Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
I. ffctoruár K. Szolnok A NEC VÉDIK BE IV MINDEN RENDBEN Amikor becsukta az osztálykönyvet, felnézett. A srácok mélyen a padra hajolva motoznak füzetükben. A folyosón léptek kopognak. Az ajtó előtt egy pillanatra megszakadnak, majd sietősen távolodnak újra. mintegy jelezve, hogy minden rendben, a negyedikben csendes foglalkozás van. Szokottan múlik el ez a hét is, baj nélkül, minden nélkül, mint a többi. Az órájára néz. Még néhány perc van a kicsengetésig, most már nem érdemes úi feladatot adni. A negyedikben ezen a szombaton ez az utolsó óra. Elkérte magát az igazgatótól, az anyagban előre vannak, különben a fiúkban akkor is megbízhatna, ha egész nanra egvedül hagyná őket. Ma nősül a háziak fia, az esküvőre meghívták őt Is. Az igazgató tréfásan a vállára csapott, amikor elengedte. — Utazz csak, bátran! A negyedikben úgyis minden rendben, de remélem, a te lagzidon én is ott leszek. Igen. A negyedikben minden rendben — ismétli most magában, amikor végignéz az osztályon. Nem volt könnyű. Szeptemberben, amikor megérkezett, az igazgató ezzel fogadta: — Képzőt végzett ember vágy, sokat várok tőled. — És nekiadta az iskola egyik legrosszabb osztályát. Eszébe jutott, hogy amikor a gyárban dolgozott, a markos kezű munkások között valóságos kisgyereknek számított. Társai mégis megszerették. Ha nehéz vassal gyürkőzött, zord melegséggel mordultak rá: — Eridj innen, kölyök — és vitték, cipelték helyette az erejét meghaladó terheket Most szeptemberben senki sem mondta: Eredj innen, kölyök! — Ezt a nehéz vasat neki egyedül kellett felemelnie. Igaz, az Igazgató félszeme mindig rajta volt. Sűrűn meglátogatta, aztán második hónap után ezek a látogatások elmaradtak. Csak egy-egy elismerő szóból, helyeslő pillantásból tudta meg, hogy most már egyedül is megbirkózik a feladattak Nem is olyan rossz ez az osztály, csak rakoncátlan csikók, bánni kell tudni velük. Neki sikerült, jó barátok lettek, az osztály, meg ő, a tanító bácsi. —Elmosolyodik erre a_ gondolatra, lelép a katedráról és megsimítja az első padban ülő fiú fejét. A gyerek felnéz, várakozóan tekint rá. — A húgod meggyógyult már? — a kérdésre széles derű terül el a fiú arcán. — Csak egy kicsit nyafogott, mert náthás lett, már kutya t>aja — és pajkosan összehunyorít a fiatal tanító bácsival; lám ilyenek ezek a lányok, mindig csak nyafognak, pedig semmi bajuk. Ég ilyenek ezek a srácok. csak érteni keU a nyelvükön, csak egy kis szeretet kelj nekik, és akkor a negyedikben minden rendben lesz. A tükörbnen mégegyszer végigméri magát, ahogy sötét öltönyében ott áll aszóba közepén, valóságos lakodalmas vendég. Az első öltönye életében, még a gyári keresetéből vette. Sie*n*e kell, a háziak már beszóltak: készülődjön, félóra múlva indul a vonat, és most veszi csak észre, hogy a cinőiét még át kell törülnie. Bosszankodik hanyagságán, hogy a rossz szokásait nincs ereje legyűrni, hogy már megirt porosán rakta el a szekrénybe. Sebtében valami papírt keres, restell rongyért kimenni a háziakhoz. Egy kockás irkalan akad a kezébe, mielőtt ftcczngvűt- Wá. belepillant. Egy versike, a gyerekek írták, búcsúztatására, amikor azt hitték, hogy elmegy tőlük a tanító bácsi, katonának. Hirtelen maga előtt látja azt a sok elszontyolodott kis arcot, amikor megmondta a hírt az osztálynak, és jól eső melegséget érez. Igen, a gyerekektől búcsúleveleket, meg versikéket kapott akkor, aztán még sem ment el. — Nincs elég tanerőm, szükségem van rá, adjanak még egy kis halasztást — kérte az igazgató, és a kis tanító bácsi a negyedik osztályé maradt. Kopognak az ajtón. Feri bácsi, az idős pedellus nyit be. — Gyűjjék azonnal, tanító úr! Az igazgató hívatja, valami újságíró van nála. Az igazgatói irodába néhány perccel ezelőtt egy újságíró toppant be váratlanul. Amikor megtudta, hogy talán hiába robogott ide gépkocsi halálban, kedvetlenül húzta el a száját. — Már megin+ nincs szerencsém! Sorra megszöknek előlem a riport alanyaim. — Várj, talán még otthon érjük, csak félóra múlva indul a vonata — nyugtatta meg az igazgató —, mindjárt üzenek érte, szerencsére itt lakik a szomszédban. — Egy cigarettába gyúitottak és amíg az öreg pedellus odajárt, beszélgetni kezdtek. — Fiatal pedagógusokról szeretnék írni, hogyan találták meg a helyüket az életben — mondta magya- rázóan az újságíró. — Azt hiszem, az ő esete erre nagyon jó példa. Megmondom őszintén, sokat vártam tőle. de talán még ennél is többet adott. — Igen, nagyon érdekel a története. Pesti fiú és itt, a világ végétől egy ugrásra találta meg a helvét. Sokat hallottam már róla a képzőben, de kíváncsi vagyok a te véleményedre is, mint fölöttesére — az újságíró kutatva nézett az igazgatóra, aki közelebb húzta a széket, és újra meggyújtot- ta kialudt cigarettáját. — Én nem tudom, nedves, vagy mi van ezzel a cigarettával — bosszankodott, majd a fiatal kollégáról kezdett beszélni. —Született pedagógus. Szinte csodát művelt azzal az osztály- lyal. A gyerekek között azt a szeretetet osztotta szét, amelyet életében 6 talán soha nem kapott meg. A másik felfigyelt. — Miért, talán nem élnek a szülei? Az igazgató kitérően válaszolt. — Rossz családi körülmények, sajnos, nem ritka eset. Az irodában levő falióra fél négyet mutatott. Az újságíró idegesen pillantott az órájára. Még húsz perc van a vonatindulásie. Azóta hirtelen az igazgatóhoz fordult. — Hallottam róla egy érdekes storit. Nem tudom, igaz-e. hogy ősszel az egyik tanítványának cipőt vett? — Igen. Látod, ez is azt bizonyítja... Idáig jutottak a beszélgetésben, amikor a há*uk mögött nyílott az ajtó, és a fiatal tanító lénett be. Ismerkedés, aztán az úiságíró mond valamit jövetele céljáról, és ő kissé zavarodottan kapja el a tekintetet, amivel a másik felméri. Háromnegyed"? kabát van rajta. A kabát vékonynak látszik, mint maga a fiatalember. Az úiságíró- nak eszébe jut, amit az igazgató az imént mondott róla: Modern, mai fiatal. — Üljünk le még egy kicsit. Mf’d kivis-de^ rw állomásra kocsival — iavasol- ja. — Különbem útközben is beszélgethetünk. Amikor végre i"öu1nak. megkönnyebbül. Félt, hogy lekési a vonatot, a háziak már elindultak, ő pedig messze elhagyva az öreg pedellust, rohant ide. I!míg a vonat megérkezik A gépkocsi már az állomás felé robog, amikor az újságíró újra megszólal. — Nem haragszol meg egy Kérdésért? — Nem, tessék. — Miért alakult ki rólatok a képzőben olyan vélemény, hogy...? — Hogy huligánok vagyunk. Mondd csak ki bátran, mai fiatalok egzisztsn- cialista beütéssel. Tudom, kikre gondolsz. Nem is nagyon érdekel. Talán azért, mert önálló véleményem volt, vagy talán az öltözködésem miatt. — Ezen egy pillanatra elgondolkozik. Milyen könnyű megítélni egy embert. Elég hozzá egy farmer nadrág, meg egy színes ing, de neki nem volt fehér inge és talán nem v- nagyon akart. — Attól még nem biztos, hogy valaki értéktelen ember — mondja ki hangosan. Az állomás előtt kiszállnak. Még nincs bent a vonat. — Egy pillanatra megbo- csájtasz! Megkérem, vegyék meg a jegyemet — kér elnézést és már el is tűnik az üvegajtó mögött. Az újságíró beszól a kocsi ablakán. — Állj egy kicsit félre, megvárjuk, míg elmegy a vonat. Nem sokáig marad egyedül, már jön is vissza a másik. Egy kicsit megtorpan az ajtó mögött, aztán nagyot fújva kilép. — No. ezt is elintéztem. Húöz percet késik. Nem bai — teszi hozzá —, legalább több időnk marad beszélgetni. Sétálni kezdenek. Barátságosan süt a nap. mintha már tavasz lenne, de a :sí- pős szél még makacsul fúj. Amikor visszafej a kocsihoz érnek, látjuk, hogy a vezető fejét az üvegnek támasztva jóízűen napozik. A vékony kabátban megborzong. — Nem fázol? — kérdezi az újságíró. — Egy kicsit. Ssré’védett, melegebb helyet keresve belépnek az állomás épületének oldalába vágott kis büfé ajtaján. A dohányfüsttől ködös a levegő, körülöttük emberek ácsorognak, és ők egy sarokban meghúzódva beszélgetnek tovább. A fiú talán nem is egészen értette, hogv miért mond el ennyi mindent magáról, de jó esik néha valakinek beszélni erről, még akkor is, ha a másikat esetleg csak hivatalból érdekli az élete. — Ne haragudj, ha valami olyant kérdezek, amire nem a legkellemesebb válaszolni. d»hát nagyon kevés az időm, és én szeretnék minél alaposabban megismerkedni veled — szabadkozik az újságíró. Magában jót mulat ezen: — Tessék, csak kérdezz! És szinte elébe szaladva a kérdéseknek széttárja a kezét. — Tessék. Hathónapos anvagi gyarapodásomat itt láthatod raitam. Eav pulóver. egy fehér ing és egy sváici sapka. ia. és egy melegítő. mert tüzelőt nem vettem, és rengeteg könyv — A kabát ugye nem magyar? — Nem. Kanadai, az árvám küldte. — Hirtelen elhallgat Az úisásfró megérzi a várában csend okán másra tereli a szót. — Az előbb va’amit ki- feleitettél a listáról. Egy nnvairi gvaranodásodh i? tartozik. A fiú arca egy kicsit kipirul »*«noV bezzo ezt elő gondolja. Ez olyan dolog, 4 világ legészakibb egyeteme Finnország büszkélked- hetik a világ legészakibb pontján fekvő és egyben legfiatalabb egyetemével. Az Oulu Egyetem északabbra fekszik az izlandi Reykjaviknál, vagy az alaskai Fairbanksnái is. Oulu városa Észak-Finn- ország gazdasági, ipari, közigazgatási és kulturális központja, amelynek 1959 óta van egyeteme, öt év alatt a tanszemélyzet létszáma 254-re emelkedett, és jelenleg három fakultás működik: filozófiai, orvosi és műszaki. Finnország északi részében még öt évvel ezelőtt is súlyos problémát jelentett a felsőfokú oktatás, minthogy a diákoknak nagy költségeket kellett vállalniok. hogy Helsinkiben vagy Turkuban, az ország középső és déli részén lévő egyetemeken folytathassák tanulmányaikat. Az újonnan létesített Oulu Egyetem hallgatóságának 60 százaléka Észak- Finnországból kerül ki. AOftiiOa LÁSZLÓ: TAisüLmANY KATONADOLOG 1965. — Fogadjunk, háromszor be tudok gyújtani a gitároddal! — Ügy süvített át a buszon utazó, halkan zsongó növendékek közt ez a mondat, hogy akaratlanul is fel kellett rá figyelni. Egy dolognak sokféle oka lehet és e sokféle ok között vannak lényegesebbek és kevésbé lényegesek is — futott át rajtam. Ugyan mi lehet az oka ennek a kijelentésnek? Pillanatok alatt a következő lehetőségek jutottak eszembe. Fázik, biztosan fázik! Kétségtelen, nincs az a banánérlelő meleg. Többen pokrócba csavarodva védekeznek e kellemetlen körülmény ellen. Igen ám, de ő nem itt, menet közben, hanem otthon, a hálókörletben óhajt begyújtani. Ez biztosan így van, mert itt sem gitár, sem kályha nem áll rendelkezésre. Ez ellen szól viszont az, hogy otthon a tűi nyilván már ég, a többiek erről gondoskodtak. Feleslegessé válik tehát a gitár eltüzelése. Vagy talán nem a mai estére gondolt az _ illető? Lehet, hogy még hidegebb téllel és rosszabb minőségű szénnel számol? De egy gi’árt? Még ekkor is kár lenne! Az is lehetséges, hogy gyűlöli a gitár hnnaiát és íg-u akar egy fogadás árán megszabadulni tőle. Megéri! De miért itt, a sokaság előtt teszi ezt „z ajánlatot, megmondhatná négyszemközt is? Lehetséges, hogy dialektikusán gondolkodik és a meggyőzés és kényszer amiről nincs értelme Deszélni. — Nem így van? — fürkészi gondolatait a másik. — Hagyjuk ezt. Nem kell erről... — harapja el szinte bosszúsan a mondatot. És örül, hogy most váratlanul, nagy zötyögéssel. kattogással befut a vonat. Az újságíró egy darab papírra gyors, kusza ákom- bákomokkal ír valamit, és a Iraaiba mraotife alkalmazását együtt, de a meggyőzést aláhúzottabban alkalmazza, okoskodván emígyen: „a kollektíva előtt teszem az ajánlatot, ha van benne férfiúi önérzet, esetleg a többiek nógatására, el is fogadja, fia elfogadja önként, a közösség már kéA gitár sobb kenyszentenj fogja, elvégre senki sem hagy W egy ilyen jó bulit.” önnevelés — igen — ez még nem szerepelt feltehető okok közt. Az akarati tulajdonságok fejlesztésének egyik módja lemondani arról, nmit túlságosan szeretünk. így előfordulhat, hogy nagyon is szereti a gitárzenét, de elszánja magát erre a. lépésre, így több idő jut a tanulásra. Biztosan így van, volt már ilyen a nyáron is. Vizsgák előtt egy — Keress meg, ha arra jársz! Jó szórakozást! — Köszönöm, lesz, elvégre nem az én lakodalmam — nevet fel vidáman, és vissza sem nézve fut ki a peronra. A másik egyedül marad. Még egv darabig utána néz, aztán lassan elindul ő is. — Érdekes fickó — szólal meg a gépkocsivezető visszafelé robogva a faluba. — Pestál. egész tánccsoport kopaszra nyíratkozott. Azt mondták, biztonsági frizura. Így nem kívánkoznak a lányok élé kerülni. Ha pedig már bent vaj. az ember (már mint a laktanyában), akkor mit tehet mást, mint tanul. Miután mind ezt végiggondoltam, félve attól, hogy a sok eszembejutott tényező közül egink sem játszik szerepet az elhatározásban, megkérdeztem. — No és miért akarja elégetni? — Tudja, alezredes elv- társ, a gitár mr már a no- demkedés szimbóluma. Ügvsem tud jól játszani rajta. Csak azért, hogy modern fejnek lássák vele, ne cipelgesse. Mi nem mc- demkedő, hanem valóban modern emberek akarunk lenni. Erre csakugyan nem gondoltam. Mentségemül csak az szolgálhat, hogy amikor nemrég Modernség és modernkedés címmel előadást tartottam részükre, valóban hoztam fel egy olyan példát, mely szerint gyakran a modernség fogalomkörét külső megnyilvánulásokb in keresik, pedig az elsősorban tartalmi kérdés. Attól, hogy valaki a nyakába akaszt e lv gitárt, falsul játszik és még talsabbul énekel hozzá, nem lesz a -mi kor modern embere. Akkor én sem gondoltam arra, hogy ők ilyen komolyan veszik, amit mondtam. Ezek után nékem is megbocsátható, hogy az okok közt ezt elfelejtettem maiamban felsorolni. Földi József — Igen, az — felel az újságíró, és közben azon gon. dolkozik, hogy ebből a találkozásból sehogyan sem sikerülhet szabályos riport Nevek nélkül kell megír, nőm ezt a történetet, határozza el. A szereplők úgy is magukra ismernek majd benne. Ez a történet, a fiatal tanító élete nem akar „a példa” lenni — csupán csak egy példa.
