Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
ELŐKELŐ* VENDÉG 99 A két koma a resti közepén ül a négyszögletes kis asztal mellett. Nagyon feszesen tartják magukat, ebből is látszik, hogy a köztük ágaskodó sötétzöld sörösüvegek tartalmát eleddig nem hiába fogyasztották. Harmincöt év körüli a két férfi. — Egyikük majd kicsattan, olyan piros. Szeme úgy szikrázik, hogy már-már csodálni lehet, miért nem ugrott még neki barátjának. Cimborája puha felépítésű. tokásodó magyar. Valahogy furcsán ferde a képén minden. Lentebb van a fél füle, fél pofacsontja, meg a fél szája is. Ez már igen^ el van kenődve. — Amúgy is észrevennék őket de ráadásul olyan öblös hangja van a löttyedtebb- nek, hogy — mint mondják ilyenkor — az figyel oda, aki nem akar. Most is borzasztó elszántsággal szavalja. — Tel... Tudod, nem nagy termetű, de nagyon jó húsban van... Az egész kis jószág — egyem a lelkit — oyan tojásdad formájú. Telt neki a fara, meg a hátán is van mit fogni... Negyven kilóról hizlaltam fel hetvenre... Ezt tedd el!... Annyi volt. mikor hozzám került... Negyven... Oszt most hetven. Került, amibe került. Az a fontos, hogy megszedte magát hússal, zsírral... A ragyogó piros fejű barát hűségesen hallgatja. Egy árva mukkot nem szól, csak piciket bólogat, meg vigyáz, hogy szeme ki ne feszüljön a helyéből. — Te Bimri! — rugaszkodik neki megint o másik. — Pedig én is sokat eszek, de az a kis kerek, tömött hátsójú jószág háromszor annyit, mint én. Pedig mondtam neked, nem nagy, csak gömbölyű... Amilyen egy rövid, de jóltartott portéka lehet... Hallottad: hetven kiló. Ha óránként megéhezik, egyen. Ott van előtte. Nem sajnálom, megéri... Ha éhes. egyen. Mit bánom én, hogy mi pénz megy rá! Maradt volna olyan nyisz- lett, mint ahogy a házhoz került? Fenét! Engem szóljanak meg. hogy ilyen só- her gazda vagyok, még enni se adok neki?! Olyan isten nincs! Mennyire szereti, ha vakarom. Csak úgy nyöszörög a gyönyörűségtől. Olyankor örülök én is. érzem, hogy ha hájasodik is, van rajta kemény szalonna bőven. Te! eszembe se jut, hogy mibe kerül. amit megeszik... Most szólal meg a pipacsképű. Lökődik belőle a szó, mint ahogy a melegvíz a forrásból, melyet a benti gőz hajigái. — Osztán mikor... akarod... levágni? — Me? — hökken meg a puffadt annyira, hogy még az „i”-t is „e”-nek ejti. — Hát.., a desznót, amiről... besziltél. — Marha!... A feleségemről ugatok... Nevet a resti közönsége. A feleségéről áradozó jóember két kezét széttárva,' felhúzott vállal fordul körül. — Láttak már ilyen marhát?! Tóth István — Van még szabad asztaluk? Többlépcsős peca Modern pásztoróra Siess, jön a férjem! ARANYKÖPÉSEK Irta: Tudor Musatescu Nem vagyok érzékeny a hidegre. Még a fagy is hidegen hagy. * Vasárnap esküdött és ezt minden szombaton a férje szemére veti. * Minden percben tudom pontosan a Földön éiők számát: én és a többiek. Mindig sértve érzed magad. mikor várnod kell a sorompónál míg a gyorsvonat elrobog az orrod előtt. * Jobb sánta nyúlnak az erdőben, mint egy ezüstrókának a kirakatban. • Az ostobának nincs szüksége a mások intelligenciájára. • Nem szeretnék meghalni* míg nem végeztem az élettel, TEJFOLHÁBOR Ú ANEKDOTÁK SZÍNHELY: valahol egy piactér. Mondjuk Sz-ben. Az idő derűsen borús, vagy borúsan derűs. Tetszés szerint. Reggel fél hét. Bun- bumyák Jeromos, a tisztalelkű adminisztrációs dolgozók ideges álmát alussza, A téren felállított új beruházással. külön rendeletre ■„létesített” hangszórók meresztik a torkukat. Egészen jól látni, hogy az egyiknek membrán-gyulladása van. HANGSZÓRÓ: a helybéli embervédő liga mélyen tisztelt elnöke közli a még nyugvó lakossággal, hogy ideje lesz már felébredni. BUNBURNYÁK felébred, s nyomban ordítani kezd. — Kuss. aludni akarok. HANGSZÓRÓ: értesíti továbbá a polgárokat, hogy tilos a tejfölbe nyúlni és köpni, a tejbe legyet dobni, a kirakott árut megfog- dosni, mivel ilyet jóízlésű, öntudatos szocialista dolgozó nem tesz. BUNBURNYÁK elérzé- kenyültén pityereg. — Az édesmama is mindig pofon vágott, ha a tenyeremből nyaltam fel a tejfölt. Álomra hajtaná a fejét, amikor HANGSZÓRÓ: a Q-épü- letben Bunburnyák lakótárs figyelmét Is felhívja a Nagybömböldei Szénbányászati Tröszt, hogy mélyaknai munkára dolgozni akarókat felvesz. Követeimé, nyék: hibátlan műfogsor, az egyik szem szürke, a másik barna legyen, a dolgozó magassága csak 113 866 centiméter lehet, 35 kilogrammon aluli testsúlyú ember jelentkezését fogadják el. Jól hallani, lakótársak? A LAKÓK: aludni akarunk. aludni akarunk. Az emberek kinn állnak fiz erkélyen hálóingben, pi- esamában, vagy anélkül. Többen az utcán rohan, gásznak, egy csoport zakatol. A tejfölbe nyúlni tilos. A földmérő karóit kitépni tilos. Ujujujujujuj, elmegyünk mi bányásznak. Bunburnyák fejjel kifelé lóg az ablakon. HANGSZÓRÓ: reggeli krónika, második kiadás. Közöljük kedves hallgatóinkkal, hogy Sz-ben tragikusnak mondható dühöngés tört ki. A lakosság elvágta a telefonvezetékeket, a +e- levízió zsinórokat, a rádiókat kidobálta az ablakon, a piactéri hangszórót tejföllel fröcskölik, tojásokon tn_ posnak. legyeket pöckölnek a tejbe! ílelikopteren a stúdióba hoztuk Krampan- csák Róbertét, a városi atyai testületének főgondnokát, aki e rendkívüli eseményről derűsen nyilatkozott. — Örömmel jelenthetem, hogy az új tájékoztatási módszer bevált. Dolgozóink frissen ébrednek és korán értesülnek a járlatle- vélkiosztási napokról, állat- és kirakodó vásárokról, közegészségügyi kultúrájuk fejlődik, egyre kevesebben nyúlnak a tejfölbe, Idejében megkapják a szükséges kül- és belpolitikai felvilágosítást. Elhatároztuk, hogy újabb 89 szekcióból álló munka- közösséget alapítunk, amelynek feladata, hogy vasárnapra különleges megoldásokat dolgozzon ki. Annyit előre is elárulhatok, hogy a jövőben, a vasárnapi piaci műsor a szokásos fél hét helyett már hajnali öt órakor kezdődik, —f —P a környék hadi- tudósítója Egy utas a szálloda halijában hagyta az esernyőjét és rajta ezt a cédulát: „Ez az ernyő egy nehézsúlyú ökölvívóé, öt perc núlva visszatérek”. Jövet nem találta az ernyőt, de talált egy cédulát a következő szöveggel: „Ezt a cédulát olyan sportoló írta, aki óránként 30 mérföldet fut és többé nem tér vissza.’’ * Egy ismertlen festő meglátogatta Manet-t ^s panaszkodott neki. hogv eey évbe telik, amig elad egv festményt, amelyet egy nap alatt megfestett. Menet így felelt neki: ..Drága barátom, csinália fordítva. Dolgozzék egy kénen egy éven át és utána tehet, hogy eladja egy nap alatt. * Egy londoni polgárt meglátogatta vidéki barátja. Eltelt néhány nap és a vidéki vendég semmi jelét nem adta annak, hogy haza akarna menni. A házigazda egy napon finom célzást tett: „A felesége és gyermekei bizonyára hiányoznak önnek”. Erre a következő választ kapta: „Nagyon kedves öntől. Nyomban Írok nekik, hogy jöjjenek ők is.” • Hegelnek panaszkodott egyik barátja, hogy sok ember nem hozza vissza a kikölcsönzött könyvet. Hegel így felelt: „Ez azért van, mert az olvasók többsége inkább őrzi meg polcon a könyveket. mint azok tartalmát a fejben”, * — Mi van veled — kérdezte valaki a barátjától. — Rosszul nézel ki — Álmatlanságban szenvedek. T(z nappal ezelőtt kaptam el. — Hogyhogy elkaptad? A7 álmatlanság nem ragályos. — Általában nem. De ha az embernek úiszfilött gyermeke éjjel nem alszik...
