Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-03 / 79. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1865. április 5. Egy hét q világpolitikában Földrengés Chilében és „földrengés“ Dél-Vietnamban — A nagy társadalom KÉT ÉVTIZED Hazánk és a na#yvilág tárom ika Törökországba látogat Moszkva (TASZSZ) Moszkvában bejelentették, hogy Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter má­jus 17 és 22 között hivata­los látogatást tesz Török­országban. Ezzel viszonoz­za a török külügyminiszter tavalyi szovjetunióbeli lá­togatását — (MTI) (Jsou En-Laj elutazott Kairóból Kairó (MÉN) Csou En-Laj kínai mi­niszterelnök, aki egynapos látogatást tett az Egyesült Arab Köztársaságban, pén­teken a kora reggeli órák­ban kíséretével együtt el­utazott, — jelenti a MÉN. A jelentés szerint Csou En-Laj csütörtökön találko­zott Nasszer elnökkel, A két államférfi megvitatta a kínai—EAK kapcsolatok kérdését, továbbá eszmecse­rét folytatott több ázsiai- afrikai vonatkozású problé­máról. — (MTI) Johnson sajtó­értekezlete Washington (TASZSZ) Johnson amerikai elnök csütörtökön sajtóértekezle­tet tartott Hangozatta, hogy az Egyesült Államok szigorú kötelezettségeket vállalt magára Dél-Viet- ■am védelmét illetően, és ezeket teljesíteni fogja. Ezzel kapcsolatban hi­vatkozott az amerikai kongresszus által tavaly el­fogadott határozatra, amely felhatalmazza az elnököt, hogy vegyen igénybe min­den szükséges eszközt Dél- Vietnam megvédése céljá­ból. Határozottan értésére adta, hogy az Egyesült Ál­lamok nem szándékozik ki­vonulni Dél-Vietnamból. Elmondotta, hogy a je­lenleg Washingtonban tar­tózkodó Taylor saigonl amerikai nagykövettel meg­vitatja azokat az intézke­déseket, amelyek a Dél- Vietnamnak nyújtott ame­rikai segítség hatásosságá­nak fokozását szolgálják, Az elnök tagadta, hogy kormányának tagjai között nézeteltérések állnak fenn az Egyesült Államok dél- rietnamd politikájának kér­désében. Johson foglalkozott a dél vietnami gázháborúval, igyekezett csökkenteni a mérgező anyagok alkalma­zásának jelentőségét, azt állította, hogy e gázok csupán a dél vietnami had­sereg „szabvány fegyver­zetéhez” tartoznak, s za­vargások megfékezése • rendeltetésük. Kijelentette, hogy nem tudott élőre a géz bevetéséről, a dél viet­nami hadsereg parancsnok­sága nem kérte ki véle­ményét. Újságírók kérdést tettek fel Johnsomnak szovjet vezetők esetleges amerikai látogatásáról. Mint mond- dotta, meghívta a szovjet vezetőket, hogy látogassa­nak el az Egyesült Álla­mokba, s ez a meghívás őszinte volt, s még mindig érvényben van. — Nagyon őrülnék — hangoztatta — ha elfogadnák meghíváso­mat, s hazánkban üdvözöl hetném őket, — (MTI) Természeti katasztrófával kezdődött a hét: a dél-ame­rikai Chilében földrengés söpört végig. Másfél perc alatt — ezt állapították meg a tudományos intézetek — olyan erővel pusztítottak a megvadult elemek, mintha atombombák robbantak vol­na. Miközben azonban rész­vét és együttérzés áradt Santiago felé, a világ meg- döbbenten hallhatta Zuc­kert amerikai légierő-mi­niszter nyilatkozatát, aki atombombák felhasználását sürgette Vietnamban. A szembeállítás önmagáért beszél. Amikor az ember a természet vak erőivel csa­tázik, vannak olyan impe­rialista körök, akik saját maguk akarnak ilyen mé­retű rombolást felidézni, — mindenekelőtt — Délkelet- Azsiában. A közvélemény figyelmé­nek középpontjában tovább­ra is a vietnami helyzet áll. Az elmúlt napok során folytatódott az Egyesült Ál­lamok szennyes háborúja, s ha lehet, még véresebb, — szörnyűbb képet öltött. Az amerikaiak immár módsze­resen alkalmazzák a „fel­perzselt föld” taktikáját^ kis délvietnami falvakat bom­báznak, erdőségeket gyúj­tanak fel, hogy a partizá­nok vélt rejtekhelyeit meg­semmisítsék. Minderre a „ko­ronát” a gázháború, a vegyi hadviselés alkalmazása tet­te fel. MacNamara ameri­kai hadügyminiszter — ez már valóban a cinizmus magasiskolája — „humánus­nak” nevezte a gáz alkal­mazását, mert azzal, úgy­mond el lehet kerülni a sortüzeket és az ágyúzást. De az „ártalmatlan" ameri­kai gázok az első bevetés alkalmával százharminc embert öltek meg, köztük tizenhét kisgyermeket. Az amerikai tábornokok­nak jutott tehát az a kétes dicsőség, hogy a mérges gá­zokat eltiltó 1925-ös genfi egyezmény óta először kezd­tek jelentősebb méretű ve­gyi háborút. Az Aktuell cí­mű dán lap találó megálla­pítása szerint: „Az ameri­kaiak kétségbeesett győzni akarásukban olyan eszkö­zökhöz nyúltak Dél-Viet- namban, amelyet a hitleris­ták még biztos vereségük tudatában sem mertek al­kalmazni...” Nem szünetel az „északi revans” sem. Az Egyesült Államok légierői nemcsak dél-vietnami, hanem thai­földi és laoszi támaszpont­jaikról is, rendszeres táma­dásokat intéznek a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság települései ellen. — A Pentagonban és a washing­toni kormányhivatalokban mind hangosabb a szélsősé­ges politikusok és táborno­kok követelése, hogy az amerikaiak bombázzák Ha­noit, a VDK fővárosát is. Mindennek ellenére az Egyesült Államok képtelen Párizs (MTI) Harold Wilson angol mi­niszterelnök és Stewart külügyminiszter pénteken délelőtt repülőgépen kétna­pos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. A ven­dégeket Pompidou francia miniszterelnök és Couve De Murville külügyminiszter fogadta. Másfél órával Wilson miniszterelnök megérkezése után De Gaulle elnök dol­gozószobájában megkezdő­dött a francia—angol hiva­talos tárgyalások első for­dulója. Bár a tanácskozások napirendjét nem tűzték ki, a nyugati hírügynökségek értesülései szerint Wilson és De Gaulle megbeszélő­Alabamában katonai és politikai helyze­tén javítani Dél-Vietnam- ban. A hét közepén, a leg­nagyobb amerikai támasz­pont, Da Nang közvetlen szomszédságában mértek a partizánok különösen érzé­keny csapást az Egye­sült Államok és a sai- goni rendszer csapataira. Az amerikai nagykövetség felrobbantása a dél-vietna­mi fővárosban — amelyet a hazafiak nyilván tüntető demonstrációnak szántak — bebizonyította: a beavatko­zók még saigoni erődjükben sem érezhetik magukat biz­tonságban. A VDK-ból ér­kező jelentések pedig arról számolnak be, hogy a pro­vokációs légitámadások — egyre nagyobb vérvesztesé­geket okoznak az ameri­kaiaknak, a lelőtt repülőgé­pek száma meghaladja már a százat is. Dél-Vietnamban tehát — minden amerikai igyekezet ellenére — ugyancsak reng a föld. Johnson elnök wash­ingtoni sajtóértekezletén sem nyilvánult meg túlsá­gosan derűlátó hangulat. — Jellemző, hogy a cáfolatok kapták szinte a legnagyobb hangsúlyt. Az elnök cáfolta, hogy ellentétek lennének a kormány tagjai között a dél-vietnami ügyekben, — Taylor tábornok, a nagykö­vet pedig cáfolta, hogy le­mondana a kudarcok miatt. Növekszik az Egyesült Ál­lamok politikai elszigetelt­sége is. Jóllehet, a brit mi­niszterelnök részéről el­hangzott egy általános tá­mogató nyilatkozat, a pári­zsi Wilson—De Gaulle talál­kozón nem úgy került na­pirendre a vietnami problé­ma, ahogyan Washington szerette volna. Fontos lé­pésre szánták el magukat az el nem kötelezett orszá­gok is, átadták felhívásukat az érdekelt országok fővá­rosaiban. Az egyes nyugati és „harmadik világbeli” ál­lásfoglalásoknak vannak természetesn bírálható, sőt elfogadhatatlan részei. Nem számolnak azzal, hogy a vietnami problémát csak a VDK-ellenes támadások be­szüntetésével és az ameri­kai csapatok kivonásával lehet rendezni. Kétségtelen pozitívumok viszont, hogy különböző mértékben, de lényegében elítélik az ame­rikai politikát, s kifejezik az ezzel kapcsolatos érzé­seket. Jonhson elnöknek azon­ban nemcsak Dél-Vietnam, hanem az amerikai Dél is sok fejfájást okozott ezen a héten. Az elnök nem is olyan régen meghirdette „nagy társadalom” elképze­lését, a széleskörű amerikai összefogásról. Természete­sein helyet kap a kelet­nyugati kapcsolatok, a viet­nami válság kérdése, szó lesz Európa és Nyugat-Eu- rópa kapcsolatairól, külö­nös tekintettel a tervezett nyugat-európai politikai unió megteremtésének fel­tételeire, szőnyegre kerül­nek a NATO problémái és szó esik Anglia és Fran­ciaország ipari, főként hadi­illetve repülőgépipari együttműködéséről. A francia külügyminisz­tériumban a fenti tanács­kozással egyidejűleg ma­gánjellegű találkozóra ke­rült sor pénteken délelőtt Couve De Murville francia és Steögart angol külügy­miniszter között. (MTI) sem az osztálykülönbségek, más nézeteltérések hamar illuzórikussá tették ezt a programot. Hiába szorgal­mazott az elnök intézkedé­seket a négerek szavazati jogának megvalósításáért, Alabama államban van olyan járás, ahol a lakosság 70 százaléka színesbőrű, de a legutolsó választásokon mindössze egy ember sza­vazhatott közülük. A békés szabadságmenetet, amely Selmából Montgomerybe indult, fajgyűlölők provo­kálták és egy ötgyermekes fehér asszony esett áldoza­tául. Megint elnöki felhí­vás hangzott el erélyes el­lenrendszabályokra, de azok körül nagy a huzavona. — Vagy ez a bizonyos társa­dalom mégsem olyan nagy, hogy a húszmillió néger is beleférjem? A búsmagyarkodó nacio­nalista propaganda kedvelt siráma volt valaha: mi ma­gyarok egyedül vagyunk itt a Duna-medencében, kiszol­gáltatva a történelem sors­fordulói kénye-kedvének. Húsz esztendő szocialista építőmunkája, s különösen az utóbbi nyolc eszten­dő imponáló eredményei nyomán a Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekin­télye nagyra nőtt. A másik alapvető tényező, mely nemzetközi helyzetünket meghatározza, hogy részei vagyunk a világ fejlődését meghatározó, a Szovjetunió vezette szocialista világ­rendszemek. Hazánk külpolitikai te­vékenységében sikeresen valósítottuk meg azokat a célokat, melyek egyként szolgálják nemzeti céljain­kat és a világbéke megvé­dését. Szüntelenül a szo­cialista országok összefogá­sának erősítésére törek­szünk, fejlesztve kapcsola­tainkat a nyugati tőkés ál­lamokkal a békés egymás mellett élés jegyében. A Magyar Népköztársa­ság állandó külpolitikájá­ban nem lebecsülendő je­lentőségű, hogy hazánk a szocialista és imperialista világ határvonalán terül él, A hidegháborús feszültség egyik csúcspontján, 1956 őszén a nemzetközi reak­ció éppen a magyarországi viszonyokat használta fél a társadalmi fejlődés elleni támadásra, törekvésük azon­ban kudarcot vallott. Hazánk 65 országgal áll diplomáciai kapcsolatban, a tőkés államok közül 41 or­szággal nagykövetségi szin­ten. A Magyar Népköztár­saság 450 különböző nem­zetközi szervezet, köztük 1955 óta az ENSZ tagja. Nagyjelentőségű részvéte­lünk a világ békemozgal­mában is, mely révén 83 országgal fűztük szorosabb­ra a szálakat. 1963-ban 303 neves személyiség járt ná­lunk a Béketanács vendé­geként. 1964. áprilisában e mozgalom elismeréseként Budapesten ülésezett a Bé­ke Világtanács elnöksége. Réti Ervin BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK-BELGRAD -LONDON ADEN A szanaai rádió bejelen­tette, hogy reakciós erők meggyilkolták Mohammed Azubari volt oktatásügyi minisztert. — Azubarit az 1948-as jemeni felkelés óta a „forradalom atyjának” nevezték. DJAKAKTA Az indonéz kormány uta­sítására megszüntették az indonéz — amerikai baráti társaságot, a társaság indo­néz és amerikai állampol­gárok magánszervezeteként működött HANOI A Foto Háber című ma­gyar film bemutatásával Hanoiban hazánk felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmából magyar filmhét kezdődött. NEW YORK Az ENSZ szóvivője ki je­len te te, hogy a nemzetközi szervezet továbbra is Galo Plazát tekinti közvetítőjé­nek a ciprusi vitában, bár Törökország óvást emelt to­vábbi megbízatása ellen. ATHEN A görög kormány értesí­tette az ENSZ főtitkárát, hogy bár a ciprusi ENSZ- közvetítő jelentésének né­hány fő pontiával nem ért egyet, Galo Plaza közvetítői megbízatásának folytatását nélkülözhetetlen feltételnek tartja a ciprusi probléma megoldását célzó erőfeszíté­sek folytatásához és a béke megőrzéséhez, MADRID Spanyolország számos vá­rosára terjed át a madridi diákok tiltakozó „engedet­lenségi” mozgalma. A bar­celonai egyetem legtöbb diáki a sztráikol, s a bilbaói egyetemen is szabad diák- szervezet létrehozására ké­szülnek a hallgatók, PÁRIZS Párizs város újonnan megválasztott tanácsa pén­teken hajnalban — Albert Chavanac-ot, az UNR tag­ját választotta meg elnö­kévé. KHARTOETM Musztafa Khetm Khalifa szudáni miniszterelnök — mint már jelentettük — megalakította az októberi felkelés óta immár harma­dik kormányát. Az úi kormánvban a mi­niszterelnök masának tar­totta mee a hndöevi tárcát I A külfisvmlniszter válto­zatlanul Muhammed Mah- gub, a belügyminiszter C1-- ment Mboro, a pénzügy- és gazdaságügyi miniszter pe­dig Mubarak Zarruk. — Űj tagja a kormánynak Khelri Baulo Lukali közmunka- és bányaügyi miniszter. Újra Ahmed Szuliman, a kom­munista párt képviselője vette át a földművelésügyi miniszteri tárcát; BUKAREST A bukaresti Republica moziban ünnepi filmbemu­tatón vetítették le az „öz­vegy menyasszonyok” című magyar filmalkotást. A be­mutatón jelen volt a román kulturális élet számos ki­emelkedő személyisége, va­lamint a baráti diplomáciai képviseletek több vezetője, illetőleg tagja; CARACAS A venezuelai ellenzéki pártok nagygyűlést tartot­tak, amelyen tiltakoztak a magas árak, a sajtószabad­ságot korlátozó intézkedé­sek ellen. Később mintegy háromezer tüntető vonult Caracas központjába, — a tüntetők kormányellenes jelszavakat hangoztattak és követelték a politikai fog­lyok szabadon bocsátását; Az összetűzés során egy tűntető meghalt, tizenketten megsebesültek. BUKAREST A hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulójáról meg­emlékező romániai ünnep- ségsorzat kiemelkedő ese­ménye a két világháború között működött szocialista képzőművész-csoport mun­káinak bukaresti kiállítása, amely pénteken délben nyílt meg a román főváros leg­nagyobb kiállítási termében. NICOSIA Grivasz tábornok, a cip­rusi fegyveres erők főpa­rancsnoka az angol gyama- tosítók ellen indult fegyve­res felkelés 10. évforduló­ján mondott televíziós be­szédében kijelentette: Cip­rusi görögök számára csak a Görögországgal való egye­sülés az egyetlen elfogad­ható megoldás. VARSÓ A LEMP KB szervezési osztályának adatai szerint 1964. december 31-én a pártnak 1 640 000 tagja és tagjelöltje volt. A párttagság 40.2 százalé­ka — számszerint 659 000 munkás; PHENJAN Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a koreai külföldi kulturális kapcsolatok bizottsága ün­nepi filmbemutatót rende­zett a phenjani kultúrpalo­tában; Magyarország felszabadu­lásának 20-ik évfordulója alkalmából a csehszlovák főváros szívében, a Vencel téren ünnepélyes külsősé­gek között kiállítás nyílt „A magyar könyv a nagyvilág­ban” címmel Véget ért a Francia Kommunista Párt P1 enuma Párizs (MTI). Csütörtökön véget ért a Francia Kommunista Párt plénuma. A csütörtöki ülé­sem felszólalt Waldeck Rö­chet.. a párt főtitkára. Beszédében elemezte a közelmúltban _ megtartott községi választások eredmé­nyeit. Hangoztatta, a vá­lasztások legfőbb tanulsá­ga: a kommunisták és a szocialisták egységének megteremtése jelenti az egyetlen utat, amely elve­zet a személyi hatalom fel­számolásához. Az FKP fő­titkára emlékeztetett arra, hogy a szocialista párt ve­zetősége elveti az igazi ak­cióegység gondolatát és szö­vetségre lép a jobboldali erőkkel. Waldeck Röchet leszögezte: „Ajz a tény, hogy a szocialista párt Defterre jelölését támogatja, egyre nyilvánvalóbban akadályoz­za a baloldali erők tömörí­tését, a köztársaság hívei szövetségének létrehozá­sát”. A plémum meghallgatta még Raymond Guyotnak, a párt politikai bizottsága tagjának beszámolóját a. kommunista és munkáspár­tok moszkvai konzultatív összejöveteléről. Ezzel kap­csolatban a plénum két b©- tárogatót fogadott ai Wilson Párizsba érkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom