Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
1995. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Műteremlátogatás kocsis Andrásnál HÍRŰNK AZ ORSZÁGBAN A nagyváros kőrengetege itt már kertekké, összekulcsolódó fakoronákká szelídül. Ha nem tudnám, talán nem is hinném, hogy Budapesten járok. Az autóbusz hosszú percekig kanyarog a szűk kis utcákon a földszintes házak között, és amikor már utasa nagyon beleringatta magát a kisváros hangulatába, figyelmezteti a valóságra, egy hirtelen felbukkanó sárga villamos. — Ez Rákospalota, ez a főváros karjaiban szunnyadó városka, amely- sáros mellékutaival, napfényes, kertes házaival magához láncolja lakóit, akik itt a lüktető metropolis zajától, életritmusától megfáradva pihenésre találnak. A környezet, amelyben a művész él, ha nem is magvarázza munkásságát, talán kulcsot adhat jobb megértéséhez. Ha előzőleg sem ismertem volna Kocsis András szobrait, lehet hogy akkor sem ért volna meglepetés, amikor beléptem műtermébe. Az út, amelyen ideérkeztem sok mindent elmondott róluk. Nem lehet véletlen, hogy itt lakik a művész. Kertek, apró házak között, ahol tavasszal érez- hi a föld illatát, ahol a természet még elérhető közelségben maradt, és ahol mégsincs semmi „vidékies”, hiszen ez itt már mégiscsak Budapest. Nem lehet véletlen az a négy évtizedes hűség, amely Kocsis Andrást Rákospalotához fűzi. A műterem épülete, amely a Kossuth-díjas művész alkotóműhelye magányosan áll egy kert közepében, csak nagy üvegablaka villog a koratavaszi fényben. Berendezése valóban műhelyre vall; egy nagy vaskályha, az asztalon szob- rászszierszámok és szobrok, szobrok, a kőben vagy bronzban megvalósult alkotások gipsz-másai. Közülük néhány az utcákról, terekről sokak számára már jó ismerős. A Pásztorlány kecses, szobra* szian szép figurája Nyíregyházán áll. A Mikszáth szobrot a budapesti Mik- gzth téren állították fel, ott mellette a keszthelyi Helikon szobor, és ahogy «etilünk szemben velünk ál! • debreceni Román emlék- má nőalakáa. Nehéz dolog egy alkotó- művészt bemutatni, megrajzolni megközelítően is pontos arcképét, hiszen hogyan születhet meg végülis mindez? Megszokottá és kötelezővé vált kérdések — válaszok útján; a művész pályájáról, életéről, csupa olyan dolgok, amit egy érdeklődő ember talán egy lexikont fellapozva is megadhat. Nehéz, küzdelmes életútja volt Kocsis Andrásnak. — 1905-ben született, Kolozsvárott. Édesanyját korán elvesztette. Iskoláit Vajszkár kezdte, majd apjával együtt Újpestre költözött. Hogy középiskolába járhasson, dolgoznia kellett. Angyalföldön a Gyöngyösi úti szülőotthon építkezésénél hordta a téglát, mint a kőművesek mellé beosztott napszámos. — Tizenötéves koromban a család úgy határozott, hogy végtére is komoly hivatást kell választanom, hiszen a kőhordásnak mégsincs valami nagy jövője — emlékezik vissza a művész 1920-ra, amikor is egy Váci úti kis műhelyben szerelő tanonc lett. A nehéz munka, a tábori kohó tüze azonban felőrölte egészségét. Tüdővérzéssel kórházba került. Betegsége alatt fogalmazódott meg benne a szándék, hogy művész lesz. Szobrásza ambíciói ekkor teljesedtek ki 1923-ban jelentkezett az Iparművészeti Iskola díszítőszobrászati szakosztályára és közben alkalmi munkával tartotta el magát, ami azonban elvette erejét, idejét. iskolai ? -edménye rossz lett, kimaradt, de 1924-től Pásztor János mellett tovább tanult. 1928-ban rendkívüli hallgatónak beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludy Stróbl Zsi gmond volt a tanára. Ezekben az években szövődtek közte és a nagy szocialista festőművész Dési Huber István között _ egy életre szóló barátság szálai. A háború után újult erővel látott munkához. Ezekben az években született a Petőfi-szobor, a Teniszező, a földalatti itadioni végállomásához. a mezőtúri gépállomás faiát díszítő domborműve, a budapesti Kos- suth-szobor mellékalakjai, a Román emlékmű Debrecenben és ugyanígy legutoljára a szolnoki Lenin-szo- bor, hogy csak az ismertebbeket említsük, 1953-ban Kossuth-djat, 1955-ben Munkáesy-díjat kapott. Művészete hagyománytisztelő, mondják műveinek értékelői, és amennyiben a szobrászi realizmus hagyo- nyainak tiszteletét értik alatta, igaz meghatározásuk. — A szobrászi szobrászat, a plasztikus formák és tömegek szobrászaténak törekvéseit követem. Számomra egy szobor először körüljárható tömegével jelenik meg — mondja elgondolkozva, a beszélgetésünk alatt többször is kialvó kis angol pipáját gyömöszölve. Figyelem mozdulatait. A gesztust igyekszem megragadni most én is, amely gesztus mindig ott van jellemző erővel telítve szob rain, őrizve alakjainak egy egy kifejező mozdulatát. Ä hagyománytiszteletről, saját munkájáról a modem szobrászi törekvésekre terelődik a szó. — A ma élő művészek közül senki sem vonhatja ki magát a formai kísérletek hatása alól. Nem vagyok ellenzője a modern törekvéseknek, de mindig nagyon tisztelem az anyagát. — Aztán felállva, egv külföldi művészeti folyóiratot keres elő, néhány képet mutat belőle. — Ez a szobrász, nem szereti az anyagot — mondja az egyik szoborról. — Rombol, de nem épít. A szobor, amiről szó van. valóban ösztövér alkotás. Lehetetlen nem összehasonlítanom a műteremben levő plasztikus, kifejező formákkal. Igen. Lehet, hogy Kocsis András hagyomány- tisztelő. de ezeket a hagyományokat, úgy gondolom, érdemes is tisztelni. Búcsú zásnál egy képpel ajándékoz meg. A képen a szolnoki Lenin-szobor eredeti nagyságú gipsz alakja látható, a művész, műtermében. — A szobor azóta bronz- baöntve már elkészült a Jász utcai öntőműhelyben és sajnos, a makettjét sem tudom megmutatni, pedig leendő környezetének megfelelően a hátterét is meg festettem — mondja búcsúzóul és még hozzáteszi, a szoboravatáskor Szolnokon biztosan találkozunk. Rideg Gábor A Tanácsok Lapjában Hajdú György hosszan foglalkozik a Szolnok Megyei Tanács munkájával. Oláh elvtárssal, a vb-elnökével a vezetés színvonalának emeléséről, a megye mezőgazdasági termeléséről, a beruházásokról és a községfejlesztési alapok célszerű fel- használásáról beszélgetett a riporter. A Magyar Nemzet „A Tisza, a kihasználatlan víziországút” című cikkét a Szolnok megyei népi ellenőrök vizsgálatának szenteli, kihasználják-e a legolcsóbb szállítási módot, a vízi utat? Megállapították, hogy a Tisza kihasználása évről évre csökken, pedig a második tiszai vízilépcső majdnem egész évre hajózhatóvá teszi a folyót. Az ellenőrök javaslatai alapján a Tisza- menti szállításokat többmillió forinttal olcsóbbá lehetne tenni. A Mérleg „Szolnok megyéből jelentjük” című fényképes riportjában a megye kereskedelmi életéről tudósit. Antalffy Gyula a Látóhatárban Szolnok megyei emlékeiről ír: „Találkozások egy grófi kastéllyal”. A 30- aa években a szenttamás! Almásy-kastélyban járva, összehasonlítást tehetett a gróf agarainak lakosztálya és a cselédség penészes odúi között. A felszabadulás után a kastély áz állami gazdaság központja lett most pedig idegenforgalmi nevezetességgé, vadászta, nyává alakítják. A Magyar Nemzet az országszerte kibontakozó fel- szabadulási munkaversenyről írva. megemlíti, hogy a Tiszamenti Vegyiművek üzemszervezéssel, új gyáregység létesítésével vesz részt a mozgalomban. A martfűi Tisza Cipőgyár a felszabadulási munkaverseny eredményeként sikeresen teljesítette termelési feladatait. Az év első két hónapjában termékeinek 94 százaléka elsőosztályú volt — olvassuk a Magyar Nemzetben. A Szabad Föld a Jászkiséri Gépállomás dolgozóinak versenyfelajánlását ismerteti. A szolnoki Járműjavító teherkocsi osztályának kilenc ifjúsági brigádja a gazdasági feladatok pontos elvégzésével járul hozzá a munkaversenvhez — írja a Magyar Vasutas. A Képes Újságban fényképes riportot olvashatunk a jászberényi Hűtőgépgyárról. A gyár újabb konstrukciójú hűtőszekrényeiről ír a Népszabadság, a Népszava és az Esti Hírlap. A Népszabadság a vasúthálózat korszerűsítésével kapcsolatban a szolnoki pályaudvar rekonstrukciójáról számol be. MTI közleményben a közelgő mezőgazdasági munkákról írva, megemlítik, hogy megyénk vetőmag!',ól önellátó lett. Már meg is kezdődött a magvak kiszállítása a földekre. A Magyar Mezőgazdaság riportere Szolnok megyébe látogatott. Több tsz-ben vizsgálta a télvégi fejtrágyázást, ígV Besenyszögön. Nagykörűn és Szolnokon. A Képes Újságban „Aranyat érő lucerna” címmel a mezőhéki Táncsics Tsz világszínvonalon álló lucemamagter- mesztéséről írnak. A Magyar Mezőgazdaságban Gergely Sándor, a jász- ároksszállási Táncsics Tsz szaktechnikusa ír a leveles répafej betakarításának fontosságáról. Az oktatásügyről, kulturális és művészeti témákról ezúttal igen bőségesen írtak. A Pedagógusok Lapja „Tanulmányi átlaguk 4.03” című cikkében a törökszentmiklósi tanyai kollégium tanulóinak félévi eredményéről, az Esti Hírlap a Tiszaföldváron megnyílt új gimnáziumról ír. A Köznevelésben megemlékeznek Jausz Béla egyetemi tanárról hetvenedik születésnapja alkalmából. Itt olvashatjuk, hogy a neves pedagógus pályafutását a kisújszállási gimnáziumban kezdte, 15 évig tanított ott. A Pedagógusok Lapja közli, hogy Kakukk Mátyás kunszentmártoni tanár nyelte meg a Szolnok megyei nén- raizi és nyelvjárásgyűjtő pályázatot. A Szövetkezet a februári mezőgazdasági könyvhónapról számol be. Megyénkben a Szabad Föld közli a SZÖVOSZ falusi könyvterjesztésének múlt évi eredményeit. A 19 megye között Szolnok a hetedik helyen van. egy falusi lakosra évi 22,38 forint értékű vásárlással. Az Esti Hírlapban Zsugán István a Versbarátok köre mozgalommal kapcsolatban a martfűi irodalmi színpad előadássorozatáról ír. Igen hasznosnak tartja Borhy Tibor kezdeményezését és országosan a legjobbak között említi meg. Kántor Sándorról, a neves karcagi fazekas népművészről színes filmet készítenek — írja a Szabad Föld. A második szolnoki kulturális hetek megrendezéséről ír a Magyar Ifjúság és a Nén- sznva. Megemlékeznek az országos japok a T en in-szobor felállításáról, a Hősöktől'ének átalakításáról. A Vendéglátós hosszú cikkben az Árkád irodalmi kávéházról számol be. A Művészetben Fesery Elemér Meggyes Lászlót, a szolnoki művésztelep fiatal tehetséges festőjét mutatja be. A Nők Lapjának riportere, Bertalan Imre a demokratikus nőmozgaiom kezdeteit kutatva, felkereste Szolnokon az MNDSZ alapítóit, Makai Jakabnét és lányát. Borsányi János- nét. a nőtanács megyei titkárát. „Hűséges asszonyok” című cikkében az ő visszaemlékezéseikről ír. Az Esti Hírlap írja: Budapest felszabadulása után az első vasúti szerelvény február 12-én indult Szolnokra. Éttől kezdve naponta fordult a két város között. Több mint fél napig tartott az út Szolnokig... A karcagi Győrffy István Múzeum rendszeres felméréssel, állandó anyaggyűjtéssel készül arra, hogy két év múlva, új épületében a tájegység egész területének történetét, fejlődését reprezentálhassa. Az állandóan gazdagodó tárgyanyag dokumentálja majd a Nagykunság történetét, bemutatva az átalakulást az állat- tenyésztő nép eszközeitől a főleg földműveléssel foglalkozó nép szerszámain, használati tárgyain át a legújabb mezőgazdasági gépekig. A mindenre kiterjedő gyűjtőmunka nem feledkezik meg a kihalt vagy kihalóban lévő kisipari mesterségek eszközeinek felJókor szólunk Az elmúlt évben bíráltuk a szolnoki szabadtéri színpad műsorszegénységét. — Most még a hivatalos tavasz és jóval a szabadtéri idény kezdete előtt szóvá- tesszük a város kulturális életének ezt a „problémáját”. Az illetékesek figyelmét szeretnénk ébren tartani vele, mert a szabadtéri színpad nem egyedül a Súgván Művelődési Ház gondja. Ha azt akarjuk, hogy nyáron ne következzen be a mindent elíonnyasztó kulturális „uborkaszezon”, mindannyiunknak törődnünk kell megfelelő kihasználásával. Ezen a tavaszon talán egy kicsit meg is szépül a szabadtéri színpad, a művelődési ház mintegy százezer forintot fordít rendbehozatalára. A munkák elvégzésére a KISZÖV-öt jelölték ki, de mindezidáig csupán csak az újszásza építőipari ktsz készíti költségvetés-javaslatát. Reméljük azonban, hogy azért a felújítás is idejében elkészül majd. A Ságvári művelődés: ház úgy tervezi, hogy a szabadtéri színpad területén egy nyári ifjúsági tánc- kertet is létesít Ennyit az anyagi beruházásokról. A műsorterv kialakításában azonban úgy látszik még várat magára a tavasz. Egyelőre csak két tavasa produkció az, ami biztos, mindkettő a szolnoki kulturális hetek rendezvénye. Nem érkezett még műsorjavaslat sem az Országos Rendező Irodától, sem a levélben megkeresett Színházaktól. A válaszadásra a Szigligeti Színház is még néhány nap türelmet kér. Nagyon örülnénk, ha eeeft a nyáron ők is gazdagítanák a szabadtéri színpad programját. A tavalyi műsortervhez képest előrelépést jelent, hogy az idén a műsort megpróbálják a jászberényi szabadtéri Színpaddal együttműködve összeállítani. Erről a két művelődési ház között a megbeszélések a jövő héten indulnak meg. A Ságvári művelődési ház vezetőségének a szabadtéri színpad programtervével április 12-én kell beszámolnia, ám a tervezés is csak úgy lehet eredményes, ha a szervezést már most teljes erővel megindítják. kutatásáról sem. Legutóbb sgy teljes kovácsműhelyt vásároltak meg — ezt nemsokára beszállítják a múzeum raktárába. Közben, mint eddig, továbbra is megtartják a vidék kultúráját bemutató küiönkiállításokat. A soron- következő különösen nevezetes lesz: Kántor Sándor népművész, karcagi fazekasmester munkáiban gyönyörködhetnek majd a látogatók. A kiállítás érdekessége lesz. hogy a külföldön is ismert mesternek nemcsak kész munkái láthatók, hanem félkész darabokon az alkotó munka folyamata is megfigyelhet# Dr. Kardos Józsefné Kán far Sándor kiállításra készül a karcagi múzeum
