Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
Apróságok Az egyik fiatal rendező felháborodva kérdezte: — Miért éppen akkor adják az én filmemet, amikor éppen üres a terem? * — Horgászni szerettem volna menni, de az apám nem engedett. — Helyesen tette. Persze, bizonyára még is magyarázta, hogy miért iskolába kell menned és nem horgászni. — Igen. Azt mondta, hogy kevés a kukac. Kettőnknek nem lenne elég. * — Hová rohansz? — Vettem a feleségemnek egy kalapot, s szeretnék hazaérni, mielőtt kimegy a divatból. * — Mondd fiam, kié vagy? A mamáé, vagy a papáé? — Még nem tudom. Majd a válóperi tárgyaláson kiderül. A Beloiannisz úti porcelánboltban .6 PGMDMi ’O’ ví7 vrv f — Bocsánat, csak az edényeket szeretném leporolni. Nem tudom tovább nézni! Mr. Templar Szolnokon — Ne haragudjon kisasszony, én sem tudtam kinyomozni. hol lehet T ni- press kávéfőzőt és hozzávaló alkatrészeket kapni! Leaenda a bírálatról Meglepő dolgok történtek mostanában a Kisgal- gócai Zabelosztó Vállalatnál. Galambos igazgatót felmentették beosztásából és bizonyos Kiss Hugót nevezték ki helyére. Ami meglepő: Galambos egy cseppet sem bosszankodott, sőt valósággal boldog volt. — Végre, leváltanak — újságolta a városban boldog-boldogtalannak. — Hiszen én is csak a repre- zentáláshoz értettem, meg rossz szellemet is alakítottam ki magam körül. Ideje volt, hogy megfelelő ember kerüljön a helyemre. Galambos kisebb beoszNincs influenza járvány — De azért menjen távolabb kissé Giziként, — mert nem árt az óvatosság! tást sem vállalt el a „cégnél”. — Ha rólam bebizonyosodott, hogy mint vezető nem értek a zabelosztáshoz — mesélte ismerőseinek — kisebb beosztásban miért értenék hozzá? Nem igaz? Inkább elmegyek szegkovácsnak — ezt már Hugónak mondta búcsúzáskor, majd —, kacagva átölelte utódát és tánclépésekkel hagyta el régi sikertelenségei színhelyét. — Ez igen — rebegte meghatottan Kiss Hugó —, egyenes, karakán gyerek ez. De másokban sem csalatkozott a vállalatnál. Nemsokára felfedezte, — hogy az elosztást iktató hivatalában egász nap csak fecsegnek, és semmit nem dolgoznak az emberek. — összehívta őket vezetőstől és kemény bírálatot gyakorolt. Az osztály munkatársai szívélyesen szorongatták Hugó kezét és egymás szavába vágva magyarázták, hogy mennyire igaza van, és változtatnak magatartásukon, fecsegés helyett ezután dolgozni fognak. Az osztály vezetője pedig egyenesen sírva fakadt, átölelte, mindkét arcán megcsókolta Hugót és kijelentette; ez a bírálat életének legszebb napja. — Rájött milyen semmireke- lő, hogy hagyta így a dolgokat az osztályán, majd leült, megírta lemondását és elment egy zöldség üzletbe zabot árulni. Kiss Hugó később felfedezte, hogy az áruforgalmi főosztályon nem értenek az áruforgalmazáshoz, — sőt nemcsak ez a hibájuk, hanem az is, hogy sógor-koma alapon intézik a zab elosztását. Őket is összehívta Kiss és elmondta észrevételeit; Itt is rívafakadtak az emberek részben az örömtől, részben a meghatottságtól, hogy végre valaki bírálja a munkájukat. Egy kövér, cvikkeres csoportvezető pedig valósággal felsikított a gyönyörűségtől; elmúlt tehát az elvtelen, dicsérgeté- sek korszaka, hála istennek, hogy van egy Hugónk. Ezt kiáltotta és azon minutában elment trafikos- nak, mivel ő maga is érezte, hogy az égivilágon semmit nem ért a zab áruforgalmazásához, és csak azért lehetett csoportvezető, mert sógora az egyik kis- galgócai főnöknek. Kiss nagyon boldog volt, hiszen munkáját elismerés és öröm vette körül. — A Zabelosztó Vállalatnál mindenki el volt ragadtatva; végre személy szerint meg bírálják, végre rámutatnak a hibákra, végre vala- hára befellegzett a langy- meleg — én nem bántalak téged, te se bánts engen» kapcsolatnak. Szó szerint így történti Aki nem hiszi nézzen utána... És gyerekek, a mesének vége, aludjatok jól, álmodjatok szépeket... Ordas Nándor Gázálarcban a város alatt (Hozzászólás a Néplap egy cikkéhez.) — Mondja kérem, odalennt is ilyen büdös vanf