Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

-1985í január 24. SZOLNOK MEGYEI NSTLAF u GROZOANA QLUJIC:* Béna madarak KURT BARTHEL: KENYÉR ÉS BOR Éljen a kenyér és a bor! S mindenkinek legyen meg enbw-jsssa: nyugton pihenjen éjjel, szép hajnalra virradjon, egyék, igyék, dolgozzék, vidáman mosolyogjon — ne ismerjen félelmet, gondok nélkü] élhessen, és háza derűs ablakán örömsugár ragyogjon. Ezért a boldogságért — minden izmod feszüljön! Ma azért építsz házat hogy magad lakhass benne. Hát fess művészi képet, vagy szőjjél erős vásznat, vagy íróasztalok fölé hajoljon széles vállad: hogy minden élő testben élet-remény viruljon s hogy mindenkinek otthon és tiszta öltöny jusson ezért a boldogságért — szeresd és védd a békét! * Védd mindenkor! Éljen a napsütés, a kenyér és a bőst Éljen a kenyér és a bor! Tamkó Sirató Károly fordítása * Kurt Barthel, írói álnevén KUBA, munkás származású. Nemzeti Díjjal kétszer kitüntetett költő, elbeszélő és műfordító; a Német Demokratikus Köz­társaságban él s a német demokratikus és szocialista kultúra építésének egyik vezető szelleme^ oinap felébredek, de ennek az ébredésnek az íze már bennem él, s így azt, ami elkövet­kezik, teljes nyugalommal tudom majd fogadni. S aztán később, néhány nap múlva, minden úgy lesz, mintha mi sem történt vol­na: Duskó kézen fog oly­kor ; én majd jó éjt kívá­nok néki és megcsókolom; s aztán úgy folytatódik az élétünk, mint ahogy a sí­nék folytatódnak egymás mellett, száz és száz kilo­méteren át, folytonosan egymás mellett. Halánté­komban éles, hasító fájdal­mat éreztem. Az ablak fényes négy­szögén át az eget láttam, amely változtatta a színét s maga alatt a tengerét is. A színkép sötétebb és gyengédebb részei voltak ezek: violaszürkék, egészen halk színek, s a tenger úgy szivárványlott, mint a sö­tét dalmát bor. A szemha­tár körül sós szél támadt, idáig azonban csupán végső sóhajai jutottak, miközben a zsálya, az üröm és az Oleander illata a függönyön át nem hatolt be hoz­zám. Nem akarom, hogy behatoljon. Tulajdonkép­pen: én csak igyekszem .meggyőzni magam arról, hogy az oleander illatát nem érzem; az oleander ott van az ablak alatt és fürtös virágai olyanok, mintha valakinek lágy fe­hér öklei ütöretnének az • Grozdana Olujic a leg­fiatalabb jugoszláv író- nemzedék tagja. Tavaly nyert első díjat a zágrá­bi Telegram című iro­dalmi és kulturális heti­lap kisregény-pályázatán a Szerelemre szavazok című regényével, amely­nek filmváltozata ezek­ben a napokban készül. Ez a regénye a budapesti Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában rövidesen ma­gyarul » megjelenik. Kiért az autósztrádára és elmosolyodott. Nem valami örömteli érzések okozták ezt, inkább fordítva: a szo­morúság. De miért? Hiszen ismét magától jött ide, na­gyon szeretné látni a bará­tait. Emlékezett... Na per­sze, világosan látja maga előtt a múlt év nyarát... Hárman voltak: Vágyim, Szlávka és ő, Alekszej Scserbin. Elhatározták, hogy „kiözönlenek” a sztye- pére — ahogy Szlávka mondta. Nagyon szerették volna próbára tenni erejü­ket. Helyesebben megtud­ni, mire elég, illetve ele­gendő-e egyáltalán valami­re. A srácok nem szerették a fellengzős szavakat, de itt kibökték: mindent a magunk erejéből. Mi tagadás, a fiúk örül­tek nem is. Mögöttük volt a város, amit már megszoktak, elől pedig — mi is várja őket elől? Az érettségi bizonyítvány mel­lé megkapták a traktorve­zetői jogosítványt is. S va­jon hova egyszerűbb el­menni és azt mondani: így és így. De nem. Mindent a saját erőnkből. Szlávka még azt az ötle­tet is bedobta, hogy menje­nek várost építeni a sztye- pére. Támogatták a javas­latot. Hárman csak felépí­tenek egy várost. Senki se akarta őket lebeszélni. Meg aztán minek is? Az ilyeneket nem lehet betör­ni. Egy teherautó elvitte őket egy szovhozig. A szov- hozban nem sikerült nekik leverni az első cövekeket. Azt már elvégezték mások. Alekszej komoran méreget­te a kész házakat és mo­rogni kezdett: — Nem felel meg. Elkés­tünk. A készre a bolond is... üstdob bőrére. Meg keilett volna éreznem az illatu­kat. Ebben van valami meg­szállottság. Nem ismerem fel az illatokról a formá­kat és az időt. Azt sem tudom, hogy az illatok kö­zül melyik volt Nikola il­lata. A motor zúgását hal­lottam, a motorét, amely elvitte, s aztán a benzin szaga összevegyült a tenger erős, könyörtelen, szinte le­nyűgöző illatával, s én megértettem, hogy meg fo­gom jegyezni magamnak... Az immár sötétszürke égbolton egy sirály bukik meredeken alá a tengerre, aztán élesen felsikolt, egy hangon, szinte lesújtóan. Az Osor fölött lebegett ez a sirály, túlkiáltva az ud­varokon fecsegő asszonyo­kat, leereszkedett a virá­gokkal teli szűk utcákra... Ámulattal nyújtottam ki kezem a levegőbe: vékony volt ez a kar, egy kissé erősebb ütés eltörhette vol­na s mégis: felülkerekedett téren és időn, sőt mós? ön­magán is. —• Halódá­sok és megszületések, melyek néhány ezer éven át követték egymást a város utcáin, néhány ezer évnyi vereség és felmelke- dés és az én huszonnégy esztendőm hirtelen éles fényben látszott s nem tudtam ennek a fénynek kiterjedését meghatározni. A sirály kiáltása, ez a kissé rekedt kiáltás most csupán bennem élt, épp úgy. akárcsak ama két madár... Ha meghalok, fog­tam fel egyszerre és hirte­len, csupán magamnak ha­lok meg. Vajon az a két madár is csuoán önmagá­nak halt meg? láttam ma­gamat ki'enc évesen egy víz partján. Világos, de nansueár nélküli napnal volt. fiúkat láttam, meg a nádast, s azt a két mada­rat. amint két lihegő, csa­holó kutyától fizKtten, a nádasból előjött. Mért nem — Te komolyan azt hi­szed, hogy már beköszön­tött a kommunizmus és már elkéstünk? — kérdezte Szlávka. — Csak nem lépünk le? Vágyim Petrov véleménye érdekel benneteket? Ve­gyétek tudomásul, hogy kö­pök rátok a hülye agyatok miatt és, és mocsok számba se veszlek benneteket. Az­tán elment. Tovább, mesz- szebb. Vágyim könyörög, aztán maga is röhögni kezd. Ne­héz eldönteni, hogy tréfál, PJOTR SZAP1LKIN: vagy komolyan beszél? De ha tréfált, azt bizony ügye­sen csinálta. Vágyim kezét dörzsöli, s előbbre lép. Mikor Alekszej meglátja munkához készülő alakját, minden él nélkül megjegy­zi: — Hogy fogunk mindent a saját erőnkből? Vágyim arcát harag önti el: — Csak nem akarod megparancsolni, hogv min­dent romboljunk szét, hogy újra felépíthessük? Mée nekünk is maradt valami. — Én mellette vagyok. Ki a csuda tudhatta, hogy a szovhoz nem vár ránk, hanem szép lassan felépül? — jegyezte meg Szlávka óvatosan. — Többség' — A vas. amiből Váevimot öntötték, már döntött. Hasztalan lett volna az ellenvetés. Jó traktorokat kaptak. Már viszonylag lókat. Ka­bin van rajta? — van. üapuaK szárnyra, kérdez­tem magamtol! Az egyik kutya mar egészen közel jár hozzájuk, mért nem tesznek valamit? A pilla­nat oiyasíéle volt, mint amit álmában él át az em­ber, amidőn valami, vagy valaki elől nem tud mene­külni. A madarak lassan, nagyon lassan mozogtak, 8 a kutya mintha játszanék, hol jobbra, hol balra for­dult, míg egyik kis fiú fel nem kiáltott, s akkor meg­értettem: a madarak nem tudnak felszállni. Szárnyuk a hajlásban törött volt, s tört szárnyakkal nem tud­tak magukon segíteni, még járás közben sem. Miért is­métlődik meg most a régi élmény? Az autó motorjának zú­gása mind erősebbé vált... Kihajoltam volna az abla­kon és kikiáltottam volna: Nikola nem ment volna el. Még négy napig nem ment volna. Miért? Csak ma­gunknak halunk meg, de azok a madarak? Lassan, igen lassan felemelkedtem, s lábujjhegyen végigmen­tem a szobán, bizonytala­nul, mit is akarok. — A testem vezetett: pontosan tudta, — merre van a tük­rös szekrény... Tenyerem­mel kíváncsian és gyengé­den simítottan át az arco­mon: túlságosan magas homlok, a pofacsontok szét- hajló íve, a színüket váltó szemek, az érzékeny, sza­bálytalan alakú és néha csúf száj. Mért érintette Nikola úgy ezeket az ajka­kat, mintha eltörhetnének? A tenger lélegzetvételét most alig-alig lehetett hal­lani, mint álomban elmerült, egészséges gyermeké. Niko­la Garacsa, mondogattam magamban; elfelejted, el fogod felejteni Nikolát. — Ujjaim hepvével két rán­cot tapintottam ki a szá­jam szögletében: a tükör­ből nem látszottak, aztán lejjebb ereszkedtem útjaim­mal, a nyakat, a vállat ta­Szélvédő ugyan nics, de minden más a helyén van: a motor is, a kerekek is — néhány szezont még végig lehet szántogatni ezekkel a masinákkal, — erősítette meg a brigádvezető, s jó­indulatúan mosolygott. A brigadérosnak igaza lett Az első traktor, amit Alek­szej kapott, nem hagyta magát sokáig biztatni. Prüszkölt néhányat, mintha új gazdáját üdvözölte vol­na, aztán elindult. Alek- szejjel madarat lehetett volna fogatni. Aztán a töb­biek is megkezdték a szán­tást. ...Az első barázda. Ezt okosan akarták kifundálni maguknak. Ügy kellene va­lahogy, hogy egész életük­ben emlékezzenek erre. Ezt a barázdát a fiúk Szlávká- ra bízták, mert ő már tud­ja, hogy kell azt megszer­vezni, hogy ez az első ba­rázda egy kicsit ünnepé­lyes legyen. Ez még jól sikerült, de aztán minden rosszul ütött ki. Bárhogy is Igyekeztek, a normát nem tudták tel­jesíteni. Hej, azok az első napok... Mit. első napok. Három hektár egy gépre. Nevetséges. De azért sen­ki se nevetett. Igaz, nem is haragudott. A brigádve­zető elégedetlenül morgott, de nem tett semmit. A fiúk meg eevedül voltak. Bár­merre néztek, a fekete sstyeae fogta őket körül Néha észbontó szél fúj, s marékszám vágja a homo­pintottam, a kar hűvös iz­mait és finom hajlatait, aztán ledobtam magamról a köpenyt, s inkább csak sejtettem, semmint való­ságosan láttam a testemet. A tükörben körülöttem le­begő árnyak összetömö­rültek s mindegyre növe­kedtek, mindaddig, amíg a hold éjszaka meleg és áll­hatatlan szépségével meg nem ajándékozta őket. — Lelkiismeretemben egyik kép eltörölte a másikat, de bármennyire is igyekeztem, Nikola valóságos képét nem tudtam meglátni. Va­jon tán a feledés kezdete volna ez? Testem arra intett, hogy önmagámnak hazudok. — Akár a halászok, mielőtt még hálójukat kihúzzák a vízből, a halak jelenlétét érzik abban, úgy sejtettem meg én is egy eljövendő fájdalom jelenlétét. Nikola Garacsa, mondottam ma­magban; el fogom felejte­ni, el fogom felejteni, húz­tam végig arcomon ismét a tenyeremet. Tenyerem mozdulatában Nikola egyik mozdulatát ismertem fel és elmoso­lyodtam. Emlékezetembe véstem ezeket a mozdula­tokat. Nikola autójának zúgása most csak bennem él. Nikola elment és én hagytam, hogy elmenjen. Ez volt a legjobb módja annak, hogy teljesen el ne veszítsem. — Látjuk még egymást újból, Sana? — kérdezte. Tétován kérdezte, de már biztosan abban, hogy ne­met fogok mondani. — Ta­lán jövő nyáron? Nem gondolod, hogy ostobaság lenne, ha egészen elmen­nék, nem gondolod, Sana? — Te sohasem fogsz egészen elmenni. Ezt nem teheted! Viszontlátásra! — mosolyodtam el. — Te csak magadnak mégy el! — nem akartam emlékezetembe vésni gyűrött és csodálko­zó are.kifeje7ését, s nem is véstem emlékezetembe. Az emlékek kiválasztásának kezdete volt ez. Majd ké­sőbb úgy fognak felbuk­kanni bennem ezek az em­lékek, ahogy én akarom. Tényleg? — Te csak ma­gadnak mégy el! — mon­dottam újra és megint el­kot az ember szemébe. Ne­héz, félelmetesen nehéz a fiúknak. A víz forró, mint a tea, s egyszerűen nincs erőd, hogy igyál belőle. Alekszej átkozódik, száját kiöblíti ezzel a forró vizzel, s a homokra köpi. — Aha, mindjárt látszik, hogy anyámasszony kato­nája, — kezdi Szlávik. Alekszej dühöng. Senkinek se katonája ő, csak egysze­rűen még nem szokta meg. — Micsoda élet! így nem húzzuk sokáig. Itt kellene hagyni mindent a fenébe és hazamenni — mondja Alekszej, de nem néz sen­kire. Vágyim azonban rög­tön ott termett. — Itt hagyni?! Aztán mi lesz itt? — Fel a fejjel. Mindent a magunk erejéből. — Szlávik ezt olyan gyöngé­den mondta, hogy Alekszej megingott. Ravasz arcot igyekezett vágni. Olyan ra­vasz arcot, hogy ezt a sok bolondságot kiverje a ko­bakjából. Kis idő múlva azonban alig ismert magá­ra. Különös gondolatok száguldoztak a fejében, s mintha kalapáccsal döröm­bölték volna: a városba, a városba. Mit keres ő itt egyáltalán? Ha megmagya­rázzák, akkor sem érti. Teljesen elvesztette a fe­jét. Ráadásul ez a vacak traktor is most rohadt le. Nem, kijavítatlanul nem fogja férelökni S hozzá­fogott a szereléshez. Igaz, egy nap alatt tökéletesen összezavart mindent a saját traktorán: bármit nézett rajta — mind megannyi ti­tok. Ez a munka bizony meghaladta az erejét, s Alekszej megszökött, anél­kül, hogy barátait értesítet­te volna. Az úton azzal hi­tegette magát, hogy nem meg'1' el örökre, visszajön roée ide. De nem íev tett. Alekszej anyja nem va­mosolyodtam. Dusko a má­sik szobában beszámolókat másolt az írógépen. Ujjai egyenletesen jártak a bil­lentyűkön. — Valami történt, Sana? — kérdezte, amikor a szo­bájába léptem. — Akarsz valamit? — Elment, de semmi baji lami kitörő örömmel fo­gadta visszatért fiát. Nem, azonnal megörült neki, de mikor meghallotta, hogy Vágyim és Szlávka ott ma­radtak, — elhallgatott. Csak nézte a fiát és nem ismert rá. Csak nem hazu­dott? Ha igen, akkor csak ő lehet a hibás, hogy nem úgy nevelte, hogy méltó le­gyen apjához. Vágyim anyja úgy fo­gadta őt, mint saját édes gyermekét, s egy kissé megszidta az ő „keményfe­jű” Vagvkáját”. „Ezek az ostoba vállalkozások elvet­ték az eszét.” így mondta: „ostoba vállalkozások”. Alekszej az egész telet a hómunkásoknál dolgozta végig. Minden váltásba beugrott. Nesze neked tánc, minden nap mozi, meg lányok. Mindene meg­van, csak a nyugalma nincs. Néha úgy tűnt, ne­ki van igaza: otthagyott mindent és lelépett. Vagy ilyen rendetlenségben le­het egváltalán dolgozni? Ott még embert se igen láttak. De vajon, hogv van Vágyik, meg Szlávik? Alekszej már szidta magát a gyengeségéért, s elhatá­rozta, hogv elmegv vala­hova. Mindegy, hova, csak el innen, minél messzebb­re. Szlávkétól azonban még idejében lőtt egv levél, ami nem volt énnen tréfa dolog. A levelet Sz'ávik az any­jának írta, de nébénv so­ra eevenesen neki szólt: „...Vneyknval békésen él­degélünk. Igen. igen, anyu­kám, ne mosolvogj, ugyan­is most a traktorokat ja­vítjuk. készülünk a tavasz fogadására. Mama, te váro­si vagv, s bizonyára nem °rfed, hogv nekünk, föld­műveseknek. — hallod, söirl<vn";<-«<;eknek — mit ie- ,ant a tonkniko Mikor a traktor, amit szinte csava­ronként szedtél össze, jár­Csak önmagának ment éti — a tenger illata, a zsályák és ürömvirágok illata nőtt, növekedett az éjszakában a sirályok távolodó, .dáltá- saival együtt. Vajon a fel­ismerés pillanata volt ez, vagy csupán egy eljöven­dő emlékezésé? Csuka Zoltán fordítása ni kezd, köröz a földön, egyszóval él... Ilyenkor a hetedik menyországban ér­zed magad. Saját kezeddel kelted életre ezt az acéllo­vagot. Isten bizony, még a könnyed is csorog örömöd­ben. Bocsáss meg, elkalan­doztam kissé... Biztosan ta­lálkozol Alekszejjel. Micso­da csodabogár! Mikor tor­kon kellett volna ragadnia mindannyiunkat, — kezdve a brigádvezetővel — ő szé­pen elillant. Nagyon hamar búnak adta a fejét. Látod, úgy látszik kevesellte itt a romantikát. Pedig itt egyéb sincs, mint igazi roman­tika. Már írtam, hogy ki­mentünk az Irtishez is. Hát mi kell még? S bár most tél van, azért csodálato­san jó itt... Mamikám, mór régen írtam volna Al- joskának, de Vágyka meg­tiltotta Dezertőrnek titulál­ta. Persze, ez túlzás, de már Vágyka is kezdi érte­ni. Csak arra kérlek, egy szót se szólj Aljoskának. Learatunk, aztán hazame­gyek szabadságra, lehet, hogy Vágykával együtt, — s akkor beszélünk majd Aljoskával a magunk módján, mint férfi a fér­fival. Különben megnőttem és szörnyű erős vagyok." Alekszej elolvasta a le­velet és töprengett. Min­dent lepergetett magában, s nagyon apró embernek érezte magát. Olvan kicsi­nek, hogy megsajnálta ma­gát. S most megint ugyan­azon az úton áll és szomo­rúan mosolyog. Szégyellte magát, amiért olyan gyen­ge ember, gyenge és olyan kicsi. Az is lehet, hogy Vágyim éc Szlávka nem örülnek maid visszatérésének. Ki tudja? Fordította: Molnár Sándor iidluszítüíi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom