Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
1965. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 REKORDKÍSÉRLET A VÍZ ALATT „Minősége megfelelő, forgalomba hozható Januárban történt. — A tél felét kísérletezésekkel töltöttük, s munkánk eredményeként sikerült az eddig ismert típusuktól eltérő, biztonságosabb „tüdő automatát” készítenünk. A víz nyomásához is alkalmazkodó készülékünk megalatt. Mi az? Fenék! Meglepődtünk. Leértünk volna?.,. Imre mond valamit; — Persze, nem értem, hiszen több mint 4 atmoszféra abszolút nyomás nehezedik ránk. Teljesen sötét van, bízhatóan alakította megfelelő nyomásúvá palackjaink 150 atmoszférára sűrített levegőjét; A magyar rekordnak megfelelő mélységben, a hévízi tó 40 m-es kútjában akartuk kipróbálni a készülék, s szervezetünk teherbírását; Mélységmámor ? Ketten álltunk a forrást rejtő kráter fölött, lehorgonyzóit gumicsónakban. — Hátunkon légzőkészülék, lábunkon taposóuszony, arcunkon a szemet, orrot izoláló gumimaszk, s társam kezében vízhatlan lámpa. Merülésre készen álltunk. Tudtuk, hogy a csónak horgonykötele mellett kell lebuknunk, s az elért mélységet rendszeresen jelzik majd a kötélre erősített színes rongydarabkák... Az 5 m-t jelző „zászlónál” meg kellett állnunk. „Kiegyenlítettünk”. Meg kellett szüntetnünk a fülünkben érzett — nyomás okozta — fájdalmat, majd egymást kézen fogva úsztunk a következő állomásunk, a kráter pereme felé. Itt azonban újra meg kellett állnunk. Dobhártyánkon szinte elviselhetetlenül dörömbölt a 10 m-es víztömeg. Feszítette, hajlította, s a mögötte levő levegőt összenyomva jelezte: újra „egyenlítenünk” kell; A belélegzett levegő ellennyomása megszünteti a fájdalmat. Mehetünk tovább. Lassan süllyedünk. 20 m- nél egyenlítünk, majd 25 m-nél újra megállunk. A kráter pereme innen már csak egy 5 forintos nagyságú lyuknak látszik. Közérzetünk kitűnő. Légzőkészülékünk rendben van, — mehetünk tovább. A 30 m-es határt elhagyva, hirtelen nevetni kezdek. Társam — Gál Imre — furcsán néz. Látom, nem tudja elképzelni, mi történt velem. Ageódó arcáról leolvasom, hogy a mélységmámortól tart. Azt hiszi, a búvárok vesztét okozó, ittassághoz hasonló, könnyelmű állapot késztet nevetésre. Sötétben Magyaráznám, hogy nem kell félnie, mert messze vagyok még attól. Nem vagyunk még olyan mélyen. Csupán a lámpán nevetek: mert a víz, szemem láttára, szinte papírként nyomta össze a másfél mm-es rézlemezt. Mutogatok, magyarázok, de a víznyomás annyira eltorzítja hangomat, hogy artiku- látlan gőgicsélésként hat a beszéd. De nem baj. Merülhetünk tovább. Hirtelen valami szilárdat érzek az uszonyom mintha egy ablak nélküli szobában lennénk. Csak a lámpa fényes sziluettje látszik. Úgy érzem, Imre még lejjebb akar szállni. Elindulunk. 35,50 m-nél elérjük a barlang száját. Most már csak hason csúszhatunk tovább. Egyre lejjebb és lejjebb megyünk. Lassan megmagyarázhatatlan szorongás vesz rajtunk erőt. A víz egyre melegebb lesz, és mi csak csúszunk, csúszunk tovább; Végre szilárd talajt érünk; Elértük a forrást. Megállapodhatunk. Foszfo- reszkáló mélységmérőm 40 m-t mutat, tüdőautomatám kifogástalanul működik, de a szorongó érzést nem tudom leküzdeni. A megbeszélt jelre elindulunk felfelé. Elhagyjuk a barlang száját, megfogjuk a biztonságot jelentő köteEzek az életvidám, igazságszerető és kedves legényemberek sokadmaguk- kal dolgoztak egy irodaszobában. Haár Pál volt az egyik neve, Saár Pál a másiké. Már február óta eldöntötték, hogy ez évi szabadságukat. együtt töltik, méghozzá fölöttébb kellemesen. Mindketten gépkocsira pályáztak. Ketten együtt ki is tudták volna préselni az OTP által igényelt első részletet. Ügy tervezték, hogy sátorral, camping-alapon bekóborolják vele a Tátrát, lengyel és csehszlovák oldalon egyaránt. Kocsiigényüket számos döntő érvvel támasztották alá: munkájuk elvégzéséhez múlhatatlanul szükségük van rá, lábukban az inak gyengék, villamosközlekedési allergiájuk van, hánynak tőle, vidéki munkára kérték magukat és így tovább. Mégsem kapott egyikük sem. Mérgelődtek, fellebbeztek, veszekedtek, a népi ellenőrzéshez fordultak, de senki sem tudott rajtuk segíteni. Az a veszély fenyegetett hát, hogy a két barát Pesten töltheti a nyarat. Autó nincs, a vállalat üdülőjébe kora tavasszal kellett volna már jelentkezni. Ekkor pfi.lt világossá előttük, hogy van isten. Először Haárra mosolygott rá tündér képében. Bejött ugyanis hozzá Taár Pál, az igazgató, és meghívta másnapra egy vidéki hivatalos útra Persze már Megyéméi a nyaralási kérdésekre terelődött a szó. — Ne higgye, hogy segítségét kérem, igazgató kartárs — mondta Haár — csak jólesik elmondanom. let, s elrugaszkodunk a fenéktől. Mikor kivilágosodik a víz, szorongásunk is eltűnik. Már látszik a kék spektrumból kirajzolódó kráterperem, egymásután vonulnak el szemünk előtt a kötélre erősített, mélységjelző rongydarabkák. — 30, 25, 20, 10, 6 m. Állj! Ez a szint a „purgatórium”; Zsilipelés Nem lehet egyszerre fel- szállnunk, 3 percet 6 m-en, 5 p-cet pedig 3 m-en kell töl- tenünk. Zsilipelnünk kell mert több, mint 10 percet töltöttünk a fenéken és a nagy nyomáson feloldódott nitrogén nem okozott ugyan mélységmámort — nem estünk részegséghez hasonló, végzetesen köny- nyelmű állapotba — de a felszálláskor ugyancsak el kellett kerülnünk a nitrogén okozta életveszélyt; A csökkenő nyomás hatására ugyanis légbuborékká alakul a vérünkben levő nitrogén és gázembóliát — keszonbetegséget — kapunk, ha nem tartjuk be a „kizsilipelési” időket. Az időnk azonban lejárt, s az utolsó 3 m-t megtéve, a gumicsónak mellett értünk fel a vakító napfénybe. A parton körülvesznek bennünket társaink. A vállunkat veregetik, gratulálnak', s mi büszke megköny- nyebbüléssel nézünk egymásra. Sikerült. Jól bírtuk az 5 atmoszférás abszolút nyomást... Meddig merülhetünk? Hol van a határ? 50, 70, vagy 90 m mélyen? Ezt csak a jövő hónapban mélytengeri merüléssorozatunk alkalmával állapíthatjuk meg. Szeretnénk, ha az új készülékünkkel megjavíthatnánk a magyar könnyűbúvárok eddigi rekordját. Haraszti Tamás Látogatás a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben — Lehet tíz százalékkal kevesebb? Hiányozhat egy deka? A Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben ezekre a kérdésekre minden alkalommal határozott nemmel válaszolnak. Itt őrködnek a kereskedelmi árucikkek állandó jó minősége felett. Budapest legforgalmasabb pontján emelkedik a hatalmas vöröstéglás épület; Kint lüktet az utca élete, bent a fehérfalú laboratóriumokban fehérköpenyes emberek. Hosszú csempézetit laboratóriumi asztal. Lombikokban aranyszínű folyadék fortyog. — Tokaji bor — mondja Mandzur Ferenané vegyészmérnök. A borvizsgálat folyamán kiderül, megfelelő-e a szeszfok. Nem kevertek-e vizet a hordóba? Az élelmiszeripari osztályon szinte valamennyi „ehető” cikk megfordul. Jelenleg fagylaltvizsgálatokat tartanak. Ellenőrzik, hogy a vevő megfelelő mennyiségű nyersanyagot kap-e egy adag fagylaltban; A műanyagtasakokba csomagolt savanyú cukorka nem állta ki a próbát. A keményítőszörp nem megfelelő, ezért összeállnak a cukorkaszemek és ragacsosBorvizsgálat sá válnak. A gyár legközelebb bizonyára jobban ügyel a minőségire, mert a KERMI jegyzőkönyve alapján nagyobb tétel árusítását beszüntették. — Milyen módszerekkel állapítják meg az élelmi- cikkek minőségét? — kérdeztük meg Szentzi Pál vegyészmérnököt. — A vizsgálat két főrészből áll. Először az érzékszervi próba, vagyis a kóstolás, szín-elbírálás, csomagolás, és csak azután következnek a bonyolult vegyi analízisek. Felelősségteljes munka, hisz bizonyos mértékben minden kereskedelmi cikkhez a nevüket is adják, mert ők írják rá; „Minősége megfelelő, forgalomba hozható!" Irta és fényképezte: Regős István Rendszeresen ellenőrzik a húsáruk minőségét Rövidesen forgalomba .kerül az új lengőla- pátú mosógép. A KERMI vizsgálata szerint nem szakítja a ruhát. Nálunk az autóelosztásnál borzasztó igazságtalanságok történnek. Képzelje én, aki... Elsorolta érdemeit, indokait. Taár Pál igazgató megadással hallgatta. Ez felbátorította Haárt, és sorolni kezdte, egyidejűleg milyen méltatlan emberek jutnak hivatalos kiutalással autóhoz. — Higgye el, igazgató elvtárs, elsősorban nem is az autóról van szó — kiáltotta a felháborodott fiatalember. — Eddig is megvoltam nélküle, megleszek ezentúl is. Hanem az elvről van szó, a szocialista elosztásról szóló tanok megcsúfolásáról! Taár Pál vállat vont. — Kaár. hogy csak most mondja, kolegám — szólt talán sok kínos kilincseléstől és bosszúságtól menthettem volna meg, ha ezt előbb tudom. Zaár Pál, akitől tulajdonképpen az autóelosztás függ, testi-lelki jóbarátom. El sem tudom sorolni, mennyi szívességet tettem neki. Egy szót szólok, akár csak telefonon is, és megadja a kocsit. Meg- tegyeiítf Haár másnap elment a nagyhatalmú Zaár irodájához. Az épület előtt hosz- szú sor állt. csupa autóigénylő. De amint Haár megmondta a nevét, soron kívül bemehetett. — Haár kartárs? — mondta az autóelosztó. — Maár vaártam. Az ön folyamodványa indokolt. Intézkedtem hát, hogy a legújabb szériából kapjon egy príma kocsit. És sokszor üdvözlöm Pali barátomat, az igazgatót. Időközben barátja, Saár Pál Paált. az üdülési felelőst nyaggatta. — Hiába, nincs helyem számodra, ne is kérjél — mondta az. — Nem is értem, jhogy pont te, a régi szervezett, kívánsz magadnak ilyen indokolatlan előnyt! Mi mást tehetett Saár, nem ás járt tovább a dolog után. Elvégre, ha muszáj, Pesten is el lehet tölteni azt a pár napot, és még annyi pénzébe sem kerül. Otthon azonban mégis elpanaszolta a dolgot szomszédjának Baár Pálnak. — Csak a protekciósoknak van hely a Balatonnál! — kiáltotta. — De esküszöm. nem nyugszom, amíg rend nem lesz a nyaralási beutalások körül nálunk! — Miért nem szóltál előbb, komám — mondta az —, nekem Padi a te üdülési felelősötök, a legjobb emberem. Majd szólok neki, nem mondhat ellent. Valójában. Saárt másnap felkereste szobájában Padi. — Pajtás — így szólt —, még egyszer utána néztem a dolognak. Mindig van úgy, hogy valamelyik beutaltnak megfázik a gyereke, vagy más okból lemond, és akkor megürül egy szoba. Álljon üresen? Inkább neked adom. Jó lesz egy kétágyas. Balatonra néző, beépített szekrénnyel, külön fürdőszobával, augusztus 3-ra? Másnap Haárnak is, Saár- nak is ragyogott az arca. Mindkettő azonban magában tartotta a jó hírt, és előbb bosszantani akarta az igazságtalanságok hangoztatásával barátját. Saár jutott előbb szóhoz. Az ösz- szes kollegák figyelmétől kísérve mondta: — Hát valóban disznóság. ami náluk az autókiutalások körül történik. Én nem bánom, még ma írok egy nyílt levelet erről az újságba. Csupa protekció az egész! De Haár, az újdonsült autótulajdonos leintette: — Pajtás, én gondolkoztam a dolgon — mondta. — Végeredményben valamiféle fontossági sorrendet csak meg kell állapítani. Minden igénylőnek vannak érvei így pro és kontra. Aztán tessék, tégy igazságot! — De hiszen te ordítottál még tegnap a legjobban a mostani elosztás ellen! — mondta Saár csodálkozva. — Igen, ez igaz! — mondta Haár_ —■ De ahogy közelebbről megvizsgáltam a problémát, így mihamar rájöttem, hogy ötször annyi az igénylő, mint a kocsi, És azóta megtanultam nép- gazdasági szinten gondolkozni. Igaz, mai helyzetünkben így még csak a legérdemesebbek kaphatnak kocsit. És az illetékesek igyekeznek a lehető legigazságosabban dönteni. Nem úgy megy ez, mint például nálunk a szakszervezetnél a nyaralási beosztás. Mert hallatlan, ami nálunk ezen a téren megy... Saár, zsebében a beutalóval. félbeszakította: — Szó sincs róla! Te csak lázongsz, és nem ismered a tényeket. Tudod, hány szempontot kell a mi üdülési felelősünknek figyelembe vennie? Tudod, menynyivel több az igénylő, mint a rendelkezésre álló szoba? így csak azok kaphatnak, akik igazán rászorulnak, és szocializmust építő munkájuk alapján rá is szolgálnak a jól megérdemelt balatoni pihenésre. Amikor kölcsönösen kihívták egymást a szobából, hogy kimagyarázkodjanak, és közöljék a másikkal r a jó hírt. idősebb kollégáik összebólintottak: — De jó hallgatni ezt a két fiút — mondták —, mennyivel harcosabbak, mint mi voltunk! Hogy meg tudnak küzdeni az igazságért, de ugyanakkor milyen higgadtak, megfontoltak is. MÁTÉ GYÖRGY s Igény __
