Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
TÉLI VADÁSZAT A FELESÉGEK KÉME A körzeti orvos orra hegyére tolta szemüvegét, — majd a kartotékdoboz, a nővérke és egy fuszekli húzással bajlódó betegtársam között nyílt résen rátekintett megdagadt bokámra — a reggeli av.tóbuszutazásom jájó emlékére. — Ficam, esetleg repedés — állapította meg. — Majd diktálta a nővérkének:... „romulus-rémus, táppénzes állományba veszmozdulatlanul feküdni.., — Holnap pedig menjen be a körzeti rendelőbe röntgenre — szombaton viszont ne felejtsen el felülvizsgálaton megjelenni, mert anélkül nincs táppénz. Másnap délután 4-kor került rám a sor a röntgenben. Miután illendőn lengemagyarban bevonultam s ott közölték velem, hogy előbb a sebészetre kellett volna mennem — Táppénzes pihenés szűk". Míg az írások készültek ellátott orvosi utasításokkal. — Sokat feküdni, pihenni, lehetőleg mozdulatlanul. Ne emelgesse lábait és ne húzzon rá cipőt... Ezt az írást pedig reggel adja le az üzemorvosi redelöben. Mondtam neki, hogy hat kilométerre lakom az üzemtől, mire ő megnyugtatott, hogy van busz. Mondtam tudom, bárcsak ne lenne. Közölte, hogy ez nem rá —, mármint az SZTK-ra — tartozik. (Még az a jó!) Az üzemorvos leszedte lábamról a kötést, majd visszatette, aztán a telkemre kötötte: — Csak semmi mozgás tzakikám, próbáljon meg újból felöltöztem. A sebészetről a körzeti orvoshoz mentem vissza az igazolásért, majd onnan haza mozdulatlanul feküdni, tekintve, hogy időközben a röntgen megszűnt rendelni. Másnap a röntgen után a sebészeten begipszelték a lábam és azt mondták: „Tessék lefeküdni és sokat pihenni’’. Délután még kimentem az üzembe és a munkaügyin beszereztem a keresetigazolást, mert ezt vinni kellett a szombati felülvizsgálatra. A következő nap szombat virradt — kilencre kimentem az üzembe — $ onnan nyomban vissz» a körzeti rendelőbe, mert közölték velem, hogy a felülvizsgáló VITA az áremelésről (Betévedt tudósiióhktól) Tegnap délben intim baráti körben a Bíró Művek központi' konferencia és ivó termében vitatták meg az éppen nem dolgozó dolgozók az Árhivatal legutóbbi rendeletét“ az égetett, de nem égető szeszféleségek árának emeléséről. Elsőként a pénztáros kartársnő ismertette a kommersz rum árát, melyet leplezetlen egyetnemértéssel fogadottt Létra, aki éppen fizetni akarta a rundot. — Legyen akkor csak három. cent— szólt bele az élesedő vitába Rómeó és lelkiállapotát híven kifejezni akarván az állópult tövéhez köpött. A szép Rozalinda bal cipőorrával megvakarta jobb lábszárát, majd könyökével oldalba lökte a révedező Bocit. — Szóljál már valamit te orvos ott fejti ki ezirányú tényliedését. Délben került rám a sor. Miután alapos gonddal megvizsgálták papírjaimat, megállapították, hogy a bo- kámmal tényleg járóképtelen vagyok. Akkor már valóban kezdtem az lermi, de azért még hazaértem. Lefetyek Jenő már várt rám, mint beteg- ellenőr. A küszöbön ultizott a segédházfelügyelővel. — Hol a fenébe jársz — kérdezte szemrehányóan. Már a negyedik napja kereslek... Mégiscsak felelőtlenség, hogy zsebrevágod a táppénzt — az állam pénzét — és közben elcsavarogsz.., Nem gondolod? Nem gondoltam, hanem a fájós lábammal kirúgtam még mielőtt kiselőadásában rátért volna az arany tojást tojó tyúk legendájára. Fűtől valahogy helyreroppant a fájós bokám s az éjszaka már valóban tudtam pihenni. P. JÓ AZ ISKOLA« TELEVÍZIÓ — De nélkülözi a leghatásosabb pedagógiai módszereket. is, ne mondják, hogy hülye vagy; Boci erre előbb hör- pintett, megköszörülte torkát, majd hüvelykujját beleakasztva hózentrtágerja kantárjába valóban elérkezettnek látta az időt egy kis népnevelésre. — Tudják uraim és kedves kartársnőm, hogy mire fordítja az állam az ártöbbletet...? Ugye nem tudják« Nem is csodálom, önök süketek ehhez. Kérném tisztelettel — folytatta némi’ hatásszünet után —, ebből az összegből fedezik az antialkoholista propaganda költségeit. — Jellemző ,— mondta Rómeó, miközben zsebkésével egy tőrrel átdöfött ru- mosüyeget vésegetett szórakozottan az állópuit lapjára. Létra , nem Szólt a. témához, hanem mindenki megdöbbenésére elindult a második rundért. Boci hatástalan szónoklata miatti bü- bánatában utánarúgott. — Meg vagy .húzatva? — Mit akarsz te tulok? — kér- dé inkább csak a szema sarkából sejthető szemrehányással. Létra ahogy feltápászko- dott az olajos padlóról, fejedelmi pózba merevedett« — Neonfényes Szolnokot akarok. Olyan propaganda feliratokat, mint az otépéjé az irodaházon. Tudjátok meg, milyen egy magyar gyerek... — Én fizetem a cechet... Kartársnő még öt fél szilvát kérek. (palatínus) A KÚT ISSZÁK MÖGÖTT — Semmi sem kellemetlenebb, mint látni, hogy az emberek az előadás kezdete után érkeznek. — Van ennél kellemetlenebb. Az. hogy az emberek a darab befejezése előtt távoznak.
