Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i960, április Jó. Újabb amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Dél-Vietnamban Szerdán reggel helyi idő szerint fél 9 órakor — egy újabb amerikai tengerész- gyalogos zászlóalj kezdte meg a partraszállást a Da Nang-i támaszpont közelé­ben. Az 1400 főnyi alaku­lat szállítóhajói az Egyesült Államok Hawaii-szigeti tá­maszpontjáról érkeztek. Ezt a zászlóaljat Da Nangbol, az észak-vietnami határtól 50 kilométernyire lévő Hue városba, illetve a város re­pülőterére irányítják to­vább. Az AP megjegyzi, hogy ez a negyedik ameri­kai tengerészgyalogos zász­lóalj, amely Dél-Vietnamba érkezett és a partraszállási művelet befejeződése után a Da Nang övezetében ál­lomásozó tengerészgyalogo­sok száma meg fogja ha­ladni a 8000 főt. Az AFP jelentése szerint — Hue s Quang Tri váro­sok között az 1. számú or­szágút mentén heves har­cok kezdődtek a dél-vietna­mi kormánycsapatok és a partizánok között. A szo­rongatott kormány csapa tok támogatására a légierőt ie harcba vetették. A veszte­ségekről még nem érkezett pontos jelentést 45.000 főnyi katonát tettek harcképtelenné A Vietnami Tájékoztató Iroda összefoglaló jelentése szerint a dél-vietnami ha­zafias haderő és a dél-viet- nami nép ez év első három hónapjában a dél-vietnami bábhadsereg és az amerikai alakulatok katonái közül 45 259 katonát — ezen be­lül 1127 amerikait — tett — harcképtelenné. Ugyan­ebben az időszakban 111 amerikai és dél-vietnami repülőgépet lőttek le, sok­százat megrongáltak, 26 ki- sebb-nagyóbb hajót elsül­lyesztettek, 275 katonai járművet megsemmisítet­tek, vagy megrongáltak. A VDK ideiglenes ügyvi­vője kedden a szovjet nagy- követség épületében sajtó­értekezletet tartott és nyi­latkozatot tett a vietnami helyzetről. Közölte, hogy az elmúlt év augusztusától kezdve az Egyesült Államok katonai repülőgépei csaknem 50 aí- Icalómmal sértették meg a VDK légiterét, lőtték és bombázták az észak-vietna­mi falvakat és városokat. Az ideiglenes ügyvivő han­goztatta, hogy az amerikai propaganda most a ,,visz- szacsapás” verziójáról át­tért a „támadás megállítá­sára szolgáló csapások” elméletéire. Ezzel próbálja igazolni a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len intézett szüntelen bom­batámadásait. Tong Hiú Xoung elmon­dotta, hogy ezekben a na­pokban 52 országban tilta­koznak az amerikai agresz- szió ellen, 39 nemzetközi szervezet és 309 országos szervezet tiltakozik az Egyesült Államok vietnami politikája ellen. A Pravda bán csupán újabb fegyver­fajtának tekinti a vegyi és bakteorológiai fegyvert, olyan fegyverfajtának, amely mentes minden szé­gyenbélyegtől... — hangoz­tatja Barret. A gázok és mikrobák kedvelője Érvei alátámasztására a gázok és mikróbák e ked­velője egész sor tényt pió- bál felhozni — folytatja a Pravda. Mindenekelőtt rá­mutat, hogy az ivóvíz hul­lákkal való megfertőzése már Krisztus előtt megszo­kott dolog volt, hasonlókép­pen a kutak vizének iha­tatlanná tétele, méreggel, vagy kábítószerekkel. És a másik érv: az angol gyar­mati csapatok már 1763- ban úgy fertőzték meg az ellenséges indián törzseket, hogy olyan takarókat osz­tottak szét köztük, amelye­ket korábban himlős bete­gek használtak kórházak­ban. „A gázok és a bakté­riumok olcsóbbak az atom­fegyvernél” — vonja le végül a következtetést az amerikai újságíró. Már hozzászoktunk, hogy különféle hajmeresztő dol­gokat olvassunk az ameri­kai reakciós sajté lapjain. De az, amit az amerikai la­pok ezekben a napokban valóságos lelkesedéssel je­lentetnek meg, minden lep­lező cikknél jobban meg­mutatja az amerikai inter­venciósok igazi arculatai. Azt, hogy a legszívesebben megismételnék az angol gyarmatosítók két évszá­zaddal ezelőtt Amerikában véghez vitt bűncselekmé­nyeit. Századunk azonban nem a 18. század, hanem a 20. és itt az ideje, hogy meg­értsék: a vietnamiak nin­csenek egyedül, nem védte­lenek harcukban. Újabb letartóztatások Venezuelában A venezuelai kormány egész rendőri apparátusá­nak mozgósításával folytat­ja a hajszát az ország ha­ladó személyiségei ellen. A caracasi hatóságok ugyanis — mint már beszámoltunk róla — április 10-én azzal álltak elő, hogy „a törvé­nyes államrend megdönté­sére irányuló összeesküvést lepleztek le, amelyben a Venezuelai Kommunista Párt és az Olasz Kommu­nista Párt tagjai vettek részt”. A legújabb jelenté­sek szerint eddig 50 pro­minens ellenzéki személyi­séget tartóztattak le, közöt­tük Angel Caprilest, több baloldali újság kiadóját. — Capriles kiadót azért vitték börtönbe — állapít­ja meg az El mondo című lap —, mert szókimondó magatartása miatt sokak­nak útjában állt Az állító­lagos kommunista összees­küvést csak ürügynek hasz­nálták fel letartóztatásához — írja az újság Választás előtt — választás után... kommentárfa A Pravda szerdai számá­ban a lap szemleírója kom­mentálja Lawrence Barret amerikai újságírónak a New York Héráid Tribüné április 11-1 számában meg­jelent cikkét. Ebben a cikk­ben Barret minden ékesszó­lását latba vetette, hogy védelmébe vegye a vegyi­éi) bakteorológiai fegyvert, amelyet az amerikai hadve­zetés alkalmazni akar és részben már alkalmaz is Vietnamban. Barret hivatkozik az amerikai külügyminisztéri­um nyilatkozatára, misze­rint az Egyesült Államok által bevetett mérgező anyagok alkalmazását nem tiltják nemzetközi jogi nor­mák, Barret közli, hogy^ az amerikai hadsereg legalább hat tudományos központja kísérletezik vegyi bakteoro­lógiai fegyverekkel és a kormány mintegy 200 mil­lió dollárt költ évente a kutatások céljaira. Mint a Pravda szemle- írója hangoztatja, Barret felháborodik azon, hogv a világ közvéleménye elítéli a vegyi- és bakteorológiai fegyverek alkalmazását. „A katonatisztek és polgári tu­dósok többsége a Pentagon­BISMARCK szerint a fér­fiak három esetben mond­ják a legnagyobb valótlan­ságokat. Vadászat után, sze­relem közben és választás előtt. A német vaskancel­lártól származó idézet jó- néhány évtizedes már, de úgyl&tszik bizonyos esetek­ben ma sem vesztette el időszerűségét; öt hónappal ezelőtt zaj­lott le az elnökválasztás az Egyesült Államokban. Az amerikai politikai játéksza­bályoknak megfelelően a monopoltőke két nagy párt­ja állt egymással szemben, a demokraták és a republi­kánusok. Az osztályhelyze­tüket tekintve valóban nem volt különbség a jelöltek között. Mind Johnson, mind Goldwater az amerikai im­perializmus programját hir­dette, mégis nem jelenték­telen különbség mutatkozott kijelentéseik között. Gold­water eszeveszett politikai kalandorkodást hirdetett: „mindent vagy semmit”. — Johnson hajlott bizonyos reálisabb lépésekre, a bé­kés egymásmelleit élés té- nyeinek elismerésére; ILYENNEK látszott a kép — a választások előtt. De az eltelt öt hónap alatt sokminden történt a világ­ban és Washingtonban egy­aránt. A híres amerikai sza­tirikus, Art Buchwald a na­pokban metsző gúnnyal ír­ta a New York Héráid Tri- buneban: elképzelni is bor­zasztó* mi történik, ha Goldwater jut az elnöki székbe. Ki akarná terjesz­teni a dél-vietnami hábo­rút, — bombatámadásokkal próbálná megfélemlíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, s mindezt farizeus módon fehérkönyv­ben igyekezne megmagya­rázni. Buchwald tehát a „mi történne, ha...” címszó alatt felsorolja mindazt, — amit Johnson máris meg­tett. Miután Johnson a hivata­lába lépett, eleinte felcsil­lantotta a józan politika re­ményét. Születtek leszerelé­si részmegállapodások, csök­kentették a katonai költség- vetést, tudományos egyez­ményt kötöttek a Szovjet­unióval, tető alá hozták a konzuláris egyezményt. Eze­ket a kezdeti szerény törek­véseket azonban egycsapás- ra szétzúzta a világ más pontjain folytatott hideg- háborús agresszív politiká­jával. Az új amerikai kormány­zatot mindenekelőtt a dél­Mongol - magyar szakszervezeti A rhodésiai helyzet vitája az ENSZ bizottságban együttműködés Ulan-Bator (TASZSZ) Szerdán Ulan-Batorban a mongol és a magyar szakszervezetek további együttműködéséről közös nyilatkozatot adtak ki ts megállapodást írtak alá. A parlament üléstermé­ben a mongol főváros dol­gozóinak képviselői ugyan­csak szerdán nagygyűlésen találkoztak a magyar szak- szervezeti küldöttséggel, amely Somogyi Miklósnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a SZOT elnökének vezetésével nyolc napja tartózkodik Mongó­liában. Pedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-delegátusa a gyarmatosítás kérdéseivel foglalkozó huszonnégyes ENSZ-bizottság keddi vitá­jában a Biztonsági Tanács figyelmébe ajánlotta a nemzetközi békét és bizton­ságot fenyegető dél-rhodé- siai helyzetet. Afrikai vezetők nyilatko­zatait idézve elmondotta, hogy a dél-rhodésiai ható­ságok több mint tízezer ha­zafit tartóztattak le és 50 ezer személyt hurcoltak kényszermunkára az ország távoleső vidékeire. Smith miniszterelnök faj­gyűlölő kormánya — mu­tatott rá a továbbiakban — t»em mondott le politikai céljairól, egyoldalúan akar­ja kinyilvánitani az ország függetlenségét, hogy meg­őrizhesse á fehér gyarmat kisebbség uralmát az afri Imi tömegek felett — A huszonnégyes ENSZ - bizottságnak joga van kö vetelni az angol kormány­tól, hogy valamennyi poli­tikai párt képviselőinek részvételével tartson alkot mányozó értekezletet az ál­talános választójogon ala­puló választások előkészíté­se és a függetlenség mi­előbbi kikiáltása céljából. A szovjet küldött végű1 sürgette a rhodésiai haza­Új „űrhajós’"-gyerek Moszkva: Bikovszkij űrhajós felesége, Valentyina, áp­rilis 12-én kisfiút szült. Az újszülött súlya 3 kilogramm 70 dekagramm, ho ssza 51 centiméter. fiák üldözésének megszün­tetését, a politikai és köz­életi személyiségek tevé­kenységét korlátozó törvé­nyek hatálytalanítását és a politikai foglyok szebadon- bocsátását * Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési tanácsának hétfői ülésén a guineai küldött elismeréssel nyilat­kozott a Szovjetuniónak. Bulgáriának és Csehszlová­kiának arról a döntéséről, amellyel eltörölték a fejlő­dő országokból behozott árucikkek vámját Guinea elégedett a szocialista álla­mokkal fennálló gazdasági kapcsolataival — mondotta. A továbbiakban aggodal­mát fejezte ki a nyersanya­gok világpiaci árának csök­kenése miatt — A piacok urai — han­goztatta — éreztetni akar­ják hatalmukat és befolyá­sukat a fejlődő országok­kal. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Ál­lamok küldötte a tanács*, ülésén többször hangoztat­ta, hogy a genfi világkeres­kedelmi értekezlet határo­zatai nem kötelező érvé­nyűek. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem akarja tiszteletben tartani az ENSZ-alapokmány 55, cikkelyét; vietnami számla terheli. — Johnson elnöklete alatt a Dél-Vietnamban működő amerikai tanácsadók száma négyezerrel növekedett. — Megérkeztek az első regu­láris csapattestek, az előőrs 3500 tengerészgyalogosból állt. A vietnami vizekere vezényelték a 7. flotta 125 hajóját és 650 repülőgépét. Végrehajtották a nagy pro­pagandával beharangozott „SAS-repülést”, „Csalittűz” és „Darászíészek” hadmű­veleteket, valamennyit cso­daszernek szánták a parti­zánok ellen. A békés lakos­ság ellen közvetlen légitá­madásokat intéztek, gyújtó­hatású napalmot és mérges gázokat vetettek be. Mind­ezek ellenére egyik katonai kudarc után a másik éri az Egyesült Államokat. Az USA még arra sem volt képes, hogy létrehozzon egy némi­leg életképes saigoni kor­mányt. Az öt hónap alatt hét államcsíny vagy puccs­kísérlet zajlott le. LOGIKUSAN az követ­kezne mindebből, hogy az USA kivonul Dél-Vietnam- ból. Ehelyett az amerikaiak átváltoztatják „különleges” háborújukat szabályos had­viseléssé Dél-Vietnam népe ellen. Sőt, a déli vereségei­kért rendszeressé tették az északi revansot. — Johnson ..lépcsőmászás” fedőnéven ismert taktikája a háború kiterjesztésének fenyegeté­sét rejti magában. Az ame­rikai gépek legutóbb már Hanoi légiterét is megköze­lítették. Goldwater annak idején atombombák bevetését ja­vasolta Dél-Vietnamban. — Johnson ezt hónapokkal ez­előtt helytelenítette. De né­hány napja, Zuckert lég­ügyi miniszter, az elnök egyik munkatársa síkra- szállt az atombombák fel- használása mellett és John­son néma maradt: nem cá­folt, nem igazított helyre... Goldwater annak idején szabad kezet követelt a tá­bornokoknak a helyi hábo­rúk tekintetében. Johnson akkor ezt is elítélte. Leg­utóbbi sajtóértekezletén — azonban éppen az elnök je­lentette ki: a helyi ameri­kai parancsnokok hatáskö­rébe tartozik a mérgező gázok felhasználása, s a Vietnami Demokratikus Köztársaságot bombázó pi­lóták belátásuk szerint vá­laszthatnak célpontot. Vagy­is az atomkorszakban, a ra­kétafegyverek — törékeny egyensúlyának időszakában, amikor vívmányként üdvö­zölte a világ a moszkva— washingtoni forró drót lét- rejövetelét, Johnson újra meghátrált az ésszerűség elől. DÉL-VIETNAM ma az a hírhedt „állatorvosi ló”. — amelyen az amerikai ploiti- ka minden bűne és visszás­sága lemérhető. Természe­tesen mégsem egyedül ez terheli Washingtont. A bel­gákkal együtt végrehajtott kongói beavatkozás; a mul­tilaterális atomflotta kiépí­tésének, vagyis Nyugat-Né- metország atomfegyverkezé­sének ösztönzése; az ENSZ pénzügyi válságának kirob­bantása — csupán néhány példa, hogy az elmúlt hó­napokban hogyan növelte az Egyesült Államok a nem­zetközi feszültséget A John- son-kormányzat ezért hiába beszél bizonyos esetekben a békéről, szavait keresztezik tettei. A világ érdeklődéssel vette például tudomásul, hogy az elnök meghívta a szovjet vezetőket. De vajon ez a politika mennyiben szolgálhatja konstruktív tárgyalások előkészítését, mennyiben biztosíthat egy­általán megfelelő légkört a látogatáshoz. Ezúttal csak néhány kül­politikai vonatkozásban ha­sonlítottuk össze az új ame­rikai elnökválasztás előtti nyilatkozatait és választás utáni cselekedeteit. Pedig lenne téma a belpolitikában is, például a polgárjogi tör­vények nem éppen gyors és következetes megvalósu­lása. Az áttekintés nyomán igazoltnak látszik az a mód, ahogyan nyugati lapok kari­katuristái egész sora a wash­ingtoni helyzetet ábrázol­ja. Szinte visszatérő téma. hogy Goldwater elégedetten mondja: én sem csináltam volna másképpen. S ezek a szavak mindent inkább je­lentenek, csak nem dicsére­tet — az űj amerikai ad­minisztráció számára. R. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom