Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-26 / 21. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLáT * Vasárnap délelőtt meghalt WINSTON CHURCHILL LONDON: Sir Winston Churchill volt brit minis z­tcrelnök, vasárnap reggel magyar idő szerint rövid­del 9 óra után, londoni otthonában elhúnyt. ép viselői mandátumát csak az elmúlt őszi választások alkalmával ad­ta _ vissza, novemberiben még szellemi frisseségben ünnepelte kilencvenedik születésnapját az elmúlt fél évszázad legjelentősebb imperialista politikusa, Sir Winstom Churchill. Életé­nek kilenc évtizedéből he­tet töltött el a katonai és politikai pályáin. Fiatal tisztként gyarmati háborúk részvevője és haditudósító­ja volt Indiától Kubáig és Szudántól Dél-Afrikáig. A parlamentbe 1900-ban vonult be először, konzer­vatív _ programmal, de nemsokára két évtizednyi időre a liberális pártban kereste és találta meg po­litikai karrierjének lehető­ségét. Már az első világ­háborút megelőzően is többször tagja volt a brit kormánynak, a háború má­sodik felében pedig Lloyd George kormányának had­ügyi minisztereként irányí­totta az angol hadigépezetet. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győ­zelme után Churchill az elsők között hirdette meg a kommunista ellenes ke­reszteshadjáratot: a szov­jetállam ellen indított in­tervenciós háborúknak egyik fő szervezője és ál­landó propagátora volt. Szélsőséges kommunista- éllenessége sem akadályoz­ta meg azonban Churchillt abban, hogy fel ne ismerje a harmincas évek derekán nagyra növekvő fasizmus veszélyét. Chamberlain münchendsta. gyáva és áruló politikájának követ­kezetes ellenfele volt, s a szégyenletes emlékű politi­kus után ő került Anglia kormányának élére. A má­sodik világháborúban végig 6 állt Nagy-Britannia kor- mányrúdjánál, ő kötötte meg az antifasiszta harc közös folytatására az egyezményt a Szovjetunióval; mm ár a háború utol­•W só éveiben meg­mutatkozott azonban mé­lyen gyökerező antikommu- nizmusának következménye: a második front megnyi­tását következetesen halo­gatta. Az 1945-ös válasz­tásokon a konzervatívok megbuktak. Churchill befo­lyása azonban továbbra sem csökkent hazája és az egész burzsoá világ politi­kájára. A hidegháború po­litikáját 1946-ban ő hir­dette meg. Amit Dulles ké­sőbb megvalósított, annak Churchill volt az egyik szelleni atyja. 1951-től 1955-ig mégegy- szer ő volt Anglia minisz­terelnöke, lemondása után már csak utódainak, Eden- nek. Macmillannak és Ho­rnénak a tanácsadója a po­litikai helyzet néhány kü­lönlegesen éles pillanatá­ban. Churchill a burzsoá tör­tánetírásnak is kiemelkedő egyénisége: könyvtárnyi munkát alkotott kora ese­ményeiről. • A volt angol miniszter- elnök halálhíre percek alatt elterjedt Londonban. Ang­lia egész területén a köz­épületeken félárbócra eresztették a lobogókat. — Hasonlóképpen jártak el a külföldi államok londoni nagykövetségei is. Erzsébet angol királynő részvéttáviratot intézett az elhunyt, özvegyéhez. Hason- Mfcépp részvétét nyilvání- ■mtta Wilson miniszterelnök. Alekszej Koszigin, a Sizovjetunió minisztertaná­csának elnöke a következő táviratot küldte Harold Wilsonnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének: „Sir Winston Churchill, a kiváló brit államférfi el­hunyta alkalmából fogadja őszinte részvétemet, mind a szovjet kormány, mind a magam nevében. A Szov­jetunióban jól emlékeznek arra, hogy milyen fáradha­tatlan tevékenységet fejtett ki Sir Winston Churchill a hitleri Németország elle­ni háborúban és osztoznak a brit népnek e veszteség miatt érzett fájdalmában”. Koszigin úgyszintén táv­iratban fejezte ki részvétét Churchill özvegyének. Erzsébet királynő kérte, hogy hivatalos állami te­metést rendezzenek az el­hunyt államférfi tisztele­tére. Harold Wilson brit mi­niszterelnök bejelentette, hogy január 30-án a Szent Pál székesegyházban tart­ják meg a gyászszertartást, megelőzőleg azonban há­rom napon át a Westmin­ster hallban ravatalozzák fel Churchill holttestét. • A világsajtó igen nagy terjedelemben foglalkozott Churchill halálhírével, mél­tatta a nagy angol állam­férfi egyéniségét. Wilson angol miniszter­elnök televízió beszédében méltatta Churchillt A temetésre a világ min­den tájáról elnökök, mi­niszterelnökök és politiku­sok jelentették be érkezé­süket. Athénben vasárnap este bejelentették. hogy Konstantin király is eluta­zik Londonba a temetésre. Párizsi tájékozott körök szerint De Gaulle francia elnök is elhatározta részvé­telét* Az Egyesült Államokban Johnson elnök utasítást adott, hogy szombaton Churchill temetésének nap­ján, az amerikai középüle­teken eresszék félárbócra a lobogókat. Az Egyesült Államok történelmében elő­ször fordul elő, hogy kül­földi állampogárt ilyen megtiszteltetésben részesít­senek. A betegeskedő Johnson elnök vasárnap újságírókat fogadott, s közölte velük, hogy sokkal jobban érzi magát és egy-két napon belül elválik, hogy részt tud-e venni a londoni te­metésen. Fehér könyvet adtak ki az NDK-ban Az NDK főállamügyészének sajtóértekezlete Klaus Strasbourg!^ Bock Párizsban szorgalmazza Ausztria és a Közös Piac kapcsolatait Dr. Josef Streit, a Német Demokratikus Köztársaság főállamügyésze hétfőn dél­előtt a nemzeti front ber­lini központi székházában tartott nemzetközi sajtóér­tekezletén bejelentette, hogy a náci bűnök elévülése ügyében tavaly december 22-én újabb levelet intézett dr. Ewald Bücher nyugat­német igazságügyminiszter­hez. Ebben a levélben a fő- államügyész megállapította, hogy már 1963. február 16- án küldött előző levelében [elajánlotta: a Német De­mokratikus Köztársaság a náci és a háborús bűnösök elleni felhasználás céljából a nyugatnémet bűnüldöző hatóságok rendelkezésére bocsátja a tulajdonában le­vő összes eredeti okirato­kat, felszólította tehát a nyugatnémet igazságügymi­nisztert, hogy az iratok át­tanulmányozása céljából küldje el meghatalmazott­ját vagy meghatalmazottait Berlinbe. A sajtóértekezlet végén az újságíróknak átadták az NDK főállamügyészsége és igazságügy minisztériuma .ál­tal most kiadott fehér köny­vet, amely dokumentációt tartalmaz a két német ál­lamnak a náci bűnökkel kapcsolatos magatartásáról. A fehér könyv ezután is­merteti az NDK Népi Ka­marája által 1984. szeptem­ber 1-én hozott törvényt, amely kimondja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban nem évülhet­nek el a náci és háborús bűnök. Az NDK-ban a kez­det kezdetétől következete­sen végrehajtották a pots­dami egyezményeket és más nemzetközi megállapodás­nak és szerződésnek az ilyen bűnesetek felderítésé­re és a vétkesek megbünte­tésére vonatkozó szakaszait. Amíg a nyugatnémet igaz­ságügyminisztérium hivata­los adatai szerint ott 1945 és 1964 között 5425 sze­Osztrák) kormánykörök­ben az új évvel újabb len­dületet kaptak az Ausztria közös piaci társulását elő­mozdító törekvések. A na­pokban tért vissza Brüsz- szelből az osztrák parla­mentben képviselt pártok 28 tagú küldöttsége. A szo­katlanul népes delegáció utazásának célja az volt, hogy tájékozódjék s meg­beszéléseket folytasson az EGK vezető személyiségei­vel Ausztria kilátásairól; Klaus kancellár ma Stras- bourgba utazik, ahol az Európa Tanács konzultatív ülése előtt tartandó beszé­dében kívánja ismét alá­húzni Ausztria szándékát hogy részt vegyen az integ­rációban, azaz a közös piac­ban. Klaus Strasbourgban megbeszéléseket folytat e kérdésről az EGK tagálla­mainak egy sor vezető po­litikusával ÍS; A hét végén Bock osztrák kereskedelmi miniszter Pá­rizsba utazik, ahol Couve de Murville külügyminisz­terrel, az EGK miniszterta­nácsa jelenlegi elnökével tárgyal; Néhány hét múlva Klaus kancellár egy Bécs melletti kastélyban látja vendégül az európai keresztény-szo­cialista pártok vezetőit A keresztény-demokrata — „csúcsértekezleten” ugyan­csak napirenden szerepel­nek majd az osztrák EGK- tái’sulás kérdései; Az osztrák semlegesség és függetlenség híveit min­denesetre elgondolkoztatják Toncik-nak, a néppárt kül­politikai szóvivőjének sza­vai, aki legutóbb kijelen­tette a parlamentben: „Ha valahol, akkor ebben a kérdésben (t. i. Ausztria kö­zöspiaci társulásában) érvé­nyes a szólás, ha (Ausztria) a kis ujját nyújtja, egész kezét megragadják. Fel kell adnunk azt a becsvágyat hogy egyetlen szerződéssel egy csapásra megoldjuk az egész problémát Nem vet­hetjük meg mindjárt egy végleges helyzet alapjait — csak egy kezdődő folyamat, útját egyengethetjük"’. „Bár ezeket a javaslatain­kat elutasították, az NDK meghatalmazott ügyészei már eddig is ezer meg ezer eredeti bizonyító anyagot adtak át a Szövetségi Köz­társaság hatóságainak — Bonnban, Karlsruheban és máshol. Ezek között van például a limburgi Eutha- nasia-per részére átadott több mint kétezer eredeti okirat, továbbá a fasiszta úgynevezett népbíróság, a különbíróságok és a kato­nai bíróságok által hozott mintegy 800 halálos ítélet aktái és más bizonyító anyagok, amelyek számos, nagyrészt ma is működő náci jogászt és bírót súlyo­san terhelnek” — hangsú­lyozza a levél. Dr. Josef Streit a továb­biakban megállapította, hogy ezideig még egyetlen befolyásos, volt náci jo­gászt és bírót sem ítéltek el Nyugat-Németországban, legfeljebb csak nyugállo­mányban küldték őket, s most magas állami nyugdí­jat élveznek. Az NDK ré­széről átadott eredeti ok­iratok pedig a koblenzi — vagy a ludwigsburgi akta­temetőbe kerültek, s azokat a nyugatnémet bűnüldöző szervek egyáltalán nem használták fel. Éppen ezért az NDK fő­államügyésze levelében azt javasolta; létesítsenek kö­zös Bizottságot a Német Szövetségi Köztársaság il­letékes hatóságainak képvi­selőiből és az NDK főál­lamügyészségének megbí- zottaibóL I mélyt ítéltek el jogerősen náci és háborús bűntettek miatt, addig a Német De­mokratikus Köztársaságban ugyanennyi idő alatt 12 807 személyt vontak felelősség­re. Ezek közül 118-at halál­ra, 231-et életfogytig tartó börtönre, és 5088-at három évnél súlyosabb börtön- büntetésre ítéltek. Nyugat- Németországban viszont csaknem minden harmadik náci és háborús bűnöst fel­mentettek, s azokat, akiket mégis bűnösnek találtak, rendkívül enyhe büntetés­sel sújtották. — Jellemző például, hogv mindössze 160 személyt ítéltek el gyilkos­ság és 248 személyt ember­ölés elkövetése miatt, ösz- szesen 9 esetben hoztak ha­lálos ítéletet és 71 személyt ítéltek életfogytig tartó börtönre. Helyreáll a rend Damaszkuszban Damaszkuszban a vasár- napi kormányellenes tün­tetés meghiúsítását köve­tően megerősítették a rend­őrség és a katonaság őr­járatait. A damaszkuszi rádió vasárnap esti adásá­ban felszólította a szíriai lakosságot, hogy legyenek ébereik és akadályozzák meg a reakciós elemeik John Bull és a kereskedelmi deficit — Viadalra készen... (Die Zeit karikatúrája). szabotázskísérleteit. A szá­riad elnöki tanács elnöké­nek nyilatkozatát is fel­olvasták a rádióban, aki be­jelentette, hogy a kormány- ellenes tüntetés szervezőit letartóztatták és rendkívüli katonai bíróság élé állítják. Vasárnap délután Da­maszkuszban tüntetés volt a kormány mellett. A tün­tetők gyűléséin felszólalt Badavi belügyminiszter és bejelentette erélyes intéz kedéseket tettek, hogy megakadályozzák a tovább rendbontásokat és helyre állítsák a normális keres­kedelmi életet a városban. A damaszkuszi rádió be­jelentette továbbá, hogy a zavargásokat elítélő távira tok tömege érkezik a fór radalmd nemzeti tanácshoz Damaszkuszba. A szíriai szakszervezeti szövetség nyilatkozatában felszólítja a munkásokat, határozottan szánjanak szembe a felforgató reak­ciós, kapitalista és feudális elemekkel és az őket tá­mogató imperialista ügy­nökökkel, akik meg akarják semmisíteni a szíriai nép vívmányait. Á Vörös Brigád partizáncsoport 1945. január 26-án, a Vörös Brigád partizáncso­port ifjú hősei közül gyil­kosság áldozata lett Braun Éva, Füredi László, Rónai Ferne, Füredi Lászlóné, Absolon Sarolta, Fuhrmann Vilmos, Dálnoki Nagy Fe­renc, Nyeste Kálmán, Var­gha Károly, Bauch Sándor és Varga Ernő. Fiatalok voltak egytől- egyig és kommunisták. El­mondhatatlanul szerették hazájukat és mérhetetlenül gyűlölték a német és a magyar fasisztákat. Szabad Magyarországot akartak, szocialista jövendőt, békét. Igen jól tudták, hogy a hitlerizmus győzelme a vé­gét jelentené mindannak, ami az embert emberré teszi. Ismerték a nemzet­közi erőviszonyokat, a szi­vük mélyéig hittek a Szov­jetunió hős katonáinak le­győzhetetlenségében és a humanista módon gondol­kodó emberiség szolidaritá­sában. Fegyvert ragadtak tehát. Siettetni akarták a nem­zetrontó, emberellenes erők vereségét. Ügy érezték, minden nap, amellyel meg­rövidíthetik a magyar nép és a főváros lakosságának szenvedéseit — hozzájárulás a jövendőhöz, egy új hon­foglaláshoz a szocializmus építésének szolgálatában. Nem kímélték tehát erejü­ket és nem féltették fiatal életüket. Vállalták a hősi harcot. Elsősorban Kőbánya és Zugló területén tevékeny­kedtek, mindenekelőtt « gyárak környékén, a mun­kásnegyedekben, de igyekez­tek kapcsolatot teremteni kivétel nélkül mindenkivel, aki a népi és nemzeti ösz- szefogás jegyében hajlandó volt antifasiszta érzelmeit tettekkel is bizonyítani. Azt akarták elérni, hogy a la­kosság legkülönfélébb réte­geiből mennél többen for­duljanak szembe a hitle­rista megszállókkal és cin­kosaikkal. Történelmi tény: hősies fellépésük hatására Kőbánya és Zugló lakói kö­zül igen sokan — sokféle­képpen, kisebb-nagyobb an­tifasiszta cselekedetekkel — valóban ráébredtek törté­nelmi kötelességükre. A fegyverforgatás mellett igen hatásosan terjesztették a felvilágosító, mozgósító, tettekre ösztönző röpiratai- kat, felhívásaikat és szóbeli agitációt is folytattak. Bá­tor magatartásuk nem ma­radt hatástalan, s az úgy­nevezett K1SKA alakulatok keretében számos — névte­lenül maradt — követőjük akadt. Füredi László esett el közülük először a Carai téren, ahol az őrizetével megbízott csendőr is elpusz­tult. A többieket Budán végezték ki, Horthy rezi- dencáiájának terraszán. Ak­kor már a főváros pesti oldala a felszabadító szov­jet katonák kezén volt. Ha­láluk idővontjában, egy kö­dös. késő délutáni órában, éppen szünetelt a tűzharc. Az átmeneti nyugalomnak ezt a rövidke pillanatát használták ki a csendőrök és a nyilas karszalagos bes­tiák. A Vörös Brigád vala­mennyi tagja hős módjára halt meg, bátran, az utolsó pillanatban is a szabad Magyarországot éltetve. A Vörös Brigád partizán- csoport két kimagasló alak­ja volt Braun Éva és Ró­nai Ferenc. Braun Éva már kora ifjúságától résztvett a baloldali diákmozgalmak­ban s 1939-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. A munkásifjúság e vezető szervében mind komolyabb feladatokat vállalt. 194Ö ta­vaszán, súlyos betegen fe­küdt, amikor rátörtek a „Def’-nyomozók és a hír­hedt alagi kínzókamrába hurcolták. Nem tudták meg­törni. Csak a teste volt tö­rékeny, az akarata azonban nem. Nem vallott, nem tud­tak meg tőle semmit, sőt még a társait is lelkesítette. Miután kiszabadult börtö­néből, 1942 májusában is­mét letartóztatták és más­fél évre internáló táborba zárták. Innen 1944. március 19-én, a fasiszta megszállás napján keletkezett pillanat­nyi zűrzavarban — kisza­badult. Ettől kezdve teljes illegalitásban dolgozott. Munka közben fogták el. Rónai Ferenc hasonlókép­pen kora ifjúságában is­merkedett meg a baloldali mozgalommal. A nyári szünidőben a diósgyőri vas­gyárban és más ipari üze­mekben dolgozott. Érettsé­gi után a fővárosban vál­lalt munkát. 1944 márciusá­ban elfogták á német fa­siszták, de sikerült meg­szöknie, A legpuskaporo­sabb időkben került a Vö­rös Brigád partizáncsoport­ba s annak legjobb harco­sai közé emelték bátor tet­tei. A Vörös Brigád vala­mennyi tagja egyaránt rá­szolgált az utókor tisztele­tére. Eggyé forrasztotta őket a közös cél és a ret­tenthetetlen bátorság. Gyil­kosaik örök gyalázatával szemben tündöklőén ragyog az ő dicsőségük. Történel­mi tanulságtevésük pedig abban áll, hogy minden tisztességes honfitársuknak az alkotó nemzeti egység szükségességét hirdettek, mégpedig a szocialista lö­vendő plattformján. (F. U-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom