Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

VANNAK DINASZTIÁK! ? F. KA MO V : Esetem az ördöggel Amikor XI. Jóska műhe­lyét államosították, tudta jól, rövidesen elköltözik a kisvárosból. — Jobb lesz — mondogatta álmatlan éjsza­káin, amikor a felesége jai- veszékelve szidta a rend­szert. «'s elköltözött Anasztáziá­val. aki legjobban növekvő fiuk, III. Jóska sorsán saj­nálkozott — jóelőre. II. Jós­ka azonban hajthatatlan volt, s új lakóhelyén men­ten segédmunkásnak állt, s vitte magával — Anasztá­zia szerint trógerolni — III; Jóskát is. Telt-múlt az idő. II. Jós­ka szelíden élt, s Anasztá­zia is fejlődött a fakanál mellett. — Igazodunk a rendszerhez — mondta a szomszédasszonyoknak —, amikor II. Jóska szakmun­kás vizsgát tett, III. Jóska pedig szaktechnikumba iratkozott. Amikor II. Jóska szak- szervezeti bizalmi lett, Anasztázia elhatározta: megválik a fakanáltól — úgvmond: — barátkozik a rendszerrel — elmegy tele­fonosnak, vagy hivatalse­gédnek. — Szeretném a munkában is, nemcsak ott­hon tanulmányozni a dol­gokat. És Anasztázia munkába állt. Kedves, símulékony volt, s mindig jókor nyalta meg az idők folyamán egy­re kontúrosabb szájacská- ját. Az idő haladt ugyan, s bár III. Jóska legénnyé serdült. Anasztázia — hála a szolgáltató ipar fejlődésé­nek — nem öregedett. Ami­kor II. Jóska egy üzemrész vezetésével bízatott meg, Anasztázia már régen isko­lába járt, III. Jóska pedig befejezvén a szaktechniku- mot, egyetemre iratkozott. Egyúttal osztályvezető is lett, havi háromezerért, s szülei régi érdemeiért. Anasztázia ezután férjül adta egyetlen gyermekét: — Benősül József — mondta a szomszédasszo­nyoknak — benősül egy ha­ladó szellemű családba! A menyecske az ifjúsági mozgalomban vállalt hatha­tós szerepet, II. Jóska a szakszervezetben, III. Jó­zsef (a Jóska becézést hiva­tali tekintélyrombolásnak minősítette ugyanis egy idő óta Anasztázia) a vállalat vezetőségében, anyja pedig a nőbizottságban üdvöskö- dött. És ettől kezdve uralkod­tak, szóltak, tettek (!?), ce- rénykedtek. Mindenütt je­len voltak, mindenütt fel­szólaltak. Idővel tekintélye- sedtek is — övék volt a leg­szebb szolgálati lakás, Aanasztózáa már nem szégyenkezett a polgári Ízlésű lakosztályberende­zés miatt — mert az jo­got nyert, s azt sem kellett mondani, hogy a „bizomá­nyi útján”; Azóta is élnek, szólnak, uralkodnak; Anasztázia a filozófiai tudományok rej­telmeiben búvárkodik. Ta­nul szorgalmasan, s bizo­nyítja, ha kell: a lét hatá­rozza meg a tudatot! Igaza van! Egy zivataros éjjel beko­pogott hozzám az ördög. — Miért hívtál? — kér­dezte tőlem szigorúan. — Én nem hívtalak... Szokásos ördögi fogás — gondoltam magamban. Nem hívtam ugyan, de így köny- nyebb neki ismeretséget kötni velem. — A fene egye meg, a diszpécser már megint ösz- szekeverte a megrendelése­ket — mondta az ördög bosszúsan. — Na, nem baji azért, ha már itt vagyok, rendelkezz velem. Fizetés árjegyzék szerint. Nálunk szabott árak vannak. — Azaz? — néztem rá kérdőn. — Mi teljesítjük bármely kívánságodat, te pedig ne­künk adod a lelked. — Most azonnal? — kér­deztem megrettenve az ör­dögtől. — Ugyan — szólt az ör­dög, s láttam, amint gú­nyosan nevetett naivitáso­mon. — A lelked csak az­tán. A halálod után. — Rendben van — egyez­tem bele nagylelkűen. — Autót, lakást, egy vikend- házat. No, meg tudod adni? — Én ördög vagyok — mondta büszkén az ördög. — Mi kell még? — Hát — mondtam bi­zonytalanul —, hogy Iván lvanovics lehetőleg még ma kitörje a nyakát. Ugyanis beért a gazember a rang­létrán... — Melyikkei kezdjem? — kérdezte hozzáértően az ör­dög. Vettem a jegyzetfüzete­met és írni kezdtem a kí­vánságokat. Hosszúra sike­rült a lista. Az iromány ' é- gén ez állt: „... egy szén, új asszonyt, s a főnököm legyen a kifutóm”. — Hát, 1 izony ez túlsá­gosan nagy megrendelés, — csodálkozott az ördög, mi­kor felolvastam a listát. — Még meg keli beszélnem il­letékesekkel. A következő éjjel megint megjelent. — Lássuk csak — mond­ta pimaszul. — Szóval, be­szélgettünk a dologról, s úgy döntöttünk, hogy még az sem biztos, hooy egyál­talán van-e lelked? — Mit bolondítod itt a fejem!... — kiáltottam. — M''r kinéztem a vikendhá- zat, s a szén, új asszonyt is kiválasztottam. — Rendben van, megkoc­káztathatjuk — egyezett bele nagykegyesen az ör­dög. — De csak egy kívánsá­godat teljesítjük. — Autótlakástvikendhá- zatelőléptetéstivánivanovics — hadartam el neki eqy- szuszra. s vártam a hatást. Az ördög elsápadt, szájá­ból artikulátlan hangok tör­tek elő: — Fúj, micsoda aljas esz­közök! — s ijedtében ke­resztet vetett. Mondanom sem kell. hogy cg alku nem jött létre. Kissé zsúfolt az újjáépített Tisza fürdő öltözője — Szent ég, hogy kerül ide a férjein inge!

Next

/
Oldalképek
Tartalom