tribüné — túlságosan sokszor fenyegeti veszély az emberek életét és tulajdonát. Mondjuk ki nyíltan: szinte ostromállapotban élünk.”

A borzalmas bűnözési statisztikához — és ez a tény talán hazánkban kevésbé ismert — alaposan hozzájárul a kábítószerek félelmes elterjedtsége is. Ezeknek a mérgeknek a megszállottjai enyhébb esetben napi öt, súlyosabb esetben pedig mintegy 50 (!) dollárt költenek gyilkos szenvedélyükre. A „gyilkos” jelzőt itt szó szerint használom. Murtagh bíró, az egyik ismert szaktekintély szerint a rablógyilkosságok felét a kábítószerek rabjai követik el. akik — ha másképp nem tudják megszerezni a heroint, mindenre képesek.

S miközben egyesek milliókat vágnak zsebre a történelem egyik legnagyobb businessén, diplomatatáskákban és luxusautók beépített rejtekhelyein ömlik, zúdul Amerikába a heroin és emberek halnak meg azért, hogy a gyilkos másnapi adagja is meelegyen: Harmat Endre

nagy részét is megbotránkoztatja?

Van nagy gazdagsága, de nincs hite, eszménykép« az amerikai társadalom emberének. Mintahogyan nfem is lehet egy történelmileg 'delét múlt társadalomnak. És most a burzsoá ideológusok ezt az állapotot próbálják eszménnyé emelni.

Nagyon sokat írnak arról, hogy a kielégületlenség és a keserűség érzése él azokban az emberekben, akik hasztalanul keresik azt az eszményt, amiért élni érdemes. akik keresik az „ügyet”, amelyet szolgálni érdemes. Ezt a mély elkeseredést sokszor patalogikus düh váltja fel. Valóságos társadalmi betegség ez már.

Most egyes ideológusok e betegség gyógyítását vélik felfedezni abban, ha sikerül megszabadítani az. embereket az ideológia iránti szükséglettől. így született meg a dezideológizálás doktrínája. Annak bizonyítására törekednek, hogy az emberi társadalom jelenleg fejlődésének olyan stádiumába lépett, amikor megszűnik a széleskörű történelmi perspektíva felismerésének és megfogalmazásának, a társadalmi programok kifejtésének szükségessége, mert szerintük az ideológia már csak akadály lenne a mai hatalmas gazdasági lehetőségek számításba vétele, maradéktalan kiaknázása előtt.

A dezideológizálág koncepciójának megfogalmazói önkéntelenül Is elárulták.

hogy a burzsoázia végleg elvesztette összefüggő történelmi szemléletét, s nem képes már semmilyen perspektívát állítani az emberiség elé. Marad tehát az eszmény és ideálnélküliség ideológiája. És marad a régi történelmi tapasztalat: Az előrelátás képessége nélkül végleg elveszti minden jogát egy osztály ahhoz, hogy társadalmának vezetője legyen. Át kell adnia a helyét annak az osztálynak, amely rendelkezik az emberi társadalom jövőjét illetően új tömegeket mozgató társadalmi eszmékkel.

Mi, marxisták tudjuk, hogy a két világrendszer közötti harc nem egyedül az ideológiák csatamezején dől el. Marx követői vagyunk, aki már egy évszázaddal ez. előtt így írt: „A kritika

fegyvere természetesen nem pótolhatja a fegyverek kritikáját, az anyagi erőt anyagi erővel kell megdönteni, de az elmélet is -nyögi erővé lesz, ha megragadja a tömegeket.”

Az mindenesetre ügyünk, a szocializmus előrehaladásának bizonyítéka, hogy a burzsoázia már csak az eszménynélküliséget. a dezideológizálás koncepcióját tudja a szocializmus eszméjével szembe állítani;

Varga József

Sztárok,

vagy a világűr meghódításának úttörői ?

A NEW YORK HERALD TRIBÜNÉ AZ AMERIKAI ŰRHAJÓSOKRÓL

A sztárrendszer, amely évtizedekkel ezelőtt Hollywoodban jelentkezett először, az űrhajósokat is megfertőzte. Az űrhajós sztárok, eddig még kevesen vannak. A kérdés az, vajon ünneplésük és dicsőítésük milyen hatással lesz az űrkutatási programra.

A világűrkutatási hivatalban elmondták, hogy az emberek istenítették az űrhajósokat, s ezért most óriási árat kell fizetnie egész Amerikának. Az illetékesek szerint az űrhajósok a tervezők és az igazgatók fejére nőttek. — Hozzájárul ehhez a tényhez John Glenn űrrepülése is, mert az ő személyében a világűrkutató hivatal egyes vezetői megnyerték az Egyesült Államok közvéleményének rokonszen- vét. A közvélemény nyomására pedig a kongresz- szus megszavazta a szükséges milliárdokat.

ő volt az első amerikai űrhajós, aki kiharcolta Kennedy elnöknél azt az engedélyt, amely szerint az űrhajósok önéletrajzot írhatnak és óriási pénzösszegeket vehetnek föl.

Ez a vetélkedés most lehetővé teszi minden űrhajósnak, hogy évente 16 000 dollárt kapjon előlegként, amíg meg nem írja önéletrajzát és át nem adja a kiadónak;

Különleges ceruza, 130 dollárért

Természetesen ’ John Glenn ma már nem az az űrhajós, aki valamikor volt, befolyását elveszítette, és a most kiképzésen levő űrhajósok már nem tartják olyan eszményképüknek, mint a régebbi gárda. Az igaz, hogy az amerikai világűrkutató hivatalban tanácsosi szerepet tölt be, ezenkívül vezér- igazgatója lett egy gyümölcsszörpöt készítő gyárnak, de befolyása nem olyan, mint régen.

Példának hozunk fel egy esetet, amely jellegzetes volt az űrhajósokra, természetesen a múltban. Az űrkutatási terv szerint minden űrhajós, ha kilövik az űrbe, közönséges grafitceruzát is visz magával arra az esetre, ha valamit le akar jegyezni. Ezenkívül azonban másképpen is megörökíthette észrevételeit. Gombnyomással üzembe helyezhetett egy magnetofont és egyszerűen bediktálhatta megfigyeléseit. Az űrhajósok közül azonban egy kijelentette, hogy neki nem tetszik a grafitceruza, mert kitörhet a hegye és követelte a szakértőktől, hogy egy különleges irónt készítsenek számára. — A mérnökök azt válaszolták, hogy nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, az űrhajósok azonban összefogtak és követelésüknek csakhamar eleget kellett tenni. Ennek eredményeként a világűrkutató hivatal szakértői heteken és hónapokon át tökéletesítgettek egy különleges ceruzát, — amelyet majd a Gemini- programban az űrhajósok magukkal visznek. Ez a ceruza légüres térben Is ír, dermesztő hidegben, rázás alkalmával, tehát minden körülmények között lehet használni. Nem számítva a kísérletezés óriási költségeit. 130 dollárba kerül ez az írón. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hoey 5 centért egy tucat grafitceruzát lehet venni.)

A különleges ceruzát azonban mindeddig nem használták. Rájöttek ugyanis, hogy fölösleges. Az eset azonban jellegzetes és sajnos nem az egyetlen.

A többiről a világűrkutatö hivatalban hallgatnak, mert sikerült elsimítani és nem szeretnék a közvélemény elégedetlenségét és tiltakozását kiváltani.

Az amerikai világűrkutatóterv sikeresen halad. A szakértők szerint azonban az első hét űrhajós, az Egyesült Államok első űrhajós gárdájának tagjai nem értek el egyforma sikert. Volt olyan eset is, hogy hajszálon múlott a kísérlet sikere és majdnem tragikusan végződött. Az egyik űrhajós például olyan rosszul végezte feladatát, hogy a Földről már majdnem elhangzott a parancs, hogy rögtön térjen vissza. A tervszerű leszállás után azonban az űrhajós kelt ki magából, azzal vádolta az ellenőrző központ szakembereit, hogy maguk sem tudják, mit akarnak és minden hibáért őket okolta;

Az egyik űrkutatással foglalkozó szakember felrótta az újságíróknak, hogy istent faragtak az űrhajósokból, pedig azok még ördögöknek is rosz- szak. <

Az űrhajósoknak természetesen mindenre megvan a magyarázatuk. Kemény kiképzés alatt vannak, sokat kell tanulniuk, rajtuk kísérleteznek mindennel, az űrruhával, a hőszigeteléssel, és az űrruha melegítésével is. Idegállapotuk valószínűleg nem minden alkalommal kifogástalan. — Ezért türelmetlenebbek. — John Glennek például igaza volt, amikor az ellenőrző központot hibáztatta az űrruha melegítésekor beállt zavarok miatt. Véletlen szerencséjének köszönheti, hogy maga is rájött, hogyan kell bekapcsolni a melegítő szerkezetet, mert a rádióösszeköttetés a Földdel néhány percre megszakadt. Egyszer majd azt mondják minderre, hogy

Az USA

és a szocialista világ

A szocialista és a kapitalista országok viszonya bonyolult nemzetközi probléma A szocialista országok korunk erőviszonyainak reális értékeléséből indulnak ki, amikor a két rendszer békés egymás mellett élésének politikáját vallják alapelvként. És az imperialista hatalmak? Ha fogcsikorgatva is és bármennyire is a maguk módján, de kénytelenek politikájukat a kapitalista és szocialista világ között jelenleg fennálló erőviszonyok realitásához igazítani. íme, hogyan vallanak erről ők maguk:

Az amerikai diplomácia az utolsó két évtizedben Kelet-Európábán bukott meg a legjobban. (JOHN CAMPBELL)

*

A rossz emlékezetű „fel- szabadítási” doktrína nyilvánvalóan zsákutcába vezette a szocialista országok, kai szembeni politikát. (C.

L. SULZBERGER)

*

A „felszabadítás” politikája, amelyet , az 50-es években folytattunk, azért bukott meg, mert eredeti szerencsétlen megfogalmazásában azt a célt követte, hogy erőszakos eszközökkel húzza félre a vasfüggönyt.

Ez a politika nem vette figyelembe a nukleáris kor tényeit. (J. FULBRIGIIT szenátor)

*

A nyugatnak nincs más választása, meg kell próbálnia a békés egymás mellett élést megtenni a kommunista világ . országaival szemben folytatott volitiká- jának alapjául. (Georg F.

KENNAN)

*

Hidat kell építeni Kelet- Európába. Ez a kibővített kereskedelem, az eszmék, a turistaforgalom és a hunnáez normális jelenség, mert az első két űrhajós tulajdonképpen az űrhajózás úttörője volt, viszont nem szabad megengedni azt sem, hogy az űrhajósok uralják a világűrkutató hivatalt, mert csak egészségtelen viszonyokat okoz.

McDivitt és White már szerényebb

A Gemini—4 fellövésével és a kísérlet sikeres elvégzésével bezárult ez az első korszak; Minden jel arra mutat, hogy az űrhajósok táborában a sztárrendszer lassan alábbhagy. James McDivitt és Edward White, a két új űrhajós kitűnően végezte feladatát, nem követeltek kiváltságokat, nem vitáztak arról, mi legyen az űrhajó neve. A régi gárda nem hitte, hogy a két újoncnak sikerül ezt megvalósítania.

A régi űrhajósok közül már csak alig néhány foglalkozik tevékenyen űrhajózással. John Glenn otthagyta hat társát, Scott Carpenter csatlakozott a tengerészeihez, Donald Slaytonnál szívzavarok léptek fel, Alán Sherpardnak pedig a fülével lett valami baj. Az első hét űrhajósból tehát csak három maradit meg. A fiatalok egészen másfajta képzésben részesültek.

Mindegyiknek van egyetemi végzettsége. Egynek még műszaki doktorátusa is, egy másik pedig most készíti doktori disszertációját fizikából.

Mindenesetre azonban ők is csak emberek, és ha eddig nem is jöttek elő indokolt követeléssel, egyszer kísértésbe eshetnek, mert tudatában vannak annak, hogy az Egyesült Államok minden kérésüknek eleget

nus segítségnyújtás hídja lesz. (JOHNSON)

*

Bármilyen szomorú is. be kell ismernünk, hogy nincs hatalmunkban felszámolni a kommunizmus veszélyét az egész világon. A kommunista világgal való megbékélésre vezető hídverés politikáját kell folytatnunk, nem azért, mert ez az eljárás jellegénél fogva kívánatosabb, mint az amerikai érdekek totális győzelme, hanem azért, mert a nukleáris harcban nincs elfogadhatóbb alternatíva. (FULBRIGHT szenátor)

*

Most azért alkalmas az idő a hírverés politikájára, mert a nyugat belátta, hogy fegyveres erővel nem lehet megvalósítani Kelet-Európa felszabadítását. (NEW

YORK HERALD TRIBÜNÉ)

*

Hibát követünk el, amikor nem értjük meg, hogy a Kelet-Európa-i országokban, amelyek nemrég léptek a szocializmus útjára, a lakosság igen nagy része őszintén előnyösnek tartja ezt a radikális megújho* dást. (B. LAVERGNE)

tesz;