Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
8 SZOLNOK KEGYEI NBPLA*-«B, február M. Hírünk az országban SZEGEDI PÁL: KIFULLADÁS Az országos és helyi lapok cikkei közt tallózva úgy látszik, januárban megint a mezőgazdasági témáknak volt a legnagyobb visszhangjuk. A Magyai Nemzetben Kocsis Tamás riportját: „Csábít-e a város?” olvashatjuk a jászberényi tanács és a Hazafias Népfront tanyai ankét- járói. Az ankéton a tanyai lakosság városba költözésének lehetőségeiről beszéltek Jászberény vezetői és a mezőgazdasági szakemberek. A Népszava „Pozitív hősök” sorozatában Gyólai Jánosról, a tiszasasi Rákóczi Tsz elnökéről ír. Az MTI legalább 15 alkalommal adott közleményt megyénk mezőgazdaságáról. Az országos lapok ezek alapján írtak a jászsági csőkutas öntözés fejlesztéséről, az állami gazdaságok sikeres hibrid-cirok termesztéséről, a törökszentmiklósi, öcsödi és csépai tsz-ek öntözésének villamosításáról. Átvették a téli traktoros tanfolyamokról, a földművesszövetkezetek gyümölcsfaápolási bemutatójáról szóló híreket. Két nagyobb cikk jelent meg a Magyar Mezőgazdaságban. Nyíri Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese: „Munkaszervezés és anyagi érdekeltség a Szolnok megyei tsz-ekben” címmel írt elemző beszámolót, Srankó István, a törökszentmiklósi mezőgazda- sági szakmunkásképzéssel foglalkozott: „A tanulási kedv és a munkadíjazás összefüggése a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz- ben”. A folyóirat „Brigádvezetők — szakmunkások” levelező rovatában Bíró István, a tiszaföldvári Lenin Tsz brigádvezetője mondja el, mik a brigád- vezetők feladatai a tervkészítés előtt. Roikó István, a mezőhéki Táncsics Tsz párttitkára a növénytermesztők téli feladatait ismerteti. A Nők Lapjában Szemes Piroska két fiatal agronó- muslányról — Vágott Máriáról és Boldog Ilonáról — ír. Mindketten a tisza- roffi Aranykalász Tsz-ben gyakornokok. A riporter a női mezőgazdászok sokszor nehéz és előítéletekkel küzdő életét mutatja be. A Heves megyei Népújság a szolnoki Állami Építőipari Vállalatra panaszkodik. A hevesi Rákóczi Tsz-ben még 1963-ban megkezdték egy tojóház építését. — A munka ősz óta áll, a tsz- nek ezért 200 ezer forintos kára keletkezett. A Népszabadságban Máté György beszélgetését olvassuk a jászberényi Aprítógépgyár munkásaival; — „Hogyan formálja őket a gyár?”. A lap egy másik számában Böcz Sándor a jászberényi Hűtőgépgvárró! ír. 1965-ben hetvenötezer Lehel hűtőszekrényt ’-ap a kereskedelem. Űj háztartási eszközök készülnek, fagylaltgép, biztonsági tejforraló edények. A Magyar Vasutas riportere a szolnoki Fűtőházba látogatott el. Bozsó András, a fűtőház főnöke a téli felkészültségről, gondokról beszélt. A Népszava a Tiszamenti Vegyiművek újabb fejlesztéséről ad hírt. A Szövetkezet a Békés Otthon lakásszövetkezetet megalakító 96 szolnoki családról ír. Sok érdekes cikk és hír jelent meg megyénk kulturális életéről is. A Népszabadság a televízió és a népművelés kapcsolatait vizsgálva a Jászságban megszervezett mezőgazdasági előadásokról ír. A Magyar Nemzet az Üjszászon megrendezett magyar—kubai barátsági estről számol be, A Népszabadság és a Népszava hírt ad a Törökszent- miklóson megnyíló tanyai kollégiumról. A Pedagógusok Lapja a megye rajz- szakos tanárainak a Szigligeti Színházban rendezett kiállításáról hoz képeket. Az Esti Hírlap és a Népszava a szolnoki irodalmi kávéház ötvenedik jubileumi estjéről, a Magyar Nemzet a színház új bemutatójáról, a Mária főhadnagyról ír. A Népszava Öröm és üröm című glosz- szájában a vidéki színházak, köztük a Szigligeti Színház egyhangú műsorát marasztalja el. Az igényes színházlátogatóknak — írja — nincs színházi estje. A kulturális intézmények közül most a múzeumokról jelent meg a legtöbb közlemény. A Népszabadság a Damjanich Múzeum elmúlt évi gyarapodásáról közöl adatokat. A múzeum gyűjteménye 10 ezer új lelettel gazdagodott. MTI közlemény nyomán a Népszava a restaurátor-műhely munkájáról számol be A Petőfi Népe a megye műemlékeinek felméréséről ír. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap egyaránt ismerteti a jászberényi Jász Múzeumba került Ady-do- kumentumokat. A Közalkalmazott a Damjanich Múzeum munkatársainak tudományos munkájáról közöl riportot. Végezetül egy érdekes, a felszabadulással kapcsolatos emlékről számolunk be. — Illés Béla a Magyar Nemzetben „Jászapáti 1944. XII. 31.—1945. 1.1.” címmel leír egy kis történetet, hogyan töltötte Jászapátiban 1944. szilveszterét. Dr. Kardos József né „Zenélő fülbevaló“ Az új szovjet szübmi- niatűr kivitelű „Éra” vevőkészülék fülbevalóiként viselhető. Konstrukciója során mikromodulációs technikát alkalmaztak. Az „Éra” zsebóránál nem nagyobb rokonait „Maják”- nak és „Mikro”-nak hívják. Míg az „Era”-n hosszú- hullámú állomások vehetők (a Szovjetunió helyi feltételeinek megfelelően), addig a „Majá”-k vevőkészüléket bross vagy érem formájában hozzák forgalomba. a „Mikro”-val együtt. Az „Éra” már kapható. A csillagászok már régen észrevették, hogy naprendszerünk legnagyobb bolygójának, a Jupiternek korongján világos és sötét sávoknak és foltoknak tűnő képződmények vannak. Érdekes, hogy a bolygó atmoszférája e részlegeinek forgási periódusa különböző. így például a Jupiter egyenlítői övezetének részlegei 9 óra 50 perc 30.003 másodperc alatt tesznek meg egy teljes fordulatot. Az Egyenlítőtől több mint 10 fokkal északra és délre húzódó részek viszont 9 óra 55 perc 40.632 másodperces periódussal forognak. Az egyenlítői rész forgása másodpercenként 100 méterrel gyorsabb, mint a szomszédos részlegedé. Ez azt jelenti, hogy mi nem a bolygó szilárd felületét látjuk, hanem gázburkát — atmoszféráját. E jelenség kutatásával Leonyid Galkin, a fizikai-matematikai tudományok kandidátusa, a SzovKI Ez a dzsessz kerüli a mindennapos szavakat, Személytelenül szól két ember szerelméről, a szél, a virágok, a tavasz boldogságáról, és álmokat aiándékoz egy szöveg kénében, amely alig érthető. Az asztaloknál merev szájjal hallgat a hétköznap, — könnyen felejt a kéz, a száj, a szem, — és nem üt szíven ? szorongás. jet Tudományos Akadémia krimi asztrofizikai obszervatóriumának tudományos titkára foglalkozott. Bebizonyította, hogy a Jupiter atmoszférájának szerkezete az Egyenlítő és a pólusok térségében lényegesen különbözik. A csillagász nemrég jutott erre a következtetésre, miután 1220 milliméteres tükrös teleszkópjának kvarc színképelemző készülékével számos színképet kapott a Jupiterről. A spektrumok feldolgozása során bebizonyosodott. hogy a bolygó ek- vatoriális és poláris átmérői mentén a színképek különböznek: a polaris átmérő mentén az ibolyántúli sávban az elsötétedés a korong széle felé nagyobb, mint az ekvatorális átmérő mentén. Ez a jelenség talán azzal kapcsolatos, hogy a Jupiter légkörének a bolygók pólusaihoz közelebb fekvő övezeteiben az ibolyántúli sugarak elnyelése nagyobb. Itt esendő lesz az éléé, mint a múlt gyásza egy sötét szoba mélyén. Az érzelgősség persze jóval olcsóbb a fogyasztott italoknál: könnyen megkapható, mint az öreg szajhák, akik elvesztették hozzánk hasonló arcvonásaikat. Ez a dzsessz a neked és hozzád éneke, bánat nélküli paradicsom n földön, — rekedt vagy suttogó hangon elbeszélve, — és a kifulladás himnusza. A „tudomány városa" Az olasz kormány március 22—28 között nemzetközi értekezletet rendez Rómában, amelynek célja a fejlődő országok általános iskolai oktatásának javítása film- és tv útján. A terv szerint a Milánótól 26 km-re fekvő Magenté- ban afféle „tudomány városa” létesülne, mintegy ötmillió dollár köitséggel. A meghívást már több állam elfogadta. A város terv szerint négy telepből állna: 1. nemzetközi intézet, amely nagynevű egyetemekkel karöltve kidolgozná az oktatás és a kutatómunka terveit; 2. gyártelep, ahöl filmeket, moziberendezéseket és más vizuális eszközöket gyártanának a tömeges oktatás részére; 3. tanácskozási központ, ahol a segített országok nevelésügyi szakértői tanulmányoznák a fejlett oktatási módszereket; 4. műszaki- technikai szolgálat. Új adatok a Jupiterről NEMES LÁSZLÓ: SZERELEM — Hány éves a kedves papa? Hetvenkettő ugye... ez manapság még semmit sem jelentene. Statisztikailag ugyebár... Volt rá példa, hogy hónapokig... sőt, évekig... Dékány Lajos tudta. Miért is kérdezte? Hiszen a kórházból már hazaküldték... Visszament a lakásba. Az öregek lakására. Nem furcsa? Itt nőtt fel, itt volt gyerek... És mégis olyan idegen. Vendég. Itt vannak mind, a család... vendégek... Kényelmetlenül ülnek, várnak... Mire? Papa alig beszél, a lélegzete is olyan halk. És milyen keskeny lett az arcai Fehér, mint a haja, mint a párnája, szinte beleolvad. Csak a szeme a régi, az követi mama minden mozdulatát. Ahogy a teáscsészét nyújtja neki, ahogy a vizespoharai... Ahogy a homlokát meg- törli, a párnáját igazítja, s utána a kezét fogja, gyengéden, simogatva. Mimdig így volt ez, több mint négy és fél évtizede. Mama mindig tudta, mikor kell a papának tea, mikor egy pohár víz, mikor a vacsora, mikor egy biztató mosoly, egy símogatás. Derű és boldogság sugárzott körülötte; papa hálás mosollyal, csendes megadással hagyta magát kényeztetni. Talán még a gyerekeket sem becézte annyira... Feri a kályhának támaszkodott. Érdekes, gyerekkorában is ehhez a kályhához szeretett húzódni, órák hosszat kuporgott máriaüveges ajtaja előtt és bámulta a lángokat. Doktor Dékány Ferenc, közgazda... Egy hónappal ezelőtt nősült. Vagy már kettő? Csak a középső testvérük nincsen itt. Edit. Svájcban turnézik; még két koncertje lesz Luzernben, egy Bernben, Vagy mégis táviratozni kellene? Ki tudja... Megbeszéli Lacival, Edit férjével. Átment a szomszéd szobába, az ebédlőbe. Amikor az orvos jött, oda húzódtak a többiek Mármint Olga, meg Feri ifjú felesége, Irén és Laci a megszeppent kis Editkével. De jó, hogy 6 megmondta otthon Olgának: el ne hozzák a gyerekeket! Emlékezzenek úgy a nagypapára. ahogyan utoljára látták... O daült a hosszú ebédlőasztalhoz, a sógora mellé. Milyen kényelmetlenek ezek a magas támlájú székek! S újra kellene kárpitoztatni őket. Minek? Kinek? _ Laci — kezdte végül —. ne táviratozzunk E ditnek? , — Gondolod? — Tanácstalanul nézett ra. — Es Feri is? Minek ehhez Feri? Edit férje döntse el! — De nem mondta; felálltak, halkan, nehézkesen átmentek a betegszobába. Különben, neki is fáj a lába, asztmás, tavaly szívtrombózisa volt... Csoda, hogy bírja ezt a strapát. Dékány Lajos kiváló mérnök... tudhatná... mit nehezíti a kérdéseivel? Mindnyájan isten kezében vagyunk... — ezzel szokta vaeakerülni a választ évtizedeken át. Most mit mondjon? JtX fürdőszobában csöpögött a víz. Az orvos az előbb kezet mosott, de senki sem ment ki utána, hogy alaposan elzárja a csapot. Csend volt a lefüggönyözött szobában, sűrű, melegé orvosságszagú csend. Rátelepedett a faragott barna bútorokra, az emberekre, a régi, vastag szőnyegre. Dékány Lajos a folyosóig kísérte az orvost, ott kétkezié halkan: — Van még remény? Nagy, tohonya ember volt a doktor, ö megtette n magáét, ami tőle tellett... és a tudomány mai álláspontja szerint... Mit kínozzák még ilyen kérdésekkel is? A halál... — suttogta Irén áhítatos borzongással. Az ebédlőasztal kopott plüss-teríiőjére könyökölt. A szeme álmodzó, fekete. Fiatal volt, nagyon félt « haláltól. Tisztelte is. — Milyen kegyetlen a halál! — Boldogok voltak, majdnem ötven évig — súgta vissza neki Olga. — Ki kérhet ennél többet az élettől? És milyen véletlenen múlik minden. Ki tudja, milyen lett volna szegény papa első házassága... — Hogyan? Ez nem az első házassága? Zavartan és feszengve hallgattak mind. de Olga mondta tovább: — De még mennyire nem! Ha ugyan az elsőt egyáltalán házasságnak nevezhetjük... Feri nem mondta el neked? Igaz, talán eszébe sem jutott, én is csak tíz évvel ezelőtt hallottam egyszer, véletlenül... Tudod, a papa húsz éves lehetett, vagy huszonegy, amikor beleszeretett egy táncosnőbe... Adélnak hívták... akkor még lehetett egy fiatal táncosnő Adél. Szóval, ez a kii Adélka elcsavarta úgylátszik az ifjúember fejét; a család persze ellenezte, de ő egy szép napon mégis feleségül vette. Egy hónapig, vagy kettőig tartott csak az égész, a táncosnő megfázott, tüdőgyulladást kapott, két nap múlva meghalt. Aztán idővel bemutatták a papának a mamát: szerelem, házasság, sikerült gyerekek és unokák, fél évszázados derűs élet . Látod, Irénke, ilyen véletleneken fordul meg az élet... Gyere, nézzünk be hozzájuk... ** mama most is az öreg kezét simogatta: — Drágám, egy kis vizet? — Milyen megható, hogy beszélnek most is egymással — sóhajtotta Irén. — Mást nem is hallottunk soha — mondta Lajos, a legidősebb fivér. Igen. Mindig így volt. Körülnézett. És minden ilyen volt — itt semmi sem i'áltozik. Sem a bútorok, sem a hang, sem a szeretet. Körös-körül minden csupa emlék: ezt a képét, ial de szörnyűséges, ők, a gyerekek vették egyszer a szüleik házassági évfordulójára, azért nem kerülhet le soha i falról. Azt a kagylót, a vitrinben, a vapa hozta valahonnan; a plüssterítő bojtjait 6 vágta le egyszer kölyakkorában, s ott a szőnyegen a kopás, ott állt mindig az ablak előtt Edit a hegedűvel. Ott gyakorolt... A papa ivott néhány csepp vizet, s erőlködve kissé felemelkedett. A mama megható igyekezettel és meglepő ügyességgel tolta feje alá a párnát. — Jó lesz így, drágaságom? — És fogta a kezét. Mosolygott, bár roppant erőfeszítésébe került. — Jó. Már minden jó. — Most érthető volt a Vapa hangja. Ha meghalok... *■ — Ne! Csak intett és folytatta: _ Ha meghalok... azt. akárom: Adélka mellé . temessenek. F áradtan lehunyta szemét. A szobára megint csend telepedett: kínos, félelmetes, orvosságszagú csend. Ráereszkedett a családra, az ágyra, a szőnyegre, a bútorokra: köröskörül ócska bútorok siralmas lim-lomokt romok, romok... Csak a fürdőszobából hallatszott, hogy csöpög a víz. És lettartóztathatatlanul kezdtek ömleni a mamt könnyei.
