Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1M5. május 9. Kaíonalerelek Levelek... Frontkatonák levelei. Emberek írták őkel a családnak, a bajtársaknak, a Hazának. Emberek, olyanok, mint mi vagyunk, de a háború fegyvert adott a kezükbe, hogy megvédjék a családot, a bajtársakat, a Hazát. E néhány szemelvény áttekinti a Nagy Honvédő Háború történetét. Olvashatjuk az elégedetlenkedő matróz levelét a háború kezdetéről, s a győztesen hazatérni készülő katona örömmel átszőtt sorait. ► Második éve tart már a háború. Két éve könyörgök, hogy a frontra engedjenek. A parancsnolcság eddig elutasította kérésemet. Tovább már nem tudok várni. Két bátyám a fronton esett el, s egyik bátyám felesége, valamint unokahúgom nyom nélkül eltűntek, mikor Belorussziából elmenekültek. Anyám gyászol. Várhatok-e hát? Azt mondják, itt van rám szükség. Miért? Katona vagyok, s a fronton van a helyem! Szégyelleic az asztalhoz ülni. Szégyellek írni a szüleimnek. Ha hazatérek, mit mondok majd anyámnak? S ha majd kérdik, mit tettem a frontért?... Csupán azt a nagylelkűséget kérem, ami jogom is — hadd védelmezzem hazámat, szabadságát. Segítsenek, hogy oda kerülhessek, ahol a helyem van — a frontra. Nincs már erőm várni. (N. Kuznyecov tengerésznek, a leningrádi területi pártbizottsághoz írt leveléből. 1942.) jfDES VALJUSÁM! íme, milyen gyakran, mondod magadban. Egyik levél a másik után. így van ez jól. Most van egy kis időm. Te pedig megkönnyebbülsz lélekben. Mintha beszélgetnénk... Gyakran, nagyon gyakran gondolok kedves, szeretett fészkünkre. Drága szülőfalumra, Udára gondolok, kis házamra a parkban. Biztos nincsenek már meg--. Fészkünk széthullott! Valjusa! Az élet mindannyiunk számára drága. De ha egyszer ránk kényszerítették a harcot, hogy győzzünk, semmit sem szabad sajnálnunk a győzelem nevében. Szíved összeszorul, ha a fasizmus járma alatt élő embereket nézed. Szomjonovszkojéban, a Kalinini területen, ahol mindketten születtünk, s oly szép napokat töltöttünk, a németek Marija Ivanovna kolhozparasZt- asszonyt megbüntették tíz kopejkára, s megparancsolták neki, hogy mindennap reggel 9 óráig kopejkánként vigye be a parancsnokságra. A falu, ahol Ivanovna lakik, 15 kilométerre van. a parancsnoksághoz. Ivanov- nának mindennap 30 kilométert kellett megtennie a sáros országúton, hogy eljuttassa az egy kopejkát. Vagy mi történt partizán tevékenységünk körzetében: Lomovka faluban, Anna Grigorjevna kolhozparaszt- asszony a kunyhójában szoptatta fiát. Arra repült egy fasiszta repülőgép. A pilóta-bandita géppuskasorozatot eresztett a kunyhóra. A lövedékek áthatoltak a falon, s anyja emlőin ölték meg az apróságot. Az anyát nem érte lövedék, de meghalt a rémülettől... Sok ezer ilyen példa van. Azért írok erről, hogy te, apám és anyám férfiasán viseljétek a nehézségeket és a nélkülözést. Nincs cipőd, ruhád, minden az ellenségnek maradt. Mégis úgy dolgozz a kolhozban, ahogy csak tudsz. Most mindenki harcol, mindenki dolgozik; Nem egyszer találkoztam már a fasisztákkal. Gyűlölöm őket, az aljasokat lelkemmel, testemmel, szívemmel és véremmel. Kiválóan dolgozni, ahogyan csak erőnkből telik, kiválóan harcolni — ez most kis családunk kötelessége. Szeretlek, Valjusa, téged, fiam, egész családomat. Szeretlek hazám! (V. Smatov partizán leveléből, 1942 szeptember) * Kedveseim, Nyara, Tamarocska és Jurocska! Sietek közölni, hogy élek, egészséges vagyok, amit nektek is kívánok. Szeretnék nektek írni frontéletünk néhány új eseményéről. Azután, hogy a fasisztákat kivertük egy faluból (a falu természetesen porrá égett), a füstölgő romok között találtunk egy kisfiút. Termetre majdnem olyan volt, mint te, Tamarocska. Kérdeztük, hogy hívják, hány éves. hol az apja, anyja. Azt felelte: Toljának hívják, Ugyanannyi éves, ■»int te is — uyolc. Apját, anyját a fasiszták megölték, megkínozták és agyonlőtték nővérét is. Tolja most nálunk van az ezredben. Varrtunk neki köpenyt, kiscsizmát, gimnasz- tyorkát és nadrágot. Tolján kivül van még egy neveltünk. Hallgassátok csak, hogy került hozzánk: egyszer visszatértem a megfigyelő pontról. Vaksötét éjszaka volt, ráadásul hideg, szeles. Ahogy elhaladok egy leégett falu mellett, éktelen nyávogást hallok. Odavilágítok kézilámpámmal, s látok egy szép kiscicát, amint egy gáránttölcsér- ben, nyávog servesen. Magamhoz vettem, elhoztam hozzánk, a fedezékbe. Levessel etettem, felmelegedett. Ha megjövök a tűzvonal- ból, s leülök, mindjárt a yál- lamra ugrik és dorombol, dalocskákkal szórakozz tat, s aludni is csaik velem hajlandó, mással nem. Lám csak, micsoda újságok vannak nálunk. Levelemben elküldöm ennek a kiscicának a rajzát, persze, távolról sem hasonlít rá, de mit tegyek — nem vagyok művész. No, mindnyájatokat sokszor csókollak. ke(A. V. Loskarjev politikai biztosnak a családjához írt leveléből, 1944 novemberében.) £ LETEM! Forrón ölellek téged. Moszkvára gondolok, a házunkra, rád, kedvesem, fiacskánkra. Tudom, hogy ma gyújtod meg az ünnepi gyertyákat a fenyőfán. Biztosan most te ott áll az ablaknál, a kis kerek asztalon és Szasurka már boldogan ugrándozik körülötte. Drága kis fiacskám — hogy szeretnélek karomba fogni, s megcsókolni szöszke kis fejed. Nekem is van fenyőfám, ma vágtuk az erdőn a baj- társaimmal. Teljesen befedte a hó. A hó már leolvadt róla, s fedezékünk megtelt a friss erdő illatával. Anyecska, igaz, hogy rossz költő lenne belőlem, de látod, az újév estéje még belőlem is kicsiholta a lírát. Sírok is, nevetek te... Könnyes a szemem, mert oly távol vagyok Moszkvától és tőletek, kedveseim, s boldog vagyok, mert rövidesen beköszönt az 1945. év, az az év, mikor visszatérünk hazánkba, visszatérünk hozzátok. Várjatok haza Berlinből, 1945-ben. (V. Trubin leveléből.) * Igen, Berlin felé menetelek. Ez nemcsak mozgást jelent, ez most gondolataimnak tartalma, életem célja. Az „Internacionálnaja” gyárban dolgoztam, mikor megkezdődött a háború. A frontra menet sok mindenen eltöprengtem. Nagyon jól tudtam, miért fogom ütni az ellenséget. Eszembe jutott szülőfalum, Frja- novo, mely a szovjet hatalom éveiben virágzó munkástelepülés lett, virágzó parkokkal, vízvezetékkel, új utcákkal. S mi kitartóan vertük a fritzeket Moszkva alatt, megvédtük drága fővárosunkat és a számomra oly kedves Frja- novót. Moszkva alatt esett el bátyám, Georgij. S akkor megfogadtam, hogy megbosszulom testvérem halálát, népünk szenvedéseit, a haza kínjait. Megesküdtem, hogy elmegyek egészen Berlinig... A harcok során bejártam a moszkvai, leningrádi, novgorodi területet és és a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságot. Láttam a hitlerista hordák által felégetett városokat, falvakat, a szovjet emberek kínjait, szenvedéseit. S mindig, ha hazámra, Oroszországra, a távoli, de mégis oly közeli Frjanovó- ra gondolok, mindig új erőt érzek a harcra. A háború előtt soha nem gondoltam Berlinre. Most azonban ez a város foglalkoztatja gondolataimat állandóan. Sok mindent hallottam, láttam, átéltem már. Megtehetem-e, hogy ne gondoljak Berlinre? — Berlinbe megyek. Berlinbe menetelünk. £s eljutunk Berlinbe! (I. Szirotkinnak a „Kom- munyiszt” c, scselkovói lap szerkesztéségének írott leveléből, 1945 február.) Molnár Sándor fordítása A HŰSZESZTENDŐS NAPTÁR 1<L . Qm? A történelemtudományban a korszakfelosztás legtöbbször századokat ível át, ritka idő, ha csak évtizedekben kell számolni. Most húsz esztendeje, napok jelentették a történelem korszakváltó idejét; a sorsfordító események szószerint is tüzérségi lövedékek gyorsaságával érték a világot. Az európai háború utolsó két hetében voltunk; a 2194 háborús nap végét 1945. május 9.-vel jelöljük, hiszen a fegyverleté- teli okmányok szerint nyolcadikén este 23 óra 01 perckor kellett letennie a fegyvert a megvert nácihadseregnek. Előtte? Április 25-én találkoztak a szovjet hadsereg egységei az amerikaiakkal az Elbánál, Torgau város felrobbantott hídjának roncsain. Ezen a napon kelt fel Torino népe, 27-én az angolok elfoglalják Brémát, 30-án szovjet lobogó leng a Reichstag ormán. Április 28-án, két nappal öngyilkossága előtt Hitler rendelkezik: utóda Dő- nitz. Két nappal később szovjet csapatok felszabadítják Moravska Ostravát; Május 3.: a jugoszláv népfelszabadító hadsereg egységei Rijekában, Montgo- mery csapatai Hamburgban, angol hadihajók Ran- goonban. Május 5.: felkelés Prágában; Hajnalban a rendőrfőnök még hangszórón gyülekezési tilalmat rendelt el és megparancsolta azonnal szűnjék meg a német feliratok leszaggatása. De délután és este már barikádok emelkedtek a csehszlovák főváros utcáin. — Ekkor már ezrek harcoltak a gyűlölt megszállók ellen; Május 6-án a szovjet seregek felszabadítják Wroc- lawot, május 8-án elesik Drezda, május 9-én a szovjet hadsereg segítségére siet Prága harcoló népének, az „arany Prága” is felszabadul. Május kilencediké a szovjet hadsereg és szövetségeseinek a fasizmus fölött aratott győzelmének nagy napja. Most húsz esztendeje, amikor Hitler egykori „ezeréves birodalmának” romjain szovjet katonák és a szövetségesek hadseregei kezdték megszervezni a tizenkéteszten- dős fasiszta fertőzés vad lázaiból ocsúdó ország életét, Prágában még fegyver dörgött; »...a helyzet óráról órára rosszabbodott. A nácik kegyetlen leszámolásra készültek... Pankrácban gránátokat dobtak a pincékbe, ahol öregek, asszonyok és gyermekek húzódtak meg, géppisztolysorozatokkal lőtték szitává az ablakokat... Amikor megrohamozták a prágai barikádokat, a túszokat hajtották maguk előtt. Május 9,-e hajnalán azonban új hangok vegyültek a géppisztolyok és géppuskák ropogásába: lánctalpak csikorgása és motorzaj... Harckocsik vonultak be a városba, szovjet harckocsi. Prágaiak ezrei rohantak elébük öröm- ittasan...” — írja Ribalko szovjet tábornok, a csehszlovák fővárost felszabadító egységek egyik parancsnoka. Prágától keletre, a szlovák hegyek között, morva, cseh falvakban már régóta fellobbant a partizánharc tüze; a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai a segítségükre érkező, felszabadító szovjet seregekkel már Csehszlovákia jórészéből kifüstölték a náci-bandák maradványait. Hét harcos hónapon át tartott végül is Csehszlovákia felszabadítása — de a fegyveres harc már jóval előbb elkezdődött; Cseh, szlovák hazafiak már a megszállás és a fasiszta Tiso-féle állam megalakulásának percétől kezdve küzdöttek. Olyan hősöket vesztett ebben a harcban a csehszlovák nép, mint Julius Fucik, a nagyszerű kommunista író, — Apáik;, főhadnagy, Gab- cik, Kubas és Valcik őrmesterek, akik végrehajtották . a nép ítéletét Hitler prágai hóhérján. Heydri- chen, vagy Jan Sverma, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik irányítója és a névtelen szlovák és cseh harcosok egész sora; Az ő bátor harcaik helyén született meg a szocialista Csehszlovákia — éppen húsz évvel ezelőtt. — • Két történelmi fotó — az első: az 1939 március, a náci megszállás első percei, a második: a felszabadult város első pillanatai 1945 május kilencedikén. Prága két arca — ez a két kép egész regényt mesél el...
