Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
9 SZOUH« MEGYEI NEPUT 1985. májas V (Londoni tudósítás) A sírt, ahol nyugszik, a High Gátéi temetőben, könnyű megtalálni. A tömzsi, kőhasábhoz tapadó bronz-fej, a mindig friss virágok, a kőbe vésett felirat arról tanúskodik, hogy a filozófusoknak, nemcsak magyarázniuk kell a világot, hanem meg is kell változtatniuk. Tízezreknek ismerős a hely, naponta sokan felkeresik. Annál kevesebben tudják hol élt Marx Károly Londonban; Pedig itt töltötte életének nagyobbik felét: 31 éves korában hajózott át a Csatornán és 34 esztendőn át 8 lakásban élt, dolgozott, itt temette el négy gyermekét és feleségét, itt járt vasárnaponként kirándulni a csodaszép Hampstead Heath- re. Londonban nagyon közel kerülhetünk Marx személyes életútjának állomásaihoz. Igaz, csak iránytűvel lehet a tízmilliós világvárosban ez életút nyomát követni; A Londoni Városi Tanács általában nem takarékoskodik a kis kerek, kék táblácskákkal, amelyek a híres emberek lakóhelyeit jelölik. Azt sem mondhatnám, hogy csak angol államférfiak, költők, állatbarátok és jótékony nagyurak kapnak ilyen kis táblácskát hajdani lakásaik falára. Hampsteadben lakom és a szomszédságomban ilyen tábla mutatja: ebben a házban élt Sigmund Freud. A Heath-en a szelíd Ien- gésű évszázados fákkal benőtt szépséges, nagy park felé sétálva látni a házat, amelyben Rabinranath Tagore lakott, de Marx lakóhelyét nem jelö'i tábla. Az angol kommunista párt kiadott egy útikalauzt és ez az egyetlen iránytű Marx londoni tartózkodási helyeinek felkereséséhez. Már két országban ette az emigránsok keserű kenyerét a fiatal forradalmár, Kari Marx, amikor a porosz önkény elűzte hazájából. Párizsban ésBrüsz- szelben töltött 5 eszendőt és az 1848-as forradalmak bukása után telepedett meg Londonban. 1849 augusztusában érkezett ide, rövidesen követte őt felesége és 3 gyermeke. Chelsea- ban kaptak 2 szobás lakást az Anderson-street 4. számú házban. — London akkoriban türelmesen semleges volt és éppen ezért kedvelt menedékhelyé lett minden rendű- és rangú jó, vagy rossz ügyért harcoló üldözötteknek. Sok német emigráns élt akkoriban itt és csakúgy, mint ma, a hivatalos szervek éber figyelme és a lakosság udvarias közönye vette őket körül. Az idegenek jobbára egymás között barátkoztak és csak közvetlen szakmai ismeretségi körök nyitották — ha nyitották — meg számukra a szű- kebb-tágabb kaput a társas-életbe; Marx előzőleg már kétszer járt Angliában, egyszer Engels vendégeként, másodszor a Kommunista Liga Kongresszusán. Ekkor bízták meg őt és Engels! a Kommunista Kiáltvány megszövegezéséveLChelsea akkor még nem volt divatos művész és bohém-tanya, amivé a II. világháború előtt fejlődött, sem a középosztálybeli gazdag sznobok lakónegyede, ami ma. Szerény, majdnem külvárosias település a Themse partján. Elég tekintélyes lakbériartozásnak kellett lennie annak az 5 angol fontnak, amellyel Marxék egy év múltán szállásadónőjüknek tartoztak és ezért irgalmatlanul kilakoltatták őket, az An- denson-streeti házból. Egy Johanne* R, Becher t a domboldalon barát adott kölcsönt a házbértartozásra a hentest és fűszerest pedig úgy fizették ki, hogy eladták az ágyakat. így kezdődött Marxék londoni élete. Átmenetileg a Germano- Hotelbe, a német emigránsok szállodájába költöztek, amely az óriási Leiohester- square közelében volt és ma is szálloda, — az 5 emeletes Monte Carlo Hotel — áll a helyén a Leiches- ter-street és a Lisle-streeí sarkán; falni később Lenin. Szerették ezt a helyet Marxék is. De a Marx család kedvenc kirándulóhelye a Hemps- tead Heath. Az 1871-es Francia Koronáin bukása után idemenekült két francia forradalmár vette el Marx két lányát és így a Lounguet és Lafargue családokkal együtt, meg a harmadik lány férjével Aveling árral jártak Marxék vasárnaponként a Heath-re. Csatlakozott hozzájuk Liebknecht és más barátok is Ossz Akkor sikerül legjobban a versem, Ha testi munka kíséri. Eredményesebb a szellem, Ha testemet is foglalkoztatom. Burgonyhámozás közben Felötlenek bennem strófák, Dalolva takarítom A szobát. Egy kis gyomlálás Egyensúlyban tartja versem Kapálás a kertben jót tesz Képeknek, hasonlatoknak. Távolugrás elől menekül a séma És a súlytalan fél a Súlyemeléstől meg a súlylökéstől. Úszás után hang Az íróasztalhoz kívánkozom. Hogy írás közben pihenjek Ha megpihent a testem, Új mozgásra vágyom és a Kötél ugrásban gyakorolom magam Rímeken töprengek a gyalogtúrán. Ritmusok születnek, ha vitorlázom, így váltom valóra Kiteljesedő életem, Egymásból merít pihentető Erőt test ég szellem, ízlelve Eljövendő nemzedékek Emberi Tökélyét. Boldog Balázs fordítása A LEN IN-DÍJ ÚJ KITÜNTETETTJE Innen költöztek át Marxék a Sohoba. Ma ez London mulatónegyede, tele streap-tease bárokkal, mozikkal, kávéházakkal, — a fényreklámoktól csillogó Piccadilly Circus közelében. De a Sohonak ma is vannak olyan kormos, komor, szegényes utcácskái, amelyek a 100 évvel ezelőtti szegény-negyedre emlékeztetnek. Itt a Dean-stree- ten éltek Marxék 1850-től 1856-ig, előbb a 64. szám alatt (ezt a házat azóta lebontották), aztán a 28. számú házban. Egyébként a közelben a' mostani Ro- milly-street-en lakott ugyanebben az időben Liebknecht & egy időre ide költözött Manchesterből, a közeli Shaftesbury Avenue-re Engels is. A Dean-street-i lakásból temette el Marx három gyermekét. A legfiatalabb. Franciska két esztendős korában halt meg. Édesanyja ezért írta róla egyik levelében: „Nem volt pénzünk bölcsőre, amikor megszületett”, — és egy közelben lakó francia emigránstól kértek kölcsön két fontot, amikor meghalt. Marx akkor „külföldi tudósító” volt, a New York Tribu- nenak küldött cikkeket De ezekkel nem keresett annyit. hogy eltartsa népes családját. Engels támogatása biztosította a későbbiekben, hogy Marx nyugodtan dolgozhasson az innen alig negyedóra járásra fekvő British Museum könyvtárában. Ilyen körülmények között készültek a „Tőke” első kötetei; 1855-ben Marxék rövid időre kirándulták a Démont Roadra, Camberwell kerületbe, amely korábban a város szélén feküdt. Egy barátjuk külföldre utazott és átengedte nekik a lakását. 1856-ban aztán elhagyták a Soho-t és átköltöztek Észak-Londonba, a Kensington kerületbe. Ez ma is proletárok és nagyrészt színesbőrű bevándoroltak lakta szegényebb negyede Londonnak. Grafton Terrace 9, majd a 46. szám alatt éltek. Az utóbbi ház erősen megkopott első emeletének egyik szobájában egy öreg nyugdíjast találtunk, akinek fogalma sincs arról, hogy 100 esztendővel ezelőtt ki bérelte az ő lakását 1868-ban innén költöztek át Marxék a Maitland- park-Roadra. Ezt a környéket azóta a tulajdonos — Angliában a leggazdagabb az a földesúr, akinek Londonban van birtoka — lakóteleppé fejlesztette, ® részben a Londoni Városi Tanács épített itt új, csinos lakóházakat A régieket lebontották, emléküket márcsak fényképek őrzik. Észak-Londont két nagy domb uralja, a Hampstead- és High Gate. A kettő között fekszik a Maitland- park Road, a közvetlen közelben van egy harmadik park is, a Primrose Hill. — Innen lelátni a londoni ál- tatkertre, és messze azon túl a városra. Ide járt séSZ. SZIMIRNOV Bejárták a domboldalakat, betértek az azóta valóságos várkastéllyá kiépített vendégfogadóba „Szalma Jakab” kocsmájába, egy pohár sörre és ott ahol ma betonkoszorúba zárt vízmedence áll, lelkesen hódoltak kedvelt játékuknak, a „szamaragolásnak”. — Az angol hagyomány-tiszteletnek köszönhető, hogy Heath-nek ma is egyik nevezetessége az a néhány csacsi, amelyekkel ifjabb és öregebb vállalkozó szellemű kirándulók játszanak a köréjük gyülekezők harsány nevetése és biztatása közben. A Maitlandpark-Road-i házban halt meg Jenny Marx, és nem sokkal utána követte a sírba férje is. A Highe Gátéi domb alján temették el őket Eleanor lányukkal, Harry Longuet unokájukkal és háztartási alkalmazottból családtaggá lett hűséges kísérőjükkel, Helena Demouthal együtt. A Marx családi sír közelében nyugszik egy szerb forradalmár, Dusán Popo- vic: 5 fordította szerb nyelvre a „Tőkét”. A sírt díszítő szobortól az angol filozófus, Herbert Spencer sírkövére látni. — Spencer egész életében harcolt Marx ellen. A sírját ma észre se vennék, ha nem jönnének mindennap a látogatók a hála és szeretet virágaival a világ minden tájáról Marx Károly sírjához Patkó Imre Szergej Szmirnov nevét minden szovjet ember ismeri. Neve, szárnyakat kapva, az országhatárokat is átrepülte. Ma már földgolyónk számos országában beszélnék róla. Az új Lenin-díjas író tolla a Nagy Honvédő Háború viharában edződött acélossá. Később a béke teremtő napjaiban érlelte meg nagyszerű alkotásait. Közülük is kiemelkedik a „Breszt erődje” című regénye, amely eleven színekkel és a személyes élmény megjelenítő varázsával állítja elénk a breszti hősöket; Azokat a szovjet embereket, akik az alkotó munka sürgős teendőit szakították félbe, hogy kezükbe fegyvert fogjanak és megállítsák a feléjük zúduló fasiszta áradatot. Kiállók a vonat peronjára s hagyom, hogy göngyölges- sen a levegő, csavarodjon rám a meleg szél. A szél meleget hoz és tavaszt, Űj világ hírnöke s áj életet hoz a hátán. Szeberényi Lehal« S ajuilott szörnyek Hasukat, kerek lábukat mutatják az égnek. Van ilyen is. Van, amelyik mintha berúgott volna, egyensúlyát vesztve oldalt billent, megmerevedett billendt közben Ahogy ritkulnak a főváros szürke házai, nőnek a rétek. Sápadtak még, de már enyhén szétfut rajtuk az élet zöld „pírja”. A fák szürkék, még, csupaszok, de pelyhesek a rügytől s a kipattant apró levélkéktől. — Rákos! Rákos komor, szénporral finoman behintett állomás. És végig, ameddig a szem bele nem fárad, rozsdás síneken rozsdás, tépett mozdonyok, gyűrött vasajtók, horpadt kazánok, elcsorbult kémények. Siralmas kép, Halott szörnyek temetője. s úgymaradt. És mind mozdulatlan, kísértetiesen mozdulatlan. Csak a levegő billeg körülöttük. És barna rozsda eszi bőrüket, mert porból lettünk, s porrá leszünk. S hol a gyásznép? Gyásznép itt nincs... De mégis... A mozdonyok egyszercsak megmozdulnak. Ügy, mintha összenőttek volna. S megmozdulnak velük a sínek is és a villanypóznák, a kútház... Mi indultunk el szép csendesen. Mi. És számolom a vashullákat. Számolom. Aztán egészen mást számolok. Egy, kettő, tíz, tizenöt, húsz. Olajfoltos a képük, s olajfoltos a kék zubbonyuk. Ez hát a p násznép. — Hozd a kónuszt, ne tátsd a szád! — Ott nyargal iy zubbonyos a kazán teljén. Törli homlokáról a verítéket. Lenn a gyerek meghúzza sapkája sittjét, belerúg a kavicsba és siet kónuszért. Fütyül valami tavaszi dalt, A rozsdás sínen átfektetve, vaslapot püföl egy munkás nagy kalapáccsal. Majdnem barna a zubbonya az olajtól. A másik mozdonyon meg úgy mászkálnak a kék emberek, mint a hangyák. Sebesen. Egy meg nagy ecsettel mázolja a mozdonyt szép feketére, lakkosra, fényesre. Az ég ragyog felettük kéken. Tavasz van. Űj élet kezdete. S ezek a kékzub- bonyos emberek is új életet varázsolnak a holt szörnyekbe. A rozsda helyért fekete máz ragyog. S lám, az egyik most miikorogva megmozdult. Élt, megholt, s most él újra. Feltámadnak a mozdonytemető halottai... Kinn a zöldben futunk már. Megint nyaldos, ölelget a meleg szél. A természet is nagy-nagy mozdony. Néhány héttel ezelőtt még holtan, szürkén, siváran aludt. Mozdulatlanul, rozsA fasisztái1- ellen vérüket ontó szovjet katonák somi- ban menetelt Szergej Szmirnov is, a villamossági mérnök, akit az - írás annyira vonzott, hogy újságíró lett. Kezdetben a Gudok című vasutaslap szerkesztőségében dolgozott. Onnan szólította el a kötelesség. De tollához a hadseregben is hűséges maradt. Mint a „Mti- zsesztvo” című katonaúj- ság munkatársa, tollával és fegyverével harcolt a frontokon. Részt vett számos nagyfontosságú ukrajnai ütközetben. Aztán Románia és Magyarország felszabadításában. A Budapest felszabadításáért vívott harcokról számunkra is nagyon tanulságos könyvet írt. Amikor a béke megszületésének híre 1945. május 9-én az ausztriai Grázbsn találta, mellét már kitüntetések ékesítették. A háborút követő években Szergej Szmirnov immár teljes erejét az írásra fordította. Tmivalója bőségesen volt, hiszen az átélt vérzivataros napok élményei számára örökre feledhetetlenek maradtak. Szmirnov alkotásai közül a Breszt erődje című regény a legismertebb. A város védőinek hősi harcát, fáradhatatlan küzdelmét le- bilincselően jeleníti meg. Bár a fasiszta seregék újabb és újabb rohamokat indítottak ellenük, Breszt katonái ellenálltak és óriási vesz. feségeket okoztak az ellenségnek. A bátor szovjet katonák hőstetteinek híre a nagy szovjetország legtávolabbi zugába is eljutott, a szovjet emberek bátorítást, erőt merítettek belőle. dósán. S most fényesedift, szépül, mozdul minden. Csobogó víz mellett zöldebb a fü, pelyhesebb a fa. A viz fölött füst száll. Arrébb égetik a gazt a kukoricaföldön, Emberek égetik. Földszínű az arcuk $ szakadozott ingük szétnyílik a mellükön. Égetik a gazt. Azért égetik, hogy ne legyen útjában a növény fejlődésének. Ne akadályozza a növését. Az országban mindenütt égetik a gazt és kaparják a rozsdát. A gaz tönkreteheti a vetést s a rozsda megeheti a vasat. S az emberek mozognak mindenfelé, mint hangyák serege. Ekevasak szaladnak a föld fakó bőrébe s o barázdák feketén, fényesen fordulnak ki az ekék nyomán. Amerre az eke járt. fekete és fényes a föld. A föld nagy mozdony. S most fényesre, feketére mázolják földszínű emberek. Kicsinosítják. Az új élet indulásánál. S a fekete földön új emberek járnak. Ingüket lobogtatja a meleg szél s magvat hintenek a barázdák közé. Nézem ftket. Aprók, mint. a hangyák és szürkék, mint a föld... De nagyon sokan vannak... S kezük munkája nyomán új életre kél a roncsvas, új élet áramlik a pusztaságba... Kezük munkája, nyomár felépül az ország
