Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAY 1965. június 13. Iftcís muzsikokéit ... HIDAS ANTAL REGÉNYÉRŐL Talán az új kiadás külseje juttatta eszembe irodalomtörténetünk egy régi, ízes és már elfeledett jelzőjét — népkönyv. De rögtön Hidas regényének értéke társul hozzá, mert a Más muzsika kell... a legjobb értelemben véve az. Népkönyv a szó mai értelmezésében, amikor az irodalom, a könyv demokratizmusáról beszélünk. — A legszélesebb olvasóréteghez, a néphez szóló irodalom igényét jelenti ez. Olyan művekét, melyek művészi megformálásukban, stílusukban közérthetőek, éppen azért, mert problémakörük, eseményeik a legszélesebb tömegek felismerését, vágyait, élményeit fejezik ki magas művészi fokon. Nálunk a népkönyv rang, mert természetes követelménye társadalmi rendünknek, hogy a kultúra legjavát nyújtsa embereinknek. Ebben az értelemben népkönyv Hidas széles sodrású írása, melynek első — minden igazi írással közös — erénye, érdekessége. A cselekmény, a korábrázolás, a helyzetek, és jellemek, a mű problémái közvetlen érdekkel szólnak hozzánk. A sokfelé ágazó cselekmény az első világháború idején játszódik Színhelyei a budapesti Józsefvárostól az orosz fogolytáborokig és a forradalmi Moszkváig ívelnek. A fiatal Ficzek Márton „zeneszerző” mellett a kor kitűnően egyénített típusait és közéleti szereplőit — kit saját kit könnyen megfejthető álnéven — ismerjük meg. Ma, a rövid regények és novellák idején is izgalmassá tud lenni, hivatott író tollán, a XIX. századi regény legkedveltebb formája a fejlődésregény. A susztercsaládból származó jóképű, eszes Márton, aki zeneszerző és költő akar lenni, érvényesülni szeretne hivatásában, szerelmében, alaposan megforgatja az élet. A reáliskolából távoznia kell, de a csepeli Weiss bárók konzervgyárából is elbocsájt- ják. Kávéházi muzsikusi pályája kudarcba fullad. A gazdag és szép polgárlány iránti hiábavaló szerelme is egy-egy lépéssel továbbsodorja az első világháború elégedetlenjei felé, hogy végül a rendőrségen, az öccse helyett elszenvedett pofonok között jöjjön rá, hogy az eddig kigondolt ostoba zenék helyett más muzsika kell...! Hidas Antal regénye épp azért jelentős, mert mélyen és lényegében ragadja meg egy ember egyéni életének változásaiban a történelem, a társadalom alakulásának, fejlődésének bonyolult mozgását. írói telitalálat ahogy Mártonban magasabb síkon tér vissza apja, a csetlő-botló Ficzek úr szentenciázó, komikus köntösű becsületes bölcsessége. Az áradó mesélőkedvű Hidas Antal, a regényíró, jó szerkesztő. Alakjai révén egyre bővülő körökben ismerkedünk meg a kor valóságával, beleértve a százezres szibériai hadifogolytömegek életét, indulatait, gondolataik változását is Az egyre gazdagodó cselekmény szálait biztosan, de merev séma nélkül, fogja össze. Színhelyeit és figuráit jó arányérzékkel a történés metszéspontjain mutatja be a Más muzsika kell... írója. Hidas Antal bebizonyította, hogy idős, az első világháborút gyermekfejjel átélt embereknek s arra csak távoli történelemként tekintő mai fiataloknak egyként tud érdekeset mondani az ezerkilencszáztízes évek koráról, embereiről és problémáiról. S hogy nem visszhang nélkül, azt a műnek ez a most kezünkben lévő 25 ezer példányos új kiadása bizonyítja. — (Szépirodalmi.) Csertői Oszkár BOKROS LÁSZLÓ: KUBIKOS SERFÖZÖ SIMON: MONDJÁK Mondják: a város főteréről kilátni a libalegelőkre, a nép éhes szenzációkra, arra is, hogy rendet tehetnének az öregek is magukban ítélkezésük jogáért, mondják: i_a már nem élek hiába, küldetésem felől bizonyítottam. Aprily Lajost KÖLTŐ „Költő vagy" — szól s ko- [molyain néz rám — hatéves szemmel — [leányunokám. „Láttam: vers volt a gépeiden ma. Nem?” Eltűnődöm minősítésemen. *Költő? Poéta?... Költő [Dante volt, Petőfi és egy sor jövő- [herold, kik jártak fenn az ember- [csúcsakon s lelkűk titánokéval volt [rokon, * S eszembe jut egy régi is- [merős, borzolt hajú, ifjú vidéki hős, ki, ha kimondta hangzatos [nevét, mindig hozzátett még egy [szót: Poet. * Az öntudattal ejtett szó ha- [tottr mosolyogtatok és mulattattok... A titulusa nem nekem való. Ember voltam, remegő, da- [loió. hajam kifagy, ahogy álmodom a jövőről, mert alatta nem csak azt értem, hogy a gyerekszobákban felnőttek játszanak a cserepesvirág-erdő alatt futó felhúzós autóval, mondják: ünneplésem tán sose lesz, csillag-lakásom a protokoll-hegyen, az ajtófélfa-támaszkodásoktól is elköszönh^*-'- mint szeretőmtől, ki most pakol, történik pedig azért, mert őhelyette a világgal szeretkeztem. A lány alig múlt tizennyolc éves, amikor megismerkedett a fiúval. Viszorú kerek hat centivel magasabb volt a fiúnál, amit legnagyobb bánatára nem egyenlített ki az a hat esztendő, amennyivel a fiú idősebb volt a lánynál. Az ideálisnak mondható korkülönbség megismerkedésük idején, sőt később is változatlanul megmaradt, de a hat centis méret-differencia hamarosan eltűnt. Nem mintha a fiú a sarjadó szerelem hatására hirtelen megnőtt volna, csupán az történt, hogy a lány most csak lapossarkú cipőket viselt, száműzve az addig annyira kedvelt tűsarkút, hogy fel tudjon nézni a fiúra... A lány, Csornai Ilonka akkor érettségizett. A tiú. Szabó Gábor textilmémök, nemrég szerezte meg a diplomáját. A fiatalok jól megértették egymást: mindig volt mondanivalójuk, tervük, közös programjuk. Rendszerint Gábor tett javaslatot, hogyan é$ miveit töltsék el a szombat estét, a vasárnapot, vagy alcár egy-egy hétköznap estét is, ha munkájuk végeztével találkoztak. Mert már Ilonka is dolgozott: fotósnak szerződött egy nyomdaüzembe. Ha Gábor színházba akart menni, Ilonka helyeselte, ha moziba vett jegyet, Ilonka örömmel nézte meg a filmet, amelyet Gábor kiválasztott. Ha Gábor a pilisi hegyekbe készült, Ilonka megrakta a hátizsákot szendviccsel, téliszalámival; körözöttel, madárlátta süteménnyel s felsegítette Gábor vállára, ő pedig vidáman baktatott az erdei ösvényen Gábor mellett, amikor leszálltak a hegy tövében, a MÁVAUT megállónál Az igazsághoz tartozik, hogy kirándulásra csak 'titkán került sor. Pontosabban: kizárólag a tavaszi és őszi labdarúgó bajnokság szünetében, mert Gábor nem mulasztott volna el egyetlen futball-mérkőzést sem. Rajongott a fociért. Ilonka ebben is kitűnő partnernek bizonyult: fogalma sem volt ugyan a labdarúgásról, de nem maradt el egyszer sem Gábor mellől, ott szurkolt mellette, miközben a fiú lelkesen magyarázta, hogy mi a tizenegyes, mi a szögletrúgás, mi a partdobás és így tovább. — Az a nagyszerű — lelkendezett Gábor egy alkalommal —, hogy Ilonka önálló egyéniség, mégis minden úgy van, ahogyan én akarom... — Csak akkor jó egv házasság, ha a feleség fel tud nézni a férjére — szerénykedett Ilonka, pedig akkor már menyasszonya volt Gábornak. A nagy siker Gábor öntudatát és férfi-büszkeségét szinte a beképzeltségig növelte, ami különösen lemérhető azon a halk megjegyzésén, amelyet Ilonka mamájának, Ilus néninek kitűnő főztjével kapcsolatban tett, amikor az egyik vasárnap — vőlegényhez illően — Ilonkáéknál ebédelt. — Ügy szeretem a bécsi szeletet — szólalt meg ebéd közben váratlanul Gábor—. ha a ficniket panírozás előtt levágják a hús széléről. Ilus néniben elhűlt a vér, de hallgatott. Éppen jól szabott bécsiszelet terpeszkedett Gábor tányérján. A célzás tehát nem volt kétséges Ilonka gyorsan helyesein — A mi háztartásunkban majd le lesz vágva a húsról a ficni... Ilus néni akkor is hallgatott, amikor a májusi friss, cukorborsó főzeléket Gábor csak immel-ámmal ette, mondván, hogy ő a zöldborsó főzeléket rántás nélkül szereti — staubolva, ahogyan a mamája készíti, de este annál inkább meg- eredt a szava és óva intette Ilonkát, hogy férjhez menjen egy ilyen házsártos emberhez, aki mindent kifogásol és mindenbe belekotyog. — Milyen férj lesz az ilyen ember, ha már vőlegény korában is ennyi kifogása van? — kérdezte dühösen Ilonkától, de a lány egyetlen mondattal nyugtatta a mamát: — Tessék csak rámbizni' Egy férj, az egészen más, mint egy vőlegény... Hogy ezen a meghatározáson mit értett Ilonka — azt most már az esküvő után — két év távlatából Ilus mama is világosan láthatja. Ilonka mindig tökéletesen ficni- mentes bécsiszeletet és staubolva készített cukorborsó főzeléket tálalt Gábornak, sok mindenben a kedvében járt, de egy nagyon ízletes vasárnapi ebéd után így szólt: — Nincs kedvem kimenni a meccsre... Gábor alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Ma rangadó... Nagy foci lesz... — A kkor sem megyek és a jövőben se fogok meccsre járni. Elég volt eddig is... Gábor hiába kérlelte a feleségét. Végül is egyedül rohant el hazulról. És keserű szájízzel tért haza. Pedig az ő csapata győzött. . Ilonka legközelebb már azon egyszerű óhajának adott kifejezést, hogy amíg Gábor a meccsen lesz, addig ő felugrik Mártához, a barátnőjéhez. Ki tudja, miért, miért sem, de tény, hogy Gábornak nem volt türelme megvárni a második félidőt, A szünetben otthagyta a Népstadiont és hazarohant, miközben nyugtalan gondolatok gyötörték. Felhívta Mártát A kedves barátnő nyálasán belecsicseregte a telefonba, hogy Ilonka nincs ott és nem is járt nála. Gábor nyugtalanságát vatl féltékenység váltotta fel. — Ilyenek az asszonyok — motyogta maga elé. — Ilyen az én feleségem is... Nem sokkal később Ilonka hazatért. Gábor faggatta: hol volt, merre járt? Az asszony váltig csak azt ismételte: most jön Mártától, ott volt nála egész délután. Gábort elhagyta a türelme. — Hazudsz!... Most beszéltem Mártával, nem voltál ott! Hol voltál... Hol voltál... A szeretődnél voltál!... — ordította eszelősen. — Ha te meccsre jársz — szólt nyugodtan Ilonka —, én is járom a magam útját... Két napig nem beszéltek. S akkor Márta elmondott, mindent Gábornak. Ilonka valóban nála járt. Ott volt akkor is, amikor férje kereste Még az egyik fülével hallgatta is a telefont, csak éppen ketten együtt — a feleség meg a barátnő — meg akarták leckéztetni Gábort: fiatal férj létére ne csináljon külön programot. Gábor fellélegzett s azóta ■ vasárnapokat a feleségével tölti. Csak rangadókra jár ki. Persze Ilonkával. — Mert azért egy férjtől nem szabad mindent eli'en- ni — mondta bölcsen Ilonka, Ilus mamának és Mártának, amikor Gábor „megtéréséről” beszélgettek. Még arról szeretnék tanúságot tenni, hogy Ilonka azóta már ismét magassarkú cipőt hord, mert a trot- tőrben dagad a bokája, de egyben tanúsítom . azt is, hog^ e nagy változások ellenére boldogan él az ifjú házaspár. Tegnap este jártam kellemes, szoba-hallos otthonukban. A szombat esti programot beszélték meg. Gábor azt javasolta, menjenk színházba, Ilonka kívánsága az volt, hogy menjenek moziba, mire Gábor egyik szemével rámkacsintva, a következőképp döntött: — Hogy egyszer végre nekem legyen igazam, menjünk moziba, Ilonkám pOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO. Földes György: RinCflBBi JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX»OOOOOOOOOOOÍX)OOOOCOOOOOOOCK.'
