Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

Beszélgetés Keopsz^-kóvéházban a Felvégül Viktor,, az ifjú író ahhoz a típushoz tarto­zik, amelynek képviselői hosszan figyelik, ha egy vakembert senki sem akar átvezetni az utca másik ol­dalára és utána méltatlan­kodva fejtik ki véleményü­ket az emberi közömbös­ségről. Ennyi jellemzés után ter­mészetes, hogy barátunk egész nap a Keopsz pirami­sairól elnevezett irodalmi kiskávéházban tanyázik és saját (egyszerre mélyen- szántó és fennen szárnyaló) gondolataival néz farkas­szemet. Csak alpári lel­kek követelhetik meg, hogy azért az ösztöndíjért, amit egy környékbeli. gyár kollektívája juttat neki, időnként ki is látogas­son a gyárba. Egy igazi író — vallja legalábbis Fel­véghi — írni is csak mód­jával ír, legfőbb életeleme a gondolkodás De mert az elmét is meg kell terméke­nyíteni, mint a földet, Fel­véghi műtrágyának a kö­vetkező eszközöket hasz­nálja: ' 1. Feketekávé. (Naponta négy dupla, időnként egy kis rummal higitva.) 2. Kötetlen beszélgetések a kiskávéházba éppen be­tévedő egyedekkel. Egy ilyen egyeddel — nagy darab, kopaszodó, szemüveges férfi volt az il­lető — láttam tegnap az A II. gz. Irodaház zsú­foltságának megszán te tésé- fe. (De a felesleges létszám átirányítása sem lenne toaszá ösztöndíjas írót és amikor a férfi (enyhe borpárát hagyva maga mögött) eltá­vozott, megkérdeztem, ki ez: — Telitalálat! — ujjon­gott Felvéghi. — Megfog­tam az isten lábát! Ilyen novellát írok ebből a be­szélgetésből... — Talán valaki a _ gyár­ból? — kérdeztem bátorta­lanul. —• Gyárból?! — Felvéghi hangjában lenézés csikor- diflt. — Te kis sematikus! Ez egy hullaboncnok volt. más néven halott-kém. Re­mek dolgokat mondott az egy hétig vízben foszl^dozó tetemek sajátosságairól. Reménytelenül naiv va­gyok, tehát megkérdeztem: — Mi ebben az olyan re­mek a te számodra? — Na hallod? ..Penész” című. most készülő elbe­szélésemben olyan élethűen írok majd a halálról, hogy Pemétei meg fog oenészed- ni. És akkor majd írok egy újabb novellát a megpené- szedett Peméteiről... Lendületesen kifejtette, hogy nem modern író az, aki nem hullákról szól mű­veiben. Büszkén jelentet­te ki: — Engem nem lehet te­tem rehívni. nálam minden tétem az életből van elles­ve. Csak a Xivicseyt irigy­lem. — Kivicsev Karcsit? Azt a kis, ványadt, vérszegény fiút? — Lehet, hogy a külseje nem tarzanos, de milyen izmosán ír a léofenérőt! A múltkor öt teljes oldalon szólt a rákos daeanatokről! Ez eev költő! Irigylem!-.. Felvéghi Viktor elhallga­tott. nyilván olyan nagy­szerű gondolatai születtek, amely kifejezésére márnám alkalmas nyelvünk. Én is hallgattam, a magam kis nvápic gondolataival bíbe­lődve. Egyszerre csak nal- lom. hogy író-barátom ma­ga elé suttogja: — Le kellene vágni vala­kinek a fülét! Szükségem van erre az emócióra!... És a te füled olyan csábító!— Már nyúlt a kés után (amellyel különben még nemrég csabai kolbászt sze­letelt). Én felálltam és fize­tés nélkül elrohantam. Meg­ijedtem a „Penész” című készülő novella alkotójá­nak „modernista” ösztönei­től. Negyvenkét é~-> vise­lem a füleimet, s már meg akarom tart? < ri. Antal Gábor HOGYAN (— és miként) lehetne Szolnok tiszta város? (A Kakas hozzászólása a Néplap népszerű cikksoroza­tához.) — Idefigyeljen Vajdulákné, ha mégegyszer elsepri az én házam elől a sze­metet, letépem a kontyát! — Azt mon­dom komám, várjuk meg ennek a kampánynak az eredményét, addig ne is söpörjünk! — Vosztok utca! Végállomás! — Amerikát mogyoró, napraforgó­és tökmag! Bűnösnek találtuk önöket a Tiszta Szolnok ellen elkövetett bűntettben No látja, Fraulein Mitzi, hozom a lolegtnyt! (Quick karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom