Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
1904: december IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiúk és Lányok Évkönyve 1965 — Móra Könyvkiadó — Valóságos kis könyvtárra menő sorozat újabb két darabját helyezheti polcára az olvasó, aki netán kezdettől fogva megvásárolta és összegyűjtötte a fiúk- s lányok rendszeresen megjelenő évkönyveit. „Tizenkét éven felülieknek” — szól a borítólapon a kiadó ajánlása. Ám aki annakidején az első évkönyvet még valóban kiskamaszfővel ol- vosta — ma, ifjúvá, felnőtté éretten sem csalódik, ha az új kötetek párját a kezébe veszi. A Fiúk- s Lányok Évkönyvei — nem gyerekkönyvek, s e látszólagos ellentmondás magyarázza nagy népszerűségüket. Hiszen a mindenoldalú, szüntelen érdeklődés; például a sport és tudomány, művészet vagy történelem egyidejű szeretete nem gyermekes, hanem fiatalos tulajdonság. S a fiatalos felnőtt sem kivételes könyvolvasói jelenség. Ezért nem túlzás az Évkönyvek akármilyen magas példányszá- ma. A Móra Kiadó nevében is az ifjúságé, s e sajátos hivatása jegyeit természetesen tartalmazza minden kiadványa. De az évkönyv- ikrek például leginkább a külsejükben ifjúságiak. — Mindannyiszor kivételesen szép kivitelben, hiszen az alakuló ízlést, esztétikai érzéket mi nevelhetné észrevétlenebb pedagógiával, s mégis hatékonyabban, mint a találóan megválogatott képek, a művészi illusztrációk látványa, s az átgondolt címlapok. — A terjedelem sem hétköznapi, de ami fontosabb: — tartalmuk legnagyobb java figyelemkeltő,' szépen, hasznosan megírt.' Az Évkönyvek stílusa tekintettel van a legfiatalabb 12 éven aluliakra is. Megtiszteli nemcsak témáit, de olvasói mindegyikét is azzal a korántsem könnyű ténnyel, — hogy bármiről legyen is szó: komolyan veszi. A „Móra” évkönyvei nem a valóság „prózájától” akarják távoltartani s egy sohasem létezett idilli gyermekvilág sugaraival „melegíteni” az olvasóikat. A két évkönyv a kalendáriumok műfajából a legjobbat tartja meg — az egy kötetben sokféleséget; de tudnivalóit, közléseit, irodalmi szemelvényeit a praktikus élet normái, arányai szerint válogatja össze. Nehéz volna akár csupán a címek szerint felsorolni a könyvek tartalmát. Természetes, hogy ^ a lányok könyvében „főszereplők” a divat, a leleményes, egyszerűbb receptek,, színésznő-portrék is, — a fiúkéban (hiszen évkönyv): az olimpia, s egyébként is a sport; a népszerű technika, az útleírások, játékos kísérletek... Mindkét kötet nagy gonddal igyekszik olvasóinak találó képet adni általában mind arról, amit ismerni illik, ami mostanában történik a világban. Anélkül, hogy valamilyen enciklopédikus teljességre törekednék — hiszen nem lexikon. Mindenekelőtt: olvasnivaló. De említsük meg külön a Lányok Évkönyve Kondor Lajos készítette Ihletet illusztrációit, s a nagyszerűen kivitelezett Picasso-, Csontvárv-repro- dukciókat, valamint a kitűnő fényképeket. Dicséret illeti a kötetek összeállt tóit: Szabó Valériát és D. Nagy Évát, különösen azokért az értékes novellákért (Hamingway, Pausz- tovszkij), amelyek itt jelentek meg magyarul elsőízben. A két könyvet lapozgatva talán csak egyetlen hiányérzetünk támad: kár, hogy nincsen több december az esztendőben... H. Gr. LADÁNYI MIHÁLY t Viharkabátban Naponta eléd görnyedünk, hogy izzadt testünk óvja léptedet. Nem fecsegünk mi folyvást rólad, mint ama költők, akiknek újfajta üzlet, hogy rólad gőgicséljenek. Most, hogy kimondom keresztneved, Béke, szikrázó-testű asszony, nem selymekben látlak én, nem polgári hálószobákban üldögélsz, nem szecessziós szalonokban, röpcédulát ragasztgatsz életünkre ma is savanyúszagú külvárosainkban, és tenyereden se gyáva galamb van, hanem tollát borzoló harci sólyom. Fedezékekben szoptattál minket, gyönyörű szanitéc, s ha mesélni kezdtél valami véletlen tűzszünetben, nem langy, polgári idillakről, nem protokoll-gyűlésekről, hol tiszteletedre piszkálják körmüket harcosaid Ha énekeltél, nem karácsonyi ének hömpölygőit szádból, hanem Marseillaise és IntemaciorMe, s nyakadban tőrt viseltél, sose holmi kereszteket! Viharkabátban látlak én ma is, kócos kis vízhordóleány, széplábú Béke, naponta eléd görnyedünk, hogy izzadt testünk óvja léptedet. Érdekes nemzetközi pályázatok A Magyar Zeneművészek Szövetsége a napokban két érdekes pályázati felhívást juttatott el tagjaihoz. A Csehszlovák Zeneszerzők Szövetsége és a Csehszlovák Zenei Alap nemzetközi pályázatán 35 évnél nem idősebb zeneszerzők vehetnek részt. Háromféle pályamunkát küldhetnek 1965 szeptember 1-ig a Magyar Zeneművészek Szövetsége címére: 35 percnél nem hosszabb tartalmú nagyzenekari művet, valamint vonós négyest, illetve egy legfeljebb 20 percen belül előadható vegyeskari szerzeményt. A különböző országokból beérkező művek közül a zsűri a legjobb zenekari alkotást 20 000 cseh koronával jutalmazza, a második díjat 15 000, a harmadikat pedig 10 000 cseh koronában állapították meg. A legjobb vonósnégyesek szerzőit 15 000, 12 000, illetve 8000, 6000, illetve 4000 cseh koronával jutalmazzák. A másik pályázatot Liége- ben hirdették meg, ahol a már hagyományos nemzetközi vonósnégyes-versenyeket rendezik. Ezen korra való tekintet nélkül részt vehet vonósnégyesével bármely nemzethez tartozó zeneszerző. A pályamunkákat március 1-ig fogadja el a Magyar Zeneművészek Szövetsége. } ■ . ' Az új Magyar Irodalomtörténet Tudományos igényű, népszerű könyvsorozat Néhány nappal ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia tudós-klubjában bemutatták A magyar irodalom története című hatkötetes mű első kötetét. A könyv — első kiadásban — húszezer példányban jelent meg, s a kiadás utáni napokban többezer példány máris gazdára talált Budapesten és vidéken. Ez a könyvsorozat a magyar irodalomtudománynak a felszabadulás utáni legnagyobb vállalkozása. A kötet előkészítési munkáit nyolc évvel ezelőtt kezdték meg a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, Sőtér István főszerkesztő irányításával. Megírásában, szerkesztésében a legkiválóbb magyar irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, a marxista irodalomtörténetírás legképzettebb szakemberei vettek részt. A hat kötet kéziratanyaga — ellentétben a hasonlóan nagyszabású Ül magyar lexikon vagy s Kossuth Kiadónál megjelenő Világtörténet köteteivel, amelyek nagyobb időközökben követik egymást — készen van, s a felszabadulás huszadik évfordulóiára a sorozat telies es?észéhen az olvasók kezében lesz. Mi tette szükségessé az ..irodalomtörténeti könyvfolyam” megjelentetését, s milyen célt szolgál, kiknek készült ez a hat kötet? Az elmúlt évek során több olyan munka jelent meg, amely áttekintést, ösz- szefoglalást nyújt a magyar irodalom történetéről. (Az egyik ilyen jellegű munka, a Kis magyar irodalom- történet, a Kincses könyvek népszerű sorozatában is napvilágot látott.) Ezek a könyvek azonban, noha anyaguk tudományos színvonala magas, s világnézeti tekintetben is kifogástalanok, túlságosan összevonva, a korlátozott terjedelemhez alkalmazkodóan meglehetősen röviden tárgyalják a magyar irodalom történetét. A Gondolat Kiadó által megjelentetett Magyar Irodalomtörténet című mű például alig hat-nyolc oldalt szentelhetett olyan íróknak, mint például Jókai, Mikszáth vagy Ady Endre. Szüpség volt tehát olyan összefoglaló, minden részletet alaposan feltáró irodalomtörténeti munkára, amely a magyar irodalom kialakulását, fejlődését, különböző korszakainak jelentős mozzanatait teljes egészében bemutatja, a tudomány mai állásának szintjén. E hatkötetes sorozaton ötvenöt szerző dolgozott A szerzői kollektívának az volt a legfőbb célkitűzése, hogy tudományos igényű, de minden részletében népszerű irodalomtörténetet írCsendes beszélgetés Kemény Henrikkel Az ötszázadik előadás hangulata még ott lebeg felettünk, mint színes madár, amikor Kemény Henrikkel, az Állami Bábszínház tagjával beszélgetek a jászberényi Lehel étteremben. Jancsi és Juliska meséjében ő játszotta Csipet manó szerepét. Zömök kis ember, heves, csupa robbanó energia, az életben éppúgy, mint a színpadon. — Mikor is kaptad a Népművészet Mestere kitüntetést? — Ezerkilencszázötven- négyben. A felszabadulás után átvettem a stafétabotot édesapámtól s a tőle tanult népi bábjátszást igyekeztem átmenteni és tovább folytatni. — Hogyan jelentkezik a Csipet manó szerepében a népi hagyomány? — Nagyapám még az or szágot járta l>ábszínházá- val, édesapám is őt követte ebben a népi művészetben, majd 1925-ben a vándoréletet abbahagyva, letelepedett a hűvösvölgyi Nagyré. ten, később a Népligetben Még ma is ott van a bábszínház düledező épülete, nem törődik vele senki... — Pedig itt verte meg Vitéz László az ördögöt, a csendőrt, a krokodilt, mindenen győzedelmeskedett a nép nagy tetszése közben... — Igen. És ezt a népi hőst Igyekeztem átmentem Csipet manóba Most a Boszorkány és társai eller harcol a gyerekekért. Még szerencse, hogy a darab szerzője érti és érzi ezt és lehetőséget adott nekem. Mégis, úgy érzem, a közönség számára eltemetődött s népi hagyomány igazi ereje s olyan értékei, melyekből ma is meríthetnénk. — Igen. Kár, hogy csak e szakértők s mondhatni csak a legnagyobb szakértők értik és becsülik már azt Emlékszem, amikor Győrben Obrazcov előtt mutattad be Vitéz Lászlót. Jól el- agyabugyálta a krokodilust. Egészen felvillanyozta őt a te játékod. Kár, hogy csak minden tíz évben és csak szűk szakmai bemutatókon látni már ilyesmit... — Sajnos, ma már... De Győr megyében egyszer sikerült az igazi kapcsolat a közönséggel... legkedvesebb emlékem... Egy öreg néni kérte, hogy megnézhesse a bábszínházát, mert ő gyermekkorában látott ilyet utoljára. Előadás után boldogan mesélte, hogy majdnem ugyanazt a figurát látta viszont, amit akkor látott. Emlékszik az előadás mesterére is, egy szaKemény Henrik, a Népművészet Mestere, Csipet manó figurájával, a Jancsi és ötszázadik előadásán, Jászberényben kállas bácsira; — Hát az a nagyapám volt. — A bábjáték színház — csak kicsiben. S azt hiszem, a népi bábjáték jó részét a forradalmi színház körébe lehetne sorolni... — Igen. A szabadságharc idején a vándor bábjátékosok játékukkal a szabadság kivívására buzdították a népet. A Horthy rendszerben a vurslik szélére szorult a bábjáték és többéke vés hé csak a gyerekek szórakoztatását szolgálta. De még ekkor is igyekezett kifigurázni a csendőrt, kis- bírót, általában a nép úgynevezett elöljáróit. — Most tehát az a kérdés. nyugdíjba vonuljon-e a népi hős és a palacsintasütőt ezentúl csak a konyhában használja, vagy pedig... — Tíz éve nem játszom már Vitéz Lászlót a nyilvánosságnak. Szeretném azonban új életre kelteni őt, megtalálva helyét a mai társadalomban. Nincs már csendőr meg kisbíró, de van még elég régi maradvány, ami ellen felkelhetne a régi harcok hevességével. Ehhez azonban hivatalos támogatás kellene. A régi épület már düledeRobog a kocsi Szolnok felé. — Alszol, Henni? Aludj, fáradt lehetsz most, három előadás utón... — Fáradt vagyok, de nem tudok aludni. Ez a beszélgetés nagyon felizgatott. Sehol a környező ország óiban nem él már ennyire a népi bábjáték hagyománya, n í n csenek művelői. * Arra gondolok, mennyi mindent sikerült mindmáig „átmenteni” a régi polgári kabaré éppen nem haladó hagyományaiból — magában az Állami Bábszínház egynémely műsorában is... S amikor oly sok szeretettel és áldozattal ápoljuk a haladó népi hagyományokat minden művészetben, miért nem sikerül az a bábjátékban?... Vitéz László újra élni akar. Kemény Henrik még nincs negyven éves... Lőrinc Lóránd jón, olyan könyvet, amely elsősorban az olvasóhoz szól. A felszabadulás előtt megjelent irodalomtörténeti kiadványok általában — néhány dicséretes kivételtől eltekintve — nem a nagyközönséghez szóltak. Nem is szólhattak, hiszen az a fogalom, hogy olvasó tömegek, abban a korban ismeretlen volt. A mai olvasótábornak igénye van olyan tudományos színvonalú, ugyanakkor népszerűén megírt irodalomtörténeti munkákra, amelyek az egyes írókat, korokat, irodalomtörténeti jelenségeket és irányzatokat világos sorrendbe, ősz. szefoglaló jelleggel tárgyalják. A városi és falusi olvasók milliói igénylik ezt: az irodalmi művekkel most ismerkedő rétegek, s diákok, egyetemi hallgatók, és az esti iskolák „felnőtt-növendékei”. A nagyszabású munka első kötete a kezünkben van? Klaniczay Tibor szerkesztette, írói Gerézdi Rábán, Klaniczay Tibor, V. Kovács Sándor, Fimát Antal, Stoll Béla és Varjas Béla. — A könyv a magyar irodalom őstörténetét, kialakulását első megnyilvánulásait ismerteti; minden eddiginél részletesebb képet fest a keresztény-feudális irodalom létrejöttéről, az egyházi irodalmi kultúra kezdeteiről, a vallásos-kolostori irodalom szerepéről, a középkori irodalmi alkotásokról, a magyar humanizmusról és a reneszánszról. Anyaga körülbelül az 1600- as évek kezdetéig terjed. Magába foglalja még a reformáció és a késői humanizmus irodalmát is. T. L Ez meg tartozásunk Hogyan is volt húsz esztendővel ezelőtt? Mi történt országszerte azokban az években, amelyek akkor a pokolt jelentették, mára pedig — különösen a fiatalok számára — történelemmé szelídültek? Mit tettek akkor a barbarizmus, az elembe rtelenedés, a fasizmus ellen? Kérdés, amelyet' a történelem nagyvonalakban már megválaszolt, de amelynek minden részletére még mindig nem derült fény. Homály fed hősi tetteket, próbálkozásokat, önfeláldozást — vagy a feledés borított rá fátylat. Pedig eme időszak egyetlen percét sem szabad s nem is lehet elfeledni. Ezek az évek örök mementók, amelyek figyelmeztetnek nemzedékek során, hogy egyeseket menynyire lealjasítotf a fasizmus, s mások pedig hogyan emelkedtek hősi magaslatokra az ember-próbálás, a tetteket kívánó nehéz években. Hány és hány városban, községben lappanghatnak még hasonló dokumentumok? Hány é hány helységben tértek napirendre az akkori ellenállás eseményei felett? Hol harcoltak magányosan, kezdetleges körülmények között, vagy szervezettebben ezekben az időkben, izzó hazafiasságtól fűtött magyarok? Keveset tudunk róla. De — a szekszárdi példa bizonyítja — fellelhetők a nyomoR, most, felszabadulásunk 20, évfordulójára készülve, megmenthetők a feledéstől. Ezzel is felszabadulásunk méltóbb megünnepléséhez járulunk hozzá.
