Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Színház a mérlegen A Szigligeti Színház 1964» 65-ös óvadja Nehéz feladat színházunk összteljesítményét mérlegre tenni. Objektív és szubjektív tényezők egész sorát kell figyelembe venni az értékelésnél. Az alapállás amelyből kiindulhatunk: a színház í mienk. Azt szeretnénk, ha minden évben fejlődne, virágozna, a kultúra fontos erődítményeként működne. Szeretjük a színházat és szokat a művészeket, akik .vállalják a vidéki igazgató, rendező, színész nem mindig sima útját. Ugyanakkor a közönséget is szeretjük és tiszteljük. Ezért valljuk — a színház művészeivel együtt — nem mindegy, mif, hogyan adunk a színházlátogatóknak. Azt szeretnénk, hogy jól szó- kozanak, tanuljanak, nevelődjenek, ízlésük és jellemük is formálódjon közben. Egy évvel ezelőtt Berényi Gábor, a színház igazgatója hosszabb nyilatkozatban fejtette ki lapunk hasábjain elképzeléseit, a színház kollektívájának művészi munkájáról, a műsor összeváltogatásáról. E cikkben arra keresünk választ, hogyan, s mennyiben sikerült a műsorban választ adni azokra a problémákra, amelyek a ma emberét foglalkoztatják és amelyet maga a színigazgató úgy fogalmazott meg egy beszélgetés során: „A Tragédia választ keres arra a kérdésre, mi az ember célja a földön. A többi bemutatott prózai mű is erre kíván válaszolni.” Az Ígért tizenkettő helyett csak tíz darabot mutatott be a színház, öt, a műsortervben ígért darab helyett három más mű került bemutatásra. (Nem számítva a csak vidéken játszott Ludas Matyit.) Ez önmagában még nem lenne baj, hisz a kevesebb bemutató jobb felkészülési lehetőséget, magasabb színvonalat is jelenthet. — A probléma az, hogy az elmaradtak között három volt olyan, amely mondanivaló, tartalom szempontjából igen sokat adhatott volna, míg a helyettük beiktatott három mű közül mindössze egy felelt meg teljes mértékben a korszerű, szocialista színjátszás igényének. Az elmaradt bemutatók: Gáspár Margit: Ha elmondod, letagadom című mai tárgyú szatirikus vígjátéka Shakespeare: Sok hűhó semmiért című vígjátéka. — Mankovitz—Normann: E spresszó-Bongo-ja, Két bemutató elmaradását nem különösebben fájlaljuk: Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt és Boross—Hajdú: Tisztelet a kivételnek. — Mindkettő zenés vígjáték Az elmaradt darabok helyet láthattuk a Rozsdatemetőt, amely a színházi évad egy igen jelentős tette volt, a Lili bárónőt és a Jegygyűrű a mellényzsebben című gyengécske vígjátékot, Madách Imre halhatatlan remekét valóban jelentőségéhez mérten és a mai ember érzés és képzeletvllá- gához közelállóan állította színpadra a társulat. Az csendült ki ebből a műből, amit vártunk tőle: a humanizmus. a vereséget szenvedő, de mindig talpraálló ember mélységes tisztelete. Ez a mű valóban méltó volt ahhoz, hogy az alapkérdés hordozója legyen: miért élünk e világban? S hogyan éljünk? A többi darab által adotj válasz már nem egyértelműen tiszta és világos. A Kis rókák színvonalbeli gyengesége és íróilag is tisztázatlan mondanivalója nem tudta meggyőzően bizonyítani az első számú választ: nevezetesen azt, hogy a pénzsóvárgás, a ha- rácsolús elemberteleníti a pénz megszállottjait. S a darab pozitív hőse sem tudta sugalmazni a kivezető utat, de még a kapitalizmus keretein belül lehetséges megoldást sem. A Lement a hold az embertelenség elleni harc, a fasizmus feletti ítélet lehetett volna, ha művészileg is teljes értékű módon állítják színpadra. Ez sajnos nem sikerült. A darab megbukott. És most álljon itt két határozottan pozitív „igen”. Az egyik az Egy szerelem története. A humanizmus, a pártosság annyira áthatotta mind a rendezést, mind a színészek játékát, hogy a nézők magukénak érezték nemcsak a darabot, hanem mindazt, amit felvetett. a munka szeretetét, a tiszta emberi élet utáni vágyat. Ez pozitív válasz volt az Ember tragédiájának nagy kérdésére, és nem véletlen a két nívódíj. és fi televíziós közvetítés országosan kedvező visszhangja. A másik jelentős tett a színház részéről a Rozsda- temető bemutatása volt. A mű körül annakidején igen sok vita forrongott és a szolnoki bemutatót sem fogadta mindenki egyöntetű helyesléssel. Szerintünk a Fejes darab bemutatása ellentmondásaival együtt is pozitív értékű. Olyan műnek tartjuk, amely összefüggéseiben tárja fel egy ma is meglévő életformának a kietlenségét, éles vonásokkal mutatja meg a kispolgárisóg jellemző tüneteit. önvizsgálatra indít, és a bennünk levő hibák kiküszöbölésére serkent. A mérleg nyelve tehát ingadozik. A bemutatott értékes művek azonban vé- gülis a pozitív oldal felé billentik a mérleget. Még kedvezőbb lenne a kép. ha a Shakespeare darabot és a mai ifjúság problémáit magas művészi szinten tárgyaló Mankovitz-musicalt láthattuk volna. Ugyanis a bemutatott zenés művek közül szívesen nélkülöztünk volna egy-kettőt ezek helyett. A Susmus vérszegény története, a Nyitott ablak „békebeli avatagsága, a Jegygyűrű a mellényzsebben gyengécske színvonala nem alkalmasak arra, hogy a színvonalas szórakoztatás követelményeinek teljes mértékben megfeleljenek. A két operett közül a Lili bárónő ízléses, szép előadása tetszett, a Mária főhadnagy viszont nem. ennek okaival annakidején részletesen foglalkoztunk; Ezt. a darabot — így — nem szabadott volna bemutatni. A zenés darabokkal szemben is lehet követelmény: a tartalmas mondanivaló, illetve a korszerű felfogás, a mértéktartás, a jóízlés Ezzel szolgálhatja a köny- nyű műfaj az ízlés nevelést és a tudatformálást. Ebből a szmpontból a Lili bárónő kivételével a fent felsoroltak bizony nem voltak beteljesítő! a színházi évad előtt tett igazgatói nyilatkozatnak. Mindezek után mit várnánk a színháztól a következő színi évadban? Elsősorban az ez évi pozitív tapasztalatok hasznosítását. Érdekes, izgalmasan mai, a szocialista tudatot fejlesztő, humanista művek bemutatását, ízléses, jó muzsikájú. nemes szórakozást jelentő zenés műveket, Ebben a reményben várjuk a színház jövő évi programjának kialakítását. A színház a közízlés egyik jelentős formálója. Azért kell különös gondot fordítani a jövő évi műsorpolitikájára, hogy egész évi működése egyetlen „igen” legyen mindarra, ami nálunk hasznos, előremutató, egyszóval a szocialista kultúrára. Az orvos kívánsága A jugoszláviai Csacsak községben Jaroszlav Ku- zseli 1877-ben orvosi rendelőt nyitott, ötven éven át folytatott itt eredményes gyógyító munkát. Kiváló ember volt, csak éppen a szeszes ital élvezetének nem tudott ellenállni. Mikor nagyon megöregedett, a község vezetői elhatározták, hogy utcát neveznek el róla. Beleegyezett a megtiszteltetésbe, de kikötötte, hogy abban az utcában soha nem szabad olyan üzletet, vagy vendéglőt nyitni, amelyben szeszes italt mérnek. A feltételt elfogadták és ma is tiszteletben tartják. A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat 1965. július 14-én MŰSZAKI BECSLÉSI tart Szolnok városban. Írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdető ki- rendeltsége elmére: Szolnok, Beloiannisz utca 10 sz- beküldeni. Budapesti elmünk Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat. Budapest, VI.. Népköztársaság útja 28. Telefon 127-731. Foglalkozunk használt mezőgazdasági és egyéb gépek, kompresszorok, műszerek, stb- eladásával, vételével és közvetítésével. Hernádi Tibor Épül a jászfényszarui új művelődési ház Három millió forintos költséggel új művelődési ház épül Jászfényszarun. A színházterem 3 százalékos lejtésű padozatán 400 széket helyeznek el. Három szakköri szobát, egy klubszobát és egy játékszobát is építenek még a földszinten. Az emeleten is lesz játékszoba, klubszoba és külön helyiség a zeneszakkörnek. Az új művelődési ház még az idén megnyílik. Várakozás Rózsikénak ügyes-bajos dolga akadt Szolnokon, bejött hát a nagylány (most kerül negyedik gimnáziumba) busszal a környékbeli községből. Bejött a szerkesztőségbe is, megbeszéltük a dolgát, aztán megkérdeztük, mikor megy visz- sza. — Délben megy a busz. Addig kimegyek az állomásra és horgolok. Előveszi a reti- külből s mutatja a horgolását. Nekünk meg kiböki ez a horgolótű az emlékezet hályogát, hogy nem, nem, ez még nincs elintézve, kérem. Egy nagy regény sűrűsül, tolakszik elő az emlékezet mélyéből, mindenféle várakozó szegényemberek- ről. Kubikosokról, akik a talicskájuk mellett alusznak munkakezdésig, meg a munkát adó úr előtt várakozó, levett kalapú bandagazda, mögötte áV- digíló embereivel, ahogy azt Móricz ZsigmorA olyan jól ábrázolta a vidéki ihletésű Űri murijában, meg pályaudvarokon várakozók, éjjel és nappal álmosak. Nem, ez még nincs elintézve, kérem. Ez valahogy itt maradt, itt felejtődött a tudat sarkában, Rózsikéban ts megtenyészett, benne, aki amikor született, tizenhét éve, már neki épült, szépült s készül azóta minden: napfény, Ti- sza-part, múzeum, könyvtár, kirakat, gyönyörködni, tapasztalni, nézelődni, ámuldozni, álmodozni a várakozónak. HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Az elmúlt hónapban az ország jelentős területét sújtó árvíznek volt a legnagyobb sajtóvisszhangja. A különböző országos lapokban 30 közlemény foglalkozott az árvízzel. Ezekben igen gyakran olvashattunk a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság nyújtotta segítségről. Némelyik részletesen is felsorolta, milyen mértékben vettek részt a Duna déli szakaszán az árvízvédelemben. A közlemények foglalkoztak a megyénkben keletkezett ár- és belvizek okozta károk felmérésével Is. Sok honismereti jellegű írást közöltek szolnoki tájakról, községekről az országos és megyei lapok. „Túl a megyehatáron” címmel a Veszprémi Napló, a Csongrád megyei Hírlap, a Fejér megyei Hírlap, a Dél-Magyarország, a Tolna megyei Népújság és a Petőfi Népe közölték Varga József és Nagy Zsolt fényképes riportját az új arcú Jászkunságról. A Zalai Hírlap és a Hajdú Bihar megyei Népújság képeket hozott megyénk ipari üzemeiről. — A Túristában Szombathy Viktor írt riportot „Jászberényi séta” címmel. Az Esti Hírlap és a Szabad Fö7d a Kunszentmártonban megrendezett „Tiszazugi napokról” adott hírt. A Népszava és a Magyar Nemzet a szolnoki Tisza-ligetben megnyílt új strandfürdőről és az 500 személyes új cam- p ingró1 írt. A Pest megyei Hír’av „Az Alföld legkorszerűbb tűzoltólaktanyájáról”, a szolnoki új tűzrendészed állomásról tudósít. A Pártéletben Csáki István elvtárs „A termelőszövetkezeti tagság egységéért” - címmel ismerteti a megye termelőszövetkezeteinek és szövetkezeti tagságának az utóbbi négy évben megtett útját és a további fejlődés néhány jelentős feltételét. A Magyar Mezőgazdaságban Bory Miklós, a kisújszállási Dózsa Tsz elnöke üzemvezetési tanácsokat ad fiatal termelőszövetkezeti szakembereknek a „Termelőszövetkezeti vezetők tapasztalatcseréje” rovatban. A Közalkalmazott dr. Mólnál Lászlónak, a Szolnoki Megyei Főügyészség ügyészének cikkét közli: „Hatékonyabb ellenőrzést a termelőszövetkezetekben'’. A cikk beszámol arról, hogy a megyében nemrég 18 tsz pénz- és hitelgazdálkodását vizsgálták felül. A vizsgálat megállapította, hogy a 18 tsz közül csak kettőben tettek eleget a bizonylati fegyelemnek. A Tanácsok Lapja a tsz-ek közös építőbrigádjairól, a TÖVÁLL-ról ír. A Magyar Mezőgazdaságban Srankó István beszámol a szaktechnikusok Karcagon megrendezett továbbképzéséről és tapasztalatcseréiéről. A Magyar Nemzetben ülés Sándor hosszú cikkben számol be a „Kunszentmártoni változások” címmel a járás tsz-einek fejlődéséről. Dancs József a Szab ■d Földben a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz aratási előkészítő munkáiéról, az aratás várható nehézségeiről ír: „Nehéz lesz az aratás”. A Képes Újságban „Mire. beérik a gabona” címmel két oldalas fényképes riportot hoznak a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz- ről. A Névszabadságban a Szolnok megyei Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat munkájáról írnak: „Gondos előkészületek a gabona tárolására Szo’nok megyében.” Az Est' Hírlap, a Magyar Nemzet, a Magyar Ifjúság és a Földművelő a karcagi mezőgazdasági technikumban lezajlott találkozóról számolt be. A Duna— Tisza közi és tiszántúli megyékből meghívták azokat « mezőgazdászokat, akik az rimúlt három évben végeztek a technikumban. Iparról. kereskedelemről júniusban kévéé közlemény jelent meg. A Kazán „Összkomfortos emberek” címmel a Tiszamenti Vegyiművek lakótelepének életéről ír. A Dél-Magyarország a Tisza- menti Vegyiművek szovjet nyersanyag feldolgozásáról ír. Az Építők Lapjában Shcmidt Tibor számol be az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalat eredményeiről. A Szövetkezeti Hírlap a Karcagi Általános Szerelő Ktsz exportra készülő és a nemzetközi vásáron bemutatott új gyártmányait ismerteti. A Képes Újságban Busi Vince „Gát a papírtengernek” című fényképes riP°ri- jában a kunszentmártoni járási tanácsnak az admi-. nisztrációt csökkentő intézkedéseiről ír. MTI tudósítást olvastunk arról, hogy az elmúlt tanévben hetven diák tanulását támogatták községfej- lesztési alapból megyénk tanácsai. A Köznevelésben Laki Pál „Tízéves a kollektív közgazdasági pályázat“ című cikkében a szolnoki közgazdasági technikum hallgatójával. Száz Idával é» Szurmay Emő igazgatóval beszélget a pályázat jelentőségéről. A Népszava és a Magyar Nemzet a jászberényi iskolákban végzett komplex szakorvosi szűrővizsgálat eredményeiről ír. A Nép- szabadság és a Pedagógusok Lapja az idénybölcsődékről és napközi otthonokról ad hírt. Még egyik hónapban sem írtak annyit a Szigligeti Színházról, mint júniusban. A Film Színház Muzsikában elismerően nyilatkoznak a Rozsdatemető előadásáról. A Lobogó képet közöl a darab egyik jelenetéről. „Színházi esték" rovatában a Film Színház Muzsika az EQV szerelem történetéről ír. ötletesnek tartja a rendezést és a színészek játékét egyaránt. A vidéki színházi napok budapesti megrendezése alkalmából négy hosszabb cikk is foglalkozik a résztvevő három színház, köztük a Szigligeti Színház bemutatóival. A Magyar Nemzetben Gábor István ír elismerően az „Egy szerelem történetéről”, az Esti Hírlapban külön foglalkoznak a darabbal: rendezésben, színészi alakításban egyaránt kiemelkedően jónak tartják. A D él-Magyarországban Ökrös László dicséri a dara ont „Vidéki színházi napok” című cikkében. A Népszabadság és a Magyar Nemzet a Képzőművészek Keletmagvaror- 8zágá Csoportja szolnoki nyári tárlatának megnyitásáról ad hírt. Kormos Lász. ló megírta a 650 éves Kunmadaras történetét, olvassuk a Népszavában. A lap egy másik számában a megye muzeológusairól. írnak. A néprajzi kutatócsoport elkészítette a Tiszazug néprajzi térképét. A Magyar Nemzet, a Pest megyei Hírlap és a Népszava egyaránt beszámolnak a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szolnoki Damjanich Múzeum tiszafüredi ásatásairól. A II. Szolnoki Kulturális Hetek visszhangjaként, júniusban is találunk cikkeket. A Szabad Föld a falusi színjátszók seregszemléjéről, a Népszavában Maácz László a szolnoki néptáncfesztiválról, a Nép- szabadság a filatel isták szolnoki kiállításáról ír. A Népszava bemutatta a szolnoki Uránia csillagvizsgáló szakosztály készítette csillagászati távcsöveket. A Magyar Nemzet hírt adott a szolnoki úttörőház zenekarának bulgáriai vendóa<’"''- repléséről. Dr, Kardos Józsefné 1965. július 11.
