Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Munkanarfényképezés — Ébredjen Sipek kartárs. Vége a munka, időnek. Bukósisak gyártását kezdték meg Szolnokon Segítség! TámogatnakI Orvosnál 1. — Vetkőzzem le? — kérdi kicsit csúnyácska, kicsit öregecske hölgy az orvostól. — Nem, köszönöm. Nemrég láttam önt a strandon. 2. — Már megint iszik! — mondja szemrehányóan az orvos paciensének. — Pedig nagyon jól tudja, hogy mialatt nem ivott, javult a hallása. — Ez lehetséges doktor űr — mondja a páciens — de a hallottak közül egyetlen dolog sem volt olyan jó, mint a szilvapálinka. NOSZTALGIA Ha minden rosszat elmondanak rólad, örülj, hogy nem rágalmaznak. Ha rágalmaznak, örülj, fcogy nem vernek. Ha vernek, örülj, hogy agyon nem vernek. Ha agyonvernek örül*, hogy többé nem mondhatnak rosszat rólad, nem rágalmazhatnak és nem verhetnek. Ügy kezdődött az egész, hogy összebalhéztam a főnökkel és otthagytam az állásomat. Néhány napig mumkanélkül sétálgattam, élveztem a tavaszt és ismerkedtem a délelőtti várossal. Aztán találkoztam néhány emberrel, akiknek a szokásos „mi van” kérésére csak úgy könnyedén megemlítettem, hogy állást keresek. Vesztemre tettem, mert mindegyik azonnal felajánlotta a támogatását. Pempő Jenő beajánlott a Rekettyesürítőhöz emígyen: — Benőkém, hallottam, hogy van nálatok valamilyen hely. Itt van egy gyerekkori ismerősöm, a Puhacsek Csináljatok már valamit. Benőke nagyon előzékenyen fogadott, majd közölte velem, hogy szívesen alkalmazna, már hallott rólam, de sajnos státus zárlat van, talán jövőre érdeklődjem. Sléz Emil, a nagyhangú, az örök jópofa hanyagul áttelefonált a Prézii Barní- tóhoz: — Dezsőkéin, képzeld, ez az öreg haverom, a Puhacsek a flaszteron koncsorog. Jól járnátok vele, nagy kujon és ha formában van, csak úgy ömlik belőle a vicc... A Prézlinél azt mondták, hogy pillanatnyilag sajnos nincs olyan munkaterületük, ahol csak férfiak dolgoznának és a munkazaj elnyomná a fecsegést. Ha lesz ilyen, majd szólnak. Sztrovacsek a Napfénycsiszoló KTSZ főkönyvelőjének szóit az érdekemben; — Mit gondolsz, kit ajánlok én Neked? Régi sikkasztó ez a Puhacsek, nem A vadászat fejlődése kell tőle félni, ez nem árul él semmit, minden disznó- ságot nyugodtan rábízhatsz! Stol ez Győző a Szőlő- Passzírozó igazgatójánál protezsált, mondván, hogy öreg lump vagyok, napi öthat liter kadar meg se kottyan és igazán nem megy a munkám rovására. így támogattak, egyre támogattak. Sok időbe tellett, míg kiderítettem, hogy hová, miért nem vettek fel. Belefáradtam, megöregedtem. Két támogatás között a hajam megőszült és hullani kezdett, a fogaim meglazultak. Egyszerű, józan életű könyvelő vagyok. — Életemben egyszer rúgtam be, negyvennyolcban az Euália néni ezüstlakodal- jnán. Ma úgy hallottam, hogy van a szeretet-házban üres hely, gondoltam, megpályázom. Elindultam botra támaszkodva. A szeretetház portása a nagyfülő Totyi volt, akivel együtt jártunk tavaly ortopédiára. Felismert. Mielőtt elkezdett volna támogatni, megszöktem. Hazatértem... Na megálljatok. Megbo- rotválkozom, felveszem a hosszú nélkülözések alatt is féltve megőrzött ünneplőmet és elindulok támogatni Pempőt, Sztropacseket, meg a többieket. Ne mondják, hogy hálátlan vagyok... (modor) Tavaszi fáradtság A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 340. ceípéc ÖNTUDAT — De igazán tanító bácsi. Hogy kérdezhet ilyet egy nőtől? Nyereségrészesedés idején — És ezt a jómadarat miért hoztad? — Ö beszélt le, hogy mosógépet vegyünk a nyereségrészesedésből ! v A kispolgári lelkűiét — Darabom éles szatíra. Az egyén morális arculatának izzó visszatükröződése. Csupa irónia és maró gúny. — Nem magyaráznád meg részletesebben? — Tudod évek óta foglalkoztat a drámai összefüggés. Ugyanígy foglalkoztat az eszme. A férfi erős egyéniség, tisztviselő egy kisipari szövetkezetben. — Tipikusságra törekedsz? — Mondtam neked, hogy szenzációs. A nő könyvelő. Jönnek a jó idők Őszinte tábla! — Kezdem sejteni. — Látod? Neked van érzéked a dologhoz. A férfi sikkaszt. — Igen, de... — Csak ne légy türelmetlen. Nem nagy összegről van szó, csupán _ apró csipegetés; jogtalan előnyök kihasználása. — És gondolod, hogy ebből... — Figyelj a konfliktusra: A nő ellenőrzés közben rájön. Előbb még meg kell mondanom neked, hogy szerelmi kapcsolat van közöttük, kispolgári jellegű kapcsolat. Remélem észreve- szed: két fogás egyszerre. Metsző irónia lencséje alá helyezett kispolgári füllesz- tő pszichológia, plusz a nő ieikiismeretéből fakadó konfliktus. iróniája — Ügy tűnik, hogy... — Az biztos... Es most jön az ideológiai megalapozás. A nő szakszervezeti bizalmi. Könyvelő! Végeredményben fedezhetné őt, d. mint szakszervezeti funkcionárius, nem teheti. ÜJ fordulat keletkezik a játékban : személyi felelősség, közösségi érzet, stb. — Kezdem érteni... — Elhiszem. Hatalmas konfliktus. Akárcsak Oara- giale vagy Möllere vagy mások műveiben. — És kik játsszák • szerepeket? — Csakis tapasztalt művészek. Nem kísérletezhetek fiatalokkal. Azoknak még fejlődniük keli. Nem kockáztathatom a sikert — Shakespeare, O’Neil, Shaw — és más ilyen nagy elődök után. A szereposztás különben is a rendező dolga. — És ki lesz a rendeződ? — Hát a nagy Csorvás. — Vállalja gondolod? — Hát hogyne. A szerzői honoráriumot felezni szoktam vele. (—C—)
