Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

1965. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Miért drágább a javítás, mint az új gép? Tavasz a kertekben és a szántóföldeken Ä kisújszállási Kinizsi Tsz-ben Pocsai Károly el­nök a gépjavító állomások­ra panaszkodik. — Öt Zetort javíttattunk, de alig tudtunk velük dol­gozni. Garanciális hibák miatt többet álltak, mint mentek a gépek. Még az a szerencsénk, hogy 'nemrég három új MTZ-t vásárol­tunk. Ezek tartják bennünk a lelket Különben beful­ladtunk volna a tavaszi munkákkal. Varga József főgépész tételesen is sorolja a gépek hibáit. Főként a mezőtúri javításokkal elégedetlen, de sok bajuk volt atúrkevelek- két, sőt a kunhegyesiekkel is. — A Mezőtúron javított egyik Zetor adagolója ki­szakadt, a hengerfej és a szabályozóház alól folyt az olaj. Rendbehozták a sza­kadást, de újból engedte a gép az olajat. A túrkeveiek által javított másik gépünk­nek _ márc. 15-én vettük át, másfél napot hengerezett a motor csapágyai megszo­rultak. Le kellett vele áll­nunk. A Kunhegyesen ja­vított MTZ-nk indításakor a főtengely csapágya tönk­rement. Sürgetésünk elle­nére csak három hét múlva jöttek ki a gépállomásról. Az említett gép- és javí­tóállomások tehát nem re­mekeltek. A hanyagságuk­kal hátráltatták a szövet­kezet munkáját. Sok bosz- szúságot, telefonköltséget és utánjárást okoztak a megrendelőnek. — De ez még semmi — vélekednek a Kinizsi Tsz vezetői. — Tudná, hogy milyen drágán dolgoznak! Az elnök hívja a főköny­velőt, s az bizonyításképpen hozza a számlákat és a le­könyvelt főkönyvi tételeket. Szinte hihetetlenül magas árakon számlázták Mezőtú­ron a pótkocsik javítását, íme: Az egyik pótkocsi javítá­si költsége 24 511,18, a má­sodik 29 733,84, a harmadik 30 745,65 forintba került. Az utóbbi javítására 273,5 órát fordítottak, 24 126,90 fo­rint anyagköltséget, 2313,81 forint munkabért, és 3702,09 forint rezsiköltséget számol­tak fel. Igaz, az állam 50 száza­lékos kedvezményt nyújt a tsz-nek- Tehát valójában az említett összeg felét kel­lett átutalni a mezőtúriak­nak, de ez mit sem von le a szabálytalan nyerészkedé­si törekvésekből. Az áGROKER-nél érdek­lődtünk: — Mennyibe kerül egy új pótkocsi? — A lengyel gyártmányú pótkocsit 24 300 forintért adjuk — hangzott a válasz. A Kinizsi Tsz pótkocsi­jain a futómű, a gumik, s nyilván az alváz is a régi maradt. Nehéz rá magyará­zatot találni, hogy Mezőtú­ron miért számlázhattak jó­val nagyobb javítási díjat az új pótkocsi áránál? A szövetkezet vezetői nem nyugodtak bele az uzsorás javítási költségek­be. Panaszukkal a Népi El­lenőrzési Bizottsághoz és a gépállomások megyei igaz­gatóságához fordultak. Tel­jes sikerrel. Az igazgatóság helyszíni vizsgálatot tartott a Túrke- vei Gépjavító Állomás me­zőtúri üzemegységénél, s megállapította, hogy a hiba­felvételezés — a javítás kezdetekor — nem volt megfelelő indokolatlanul sok alkatrészt használtak fel, s a szervezetlenség miatt magas a ráfordítás. Ezek a hibák nemcsak a pótkocsik, hanem a Zetorok javításánál is megismétlőd­tek. A 25 000 forintos fix ár helyett jóval nagyobb össze­get számláztak a rendbeho- *ott gépekért. A megyei igazgatóság utasítására visszautalják a tsz-eknek a megengedettnél magasabb javítási költséget. És felelősségre vonják a hibák elkövetőit. Az eset tanulságos. Jól tudjuk, hogy Túrkevén a javítási költségek alacso­nyak. De a mezőtúri üzem­egységet is Túrkevéről irá­nyítják- Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés elmulasztása miatt történhetett meg a szövetkezeteket megkárosí­tó számlázás. Tudjuk, hogy nem jellemzőek ezek. Ám a vontatott garanciális javí­tások, a szabálytalan szám­lázások megrontják a javí­tók és a szövetkezetek kö­zötti jó viszonyt, bizalmat­lanságot szülnek a megren­delőknél. Máthé László Fejlődik a másfélmillió paradicsompalánta A szoiúoki Lenin Terme­lőszövetkezetben a tagok és az agronómusok már hetek óta lesik az eget, a kedve­ző időjárást. A 2866 hold vetésterületükből még 1300 holdon kell földbetenni a magot. — Ügy tervezzük — ÓRA TORIUM-EST SZOLNOKON A Szonloki Kulturális He­tek rendezvényeinek sorá­ban értékes hangverseny­ben gyönyörködhettek ápri­lis 13-án, kedden este e műfaj kedvelői. A Budapes­ti Kórus és a Budapesti MÁV Szimfonikusok Forrai Miklós vezényletével, vala­mint Udvardy Tibor közre­működésével a modern ma­gyar zeneművészet két ki­válóságának, Kodály Zol­tánnak é® Szabó Ferencnek egy-egy reprezentáns alko­tását mutatták be. A műsor megválasztása, összeállítása, felszabadulásunk huszadik évfordulójának megünnep­léséről lévén szó, szerencsés­nek mondható: mindkét mű — közvetlenül vagy közvet­ve — népünk sokévszáza­dos elnyomás és kizsákmá­nyolás elleni harcát idézi a zene sajátos eszközeivel. A műsor első felében Szabó Ferenc „Föltámadott a tenger” című oratóriumát hallhattuk. A nyolc tételes, Petőfi versekre komponált mű zenei alapgondolata mér a hasonló című film kísérőzenéjében felmerült: és vezető szerepet játszott. A téma dallamkitalálása megragadóan zseniális, nyil­vánvalóan ez ihlette a szer­zőt, hogy nagyszabású és önálló zenei kompozíciói építsen belőle. A „Föltámadott a tenger” valóban „optimista zene”, bizakodó életerő árad min­den üteméből. Hiányzik azonban belőle sz egység, és a témaválasztásnak meg­felelő monumentalitás. Ze­nei nyelvezete változatos, még a korabeli verbunkos alkalmazásának buktatóitól sem fél, de az énekhangok kihasználása szegényes, egy­síkú. Nem csoda, ha a szó­lista és a kórus kevés meg­győződéssel énekelte szóla­mát. A műsor második felében Kodály Psalmus Hungari- cusa („Magyar Zsoltár” 1923.) hangzott el. A Psalmus a XVI. száza­di költő és hitszónok, Kecs­keméti Vég Mihály versei­re készült, s a szövegben szimbolisztikusan megele­venített bibliai Dávid pa­naszain keresztül meggyő­ző drámaiságga] jeleniti meg az egész elnyomott nép szenvedését és kesirú igazságkeresését. Ez az őszinte és bátor azonosulás a szenvedők ügyével, s ez a lényegig nyúló belső ábrá­zolás teszi a Psalmust ze­neirodalmunk megkülón. böztetett rangú és helyű al­kotásává. A Budapesti Kórus az énekkarilag nagyon nehéz, komoly fekvésbeli és into­nálási nehézségeket rejte­gető kompozíciót kiválóan oldotta meg. Már a kezdő sotto voce szép, sejtelmes pianisszimói is sejtették, hogy érett és mélyen átélt produkciót fogunk hallani. Ez a következő részekben be is bizonyosodott. „Az Én pedig Uram” gyönyö­rűen árnyalt akkordjai, az „Igaz vagy Uram” orgona­szerű hangzása egyaránt el­ragadó volt, az acélos rit­musformázások külön emlí­tést érdemelnek, , A szólista, Udvardy Tibor nemescsengésű tenorja jól érvényesült az előadás so­rán, a magas fekvések szé­pen csengtek, művészi meg­formálása hiteles volt. A drámaisággal azonban adó­nyilatkozik a szövetkezet főagronómusa —, hogy még húsvét előtt folytatjuk a vetést. Ha az időjárás és a talajviszonyok ezt lehető­vé teszik, először a kuko­ricát, majd az 50 hold ba­bot vetjük el. Kertésze­tünk hajtatóházaiban már nevelik azt a másfélmillió paradicsompalántát, me­lyet a hónap közepén ül­tetünk ki 84 holdon. A kora­tavasziakat már elvetették Héken is esett az eső, a net három napjában 30 milli­méter hullott le s lehetet­lenné tette a tavaszi mun­kákat. Az állami gazda­ságban jól előrehaladtak a vetéssel. A koratavasziak magját már földbe tették, még 600 hold kukorica ve­tése van hátra. — Reméljük hogy a hé­ten még rá tudunk menni a földekre — mondja Un- gár Gyula főagronómus. — Terveink szerint két gép­pel hozzákezdünk az őszi kalászosok vegyszeres gyom­irtásához. Nyolc traktoro­sunk számára — akik majd a kukoricát vetik —, már jó előre más munka után is. kell néznünk, mert na­gyon magas a teljesítmé­nyük. A koratavasziak ve­tésekor például Tóth Gy, Lajos, Rojkó János és Kiss Ferenc a napi 17 holdas norma helyett 20—25 hol­das átlagot ért el. Primőr, nyolc holdon Szorgalmasan dolgoznak a jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz kertészei. — Az esőt hamar elnyelő, ho­mokos talajon jól haladnak a kiültetéssel. Nyolc holdon már fejlődnek a paradi­csom, kelkáposzta és kar­fiol palánták. Győri József főkertész elmondja, hogy gondos palántanevelésse biztosítják a további terü­letek beültetését is. — Palántanevelő tele pünkön 3500 ablak alatt paprika, 2000 ablak alatt paradicsom, valamint 1000 ablak alatt dinnyepalánta fejlődik. Ezek a növényié leségek 695 holdas kerté­szetünkből 400 holdat fa­lainak majd el. A bolgár Blúz Ali jó! érzi magát A cserkeszöllői Magyar- Román Barátság Termelő- szövetkezet gazdái na­gyobbrészt a szőlőben dol­goznak. — Rekordidő — két hé — alatt fejeztük be 600 hold szőlő metszését — nyilatkozik Puskás Béla főagronómus. A tagok jó munkáját dicséri, hogy az igen nagy szakértelmet kö vetelő őszibarack metszést (a szőlőn kívül!) is elvé­gezték. Az idén 60 hold szőlőt is telepítünk. — A tavasszal 31 holdnyit te­szünk a földbe. Ebből 5 hold lesz a közkedvelt Áfuz Ali bolgár csemegefajta és 26 hold Kadarka valamint Kövidinka borszőlőfajták. Készülünk a gyümölcsfá­ink tavaszi vegyszeres Vé­delmére. Elképzeléseink szerint almánál és körté­nél pirosbimbós állapotban lisztharmat és varasodás. sziromhullás után pedig a poloskaszagú szilvadarázs ellen védekezünk majd — fejezte be nyilatkozatát a főagronómus. Befejeződött a történész Szerdán befejeződött a Kossuth-klubban rendezett kétnapos országos történész vándorgyűlés. A rendez­vény zárónapján a tanács­kozás részvevői „A népi de­vándorgyűlés mokratikus korszak általá­nos és középiskolai tanítá­sa” című előadás alapján történelemoktatási kérdé­sekről tárgyaltak. Az er3?gaz3asXg dolgozói metszik * jászjákóhalmai Béke Tsz 3 éves nyárfa telepítési A szolnoki járásban befejezték a párt- és a KISZ oktatást sunk maradt, s a mű elején néhány apró ritmusbeli pontatlanságot is észrevet­tünk. A Budapesti MÁV Szim- fónikusok az egész est fo­lyamán dinamikus, pontos játékkal tűntek ki, a mű­vek hangszerelési változa­tosságait és hangszertech­nikai követelményeit elis­merésre méltóan oldották meg: Végére hagytuk, holott talán legelsőnek kellett vol­na említenünk és méltat­nunk a hangverseny kiváló karmesterét, Forrai Mik­lóst, aki biztos kézzel fogta össze — nagy létszámú együttesét, s különösen a Psalmus tolmácsolásával tett tanúbizonyságot művé­szi felfogásáról, mély muzi­kalitásáról. í-l szolnoki járás pártszer­vezeteiben befejezték a pártoktatást. Ezen a télen a különböző nehézségek — mint például az őszi mun­ka elhúzódása — ellenére is közel háromezren fejez­ték be eredményesen a ta­nulást a tanfolyamokon. Különösen nagy volt az ér­deklődés a téli tanfolya­mok iránt. A résztvevők létszáma négyszázzal több volt, mint ahány hallgatót eredetileg vártak. Az elő­adás-sorozatokat is több mint félezren látogatták a várt háromszáz helyett. Az eredményekben tük­röződik annak a hasznos­sága, hogy a most lezárult oktatási évet a párt- és tömegszervezetek, tömeg­mozgalmak közös körülte­kintéssel, egybehangolt szervezéssel készítették elő. A különböző tanfolya­mokon, szemináriumokon az anyagok tanulmányozá­sa közben sok aktuális bél­és külpolitikai kérdésről is viták alakultak ki. Kü­lönösen élénkek voltak azok a foglalkozások, ahol a háztáji gazdaságok sze­repéről, jelentőségéről esett szó. Külpolitikai kérdések­ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasá­gi fejlődéséről, a fejlődés üteméről érdeklődtek. Ér­demleges viták voltak az MSZMP Központi Bizott­sága december 10-i hatá­rozatának végrehajtásáról is. A pártoktatással egyidő- ben fejeződött be a járás­ban a KlSZ-oktaitág is. A 47 oktatási csoportban több mint ezer, többnyire parasztfiatal gyarapította eredményesen politikai tá­jékozottságát az utóbbi 5 hónapban. Közben itt is szervezetten beszéltek ar­ról, mjt tehetnek a fiata­lok saját munkakörükben a decemberi határozat vég­rehajtásáért. A közeljövő­ben összehívják a tanfo­lyamokat vezető propagan­distákat is és együtt ös­szesítik a tanulás tnpMT talataiU Nagy Pál Jól halad a pocokirtás Már százezer holdról száműzték a hívatlan vendéget — Törökszentmiklós, Karcag élen jár (Tudósítónktól) A pocok irtása jól halad megyénkben. Erre vall, hogy a Kenderesi Növény­védő Állomás jelentése sze­rint már túljutottunk az első százezer hold pocok- talanításán. Különösen Tö­rökszentmiklós városban és járásban, Karcagon és a jászberényi járásban járt eredménnyel a társadalmi védekezés és elsősorban ezeknek lakossága értette meg az ügy fontosságát. Nem egészen így történt a tiszafüredi és a kun­szentmártoni járásokban, noha e járások községeiben is van kivétel. Cibakházán félezer ember járta a ha­tárt, de Jászberényben ko­rántsem mondható elégsé­gesnek a „lemérgezett” te­rület mennyisége. Szakemberek véleménye szerint továbbra sem sza­bad befejezettnek tekinteni a pocokirtást. Ellenben rendszeressé kell tenni — mindaddig, amíg góca itt- ott meglelhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom