Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
MS. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPlAf 3 Akadémiai évzáró Jászkiséren Az idén kísérleti jelleggel, két községben a megyében — Jászkiséren és Jászfény szarun —, de több részén az országnak, — megszervezték a 160 órás időtartamú termelőszövetkezeti akadémiát. A mezőgazdasági szakmunkás bizonyítvány ugyanis az általános iskola nyolc osztályának elvégzéséhez van kötve. Kitüntetések hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából Kettős terjedelemben jelent meg a Jászkunság április 4-re ízléses köntösben, értékes, tudományos tartalommal jelent meg a Jászkunság ünnepi száma. Szurmay Ernő ünnepi köszöntője nyitja meg a cikkek sorát. A megye politikai, gazdasági és társadalmi életének egész sor vezetője írt a Jászkunság ünnepi számába. így például Tóth János, a párt- bizottság ipari osztályának vezetője, a megye ipari fejlődéséről, Bárdi Imre, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője az 1945-től 65-ig terjedő időszak művelődésügyéről írt értékes tanulmányt. Az ünnepi szám munkatársai között találhatjuk Soós Istvánt, a megyei pártbizottság munkatársát, Fodor Mihályt, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét, Berecz- fci Lajost, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét A felsoroltakon kívül több tudományos kutató és a megyei kulturális élet különböző területein dolgozók írtak cikkeket. Igen tartalmas és érdekesek a szolnoki Téli Tárlatról, a Tisza táncegyüttesről írott kulturális cikkek és a bőséges képanyag. Erős hajnali fagyok Európa keleti felét észak felől élénk, egyes helyeken viharos száléi előretörő sarkvidéki levegő árasztotta el. Hazánk területe is a sarkvidéki légtömegek zónájába került. Pénteken hajnalra a hőmérőházikók 1—1.5 méteres magasságában nulla—mínusz 5, a talaj közvetlen közelében pedig mínusz 2—mínusz 8 fokra hűlt le a hőmérséklet. Az évszakhoz képest szokatlanul erős fagyra még a következő egy-két napon is számítanunk kell. Szombaton éjjel előreláthatólag mínusz 2—plusz 3 fok körül alakul a hőmérséklet, de talajmenti fagy országszerte várha/tó. Hazánk területe valószínűleg továbbra is a hidegfront övezetében marad, s így szombatra is mindössze 9—14 fokig terjedő felmelegedés ígérkezik. Az észak-északnyugati, helyenként élénk, átmenetileg erős szél továbbra is tart. S hogy az érintett felnőttek szakmunkásképző tanfolyamokra jelentkezhessenek, előtte vállalkozniuk kell a dolgozók esti iskoláira. Sok falusa ember tiszteletreméltó bátorsággal ezt teszi. De a másik csoport így számol: ha az általános iskolában tölti el az éveket, s utána megy még a hároméves szakmunkásképző tanfolyamra, — ugyan mi hasznát veszi majd öreg korára a szakmai képesítésnek Másrészt igen sokan — érthetetlenül — restellkednek újra a kisdiákok padjaiba vissza ülni. Mígha tanfolyamszerűin, szabadoktatás módjára, kötetlenül, visszakérdezés nélkül sajátíthatja el az anyagot, szívesebben rááll. A jászkiséri Alkotmány Termelőszövetkezetben például harminchét idősebb parasztasszony, férfi és leány vállalkozott erre. Harmincán mindvégig hűséggel ki is tartottak és megjelentek a zárófoglalkozáson. Még hozzá nagy izgalommal, az asszonyok rendbe tetették hajukat a fodrásznál, kicsípték magukat, s a férfiak is kiöltöztek az alkalomra. Hiába akarták távoltartani az iskolás jelleget, nem sikerült. — A tudással ismerkedő ember úgyse tudja kivonni magát a vizsga izgalma, varázsa alól. így történt az Alkotmány Tsz akadémistái- val is. Olyannyira hatott a meg- illetődött . felnőtt emberek drukkja, hogy Ferenczi doktor, megyénk tbc intézetének vezetője, a TIT elnökség tagja többször azon kapta magát, súgja a feleletet Mert hiszen megható és bosszantó dolgok sokasága megesik egy ilyen egész délutánt betöltő zárófoglalkozáson. Megható: az az igyekezet, ahogyan idős, meglett emberek izzadtsággal szorítják ki magukból az ismereteket. Megható Tóth Károly bácsiók kis előadása a magyar államalapításról. Halász Áron, Nemes Fe- rencné feleleteit hallgatni és öröm, ahogy Nász Piroska, Szűcs Ferenc tudnak. És az is megkapó; a Táncsics szövetkezet vezetői Jász József elnökkel az élen megvásárolták a könyveket. Azért, hogy a hallgatóknak még erre se kelljen pénzt kiadniolc, a zárás után összegyűjtik a jegyzeteket. Ám egy-két foglalkozás után, hamarosan bejelentették; ők inkább kifizetik az árát, de a könyveket megtartják, hogy vizsga után is bele-bele nézhessenek. És nagyon bosszantó: a tankönyvek tudományos szintű stílusa, körmondatokkal, idegen szavaktól hemzsegő definíciókkal telítve. Megértése legalább középiskolai alapképzettséget igényel. Tanárok és más szakmabeliek egyöntetűen állítják ezt. Nyolc tantárgyat hallgattak az akadémisták. Különösen meglepően sokat tudott a tanfolyam hazánk történelméből. Győri János ugyanis a marxista követelményeken túltette magát és a leglényegesebb hazai történelmi eseményeket adta elő. De azt is kötve a környezethez. A paraszt forradalmak idejéből Törő Pál mezőtúri felkelését, a Tanácsköztársaság napjaiból a jászapáti Velem! Endre és a községbeli Korsós Ferenc bácsi alakját idézték fel. Ugyanilyen kiváló felnőtt oktatói képességet árult el Ladányi Lajos tanfolyamvezető, Kónya Tibor és Jász József, a tsz elnöke. A technikumi képesítésű szövetkezeti elnök oktatta ugyanis a növénytant várakozáson felüli sikerrel. A jászkiséri tanfolyamon egyébként mindenki záróbizonyítványt kapott. A jó az lenne, ha a következő évben valamennyien be is iratkoznának a szakmunkásképző tanfolyamra. Sokan azt is bizonyítgatják, a tanfolyam helyett okosabb iskolára toborozni az embereket. Korai lenne kimondani, ennek az új oktatási formának a lét- jogosulaitlanságát. Beválik-e vagy sem, a gyakorlat dönti el. Mindenesetre az már eleve a jászkisériek és a jászfényszaruiak érdemét öregbíti, hogy amíg máshol csak vitatkoznak róla, ők már csinálják. — Amíg más községekben szavak csapnak össze a felnőttek tanulásáról, ők tanítják az idős generációt. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából az ország városaiban, falvaiban, gyárakban, üzemekben, termlőszövetkezetek- ben, gépállomásokon, hivatalokban, intézményekben több mint két és félezer dolgozót tüntetett ki a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. Az Országház kupolacsarnokában pénteken délután Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseket. — Ezen az ünnepségen részt vett és a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára és Oláh György, a megyei tanács vb-elnölce. Az ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Bru- tyó János és Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, Papp János, a kormány elnökhelyettese. Az ünnepségen jelen voltak miniszterek és központi bizottsági osztályvezetők is. Felszabadulásunk 29. évfordulója alkalmából ugyancsak kitüntetést kaptak: A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Nyíri Béla, a megyei tanács vb- elnökhelyettese, Sipos Károly, az MSZMP Szolnok városi bizottságának első titkára, Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első titkára, Boros tstván, a Szolnoki Gépállomás traktorosa. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Varga Jenő párt-nyugdíjas, — Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára. Karsai Mihály, a kunszentmártoni járási pártbizottság első titkára, Tóth Imre, a túrkevei városi pártbizottság titkára, Oláh János, a törökszentmiklósi járási pártbizottság titkára, Hajnal István, a tiszafüredi járási tanács vb- elnöke, Dobosi Ferenc, a karcagi városi tanács vb- titkára, Nagy Lajos, a tisza- földvári községi tanács vb- titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Hegedűs Lajos, a Szolnoki városi tanács tagja, dr. Szabó György, a megyei tanács vb ipari osztály vezetőjének helyettese, Lajkó Lászlóné, a megyei tanács vb Igazgatási osztályának főelőadója, Béres József, a jászberényi városi pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, — Kozák Julianna, a megyei pártbizottság szakelőadója, Soós István, a megyei párt- bizottság munkatársa, Ágoston Magda, a Szolnok vároÍ si pártbizottság munkatársa és Juhász Imréné dr., a megyei pártbizottság tagja, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Borzák Lajos Elkészült a hatszázad'k palánfaültetőgép a törökszentmiklósi gépgyárban. Ebből háromszázat csehszlovák exportra, háromszázat pedig hazai használatra szán- n ak. Keressük Lídiát és kislányát Tatjánát Levél rosztovi kollégáinknak Kedves Barátaim! Mielőtt kérésem elmond danám, mit szívemben hordozok immáron több nap óta, engedjék meg, hogy levelem egy történettel kezdjem. Egy történettel annak jegyében, hogy a világon mindenhol egyformán szenvednek az asszonyok — legyen a szovjet, magyar, angol, amerikai, német, arab, vagy vietnami — amikrr vérükkel, verítékükkel világra hozzák gyermeküket. Tálán éppen ez a közös sors hozza közel egymáshoz az asszonyokat, tünteti el az ellenség és a barát közötti sokszor áthidalhatatlannc-k látszó szakadékot. Ezelőtt 20 évvel, pontosabban 1944. november 27- in történt az, amiről beszél- ti akarok. Magyarország térképén csak egy parányi fontként, jelzett falu, Rákó- zsifalva területéről e napot negelőzően néhány héttel, tísebb-nagyobb csatározá- tok után i szovjet csapatok kiűzték a fasiszta hadsereget. Aztán újabb szovjet csapatok érkeznek a községbe, köztük egy repülős ezred. Krupincza Imréék Sattai tmn vtea 7. szára alatti kis házába november elején bekopogott két szovjet kato- Mtiszt. Szállást kerestek szovjet tisztek részére. Kru- pinczáné félt és sírt és sehogyan sem akart arról hallani, hogy az ő tiszta szobájába szovjet katonák költözzenek. Ez az ellenkezés akkoriban nem volt csoda, hisz önök is jól tudják, hogy o hitleri propaganda- gépezet alapos munkát végzett, amikor a szovjetek kegyetlenkedéseiről, embertelenségeiről írt. Egy falusi asszony, aki a háborúból csak a nyomorúságot látta, nem ismerhette a valóságot. Neki akkor ellenségnek számított minden szovjet katona. Az ura nyugtatgatta: ne félj, én is itt vagyok. Sírva súrolta a nagyszobát, ami- Icor lépéseket hallott. Két katonatiszt jött. Egy őrnagy és egy főhadnagy. Egy őrnagy és eOV szép, szőke, fiatal főhadnagynő! Férj és feleség. Este sültkolbásszal. liákaóvál kínálta a vendégeket — mert mégis csak a vendégei voltak. De fik, hóroma n. az ura, a tíz esztendős kisfia, meg 6 félrehv- ződtak a sarokba. A szovjet ömaan «Um. magértteUe ők sem vacsoráznak addig, amíg a házigazdák le nem ülnek az asztalhoz. így kezdődött az ismerkedés, persze nem ilyen egyszerűen. Krupinczáék nem tudtak oroszul, a szovjet házaspár nem beszélt nagyarul. így, hát az ..igazi, nemzetközi nyelven”, kezük mozdulataival magyaráztak egymásnak. És megértették egymást. Megértették, amikor az őrnagy rámutatott feleségére és magyarázta, hogy náluk is lesz „csicsis" (ez a világon mindenhol kisbaba- jelent, hisz e szóval ringatják az anyák gyermeküket) és majd repülőgép viszi a feleségét Rosztovba szülni. Teltek a napok és a két család mind jobban összebarátkozott. Aztán elérkezett november 27-e. A szovjet asszony reggel éppen úgy ment szolgálatba, mint szokott, de rövid idő múlva visszatért. Hazajött a férj is. Krupinczáné rövid idő múlva arra lett figyelmes, hogy a házaspár szobájából sírás hallatszik. Bekopogott. Segíthet valamit? Asszonyi szemének nem kellett sok magyarázkodás. I Mta, Lídia már nem utazik Rosztovba, hogy otthon hozza világra gyermekét. Kiment a konyhába és feltett egy nagy fazék vizet melegedni. — Madam kell — topogott körülötte az őrnagy. — Magyarszki madam. — Bába? — mondta a magyar asszony. — De hon- nét? Nincs se bába, se orvos a faluban. Aztán eszébe jutott Pén- tekné. Igen, ő biztosan segít. Hiszen nem egy gyereket segített már a faluban világra. Elment érte. Kérte, jöjjön, mert életről, egy anyáról és gyermekéről van szó! Nem ellenség az! Csík egy asszony! Egy szenvedő asszony! És a két falusi paraszt- asszony 1944. november ?,t- én délután 2 és 3 óra között, távoli ágyúszó zenéjének kíséretében világra segített egy kisleányt. Egy vézna kisleányt, olyat, aki három héttel hamarabb látta meg a napvilágot, mint kellett volna. Amikor Lídia kicsit magához tért, megfogta Krupinczáné kezét: — Sárika, szóidat, bá- risnya? — Bárisnya! Nézd, kislány. Kicsit vékony, a lelkem, de majd mi meghizlaljuk. Igaz? — nevetett vissza az anyára. Krupinczáné tanította meg a mamát arra, hogyan kell etetni, pályázni, fürdetni a kislányt, aki a Tatjána MMt k**y/'* — 0 ttette elő a régi pólya párnát, miben még saját fiát ringatta, a kis ingeket, meg amit talált, hogy fel tudják öltöztetni az új emberkét. December közepén tovább ment az alakulat. Krupinczáné egy piros paplanba csomagolta a kicsit és sírva csókolták meg egymást, ki tudja, hányszor. Lídiával. A szovjet asszony elvitte magával a háznak fényképét, ahol kislánya született, a magyar asszony pedig még ma is őrizgeti azt a fekete bakelit cukortartót, amit Lídiától kapott emlékbe. Azóta húsz esztendő telt el. Krupinczáné nagymama lett és Krupincza bácsi nyugdíjas. Mégis sokat és napról napra egyre többet gondolnak Lídiára s Tatjánára. Mi lett velük? Élnek? Vajon nem hibáztak, amikor engedték, ' ogy a fiatal, 22 esztendős anya tovább vigye a kegyetlen télben gyermekét? Egyetlen vágyuk van már csak, bizonyosságot tudni... élnek-e... hogyan múlt el felettük ez a két évtized. Ugye, kedves ismeretlen rosztovi barátaink, már sejtik, mit szeretnénk kérni önöktől. Segítséget Krupiv- cza Imrének és feleségének. Segítséget, hogy megtalálják Lídiát és Tatjánát. A szovjet házaspárról csupán néhány homályos adatot tudunk: az anua neve Lídia Simona, rosztovi lalcos volt, s a háború alatt főhadnagyként szolgált a szovjet hadseregben. Az apa neve: aki őrnagy volt ugyanabban az ezredben Alekszander Hol- manszkij vaay Ulmanszkij. Kazáninak mondta magát. Amikor Rákóczifalváról tovább mentek, állítólag Szentmártonkáta volt a következő állomáshelyük. Krupincza Imréék azóta keresték már az egykori tolmácsot, Szányi Jánost is. de az meghalt, így tőle sem tudják megkérdezni: tudja-e a címet? Tudom, húsz év nagy idő, de hiszem, hogy Lídia sem felejtette el azt a kis magyar falusi házat, azokat az egyszerű embereket, akik akkor, 1944 novemberében ■ 'ívük mélyéig barátai lettek, s akik most i: nagyon sokat gondolnak rá és Tatjánára. Tatjánára, aki azóta már nagylány, esetleg fiatalasszony. Kérem próbálják megtalálni Lídiát és Tatjánát. És ha közös munkánk sikerrt 1 jár, értesítsék szerkesztőségünket. Írják meg azt te, hogyan alakult a család sorsa. Szívességüket előre is köszönöm. Krupincza Imré- ékkel együtt nagyon várja válaszukat Vám ViktM?
