Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
1965- június 13, SZOLNOK MEG »EI Hag ^omcmy és útkeresés A több mint száztíz éves szolnoki művésztelep mindig' "felentös'" szérépet játszott a magyar kégzjji. művészeti, életben. AT ple- béJúTalToídi festészet egyik fellegvára volt Szolnokon. Az utóbbi két évtizedben művészettörténeti „irodalmunk. meglehetősen mosto- ■ háií bánt a szolnoki művésztelep hagyományainak értékelésével. Volt olyan időszak, amikor egy téves művészetpolitikai nézet furcsa módon azokat a hagyományokat igyekezett kirekeszt eni szocialista művé-s szetiinkből, amelyek tartalmukban. törekvéseikben talán a legközelebb álltak társadalmi célkitűzéseinkhez. Ez a múvészetbiolitika a nagyrealisía koncepció érvényesüléseként a konzervatívabb vonalat erősítette, ezt a stílust Igyekezve egyeduralkodóvá tenni a képzőművészetben, mellőzve a progresszív tartalmú festészet hagyományait Háttérbe szorította a plebejus alföldi festészetet é? fellépett a Nyolcak, valamint a proletárfestő Dési Huber, és Derkovits áltáléiért művészi értékek ellen. Művészeti hagyományaink értékelésében mutatkozó torzítások megszüntetése érdekében örvendetes módon megindult a szolnoki művésztelep „újra felfedezésének” folyamata is. Ezt a tényt regisztrálta dr. Pogány ö. Gábornak, a Nemzeti Galéria főigazgatójának részvétele egy közelmúltban Szolnokon rendezett vitán, méginkább vitaindító előadása. A mai szolnoki képzőművészet értékét csak a születő művek művészi színvonala és nem hagyományai szabhatják meg. Ezzel együtt a szolnoki művész- ■ telep múltja és jelen adottságai révén, jelentős szerepet vállalhat szocialista képzőművészetünk fejlődésében. Mit ieient voltaképp a képzőművészetben a szoi- nokiság fogalma? Alapjában társadalmi érdeklődést, a dolgozó nép életéhez való közelkerülést — de semmiképpen sem valamilyen közös stílust A művésztelep hagyományai igazolják ezt az állítást. Az itt dolgozó festők pikturája közelebb került a dolgozó ember valóságához és e valósághoz fűződő közvetlen kapcsolat megnemesítette művészetüket, a művészi hitvallás bármely tájáról is érkeztek Szol nők fa. Amilyen örvendetes hogy mindinkább valóságos rangjának megfelelő helyre kerül hagyományaink értékelésében a szolnoki művésztelep, olyannyira óvatosságra intenek bizonyos, ehhez kapcsolódó kísérőjelenségek. Igaz, hogy csak halvány körvonalai fedezhetők fel ennek, de úgy tűnik, egyes esztéták, műtörténészek valamiféle mondvacsinált, válaszút elé kívánnák állítani képzőművészetünket. Most az alföldi plebejus festészetet akarják szembeállítani a városiasabb Nyolcak és a szocialista művészcsoport (Dési Huber, Derkovits) által képviselt hagyományokkal. Ennek a szembeállításnak még a tendenciája ellen is tiltakoznunk kell. Művészi értékeink egymás ellen való kijátszása újból a konzervatívizmus, az egysíkúság veszélyét rejti magában. Egyetlen művészi hagyomány fetisizálása. legyen az bár az alföldi festészet, mind az egész magyar képzőművészétre. mind a szolnoki művésztelep jelenlegi fejlődésére károsan hatna. A szocialista képzőművészet kialakulásának sem a plebejus, sem a proletár művészet hagyománya nem lehet ss egyedül üdvözítő útja. Fel kell használni a nemzeti hagyományokat, az internacionális és a huszadik századi modern nyugati művészet által létrehozott viszonylagos értékeket egyaránt. A mai szolnoki képzőművészet belső fejlődése igen egészséges megnyilvánulásának az elmúlt hetekben a szocialista realizmusról a művésztelepen rendezett vitán tanúi lehettünk. Bepillantást nyerhettünk egy közös eszmei, ideológiai platform kialakulásának folyamatába. Ez a folyamat nem a művészi kifejezési módok integrálódását, hanem az egységes szocialista eszmeiség kialakítását célozza és egyre jobban eredményezi is. Képzőművészeink megértették korunk követelményeit és művészi hitvallásukban tudatosan is vállalják annak eszmei, ideológiai tartalmát. Különböző művészi utakon, de az azonos világnézeti tartalom kifejezésének lehetőségeit keresik. MéfhstedeBÜl káros lenne, ha most egy téves koncepció értelmezéseképpen ez az egészséges fejlődés megrekedne és kifejezésmódban is aj „alföldi festészet hagyományainak” követése jelentené az egyetlen lehetőséget. Ez egysíkúságot és provinciális szürkeséget eredményezne. A jzolnoki művésztelep hagyományait úgy kell tovább fejleszteni, hpgy az általa létrehozott értékek huszadik századi szocialista társadalmunk mondanivalóját fejezzék ki. A szocialista és a népi-nemzeti jelleg egységét kell megteremteni az új szolnoki' képzőművészetben is. Az azonos hitvallás, a világnézeti egység folyamatban lévő kialakulása bizonyos kötelezettségeket is ró az alkotó művészekre. Ez a kötelezettség: az egy nyelven beszélés, az azonos törekvések külső megnyilvánulásainak szükségessége. Azok a hasznos művészeti viták, amelyek egymás művészetének tiszteletbentar- tásával, a kibontakozás közös lehetőségeit keresik, mert a jelenlegi szolnoki művészet hagyományokhoz méltó, megérdemelt rangját csak szilárd, szocialista eszmeiség alapján álló egységes fellépéssel vívhatjuk ki. Rideg Gábor i Bizonyítványosztás Az 1964—65-öe oktatási évben több mint 1 800 000 gyermek tanult az ország általános és középiskoláiban, valamint a szakmunkástanuló iskolákban. Az általános iskolákban csaknem másfél millió, a középiskoláikban több mint 230 000 diák gyarapította tudását a most zárult oktatási évben, a szakmunkástanuló iskolákban pedig 160 000 fiatal készült választott szakmájára. Számos alsó- és középfokú oktatási intézményben szombaton tartották a tanévzáró ünnepséget,, kiosztották a bizonyítványokat és az igazgatók beszámoltak az oktatási év főbb tapasztalatairól, a tanulmányi eredményről. Hétfőn és kedden lesznek az iskolákban országszerte a beiratások. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is csak az új első- osztályosokat. valamint az iskolát változtató diákokat írják be mind az általános, mind a középiskolákban. A többiek közül mindazok felsőbb osztályba kerülne!:, akik sikeresen fejezték be a tanévet. Az általános iskolákban június 20-ig, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban július 3-ig tartják me^ a tantestületek a tan- évzáró értekezletet.. Ezen értékelik az 1964—65-ös oktatási év eredményeit, mes- l beszélik az új tanév főbb feladatait. HÍRŰNK SZÍNHÁZI JEGYZET Siker Budap Ä Nemzeti Színház ideiglenes otthona a Nagymező utcában található. — Igaz ez nem a „nagy” Nemzeti, mert annak a helyén trapéz alakú tér enged rálátást a Rókusra, az Emké- re, meg a Corvinra. Azért mégis a Nemzeti színpada ez, a „világot jelentő deszkák” közül Magyarországon a legrangosabb. S itt, majdnem telt ház előtt, javarészt szakmai közönség pillantásainak kereszttüzében játszott és aratott vastapsokban is lemérhető nagy sikert a szolnoki Szigligeti Színház együttese Arbuzov: Egy szerelem története című darabjával. A helyzete annál is nehezebb volt, mert ezt 1959-ben éppen a Nemzeti Színház társulata adta elő Irkutszki történet tak a színháznak. A közönség soraiban ott láttuk Bái - di Imrét, a megyei tanács vb művelődésügyi osztály- vezetőjét, Császtvai Istvánt, a megyei pártbizottság munkatársát, Kiss Lászlót, az oktatási csoport vezetőjét. S velük együtt jólesően láttam, amint az előadás kezdete előtt felgyűltek a reflektorok és megjelent virágcsokrokkal a Nemzeti Színház küldöttsége, közöttük Tolnai Klári, Pécsi Sándor, Gregus Zoltán. Üdvözölték a társulatot őszinte szeretettel és elismeréssel. Aztán kezdődött az előadás és Horváth Sándor első jelenete után berobbant a vastaps Ez gyakori vendég lett az előadás folyamán és a kis szolnoki csoport nagyon jóleső érzéssel vette tudomásul. Velünk együtt, örültek az innen elszármazott színészek, akik eljöttek megnézni a szolnokiakat, Linka György. Gel- iei Kornél, Mensáros László... Eqy szóval s szép este volt, méltó a vidéki színházak fesztiváljának színvonalához. Mert olyanok között kellett a társulatnak helytállni, mint a pécsi színház, amely tegnapelőtt este mutatkozott be egy Tenessee Williams művel és a szegedi, amely viszont szombaton este lépett fel az Egy szerelem három éjszakájá-val. Sikerült. Reméljük a szabolcsi közönségnek is megnyeri majd a szívét a társulat, egvhónapos vendégjátékának idején. — ht Mi hozta a sikert? j* Elsősorban a rendezés visz- ' szafogott, a darab egyenetlenségeit lecsiszoló stílusa, amely nagyon egyszerűen és nemes eszközökkel az embert, a tökéletlen, vívódó, de fejlődő embert igyekezett az előtérbe állítani — Aztán a kiérlelt alakítások, Fonyó István, Hegedűs Ágnes, Horváth Sándor. — Mindegyiknek volt olyan pillanata, jelenete, amely után nyiltszíni taps tört ki pedig köztudott volt, hogy a művészek a tapsot csak előadás után köszönik meg. Igen sok elismerő véleményt hallottunk Gyön- gyössi Katalinról, és őszintén lelkesedtek fiatalos, életteli játékáért. Egy-két kritikus azonban megjegyezte, hogy a nagyon tehetséges ifjú színésznőnek a beszédtechnikáján kell még csiszolni, hogy alakítása maradéktalan elismerést arasson. A szünetben kisebb társaságok beszélgettek a bemutatóról és Fehér Miklós egyszerű jelzett díszleteit nagyon szerencsés, lé- nyegretörő megoldásként értékelték. Jegyzetről lévén szó, nem kötelező az időrend szigorú betartása. így hát hadd fejezzem be azzal, hogy a fent lévő Szolnok megyeiek őszintén drukkolMűzeumi nagytakarítás — tíz évig A múzeumi szabályzat értelmében a muzeális gyűjteményeket ötven évenként revízió alá kell venni: ennek során ellenőrzik az egyes tárgyakra vonatkozó leltári, nyilvántartási adatok helyességét és kiselejtezik az idők folyamár. tönkrement vagy elavult, értéktelenné vált anyagot. Ez a munka kezdődött most meg a Természettudományi Múzeum ásvány- kőzettárában, — és előreláthatólag tíz esztendeig fog tartani. A laikus számára talán kissé hosszúnak tűnik ez az idő, dohát kereken 60 000 darab ásvány és kőzet „személyi adatai’-nak^ egyenkénti felülvizsgálatáról van szó. Egy muzeológus — ha mással nem foglalkozik —, havonta átlagosan 400 darabot tud revideálni —, dehát ezenkívül természetesen egyéb munkája is van, A „nagytakarításnál” gondosan megtisztítják a gyűjtemény minden egyes darabját. Nehezíti azonban a helyzetet, hogy 1956-ban, amikor a Nemzeti Múzeum épületében tűz pusztított, a megmaradt ásványok nagy- része is füstös, kormos, kátrányos lett. A „takarítóeszközök” nagyjából azonosak a háztartásokban használtakkal. A nagyobb kristályokat langyos vízzel, mosóporral, körömkefével tisztogatják, s az ásvány kémiai összetételétől függően esetleg denaturált szesszel vagy benzollal oldják le róluk a rájuk tapadt zsírréteget. A legkevesebb problémát, érdekes módon, a legrégibb és a legújabb anyag felülvizsgálata, tisztítása okozza. A legrégebbieket- — József nádor 1802. évi és Széchenyi Ferencné Festetich Julianna 1808. évi adományát — ugyanis a vitrinek alatti szekrényekben őrizték, s 1956-ban úgyszólván csak ezek maradtak meg teljes épségben. A legújabbakat pedig — közöttük az északerdélyi bányavidékről szár- mázé, most vásárolt 645 darabos Weiser-féle gyűjteményt. — már a korszerű követelmények szerint, pontosan leltározzák és rendezik. AZ ORSZÁGBAN Májusban a megyénkkel foglalkozó cikkek, tanulmányok között ismét a mezőgazdasági témájúak voltak többségben. Az országos termelési versenyben díjat és elismerő oklevelet nyert termelőszövetkezetekről hírt közöltek az összes országos napilapok. A Népszabadságban Almási István „Megérdemelt jutalom” címmel cikket írt az első helyezést elért zagyvaréka- si Béke Termelőszövetkezetről. A Magyar Mezőgazdaságban Illés Tibor 3 oldalas fényképes riportját olvashatjuk ugyancsak a zagyvarékasi Békéről. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap több megyei lappal együtt_ beszámolt a Minisztertanács vándorzászlajának átadásakor rendezett ünnepségekről, ünnepi közgyűlésekről. A Népszavában Lendvai Vera: ,.4 leckét fordítva adták fel” című írásában a karcagi felsőfokú mezőqazdasi Uji technikumban végzett tanulókról ír. A technikum tanárai a végzett növendékeket megkérdezték, hogy álltak helyt a munkában, hogv fogadták őket. hogyan tudták hasznosítani a tanultakat. F, felmérés eredményéről számol be a cikkíró. A Kertészet és Szőlészet fényképes riportot közölt a jászberényi fmsz kert-gondozó permetező brigádjáról. A Munka és Iskola a mezőgazdasági szakoktatással foglalkozva a kisújszállási növényvédő-gépész szakközépiskoláról hoz fényképes ismertetést. A Szövetkezet a karcagi libatenyésztőkről ír. A Képes Újság „Eufrá- tesztől az Alföldig” című riportjában a cukorrépa termesztéséről írva bemutatja a szajoli cukor répatermelő rekordert: Bátort Jánosáét. A Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Népszava és ez Esti Hírlap beszámolnak a mongol földművelésügyi miniszter Mezőtúron tett látogatásáról. Iparról, kereskedelemről ezúttal kevés közlemény jelent meg. A Figyelőben „Hűtőszekrény' és korszerűség” címen hoztak cikket a hűtőgépek önköltségének csökkenéséről. új konstrukciókról, műszaki újdonságokról, A Lobogóban Baktai György és Komlós Tibor fényképes riportot köbölt a Tisza Cipőgyár állami díjjal kitüntetett szocialista brigádjáról. A Figyelő hírül adja, hogy a szolnoki Vasipari Vállalat, sorozatban gyártja a politechnikai kisgépeket Beszámol arról is, hogy a Ganz Villamos- sági Művek gyáregységet létesít Szolnokon. A leszerelési hónap keretében békegyűlések zaj- . lottak le megyénkben. Erről tudósít a Népszabadság és hosszú cikkben a Magyar Nemzet: Felemeljük tiltakozó szavunkat az amerikai agresszió ellen. Békegyűlés Kisújszálláson. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet hírül adja a Szolnok megyei képviselők tanácskozását a második tiszai vízilépcső építkezéseinek előkészületeiről. A Magyar Nemzet, a Népszabadság és több megyei lap beszámol a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ közgazdasági pályázatának eredményeiről: első helyezett a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum III/A osztályának KISZ kollektívája lett. A Magyar Ifjúságban egy Szolnok megyei állami gondozott középiskolás diák mondja el életét és vágyait Király Ernő riporternek: j,Mert állami gondozott vagyok...” címmel. A Békés megyei Népújság Simon Ferenc szolnoki szobrászművész domborművűiről hoz képet. Öt dombormű a szarvasi művelődési ház falát díszíti. Az alföldi lapok beszámolnak a Gyulán megrendezett alföldi tavaszi tárlatról, amelyen Szolnok megye képzőművészei is részt vettek, A tárlat nagydíját a Munkácsy emlékérmet Simon Ferenc szobrász nyerte el. A Népfront riportere Agócs Mátyás szolnoki városi népfront titkárral beszélgetett a művészbarátok klubjának működéséről. városfejlesztési tervekről, a Tisza-liget építéséről. MTI tudósításból Kántor Sándornak, az agyag nagyhírű karcagi művészének készülő gyűjteményes kiállításáról értesültünk A Népszava és a Magyar Nemzet Béki Irén jászapá’i tanárnő Afrika gyűjteményének kiállításáról ad hírt. A Szabad Földben „Búzakalász és a könyv” címmel a kisújszállási könyvesbolt vezetőjéről és a Búzakalász Tsz könyvvásárló dolgozóiról írnak. A Dél-Magyaror- szág a vidéki folyóiratok szerkesztőségeinek Szolno - kon tartott tanácskozásáról számol be. Az Ifjú Kommunista a szolnoki Árkád eszpresszó pénteki ifjúsági fórumairól ad tudósítást. A Magyar Nemzet hírül adja a Szigligeti Színház új bemutatóját, . Fejes Éneire Rozsdatemetőjét. A Szocialista Művészetért közli, hogy a színház egvüttesét nívódíjjal jutalmazták. Sok cikk és hír jelent meg a május végén zárult szolnoki kulturális hetekről. A Szövetkezetben Szur- may Ernő, a városi tanács vb-elnökhelyettese„ Találkozás a Tisza partján” című írásában az OKISZ VI. országos szavalóversenyéről számolt be. írtak a szavalóversenyről az országos lapok mellett a vidékiek is, a Heves megyei Népújság, a Fejér megyei Néplap. Hasonló visszhangja volt a II. Alföldi Nénfáncfesztiválnak is. Az Esti Hírlap, a Csepel. a Zalai Hírlap és még sok vidékig úiság híranyagot. kritikát közölt róla. Megyénk több városáról, tájegységéről számos érdekes. olvasmányos riport jelent meg. sok képpel íl- . lusztrálva A Képes Újság a Jászságról hoz 5 oldalas ismertetést, A Lobogóban Mezőtúr köztiszteletben álló polgára, Botyánszky János nyugalmazott evangélikus esperes mondja el emlékeit az elmúlt 20 esztendőről; „Elvenni nem szabad” címmel, a Szabad Földben Teszkó Sándor a mezőtúri 48-as Munkás Művelődési Körről ír. Szolnokról is láttunk töcb képet. A Tisza-ligeti új strandfürdő szemmellátha- tóan tetszett a fotoriperte- reknek — két felvételt is hozott ról a a Közalkalmazott és a Tanácsok Lapja. A Népszava az épülő új Ságvári kőrútról, a Szabad Föld a Zagyva-híd építéséről közijlt képet. ör. Kardos József né ÜJ NÉPMŰVÉSZETI cserépkályha építését, használt cperépkályha átalakítását vállalja a MEZŐTÚRI FAZEKAS SZÖVETKEZET Mezőtúr, Szolnoki út 2.
