Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. április 25. FONTOS DOKUMENTUM az ideológiai munkáról A Z MSZMP Központi Bizottsága néhány héttel ezelőtt meg­vitatta a párt időszerű ideológiai feladatait. A vita eredményeit összefoglaló dokumentumot azonban nem öntötte határozott for­májába. Irányelvekként tet­te közzé, a párt elméleti folyóiratában, a Társadal­mi Szemlében. Miért tör­tént ez így? Azért, mert feladatainkat s köztük a szocialista tudatformálás feladatait, már a párt VIII. kongresszusa meghatározta. Nem új, ettől eltérő hatá­rozatra van tehát szükség, hanem annak vizsgálatára, mit valósítottunk meg eb­ből. Továbbá: nem lehet minden ideológiai kérdést határozattal lezárni. Az Irányelvek éppen arra ösz­tönöznék mindenkit, aki szellemi életünk valamelyik területén dolgozik, hogy to­vább tanulmányozza a kér­dések megoldásának legjobb módját. Ezzel és a ma leg­fontosabb kérdések kieme­lésével tovább élénkítik ideológiai munkánkat. Az elméleti munka meg­javításának elengedhetetlen előfeltétele az ideológiai front pártvezetésének erő­sítése. A párt a munkás­osztály ideológiáját képvi­seli, annak az osztálynak nézeteit, amely a szocializ­mus teljes felépítésének fő társadalmi ereje. A mun­kásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus a proletárdiktatúra első per­cétől kezdve a. társadalom vezető ideológiája. A szo­cializmus alapjainak lera­kása arról tanúskodik, hogy a nép egésze elfogadja, he­lyesli a szocialista építés fő céljait. Ez egyben a párt vezető szerepének erő­södését is mutatja. Azt a közeget, amelyben ma az ideológiai munka folyik, az jellemzi, hogy a szocializmus alapjainak le­rakása óta tovább növeke­dett a dolgozó töpiegek szo­cialista tudatossága. Szép eredményeket értünk el a kultúra területén. Ámde változatlanul küzdenünk kell a dogmatikus és a re­vizionista nézetek, különö­sem az imperialistáknak a szocialista országok belső gyengítésére irányuló „fel­lazítás!” taktikája ellen. Ez és a nemzetközi kommu­nista mozgalomban kiala­kult vita is megkívánja az állandó és szívós eszmei küzdelmet, az ideológiai munka megjavítását. Az ideológiai munkát szocialis­ta építésünk hatékony se­gítőjévé kell tennünk. Vé­get kell vetnünk az ideoló­giai munkában gyakran ta­pasztalható bátortalanság­nak, lassúságnak, passzivi­tásnak. az ismert tételek mechanikus ismételgetésé­nek. A MINDENNAPOS ter­melőmunkának esz­mei vonatkozásai kö­zött sok vita folyik arról, hogyan hat az életkörülmé­nyek javulása az emberek gondolkodására? „Elpolgá- riasodást okoz" — mondják egyesek. Mi elutasítjuk ezt sz álradikális felfogást, az azonban tapasztalható, hogy ha némelyek olyan kereset­hez jutnak, amelyet nem érdemeltek ki munkájuk­kal. akkor ez valóban erő­síti a kispolgári önzést és haszonlesést. „A magasabb életszínvonal automatikusan növeli a szocialista tudatot" — mondják mások. Ez sem igaz. A szocializmus tettek­kel való igenlését, a szocia­lista tudatosodást megköny- nyfti ugyan az anyagi kö­rülmények állandó javulá­sa, de fontos feltétele a cél­tudatos, friss, rugalmas eszmei politikai neve! 5 munka. Es szükséges a tervszerű, szocialista mun­kaszervezés. s az, hogy a dolgozó valóban a magáé­nak érezze üzemét, közsé­gét. egész államunkat. Ehhez sokoldalúan to­vább kell fejlesztenünk tár­sadalmunk szocialista de­mokratizmusát. Az elmélet művelőinek ma fontos fel­adatuk. hogy ennek módo­zatait tanulmányozzák, — Annyi máris megállapítha­tó: megvan a lehetősége és a szükségessége is annak, hogy hatékonyabban nyil­vánuljon meg a szocialista demokrácia választási rend­szerünkben, parlamentünk­ben. tanácsainkban, a köz­ponti irányítás és a helyi önállóság jobb összehango­lásában. És ami a legfon­tosabb: abban, hogy a dolgozók közvetlenebbül és aktívabban vegyenek részt a közügyek intézésében. Ide számítva természetesen a gazdasági ügyeket, az üzemek, termelőszövetkeze­tek, hivatalok és intézmé­nyek irányítását. Ezzel to­vább növekszik a munkás- osztály vezető szerepe is, mert jobban érvényesül a párt politikája, amely a dolgozók akaratát fejezi ki. Az apolitikusság, a köz­ügyek iránti közömbösség a kapitalizmus káros esz­mei öröksége: egyik meg­nyilvánulása a kispolgári szemléletnek, amely még ma is széles körben hat. s amelyet nyugatról jövő hatások tápiáinak. Ez ellen elsősorban a szocialista vi­szonyok tökéletesítésével, eszmei harccal küzdünk, úgy azonban, hogy türel­mesek vagyunk azokkal szemben, akik még nem érkeztek el a szocializmus tudatos vállalásáig. Elítél­jük a vallásos ideológia el­leni harc kapcsán tapasz­talható türelmetlenséget és opportunizmust. Terjesztjük a tudományos világnézetet, cáfoljuk a vallás mai ér­veit, bíráljuk az egyház képviselőinek azokat az ál­lásfoglalásait, amelyek po­litikánkkal ellentétes tö­rekvéseket tükröznek. De a szocialista nemzeti összefo­gás keretében kommunisták és pártonkívüli materialis­ták együtt dolgoznak a hí­vőkkel. Tudjuk, hogy ezek­nek többsége neveltetése folytán lett vallásossá, vagy bajaira keres vigaszt a hitben. Társadalmunkban megvannak a feltételei an­nak, hogy ha ezek az em­berek bekapcsolódnak a társadalmi tevékenységbe, ha megismerik a szocializ­mus új erkölcsét, akkor meggyőző érveink hatására előbb-utóbb megtalállak az utat a tudományos világné­zethez is. Széles körben. sokféle formában hat még nálunk a naciónálizmus. Vele szemben erősítenünk kell a • szocialista hazafiságot, amely mindenekelőtt né­pünk szocialista vívmányai­nak, ezek nemzeti és nem­zetközi jelentőségének tuda­tából táplálkozik, s amely eggyéforrt az internaciona­lizmussal. azzal a meg­győződéssel, hogy hazai eredményeink és a világ haladó erőinek sikerei el­választhatatlanul összefügg­nek. Ezért erősíti népünk a barátságot a Szovjetunió­val, mint a kommunizmust építő nagyhatalommal, a haladás úttörőjével, a béke fő védelmezőjével. S tá­mogatja annak a szocialista világrendszemek az egysé­gét. amely egyenjogú szo­cialista államok internacio­nalista közössége és szuve- rénilásuknak is legfőbb biztosítéka. Fontos ténye­zője országaink fejlődésé­nek és egységének az, hogy tovább fejlesszük gaz­dasági együttműködésünket, leküzdve ennek akadályait. A szocialista országoknak harcolniuk kell a naciona­lizmus, s elsősorban a sa­ját országukban fellelhető nacionalista maradványok ellen. A TÁRSADALOMTU­DOMÁNYBAN ered­ményes harc folyik a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazásáért. a dog­matikus és revizionista né­zetek ellen. Amikor hang­súlyozzuk. hogy a marxiz­mus a legutóbbi negyven évben is fejlődött, akkor egyúttal azt is látjuk, hogy sok, az élet által felvetett új kérdést kell még fel­dolgoznia. sok vitás prob­lémát kell tisztáznia. Ami­lyen örvendetes a szocioló­giai kutatások megindulása olyan sajnálatos, hogy egyik-másik folyóirat szo­ciográfiai jellegű írásai torz, elriasztó képet feste­nek a mai társadalmi való­ságról. Mások divatossá te­szik a polgári ideológia „modem” termékeit. Néme­lyek viszont túl egyszerű­nek mutatják be a szocia­lizmushoz vezető utat. E hi­bák kiküszöbölése fontos feladata ideológusainknál:, különösen az ifjúság szocia­lista nevelésének szempont­jából. Társadalmunkban igen nagy tudatformáló szerepe van az irodalomnak és a művészetnek, s e területe­ken is vannak kiemelkedő eredményeink. Egyes mű­vek azonban a szocializmus eszméitől való eltávolodást, kispolgári nézeteket, vagy világnézeti közömbösséget, kiábrándultságot és pesszi­mizmust. vagy álforradalmi türelmetlenséget tükröznek. A helyes állás -ont. az, hogy korunkban az irodalom es a művészet csak akkor tölt­heti be társadalmi hivatá­sát, ha tudatosan és követ­kezetesen a szocialista rea­lizmus alapján áll, ha te­hát a valóságot a maga lé­nyeges tendenciáiban ra­gadja meg és tükrözi. Ezm belül igen sokféle stílus- áramlat lehetséges. A párt nem avatkozik bele az írói és művészi alkotómunka műhelykérdéseibe, de mint társadalmunk ideológiai és politikai vezetőereje, állas­foglalásaival az irodalom­nak és a művészetnek is ad eszmei irányítást. I DŐSZERŰ ideológiai feladataink kijelölé­sének azt kell ered­ményeznie, hogy fokozódik a párt kezdeményező, irá­nyító és szervező tevékeny­sége a szocialista építőmun­ka és az ideológiai harc tá­masztotta problémák elmé­leti, marxista kidolgozásá­ban, s erősödik az az esz­mei munka, amely a töme­gekre legnagyobb hatást gyakorló ideológiák: a kis- polgáriság, a nacionalizmus, a vallásos világnézet leküz­désére irányul. Az agitációs és propaganda-munkának is bátrabban és kezdemé­nyezőbben kell szc-mbeszáll- nia a téves felfogásokkal, a demagógiával, a demorali­záló nézetekkel. Az iskolá­ban és a sajtóban, a tudo­mány és a kultúra terüle­tén folyó-ideológiái munka, a Központi Bizottság irány­elveinek szellemében, meg­újult erővel fáradozik azon hogy egész népünkkel elfo­gadtassa a marxista világ­nézetet, meghonosítsa és ér­vényre juttassa a szocialista erkölcs követelményeit, s megtanítsa az embereket szocialista módon élni, dol­gozni és gondolkozni. aria rohamos fejlődése ^ A szocializmust építő Bul­gária a régebbi elmaradott országból fejlett _ ipari-me­zőgazdasági ország lett. A bolgár nép teljesen új ipar­ágakat teremtett, feltárta a föld kincseit és óriásit fej­lődött a bányászat. Főleg a szén- és ércbányászat. Erre alapozták a modern férn- és vaskohászatot. Új ipari üzemek százai létesültek, szocialista váro­sok épültek, vízi- és hőerő­mű rendszerük harmincszo­ros mennyiségű energiát szolgáltat a felszabadulás előtti időkhöz mérten. Pa­rasztságuk a világon máso­dikként teremtette meg a nagyüzemi, szocialista me­zőgazdaságot, melynek pri­mőr termékeit Európaszerte ismerik. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztésének az energia az alapja. Bulgáriában 1964- re az 1939-ben termelt 266 millió kilowattról 9000 mil­lióra emelkedett az energia- termelés. Széntermelésük 1964-ben több mint 25,r> millió tonna volt az 1939-os kétmillió tonnával szemben. Nagy mennyiségben bá­nyásznak ólmot, cinket, re­zet, s hatalmas kohászati kombinátok épültek. Plov- div mellett ólom-cink kom­binát, Pirdop környékén rézkombinát, működik már a Kremdkovci Kohászati Művek első lépcsője. A vas- és színe9 fémkohá­szat lehetőséget adott a gép­gyártás gyorsütemű fejlesz­tésére. _ Ma már Bulgáriáiban többszázféle modern gépet gyártanak Közöttük számos szerszámgép típust, elektro­motorokat, elektromos tar­goncákat, melyek nálunk is ismertek. Továbbá, szőlésze­ti traktorokat, transzformá- ' torokat és még sok egyebet. Gépgyártásuk egyharmada exportra kerül és jó hírne­vük van a külföldi piaco­kon. Nehéz-vegyiparuk fontos ipari alapanyagokat készít: műtrágyát a mezőgazda­ságnak, olajvegyészeti ter­mékeket, anilinfestékeket. kénsavat, gyógyszeralap­anyagokat stb. A Burgasz melletti nyersolajvegyészeti kombinát évi kétmillió ton­na nyersolajat, nagymeny­A Kremikovci Fémkombinát nyiségű olajderivátumot és vegyszert dolgoz fel. Kalci. nált szódatermelésük nyol­cadik a világon. Növekvő mennyiségben gyártanak mosógépeket, bű tőszekrényeket, rádiót, tele­víziót. Több tucat új tex­tilüzem épült, új üveg- ás porcelángyárak, mechani- zált cipőüzemek, asztalos - árugyátfak. Hajóiparuk ma már tízezertónnás tenger­járó hajókat is épít. 1939-ben az ország egész termelésében az ipar rész­aránya alig 25 százalék volt, ma már több mint nyolc­van százalék, tizenhétszere­se az 1939-esnek. Ezalatt a mezőgazdaság szintén sokat fejlődött, s ez rendkíviii fontos, mert Bulgáriában nem volt nagybirtok. A kis- parcellás gazdálkodás pedig műtrágya és kiterjedt ön­tözőrendszerek nélkül ala­csony terméshozamú volt. Ma már több mint egy­millió hektáron folyik ön­tözéses gazdálkodás, nagy­mennyiségű műtrágyát használnak fel a teljesen szövetkezeti útra tért bol­gár mezőgazdaságban. Egész mezőgazdaságukat 980 gaz­daságban egyesítették és egy-egy átlagosan 4000 hek­táron gazdálkodik. Több mint 60 000 traktor, 12 000 gabonakombájn, ugyanany- nyi teherautó, soktizezer egyéb, különféle mezőgaz­dasági gép segíti a nagy­üzemi, modern agrotechni­kai módszerek alkalmazását. Megnőtt a hektáronkénti terméshozam gabonából, gyapotból, burgonyából, zöldség- és gyümölcsterme­lésük nemcsak bőségesen kielégíti a hazai igényeket hanem egyre nagyobb meny- nyiségben kerül exportra is. Bulgária európai viszony­latban az elsők között fog­lal helyet a híres keleti do­hányok, zöldségfélék, gyü­mölcs exportjában. Paradi­csomtermelésük tizennégy- szeresére növekedett, több mint 220 000 tonnát expor­tálnak évente. Rózsaolajuk változatlanul nagyon kere­sett cikk, egyik legnagyobb vevőjük Franciaország. Pri­mőr termékeiket egész re­pülőflotta szállítja szerte Európába. Ezek a számok és adatok bőségesen bizonyítják, mi­lyen hatalmas utat tett meg két évtized alatt a baráti Bulgária. És mindehhez szo­rosan hozzátartozik a test­véri bolgár nép nagymérté­kű kulturális, s szociális felemelkedése, amely lépést tart a gazdaság ütemével. Máté Béla A fanatizmus áldozatai Zambiában, az egykori Észak-Rihodésia afrikai gyarmatból lett független köztársaságban, néhány hó­nap előtt évek óta folyó véres vallásháborút vertek le a kormánycsapatok. A Lumpa szekta és a kormánycsapatok közötti hosszú harc több mint öt­száz halottat, mintegy két­ezer sebesültet követelt, félszáz falu dőlt romba. Kenneth Kaunda miniszter- elnök a szekta-felkelés le­verése alkalmából mondott beszédében a harcokat „nemzeti tragédiának” ne­vezte, s három napos ál­lami gyászt rendelt el a halottakért. A szekta 1953-ban jött létre. Alapítója a skót presbiteriánus misszó volt tanítványa, később a misz- sziós iskola afrikai tanító­nője. Alice Mulenga. A ma 40 év körüli asszony, a szekta főpapnője. azt hir­dette magáról, hogy ő már egyszer meghalt, s a túl­világon járva maga Krisz­tus küldte vissza a földre azzal a megbízatással, hogy alapítsa meg Krisztus „igaz egyházát”, amelynek 6 le­gyen a prófétája. A „halál­ból feltámadt” prófétanő az észak-zambiai bemba törzs falvaiban kiterjedt hittérí­tést folytatott és a „kinyi­latkoztatás” hírére a tagság rendkívül gyorsan nőtt. A szekta tagjainak számát még kormánykörökben is csak durva becsléssel tud­ják megadni: 10 000 és 100 000 fő között említik a számokat. A Lumpa tipikusan afri­kai-keresztény szekta, amelyben jellegzetesen szin- kretikus vonások nyilatkoz­nak meg: a felületes ke­resztény máz mögött az ősi hiedelmek legváltoza­tosabb formáinak nyomait találjuk. A szekta tagjai Krisztus mellett a legkii - lönbözöbb helyi fétiseket és démonokat tisztelik. 1962-ben. amikor a füg­getlenségi mozgalom csúcs­pontjához ért, a főpapne kinyilatkoztatta: Krisztus közölte vele, hogy minden, amit a függetlenségi párt tesz. az az 5 akarata elle­nére történik. Tagjainak megtiltotta, hogy részt ve­gyenek a politikai vagy a társadalmi életben. Az ország függetlenségé­nek elnyerése után a szek­ta nyiltan szembeszállt a kormánnyal. A bembák be­zárkóztak falvaikba, elker­gették a kormány tisztvise­lőit, a rendőröket. Az új ország hatóságait „Krisztus ellenségeinek” kiáltották ki. 1963. decemberében Ken­neth Kaunda ünnepélyesen békét kötött a szekta ve­zetőivel, de ez nem tartott 6okáig. Fél év sem telt el, e a felkelés újból teljes erővel lángolt fel a bem­bák földjén. A szekta tag­jai sorra támadták az ide­gen törzsek falvait, és aki „nem tért meg", azt legyil­kolták, a falut pedig fel­égették. A kormánytisztvi­selőket és a rendőröket ir­tották, ahol csők rájuk ta­láltak. A prófétanő meg­jósolta híveinek, hogy el­lenfeleit. „isten ellenségeit", tűz és víz fogja elpusztí­tani. Kaunda miniszterelnök több ízben is kijelentette, hogy a szekta elleni harc nem a vallási tanítások és a szekta szervezete ellen irányul. hanem kegyetlen gyilkosságaik és gyújtoga­tásaik megtorlására, fegy­veres felkelésük leveréséi» folyt: ezért küldtek csapa­tokat a bembe törzs tei-ü- 1 elére. A kormánycsapatok­nak szabályos harcban kel­lett. legyőzniük a törzsi har­cosokat, elfoglalták a „mennyei Sión” névre ke­resztelt Csinzalit, ahol ma­ga a főpapnő is fogságba esett. A bembák lázadásának okát, a főpapnő tevékeny­ségének indítékát nem kell túl messzire keresni. A skót presbiteriánusok missziójá­nak egykori tanítónője csalt eszköz volt az angol gyar­matosítók kezében, akik — mint 1947-ben a hinduk és a muzulmánok közti val­lásháború kirobbantásával Indiában — ezt az akciót kezdeményezték, bár sokkal szerényebb méretekben. A szekta vezetőinek minden tette a Nemzeti Független­ségi Egységpárt és célkitű­zése — a függetlenség mi­előbbi megszerzése és biz­tosítása — ellen irányult. A bemba törzs lázadó tag­jai a volt gyarmatosítók uszításának, saját fanatiz­musuknak estek értelmetlen áldozatául. (A _ Világosság 1965. III. számából.) —z —u

Next

/
Oldalképek
Tartalom