Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

iS SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. július 25. Mississippi-i ballada Radobyl alatt a halál ütött tanyát Litomerice város közelében a Radobyl hegy alatt, a volt Richard bányában a nácik 1944-ben földalatti gyár építésébe kezdtek repülőmotorok és a V-l é$ V-2 raké­ták alkatrészeinek gyártására. Riportunk a földalatti aknákban végzett felderítő munka eddigi eredményeiről számol be. Ez a kép Jacksonban készült. Mississippi állam fővárosában; A kormány­zósági palota lépcsőjén hat ember ül; két felnőtt és négy gyerek. Az egyik fel­nőtt — a Jackson melletti McComb-ba való Alene Quinn asszony — a négy gyerek anyja és azért jött el ide, hogy átadhassa til­takozását az illetékesek­nek. Quinn asszony kis házát ugyanis néhány nappal azelőtt fajüldöző fasiszták megtámadták és földig rombolták Az egyik Quinn-gyereket — a kis ötéves Anthonyt, aki ott ül elől, tornacipőben, ke­zében az Egyesült Álla­mok miniatűr-zászlajával ■ l — meg is sebesítették.- Quinn asszony nem pa­naszkodni, hanem — mint már jeleztük — tiltakozni jött ide, Jacksonba. A már nem egészen fiatal, s nem Az amerikai közvélemény csak az utóbbi években döbbent rá, hogy a kábító­szerélvezés társadalmi csa­pás lehet az országban; A rendőri üldözés mindezide- ig nem vezetett eredmény­re. S míg a szövetségi rend­őrség szerint legfeljebb 50 ezer ember szed kábítósze­reket az országban, a sajtó azt állítja, hogy csupán New Yorkban legalább százezren vannak. Ma főleg a fiatal — 30 éven aluli — korosztály szed kábítószereket. Rend­szerint még serdülőkorban kezdődik ez a veszélyes szenvedély. Kamaszfiúk és lányok Marijuana-cigaret- tát szívnak Ilyet könnyű szerezni New Yorkban, San-Franciscoban és tos- Angelesben. Ezután a he­roin vagy a kokain követ­kezik. S a tiltott élvezetek kedvelői csakhamar már ner.. tudnak élni kábítósze­rek nélkül. A kábítószereket szedő fiúk és lányok rendszerint érzékenyek, könnyen kife­jezést tudnak adni érzel­meiknek. de éretlenek, mint a gyermekek: Ha múltjuk­ról érdeklődünk, mindig valazgiíéls tragikus történe. is valami karcsú asszony Amerika igazi leányának érzi és vallja magát, s most itt, miközben valami illetékesre vár, gyerekei kezébe táblákat adott; Az egyik táblán — a kép bal­szélén tartja azt az egyik Quinn-fiú — az áll, hogy a helyi kongresszusba öt em­bert illágálisan „választot­tak be”. A másik tábla azt hirdeti; elég volt a rendőr­ségi brutalitásokból... Anthony mellett egy fe­hér asszony ül, egy orvos­nő, akit June Finer-nek hívnak. Azért van 6 is Itt mert szolidaritást vállalt a „nigger” Quinn-családdal. Ahogy ez a rendőrségi brutalitás nem kitalálás, azt a következő — véletle­nül „lekapott” — fotó bizo­nyítja. Egy nagy darab, iz­mos rendőr — társa már markában tartja az „Elég volt a rendőrségi brutali­tásból!” feliratú táblát — ki akarja csavarni a kis Anthony kezéből Amerika zászlaját. A kisfiú azonban minden erejével vé­delmezi Washington, Jefferson, Lincoln lobo­góját A kis Anthony Quinn sír, de June doktornő ott áll mellette, nem hagyja el őt. A háttérben Missi­ssippi-i rendőrök állnak, — arcukról már nem is ke­gyetlenség sugárzik, de va­lami; ami talán ennél is rosszabb: tompa, cinikus közömbösség. tét mesélnek el. Nyomor­ban éltek, szüleik örökké veszekedtek vagy elváltak, s az 6 életük szürke és ki­látástalan volt. A kábító­szerek rabjai többnyire a szeg. íynegy ed ékből kerül­nek ki; New Yorkban pél­dául Haarlemben találjuk a legtöbb morfinistát, kokai­nistát stb., s a legtöbb ille­gális kábítószerkereskedőt is. Számukat a New York-i átlag nyolcszorosára becsü­lik. A puerto-ricói olasz és zsidó lakosságú East-Side is tele van kábítószereket sze­dő . fiatalokkal. De sokan szednek kábítószereket Man­hattanban, a jómódú pol­gárok negyedében is: A spekulációnak élő üzletem­berek nem törődnek gyer­mekeikkel, az anyák meg szabadulni igyekeznek a gondoktól és dajkát, ma­gántanítót fogadnak. így Manhattanban is sok gyer­mek szomorú élhagyatott­ságban nő feL Ha nem gyógyszerész, nem orvos és nem millio­mos a kábítószerek rabja, akkor nagyon nehéz az éle­te.- Egy tucat Marijuana cigaretta öt dollárba ke­rül... A heroin még sokkal drágább. A kábítószer-sze­dés költségei legalább napi Még az elmúlt húsz év sem tudta a feledés fátyo­lét borítani azokra a gaz­tettekre, amelyeket a hit­leri fasiszták követtek el a megszállott országokban. Erre a fekete listára tar­tozik a Richard bánya is! A fennmaradt irattári do­kumentumok, a szemtanúk elbeszélése és a legújabban felfedezett történelmi anya­gok szerint a megszállók 1944 májusában a Csehor­szág északnyugati részén fekvő Litomerice város köz­vetlen közelében kiterjedt földalatti gyár építésébe kezdtek repülőmotorok és Hitler „csodafegyverei” a V-l és V-2 gyártásához szükséges alkatrészek előál­lítására. Ezt a gyárat a világ sze­me elől a Radobyl hegy mészkőszáklái alatt elterülő elhagyott Richard bányába rejtették; E gyárkolosszus közvetlen közelében terült el a hírhedt theresienstadt-i koncentrációs tábor: a Kis erőd, ahonnan naponta 7— 800 férfiből álló csoport járt tizenkét órás műszakra a Richard bányába. És köz­vetlenül a gyár mellett volt a fossenburffi koncent~á- ciós tábor litomericei fiókja Négyezer ember tömegsírja Arról, hogy a foglyok mi­lyen embertelen körülmé­nyek között voltak kényte­lenek dolgozni a földalatti folyosókban, tanúskodik az a tömegsír, amelyet a föld­alatti folyosókból kiszállí­tott töhbméteres földhalom alatt már 1958 nyarán fel­fedeztek. Ugyanazon év jú­niusában tette a Richard bánya első rémes tanúval­lomását. A szakszerű kuta­tás bebizonyította, hogy körülbelül négyezer ember tömegsírjáról van szó. A fasizmus áldozatai a har­mincnyolc kilométer hosz- szú folyosó hajtása közben pusztultak el. Csak 1944. december 24-én 256 fogoly vesztette életét ebben a po­kolban. A földalatti gyárban ha­20 dollárt tesznek ki. Kis­jövedelmű ember honnan vegyen ennyi pénzt? így hát, ha kábítószerek rabja lett, gyakran otthagyja munkáját, nem egyszer a családját is, s elhelyezke­dik egy kétes szállóban, amely sorstársainak mene­dékhelye is. Idejutva, a férfiakból gyakran tolva­jok, a nőkből prostituáltak lesznek. New Yorkban a be­törések 15 százalékát olya­nok követik el, akik kábí­tószereket szednek. A kábítószerek rabjainak nemi különbséget nem is­merő összetartása — a ká­bítószerek hamar aláássák a nemi vágyat — még egy megnyilvánulása a gyerme­kes éretlenségnek, amelyről már szó volt. Ez mintegy menekülés vissza a gyer­mekkorba. A kokainisták, a morfi­nisták, a heroinisták stb; mind együtt hajszolják a pénzt, fosztogatják az üz­leteket, értékesítik a zsák­mányt és keresik a kábító­szerkereskedőket, s végül mind a börtönben végzik. Csak ha az a veszély fe­nyegetné őket, hogy kábító­szer nélkül maradnak, ak­kor lép az összetartás he­lyébe a dzsungel törvénye. Iáira hajszolt, vagy agyon­vert foglyok holttestét több­nyire a bohusovicei égető­telepre szállították. Annak kapacitása azonban idővel nem volt elegendő, s ezért Litomericén új krematóriu­mot állítottak fel a Micha- iovická utca közelében. Ez az objektum is, mint az egész „Richard” vállalat, egészen a háború végéig működött. Az utolsó halot­tat a theresienstadti Kis erődből hozták ide, ahol 1945. május 2-án és 3-án is folytak a kivégzések. Egyes hírek szerint ebben a kre­matóriumban sokszor ele­venen égették el az embe­reket. Húsz évvel a háború be fejezése után egy nyomozó csoporttal útra keltünk új­ból a föld alá, hogy fel- lebbentsük annak a titok­nak a fátylát, amely e kü­lönös objektum múltját ta­karja. A föld alatt Az elhagyott gyári helyi­ségek a húsz éves pusztulás szagát lehelik. Az akkumu­látoros lámpák reflektorai mindjárt a bejárat után többmázsás sziklákból és szürke kőtörmelékből álló omladékot világítanak meg, amelyen szűk átjáró vezet keresztül. A fejünk felett lévő betontámasz egyelőre a biztonság érzését kelti bennünk. De csak körülbe­lül ötven méter mélységig. Ott végződik. Tovább megyünk. Már nem érezni a szellő fuval­latát. Kellemes meleg kez­dődik. Masszív boltíves ka­pun haladunk át. Sötét tér­ség következik. Már nem folyosó. Termelőcsarnok, amelynek végét nem világí­taná meg talán egy teher­autó reflektorának a fénye sem. A mennyezet és a *a- lak szürkésfehérek. Leka­parjuk a fehér réteget. Mész. Meszelés a szürke kő­zeten; Egyszerű trükk. A síma fehér felületnek kel­lett elűzniök a bizonytalan­ság érzését. Több méter­mázsa súlyú kőlepények és kőcipók függnek a fe­jünk felett egy cémaszá- lon, csupán a véletlen rossz kötőanyagán. A fehér bol­tozaton levő szürke foltok óvatosságra intenek. A kő­tömegek és törmelékek a betonpadlón a teljesen rög­zítetten kőzet örökös hul­lásának néma tanúi. Az egyik kőzettömb alól egy fegyenc ócska facipőjének maradványa látszik ki. Va­laki talán azon a helyen állt, ahová zajtalanul, fi­gyelmeztetés nélkül hullott a levált kőzet? Konlrolstelle *.. adja tudtunkra egy földre- dobott fekete-fehér bádog­tábla. Azon a helyen állunk. ahol a német mesterek és mérnökök ellenőrizték a gyártmányokat. Vagy húsz méterre innen téglafalakat találunk. Lábunk alatt pa­pír zörren. Felszedegetjük az összegyűrt, poros papír­darabokat. A lapokról hull a szürke mészpor. A föld­alatti gyár nyomasztó hatá­sa kényszerít: „Olvasd!” A fények egyetlen papír­darabra összpontosulnaki Tintaceruzás írás: „1944. Vili. 31. Ma vettem át a foglyokat. Védőőrizetben lé­vő foglyoknak nevezik őket.” A számoszlopot silla- bizáljuk: „11113, 11535, 11314, 11 992, 12 371, 11490, 10 681”. Hét ember. Talán csak ezek a kegyetlen szá­mok maradtak meg életük­ből? A rémes tömegsír volt utolsó pihenőhelyük? A szo­rongató kérdések abban á csarnokban folytatódnak, amelyet a téglafolyosók útvesztőjében találunk. Az egyik papírlapon ezt a szót olvassuk: „Umlauf". Itt bizonyára a termékek körforgásáról volt szó. A talált űrlap bal széle ugyan­is elárulja, hogy mit ter­melt a földalatti Richard gyár. A gyártmányokról kö­zölt műszaki adatok szerint talán sikerülj megfejteni a motorok fajtáját is. Tank, repülőgép, rakéta motorok- - nem tudjuk, azt hadd fejt­sék meg a szakemberek. Titokzatos fölke Itt röviddel a háború után, 1945-ben figyelemre méltó leletre bukkantak. Körülbelül 200 méternyire a bejárattól befalazott fül­két tártak fel, amely 2 mé­ter hosszú, 35 cm vastag, ismeretlen anyagból készült rudakat rejtett; Két vagon­ra való volt belőlük. Az utászszakasz az egyik rúd­ból levágott egy félméteres darabot és ezt robbanógyu­taccsal meggyújtotta. Az anyag vakító fehér lángra lobbant. A Katonai Kutató Intézet dolgozód igazolták, hogy rakétatöltetről van szó. A nyomozó csoport össze­gyűjti az újonnan talált do­kumentumokat, tárgyakat. Szétterítve fekszenek a te­herautó padlóján. Uzsonnás kosár, hordágyak, amelye­ken a földalatti gyárból a tömegsírhoz szállították a holtakat, csajkák, Donant töltet címkéje, fogolysap­kák és facipők, kézzel fara­gott pipák, csíkos fegyenc zubbony, Fidorowitz mester naplója, aki a foglyokat folyosóvágásra hajszolta; „Liebe Rose” megszólításé szépírással írt levele, Hilp- fer mester bérlapja és ‘jó® más apróság, amely ma, húsz év múltával^ képet ad arról, hogyan éltek és pusz­tultak a rabszolgasorban le. vő emberek Hitler gyárá­ban. Lapunk számára írták: Óta Brozsek, Záboj Picekot AMERIKAI FIATALOK AZ „ÁLMOK ÉDES VILÁGÁBAN" A Radobyl hegy alatt levő földalatti gyár egyik főfolyosója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom