Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
Sofőr utasa > Ismerkedés Az Árkádban egy asztalnál hosszú Ideje egyedül üldögél egy hölgy. Néhány asztallal odébb egy férfi, szintén magányosan. Rövid idő múlva oda lép a hölgy asztalához: — Bocsásson meg kérem, de nem zavarja önt, hogy én nem zavarom? * Bizalmasan A férj a barátjának bizalmasan: — Tudod az én feleségem : sokkal jobb lenne, ha nem j igyekezne állandóan jobb I férjet csinálni belőlem. Kiképzésen Áz újonc a parancsnokhoz: — S ha elfogy a lőszer* mi a teendő? — Tovább lőni, hadd higyje az ellenség, hogy van lőszerünk. * cAnijai intelmek Anya a lányához: — A fiatal lány számára a ház börtön, s a férjes asszony számára munka- tábon AZOK A REGI. SZÉP IDŐK Eiy kávéfőző-presszósnak átminősített veit vállalati titkárnő naplóiából HÚZÓERŐ Szakmai önérzet 1964 március: Ma felvettek a főfőtitkárságra — egyelőre csak titkárnak. A fizetésem 2200, plusz prémium. Kezdetnek nem rossz, mihelyst főtitkár leszek, ugrik négyszázzal többre. J964 április: Egészen szépen belejöttem a munkába. Már nem kell megmagyarázni. hogyan kell faltenni az Unipress alsó tartályát, s a gumit is ritkán égetem el. 1964 május: Ma megdicsért az igazgatóm. Azt. mondta, már a dugóhúzásban is szakértő vagyok. Elmagyarázta a reprezentáció néhány fontos fogását. . 1964 június: A naookban egy újságírón kipróbáltam a tudásomat. Tíz percnél tovább ült. a főnök irodájában — főztem egy gyenge kávét. Amikor bevittem, figyeltem a főnök arcát: egy izma sem rándult — nem ad+^m hozzá konyakot. 1964 július: A külföldiek áu"lában jelzik, mikor érkeznek. Ez jó, mert olyankor rendsz°rint 10-ig berakatom a hajamat, hogy ne ».keret” nélkül mosolyoglak Hiúk. Jobban esik a kávé és a Napóleon, ha rendes frizurával kínálom. 1964 augusztus: Az ünnepségek alkalmából kicsikartam még egy Unipresst a főkönyvelőből. Mégsem égethetem agyon a kezem. Egy géppel hogy főzzek gyorsan tíz-húsz dunlát? Rengetegen jönnek ilyenkor, további jó munkát kí- 9sánni! 1964 szeptember: Már napok óta mondom, hogy egy kezdő gépíró nem ártana a főfőtitkárságra. Mégsem illő dolog, hogy egy 2200 forintos titkárnő mosogasson. A személyzetis nem mozgatja a füle botját sem! — Legközelebb piszkos pohárban kapja a kávét! 1964 október: ígéretet kaptam a gépíróra. Már keresik, mondják, nehéz gépírót találni. Nekem mindegy, én egy adminisztrátorral is kiegyeznék! 1964 november: Megvonták a prémiumomat. Azt mondiák, nem tehetnek róla, felső rendelkezés! Na, megálltatok: jöjjenek csak fentről ellenőrizni, kapnak nem kávét — feketelevest. 1964 december: Elhiszem, hogy az igazgatóm nem tehet róla. Elvégre elégedett volt a kávémmal, s csak azért neheztelt néha, na harmadosztályút d''ráitattam. Most azt mondja, létszámcsökkentés várható fentről. Egy cseppet sem izgulok: mindenki a kávém rabia! 1965 január: Ma bejött az Igazgatóm a presszóba — ahová létszámfriesleg miatt áthelyeztek. Nem szólt, csak fájdalmas arccal átnyújtott egy szimplás blokkot. Na, mondom, most megtudod, ki voltam! fis adtam neki egy — olyan, de olyan méregerős duplát, mint abban a kellemes perzsákkal telezsúfolt szép kis irodában. Mondta is rögtön: hja, ez a régi szép idők emléke! . Az elítéltet a börtönben felkereste a pap. — S most gyermekem gyónd meg bűneidet, hogy a mennyország ajtaja ne maradjon zárva előtted. — Idehallgasson atyám! Olyan ajtó nincs, amit én ki ne nyitnék. SZERÉNY EMBER 1 . . 1 l CÁxitó S:&aJLyt\s / Kérek ebből egyméterhúszat! Ok is vállalják a veszélyt Hónapok óta élvezettel figyelem a televízióban a ».Mesterségem a veszély” adásait. Bátor, tettrekész emberekről szól ez a rövidfilm sorozat, olyanokról, akik hihetetlen veszélyeket vállalva végzik munkájukat, élik életüket. Mindezt mosolygósán, premier plánban. Szóval élvezem. Egyet azonban hiányolok. Miért nem készítenek a magyar filrhgyártók hasonló kisfilmeket? — Készíthetnénk rövidfilmet; Deci Dénesről, aki tizedik éve egy gebines borkóstoló vezetője. Kakas Kázmér könyvelőről, aki 1964-ben két ízben Szónoki hatás is elmondta igazgatója titkárnőjének, hogy az igazgató egy buta alak és csakis a pártfogóinak köszönheti ezt a beosztását. Zrínyi Miklósról, aki az elmúlt öt évben ötször járt külföldön és minden eset. ben a kivitt zsebpézének többszörös értékét hozta át a vámon. Hajdú Andrásról, a „Rá se ránts” Tsz főkönyvelőjéről, aki minden évben megmagyarázza a tagoknak, hogy miért csak a fele munkaegységet kapják az év elején beigértnek. Síp Elekről, aki tizenöt éve vezet rendszeresen labdarugó mérkőzéseket vidéken. Ajánlanék a kisfilmek mellett néhány riporttémát is a televíziósoknak e témakörből. Készíthetnének izgalmas riportot; azokról a gyalogosokról, akik esős időben is naponta legalább kétszer átmennek a szolnoki ideiglenes Zagyva hidon; azokról, akik már legalább ötször kétségbe merték vonni az élelmiszer üzletekben azt a kijelentést» hogy az éjszakai sütésű kenyér az még másnap est« is friss kenyérnek számít; azokról, akik vonathoz sietve megállnak a taxi állomáson üres kocsira várni; azokról a műszaki átvevőkről, akik az új épületek, istállók mennyezetét meg merik kopogtatni; azokról az utasokról, akik naponta csúcsforgalmi időben autóbusszal közlekednek a szolnoki „Vegyiművek—Űj bérházak’’ útvonalon; azokról, akik január 3-* után is mernek első osztályú szórakozóhelyen egy „rundó” égetett szeszesitalt rendelni. — egy —
