Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

i#9S- május £. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Filmjegyzet $ikerült Pesten megnéz* nem a MIKÉP vetítőter­mében néhány filmet, ame­lyek az elkövetkező hetek műsorán szrepelnek maid a Szolnok megyei mozik­ban. Közülük kettőről sze­retnék beszámolni e hasá­bokon. A magyar filmgyártás legújabb produkciója a Nem. — Felvonul ebben az egész élgárda. Még az úgynevezett egymonda­tos szerepekben is olyanok jelennek meg a vásznon, mint Major Tamás és Gob- bi Hilda. A film műfaja: szatíra. Szabó Zoltán fiatal költő szakít a menyasszo­nyával és efeletti bánatá­ban leissza magát. Részeg fővel egy nagy vihart ki­váltó verset ír, amit az egyik lap szerkesztője el­lenőrzés nélkül leközöl. — Megindul a lavina, Szabó Zoltánt kikiáltják a moder­nizmus apostolának. Össze­költözik menyasszonyával és éli a véletlen rákény- szorítefcte szerepet. A film lényege: nemet kell mon­dani a modemkedésre, él­jünk pózmentesen, mert a hamis pózokban való tet- szelgés, az embertől idegen életfilozófia gyűlöletes, amint azt a gyakorlat be­bizonyítja A Nem-ben sok a szelle­messég. az ötlet, és az Igaz­ság. A szatíra éles és a hu­mor derűs eszközeivel egy­aránt bőven él. Nagyon jó az indítása, t- 1. az, hogy az író és a rendező aktív résztvevőjévé válik a tör­ténetnek. Egy-egv jól meg­komponált jelenetem harsá­nyan derülünk — és az egész mégsem meggyőző. A kitűnő indítás után a film ellaposodik. A rendező és az író (Pécsi Sándor és Garas Dezső alakítja) túl- gyakran állítja meg a cse­lekményt, sokszor lép köz­be indokolatlanul. Ebben a filmben több van, mint amit sikerült kihozni belő­le. A főszereplő, Bodrogi Gyula alakítása nagyon tet­szett. A Hazug lány arra pél­da, hogyan nem szabad fil­met írni és eljátszani. Vér­szegény. indokolatlan tör­ténete nem elég másfél órá­ra. Két lányról van benne szó. akik testvérek, füg­getlenek, fiatalok saját la­távirBti rövidséggel két ki­tűnő kisfilmrői. Az együk Jugoszlávia legszebb tájait mutatja be nagyon jó szí­nes felvételeken, a másik egy lengyel rajzfilm egy kedves, szórakozott atom- tudósról, aki rakétájával, kábult álmában visszamegy az ókorba. Remélem miha­marabb műsorra tűzik őket megyénkben is.- bt — CINTEREM a TISZA-PARTON ÁRPÁDKORI TEMPLOMOT ÉS TEMETŐT TÁRNAK FEL TISZA ŐR Y ÉN YEN Írással és saját autóval. Ahogy az már divat, unat­koznak, noha mindketten dolgoznak. A meghatározat­lan unaloműzés vezeti az­tán az idősebbik lányt min­denféle hazugságba. „Kita- lálós”-nak nevezik ismerő­sei. Ezekkel a kis történe­teikkel, amelyeket nemcsak kitalál, hanem főszerepet is visz benne, a fej® tetejére állítja a helyzeteket és kétségbeejti ismerőseit. — Aztán jön a nagy Ö, akivél szemben hatástalan a trük­kök sorozata. Happy end. Az egész film mentségére csak a jó fényképezést és Marina Vlady helyenként egészen nagyvonalú színészi játékát hozhatjuk fel. Ügy tűnik, hogy az egész törté­net ürügy a rendezőnek a szép sztár előnyös beállí­tásokban történő „tálalá­sára”. A két nagy film mellett Szabályos, éles szélű ár­kok, mintha borotvával vágták volna. Kis csonthal­mok lent s köröttük még jobban mélyítve az árok. Nem messze a fákon át a vén Tisza csillog sejtelme­sen. Vagy hétszáz éve lehe­tett. hogy itt a mai Tisza- örvény határán, a Tisza- parton kijelölték ezt a kis emelkedést és templomot építettek rajta, Templo- mocskát, tizenöt méter hosszút, nyolc méter szé­leset. Méter vastag falak­kal, mint ahogy az alapok­ból látszik. A szentély ke­letnek, a bejárat nyugat­nak néz, ahogy az „meg van írva a nagykönyvben”, így halad az egyik kutató árok is, a másik rá merő­legesen, észak-déli irány­ban. így tárulnak elénk a fő méretek, állapítható meg az „egység” egész szerkezete. Kő nem terem ezen a vidéken, de a temp­lomot kőből kellett építeni, ez volt a szabály. Messzi­ről hozták a követ, talán a Mátrából s azóta el is hordták ki tudja mikor a századok során, nem lévén akkor még műemlékvéde­lem. Az alapok megma­radt részei azonban még megadják a fő méreteket. Fallal kellett volna körül­venni, de ahhoz már nem jutott kő — árok kerítette. A föld más fajtájából lát­szik, hol húzódott a régi védőárok. Az árok és a templom között volt a temető. Több réteg egymás fölött a szűk helyen. A sírok bolygatá­sából látszik, hogy beleá's- ták az új sírt a régibe. Ko­porsót csak egyet láttunk — a földből kibamállanak a régi deszka foszlányai. „Mellékletek”? Majdnem semmi. Egy sarló darabja mm NEGYVENNÉGY ÉVRŐL — NEGYVENKÉT KÉPBEN Beszélgetés a Rozsdatemető rendezőjével Bokros László szénrajza —TANULMÁNY Berényi Gábor rendezé­sei mindig rangos eseményt jelentetlek a Szigligeti Szín­ház életében. Fokozott ér­deklődéssel tekintünk hát ismét vállalkozása, a Rozs­datemető színrevitele elé, annál is inkább, mert a re­gény most már ötödik ki­adásánál tart, ég olyan ki­fejezéssel gazdagította e magyar nyelv szótárát, mint a hábetlerizmus, 9 földhöz­ragadt kispolgárisag szinoni­májaként. a regényben meg­írt család életéről. — A vállalkozás az egész színházé, hiszen a Lili bá­rónő szereplőin kívül szinte mindenki fellép a darab­ban. Ég a színész, a díszlet­tervező, a jelmeztervező egyenrangú munkatársak a rendezővel. Megkértük Berényi Gá­bort, hogy mondja el, mi a jellegezetessége a szolnoki bemutatónak. — Mindenekelőtt egv helyzetjelentés: A darab Pesten már a százötvenedik előadáshoz közeledik, jegyet még mindig nagyon nehéz szerezni rá. Óriási siker Miskolc és Szeged színhá­zában. Pécsen fjedig most készülnek a bemutatóra. Amikor szóba került ß Rozsdatemető szolnoki elő. adása, bevallom őszintén, kicsit féltem. A regény nagy sikere ugyanis a ié- nyegretörő, szűkszavú, tö­mör, dísztelen, jelző nélküli stílusában kereshető. Attól tartottam, hogy a színpa­don, ha érzelmekkel telítő­dik, elveszti sajátságos han­gulatát. Nem lesz olyan meggyőző. Nos, kellemesen csalódtam, a mű valósággal átizzott az emberi szenve­délyektől, ahogyan azt az eddigi próbákon tapasztal­hattam. — Szeretnénk hallani va­lamit a színpadraállítás kö­rülményeiről. — A darab előadása ne­héz feladat. Negyvennégy év történetét sűríti negyven­két képben. Ráadásul mi nem történelmet adunk. Nem az elműlt negyvennégy év történetét, hanem egy családnak a külvilág törté­néseire adott reagálását visszük színpadra. Azt aka­rom. hogy előadásunk iai- kiáltág és vád legyen « hábetlerizmus, az emberi méltóságot mocsárba süly- lyesztő kispolgáriság ellen. Á kollektívával együtt sze­retnénk bebizonyítani, hogy az életet nem lehet bérház- és gang-perspektívából néz­ni. Emberhez méltóan élni és nemet mondani mindar­ra, ami a színpadon látha­tó: ez a cél. — A részletekre vonat­kozóan elmondhatom, hogy a mi előadásunk egy vala­miben különbözik a többi­től. A darabban ugyanis szerepel az író, aki narrá­torként köti össze a képe­ket. Ezt mi elhagytuk, A képek egymásutánjából vi­lágosan kitűnik az író mon­danivalója. — A technikai megoldás forgószínpadszerű. A falak rozsdaszínűek, benne nyílá­sok. Ez az alapépítmény, ez adja meg az egésznek a hangulatát. Ezen belül min­den részlet, bútor, kellék teljesen naturális. Ezt kö­veteli meg a mű szelleme. Egv hátsó függönyfal ábrá­zolja majd a város külön­böző pontjait. — És hogyan gondolkozik az Arbuzov-darab rendezője a Rozsdatemetőről? — Minden rendezőnek ki­alakul az idők során egy bizonyos saját stílusa. Az azonban természetes, hogy minden darabhoz külön kell megkeresni a kulcsot. Az Arbuzov-darab alaphangu­lata lírai, poétikus. Itt a díszleteket végletekig leegy­szerűsítettük és szabadon engedtük érvényesülni a költészetet. A Rozsdatemető kegyetlenül józan hangvé­telű. Ezért teljesen más, még az egy rendezői stílu­son belül is, amit itt kell adnom. Van egy nagy elő­nyöm: gyermekkoromat, if­júságomat a Józsefvárosban töltöttem. Valamennyi figu. ra személyes ismerősöm. Ez megkönnyítette a munká­mat. — Ügy tudjuk, a darab­nak zenéje is van, amelyet Sulyok Tamás szerzett. — Valóban A tehetséges fiatal szerző a képeket ösz- szekötő, összefoglaló, igé­nyes zenét írt a Rozsdate­metőhöz. A kor és hangu­lat festése kitűnően érvé­nyesül az ő általa szerzett zenében. — Szeretnénk hallani va­lamit a szereposztásról. — Csak egy-két kulcs- szereplőt említenék meg. Az öreg Hábetlert Horváth Sándor, Pék Máriát Anda- házy Margit játssza. Janit Paláncz Ferenc, aki most mutatkozik be a szolnoki közönségnek, egyébként az egri színház művésze. Zen- tayt Linka György játssza, Csele Julit Hegedűs Ágnes, Reich Katót Bűrös Gyöngyi. Sápadt Béla szerepében Bö- nyó Istvánt láthatjuk. Ezen­kívül, mint mondottam, felvonul a színház szinte teljes gárdája. — ht — s egy kislány textil párta­részlete, ez az egész. Se ékszer, se fegyver, se ruha, se más — a szegény emberek; lábbal kelet leié temették halottaikat a templom mellett a „cinte­remben” a latin cinterium népi magyarítása — így nevezik az árokkal kerí­tett egész területet. Árterület volt ez mindig, át- meg át örvénylettek rajta az ősi folyó hullá­mai. Egy-egy kiemelkedő rész ha volt ki kellett használni. Templom és te­mető. Csillog az ásó, ön­gyújtó csattan — jaj, ne hagyjunk egy darabot se a halottnál a vasból, a drága fémből. Nylonszatyor, gépkocsi, repülőgép. Az ember pa­rancsol a vizeknek, öntse el pedig a hullám ezt a te­rületet, készüljön el itt majd egy vízlépcső. Előbb azonban a régé­szek „szúrópróbákat” csi­nálnak, hogy ha volna ér­tékes emlék, azt tudomá­nyosan földolgozzák. Emiit egy dombocska — próba­ásás — templomtető — itt ásunk tovább, így kezdődött meg itt néhány napja az ásatás, Horváth Bélának, a Nem­zeti Múzeum munkatársá­nak vezetésével. Az a mér­tani pontosság, ahogy az árkokat huzatja, az egyes részeket külön mélyítteti, tükrözője a tudományos alaposságnak; Megkérdezzük, mi a le­letek jelentősége és milyen ásatás lesz még a környé­ken? — A tizenharmadik—ti­zennegyedik század táján épülhetett a templom. Ezt a kis egységet már földe­rítettük, itt hamarosan be­fejezzük a munkát. Továb­bi feladat lesz a hozzá tar­tozó település feltárása. Ha sikerül, akkor ritka ér­ték lesz egy templom, te­mető és a hozzá tartozó te­lepülés teljes egysége. Lőrinc Lóránt] Egy megnyitó ürügyén Már április 4-én, a Ke- letmagyaországi Képzőmű­vészeti Szervezet I. Tava­szi Tárlatának debreceni megnyitóján megjelentek a plakátok, amelyek hírül ad­ták, hogy a három megye művészeinek közös kiállítá­sa májusban Kecskemétre vándorol. Az időpont ki­jelölését bizonyára egy kö­zös megbeszélés előzte meg, tehát tudtak róla a kecs­keméti művészek és tudtak róla — legalábbis tudniuk illett volna — a kecskemé­ti tanács illetékesei is. A legnagyobb meglepeté­sünkre azonban a kecske­métiek mind e „tudás” el­lenére tájékozatlanságról vagy ami ennél is rosszabb, teljes érdektelenségről ad­tak bizonyságot. Történt ugyanis, hogy már Kecske­méten volt a Tavaszi Tár­lat anyaga, amikor kide­rült, hogy a városban ninc9 hely a számára. A múzeum kiállító termeit egy ipar- művészeti kiállítás foglalta el. Szerencsére Baja az utol­só pillanatban segítségére sietett a tanácstalan művé­szeknek és vállalta a kiál­lítás megrendezését. — rg — Gyermek-könyvnap — gyermek-irodalmi kör Kelenföldi Hőerőmű Vállalat Budapest, XI. kér. Budafoki út 53. sürgősen felvesz segéd­munkásokat három műszakba. — Munkásszállást biztosít. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán a munkaerőgazdálkodás­nál. Az újjáalakított karcagi városi könyvtárban már csaknem egy éve működik a „gyermekrészleg”. — A gyermekkönyvtár nem csu­pán könyvkölcsönző, nagy a pedagógiai értéke is. — Különösen Karcagon, ahol a gyermek-irodalmikor tag­jai rendszeres ügyeletet tar­tanak. Három karszalagos gyerek segit a könyvtáros­nak és az olvasó pajtások­nak. Segítenek a váloga­tásban, irodalmi útmuta­tást adnak (elmondják, ők mit olvastak s mit ajánla­nak) és a visszahozott könyvek épségét is ellen­őrzik. A gyermekkönyvtár tár­sadalmi munkatársai a vá­rosi könyvtár gyermek iro­dalmi körének tagjai. Sán­dor Jánosnénak, a könyv­tár vezetőjének legszebb munkája és legkedvesebb szórakozása a gyermekek irodalmi nevelése. A kör ma délután tart­ja első nyilvános szereplé­sét a Déryné Művelődési Házban. A műsorban ver­seket mondanak, ének- és zeneszámokkal szerepelnek az ifjú olvasók. A gyermek-könyvnapot Karcagon június 6-án tart­ják az úttörőházban. — A mai műsorral ott is lelép­nek az irodalmi kör tag­jai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom