Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Uj elemek a szovjet gazdasági életben A háztáji gazdálkodás hatékom íjjsága Részletek G. Smeljev cikkéből, a Voproszi Ekonomiki, 1965. 4. számából Az ipari és mezőgazda- sági termelés szervezetének. irányításának és tervezésének a Szovjetunióban most folyó átalakítása nem tegnap kezdődött és nem is előzmények nélkül való. A hétéves terv során az ország termelőerői igen nagyot fejlődtek, s különösen gyors ütemű az ipari és a műszaki tudományos haladás. Földünk ipari termelésének egyötödét ma már a Szovjetunió adja. A szocialista állam gazdasági és tervező szervei a szovjet hatalom éveiben a népgazdaság szervezésének, irányításának és tervezésének nagy és gazdag tapasztalatát halmozták fel. Nagyarányú és bátor tanulmányok és kutatások, a szocializmus gazdasági törvényeinek alkotó alkalmazása tette ezt lehetővé. A szovjet gazdasági élet új elemei nem a hivatali dolgozószobák csöndjében, nem önkényes és egyéni intézkedések eredményeként látnak napvilágot. Ezek az új elemek napjainkban a kisérletezés és az ellenőrzés stádiumában vannak, s miután kiállták az idő próbáját, csak akkor vezetik be általánosan. A szovjet népgazdasági tanács két konfekció ipari üzem, a Bolsevicska és a Majak tapasztalatát hasznosítva fontos kísérletet folytatott, amelynek az volt a lényege, hogy a termelő üzemek és a ruházati boltok között közvetlen kapcsolatot létesített. Az eredmény: a ruhagyárak nem raktárra, tehát általában termeltek, hanem olyan konkrét fogyasztói igényt elégítettek ki, amelyet előzőleg és menetközben is gondosan tanulmányoztak. A kísérlet lényegében bevált, s idén júliustól a moszkvai városi népgazdasági tanács ruha- és cipőgyárai többségükben már hasonló rendszer szerint, konkrét bolti megrendelésekre dolgoznak. A Ívovi népgazdasági tanács az Ukrán Tudományos Akadémia közgazda- sági intézetével karöltve kísérletképpen a Veliko- mosztovszkaja 9 szénbánya részére mindössze két termelési mutatót állapított meg: a termelés terjedelmét. vagyis a kibányászandó szén mennyiségét és a felhalmozás mértékét. A többit a bányaüzem saját kebelében oldhatta meg. Az új tervezési rendszer már az első hónapokban azt eredményezte, hogy azonos berendezéssel és munkáslétszámmal csaknem 25 százalékkal több szenet termeltek. Javult a gépek, különösen a bányakombájnok kihasználása, csökkent az egy tonna szénre jutó önköltség, számottevően nőtt a bányászok keresete. 1964-től ugyancsak kísérletképpen mintegy kétszáz szovjet üzemben új rendszert vezettek be a munkások és a műszakiak premizálására Az elgondolás lényege az. hogy a vállalat minden egyes dolgozója anyagilag érdekelt legyen a többtermelésben, a minőség javításában, a gazdaságosság fokozásában. Ma még korai lenne mérleget vonni, ám annyit máris elmondhatunk: az említett mintegy kétszáz üzem többségénél az új premizálási rendszer pozitív eredményeket hoz. A szovjet ipari és mezőgazdasági üzemek szótárában mindinkább meghonosodnak az elvan fogalmak, mint önálló elszámolás, gazdaságosság. nyereség, ár. hitel, prémium, vagyis csupa olyasmi, amit általában gazdasági emeltyűknek szoktunk nevezni és ami döntő lehet a gvárak. üzemek, bánvák szovhozok termelő tevékenvségének értékelésénél, illetve irányításánál. A tárgvilagosan gondolkozó külföldi közgazdászok is nagy érdeklődéssel fordulnak a szovjet népgazdaság új jelenségei felé. Az olasz Editori Riuniti kiadó például nemrég könyvet adott ki Terv és nyereség a szovjet gazdasági életben címmel. A könyv tulajdonképpen gyűjtemény, neves szovjet közgazdászok írásaiból és előadásaiból. A szerzők között találjuk Trapoznyikov és Nyerncsinov akadémikusoK, Liberman professzor és mások neveit. A szovjet közgazdaságtudomány mind gyümölcsözőbb befolyással van az ipari és mezőgazda- sági üzemek gyakorlati tevékenységére. Egyes polgári közgazdászok, különösen azok, akik vágyálmaikat összetévesztik a valósággal, a maguk módján igyekeznek „megmagyarázni’’ a szovjet gazdasági életben megfigyelhető mozgásokat. Azt bizonygatják, persze teljesen hamisan, és hiábavalóan, hogy ezek a bizonyos gazdasági emeltyűk, tehát a nyereség, a hitel, az ár és a többi, afféle kölcsöncikkek, amelyeket a kapitalizmustól veszünk át. Friedrich Haffner nyugatnémet köz- gazdasági közíró a Der Volksvirt című szaklapban azt állítja, hogy a hitel, A gyémántváros építése Szibériában, a 66. szélességi fokon, az Északi-sark közelében fekszik Jakutföld. Ezen a vidéken a tájat az év legnagyobb részében hó és jég borítja, s hónapokon át ki sem süt a nap. A fagyos vidék azonban igen gazdag: ezen a területen fekszenek a Szovjetunió legnagyobb gyé- mántmezői. A különös város építésének tervét készítette el a Jakut Gyémántkutató Intézetben egy építészmérnök csoport a Kísérleti Tervezés Központi Kutató Intézetével együttműködve. Az új város: Ajkál, a gyémántipar 6000 dolgozója, geolóA Partyijnaja Zsizny című szovjet folyóirat 10. száma tizenkét teljes folyóiratoldalon részletesen kifejti az SZKP taglétszámnövekedésének tényeit és forrásait. Az adatok az utóbbi négy esztendőből valók, tehát a XXII. párt- kongresszus utáni időkből — s tudjuk, hogy a XXII. kongresszus fogadta el a párt új programját és határozta meg az új társadalom építésének fő feladatait A taglétszám változása Az SZKP taglétszáma 1961. január 1-én: 9 275 826 ebből 803 430 tagjelölt). A taglétszám 1965. január t-ém viszont már 11 758 169 .'tagjelöltek: 946 726). Ez pedig azt jelenti, hogy 1961. október 1. és 1965. január l, között több mint kétmillióval gyarapodott a párttagok száma, s ez a folyamat évről évre markánsabb formát ölt. Míg 1960- ban csaknem 672 ezer ember kérte tagjelöltségét. 1964-ben már több mint 379 ezer. Ez a legnagyobb irányú növekedés a honvédő háború óta. Az 1964- ben felvett tagjelöltek meg psziása: kereken 45 százalék munkás, 15 százalék kolhozparaszt. 39 százalék mérnök, műszaki, orvos. valamint a kamat a Szovjetunióban nem egyéb, mint „közeledés a nyugat gazdasági rendszeréhez”. Ez legjobb esetben is tévedés, de nem lehetetlen, hogy a nyugatnémet olvasók szándékos megtévesztése. A szocialista népgazdaság, amint azt az SZKP Központi Bizottságának márciusi plénuma is hangsúlyozta, eleve feltételezi az áruviszonyok fejlődését. Az áruviszonyok ugyanis egyáltalán nem a kapitalizmus sajátjai. Hiszen, mint ismeretes, már jóval a kapitalista termelési rend kialakulása előtt működtek és hatoltak. Ám az áruviszonyokat a szocialista társadalomban arra lehet és kell felhasználni, hogy gyorsabb ütemíí lewen a termelőerők fejlődése és a nép anyagi jólétének emelkedése. A szovjet népgazdaságban most folyó kísérletek, de a kolhoz és szovhozter- melésben már bevezetett intézkedések lényege is az, hogy sorban ezek révén tág tere nyílik annak, hogy a szocializmus gazdasági törvényei még jobban érvényre in+has,!'''nak. Jakov Userenko gusok, építészek, munkások részére készül. Magas, sziklás folyóteraszon kell majd építkezni, mert bár a fagyos talaj itt sem munkálható meg könnyebben, a szikla viszont a tavaszi olvadáskor nem lágyul meg. A város tulajdonképpen több épületcsoportból áll majd. — Nyolc, több emeletes épületből álló lakótömböt fedett folyosó kapcsol egységbe. Ez lesz majd az első városrész. A városban, helyesebben a fedett utcákon állandóan 15 fok kürüli hőmérséklet uralkodik majd, míg kinn a szabadban gyakran mérnek —60 fokot. Ajkál utagronómus, tanár, egyetemi hallgató és így tovább. így tehát az új tagjelölteik gerincét — hatvan százalékát — a munkások és kolhozparasztok alkotják. Moszkvában és Moszkva területein, valamint Lenin- arád. Szverdiovszlk, Cselja- binszk. Habarovszk, Mur- manszk. Novoszibirszk, Iva- novo, Omszk. Donyeck, Za- porozsje, Luganszk területen: összesen 40 iparvidéken 50—69 százalék volt az íj tagjelöltek között a munkások aránya. Molda- yában. Kurszk, Vinyica, Volinszk. Zsitomir, Hmel- nyickij, Ternopol, Andizsán, Buhara területen és az Ad- zsár Köztársaságban, összesen 25 területi és köztársasági pártszervezetben az íj tagjelöltek és párttagok között 30—52 százalék volt 1964-ben a kolhozparasztok aránya. Az SZKP tagjai sorába lépők között növekszik az értelmiség részaránya, s különösen vonatkozik ez a műszaki értelmiségre. Az utóbbi években ez az arány 25-ről 28 százalékra emelkedett. Ezek az adatok mutatják, hogy a marxista eszmék a dolgozók mind szélesebb tömegeit hatják át. azt jelzik, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság részéről A kolhoztagok, a munkások és alkalmazottak háztáji gazdaságainak termelése jelentős helyet foglal el 6zovjet mezőgazdaságii termelés mérlegében. így például 1963-ban a háztáji gazdaságok adták a növénytermelés 23.8 százalékát és az állati termékek termelésének 45,6 százalékát. Ilyenformán jelenleg nemcsak fogyasztási, hanem árutermelési jellegük is van, bár termékük nagy része nem ölt áruformát. Például 1962- ben a háztáji gazdaságok részaránya a burgonyatoe- gyűjtésben 26 százalékot, a zöldségbegyűjtésben 7 százalékot, az állat- és bnrom- fibegyűjtésben 14 százalékot. a tej begyűjtésben 5 százalékot, a tojásbegyűi- tésben 34 százalékot és a gyapjúbegyűjtésben 15 százalékot tett ki, ugyanakkor azonban a burgonyatermelésben elérte a 75 százalékot, a zöldségtermelésben a cáin mindig világos lesz, pedig Jakutföldön az év hat hónapjában éjszaka van. Az épületeket természetesen minden kényelemmel: központi fűtéssel, vízvezetékkel és villanyvilágítással ellátják. A lakóházak földszintjén, az utcákról nyílnak majd az üzletek, raktárak és javító- műhelyek. Az épületkomplexum középső részén lesz az iskola és a kultúrköz- pont hangversenyteremmel, mozival, könyvtárral, sportcsarnokkal. Ajkál lakóinak kényelmes közlekedésére is elkészült már a terv. A gyémántfeldolgozóba vezető főútvonalat szorosan a fedett város szélén vezetik végig. A várost körülölelő körúton autóbuszjárat lesz. még szilárdabb a bizalom az SZKP iránt. Új párttagok A pártnak fontos tartaléka a Komszcmol: az utóbbi négy esztendőben az új tagjelöltek több mint fele a komszomolisták közül került ki. A párt soraiba lépőkkel szemben igen nagyok a követelmények, a kiválogatás egyénenként történik. S ez alól nincs kivétel. Az SZKP a munkásosztálynak, a kolhozparasztságnak és az értelmiségnek a legjobbjait veszi fel tagjai sorába, csupa olyan embert, aki híven kitart a kommunizmus eszméi mellett, s példát mutat a munkában, társadalmi kötelezettségeinek teljesítésében, és feddhetetlen erkölcsű. A pán éberen őrködik a tisztasága felett és kiveti soraiból azokat. kik méltatlannak bizonyultak a kommunista nevezetre. Az utóbbi három évben 203 ezer embert zártak ki az SZKP-ból, többségükben olyan cselekményekért, amelyek összeegyeztethetetlenek a párt tagság fogalmával Sokaka’ nem minősítettek át tagjelöltből párttaggá, mert nem feleltek meg az előlegezett bizalomnak. A tag jelöltség ugyanis próbaidő, amely alatt ki-ki a munkában, a 42 százalékot, a hústermelésben a 44 százalékot, a tejtermelésben a 45 százalékot, a tojástermelésben a 76 százalékot és a gyapjútermelésben a 22 százalékot. A háztáji gazdaságokra jut a gyümölcs, és a bogyós-gyümölcs termelés kb. kétharmada, és a szőlőtermelés kb. egy negyede. Sok közgazdász véleménye szerint a háztáji gazdaságok termelése _ kevéssé hatékony. A háztáji gazdálkodás valóban jelentős munkaráfordításokkal jár. De tagadhatatlan, hogy a kis méretek és nagy munkaráfordítások ellenére ez a gazdálkodás belterjes. Mivel a háztáji gazdaságok közel vannak a lakó- és gazdasági épületekhez, a kerteket rendszeresen öntözni lehet, hatékonyan lel tudják használni a trágyát, a háztartási és konyhakerti hulladékokat, lehetőség van az állatok megfelelő gondozására. Egy szarvasmarhatartó kolhozportán átlagosan évi 10 tonna trágya gyűlik összí, s így lehetőség van a trágyázásra és bő termés elérésére. Érdemes megvizsgálni, hogyan oszlanak meg a munkaráfordítások a háztáji gazdálkodásban. A vizsgálatok adatai szerint 1963-ban a háztáji gazdaságok összes munkaráfordításának 72,1 százaléka az állattenyésztésre. 23.3 százaléka pedig a növénytermelésre jutott. Ez azzal magyarázható, hogy a háztáji gazdaságokban van az állatállomány nagy része, ezzel szemben a földterületnek csak jelentéktelen részét birtokolják. így például 1963-ban a kolhoztagok közös állatállományának 38,5 százalékát tette ki a háztáji gazdaságok szarvasmarhaállománya. sőt ezen belül a tehenek részaránya elérte a 70.8 százalékot. Ez az arány a társadalmi munkában, magánéletében köteles bebizonyítani. hogy méltó a párttagságra, s tud harcolni a párt eszméinek valóraváltá. sáért. Aki a tagjelöltség ideje alatt ezt nem tudja bebizonyítani, nem számíthat arra, hogy a párt tagja lesz. Szociális és nemzetiségi összetétel A párttagság többsége (53,8 százalék) munkás és kolhozparaszt. Az utóbbi három évben több mint 931 ezer fővel növekedett a oárttagság létszáma a munkásosztály soraiból, míg a kolhozparasztok 225 700 új párttagot adtak. A munkások és kolhozparasztok együttes számaránya a párttagság egészén belül másfél százalékkal nőtt. Mind több szellemi dolgozó, műszaki, értelmiségi, tudományos munkás lép a kommunisták soraiba. Részarányuk az alkalmazotti kategórián belül több mint 55 százalék. Az SZKP kicsiben tükrözi a Szovjetunió nemzetiségi struktúráját: több mint száz nemzetiség soraiból verbuválódnak a párttagok. A párttagok sorában 7.8 millió az orosz, több mint 1.8 millió az ukrán, 376 ezer a belorusz, több mint 193 ezer az üzbég, több mint 181 ezer a kazah ás csaknem 200 ezer a grúz. A párttagság műveltségi színvonala állandóan emelkedik: 15 százaléknak van egyetemi és főiskolai, 2.6 százaléknak technikumi, 58 százaléknak általános és sertésállomány viszonylatában 31,6 százalék, a juhállomány viszonylatában 29 százalék, a kecskeállomány viszonylatában 31,3 százalék volt Ugyanakkor a háztáji gazdaságok vetésterülete a kolhozvetésterü- let alig 3,7 százalékait tette ki. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a háztáji gazdaságok termelésének összetételét, megállapíthatjuk, hogy a társadalmi termelés és a háztáji gazdálkodás között meghatározott m u n kamegosztás alakult kJ. Ez abban jut kifejezésire, hogy a háztáji termelés legnagyobb hányadát olyan termékfajták adják, amelynek termelését a közös gazdaságban nem gépesítették eléggé, és részarányuk sem nagy a közös termelés bruttó terjedelmében. A háztáji gazdaságokban a fő helyet a burgonya és a zöldségfélék foglalják el, s ezek részaránya a társadalmi termelésben jelentéktelen. így például 1962- ben a burgonya, a zöldségfélék és a kobakosok vetés- területének 75.3 százaléka jutott a háztáji gazdaságokra, a kolhozok közös gazdaságaira pedig csak 3,1 százaléka. Az utóbbi években a burgonya és a zöldségfélék vetésterülete a kolhozokban és a szovhozokban nem nőtt, hanem csökkent például 1958—1962 között 14,1 százalékkal. Fejletlen a mezőgazdasági termékek el. sődleges feldolgozása és helybeli értékelése is a falun. Ez azt mutatja, hogy még nem fordítanak kellő figyelmet a háztáji gazdaságok szerepének és jellegének fokozatos megváltoztatására. középiskolai végzettsége: a többi az általános iskola alsó tagozatát végezte el. A Szovjetunióban mind a gazdasági, mind a kulturális építésben fokozódik a nők szerepe, s ezzel párhuzamosan gyarapszik a nők számaránya az SZKP-n belül is: 1961. január 1-én a párttagság 19.5 százaléka, de 1965. január 1-én már 20 százaléka volt nő. A párttagoknak nem jár semmiféle kedvezmény, anyagi előny. sem a bérezésben. sem a munkavállalásban, sem a különböző társadalmi juttatásoknál. — Ezzel szemben igen nagy a felelősségük és sok a kötelességük, s ezek közül is az első, hogy közvetlenül részt vegyenek az új társadalom építésében, jól dolgozzanak és- tanuljanak. Az SZKP különös súlyt helyez arra, hogy a párttagság zöme az anyagi javak termelésének területén dolgozzék. Míg 1961. július 1-én ezer párttag közül 714 vett részt közvetlenül az anyagi javak termelésében. 1965. január 1-én számuk már 724-re nőtt. Az utóbbi három évben a termelésben dolgozó párttagok száma több mint egymillióval gyarapodott. Bár nem törekedtünk teljességre, ezek az adatok mégis arról tanúskodnak, hogy az SZKP-nak igen nagy a tekintélye a tömegek körében, hogy a pártot szoros szálak fűzik a néphez. amelyben a marxista eszmék befolyása egyre fokozódó mértékben terjed. M. MukszSmov. az APN szemleírója (Ford: Hetényi Pál) Kik a tagjai az SZKP-nak ?