Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-31 / 305. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1954. december Ä. A szocialista országok együttműködéséről A Pravda szerdai számában vezércikkében méltatja a szocialista országok együttműködésének idei eredményeit. A lap megállapítja, hogy a szocialista világrendszer még nem tekinthet nagy múltra vissza, de máris egyre nagyobb hatással van a társadalmi fejlődés egész menetére, A szocialista országok nélkül napjainkban egyetlen nemzetközi problémáról se dönthetnek és még a Le gfékevesz tettebb reakciós imperialista körök is kénytelenek számolni a szocialista közösség álláspontjával; Fiatalsága ellenére a szocialista világrendszer hatalmas erőre tett szert, befolyása és tekintélye évről-évre növekszik, — mindinkább érezhetőbbé válik — hangsúlyozza a cikk, A szocialista világrend- szer szabad szuverén népek társadalmi, gazdasági és politikai közössége, — hangsúlyozza a vezércikk. — Ezeket a népeket az érdekközösség, a barátság és a testvériség fűzi össze; ez erejük, energiájuk, a szocializmus sikereiért, a béke és a haladás diadaláért vívott ihletett harcuk forrása; A Pravda ezután arról ír, bogy 1964-ben sok olyan fontos esemény ment végbe, amely a szocialista országok baráti kapcsolatainak erősödését, a testvéri együttműködés fokozódását tanúsítja. Megosszabbították a szovjet—lengyel barátsági szerződést, számos kétoldalú magasszintű tanácskozásra került sor, több ország párt- és kormányküldöttsé. gei látogattak el egymáshoz. A nemzetközi együttműködés új formái születtek meg. A KGST keretein beiül gondos munka folyik a népgazadasági tervek egybehangolására. A lap rámutat, a szovjet kormány, az egész szovjet nép gyakorlati tettekkel igyekszik elősegíteni, hogy az imperialista igától megszabadult országok dolgozóinak testvéri szövetsége a legteljesebb bizalomnak, a testvéri egység világos tudatának és a teljes mértékben öntkéntes egyetértésnek az alapjaira épüljön. A Pravda hozzáfűzi, hogy az ilyen kapcsolatok nem alakulnak ki maguktól, a testvérpártoknak, a szocialista országok kormányainak és népeinek erőfeszítéseket kell tenniük az ilyen kapcsolatokért. Az SZKP és a szovjet kormány elsőrendű kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen a szocialista országok egységének és ösz- szeforrottságának megszilárdításáért, a marxizmus —leninizmus és a szocialista internacionalizmus biztos alapján — hangsúlyozza a cikk. A testvéri országok erőfeszítései az élet minden területén kellő eredményekkel járnak. „Az a békeszerető lenini külpolitika, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország folytat, aktívan elősegíti a béke fennmaradását. a népek biztonságának növekedését. — A Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszítései jóvoltából 1964-ben egy sor olyan intézkedést sikerült tenni, amely előmozdította a nemzetközi feszültség bizonyosfokú enyhülését”, S.M. SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPAI!! VÁLLALAT 1965. I. negyedéves teljesítésre vállal: parkettás, hidegburkoló, üveges munkát, állami vállalatoktól, szövetkezetektől és intézményektől. Johnson és Rusk megbeszélése Egy hatezer lakosú yárost foglaltak el a vietnami szabadságharcosok Johnson amerikai elnök te- texasi farmján kedden hosszabb megbeszélést folytatott Rusk külügyminiszterrel, aid beszámolt neki a világpolitika legújabb fejleményeiről. Az elnök környezetéből származó értesülések szerint a külügyminiszter tájékoztatta az elnököt a délvietnami helyzetről és azokról az erőfeszítésekről, amelyeket amerikai részről tesznek az ottani polgári kormányzat és a katonai vezetők közti ellentétek elsimításáért. Az AP a kormányhoz közelálló körökre hivatkozva közölte, hogy A Pravda párizsi tudósítója arról ír a lap hasábjain, hogy a francia fővárosban élénk vita tárgyát képezik az atlanti stratégák tervei, hogy Franciaország veszedelmes Rajnán- túli szomszédját az atomfegyverek indítógombjához engedjék. A tudósító szerint a franciák többsége végsősoron ebben látja a veszélyt, amit Washingtonnak és Bonnak a NATO atomhaderővel kapcsolatos összeesküvése a békére nézve jelenti. A francia közvélemény ezért tiltakozik olyan határozottan és aktívan ennek a haderőnek a felállítása ellen. A Pravda tudósítója a továbbiakban hangoztatja: A NATO atomhaderő terveivel szembenálló francia ellenzék — bár objektívan nézve pozitív tényező — mgfigyelők véleménye szerint mégsem áll szilárd alapon. Abból a káros tézisből indul ki ugyanis, hogy az NSZK-nak biztosítani kell a „kollektív nukleáris felelősségben" való részvételt. S ezáltal csökkenti a francia kezdeményezés erejét. A cikk szerzője végezetül leszögezi, hogy a francia politikai élet megfigyelői csak egy lehetőséget látnak Franciaország igazi nagyságának megrősítésére, — nemzetközi tekintélyének növelésére: Az európai bizJohnson és Rusk megbeszélésén nem került szóba az Egyesült Államok Délkelet- Ázsiából történő esetleges visszavonulásának kérdése. A Reuter jelentése szerint az amerikai Külügyminisztérium szóvivője kedden Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindent elkövet a délvietnami hatalmi csoportosulások erőinek egyesítése érdekében. Ebből a célból Saigonban megbeszélések folytak az Egyesült Államok képviselői és Tran Van Huong Dél-Vietnami miniszterelnök között. tonság reális programjának kidolgozásában való részvételt. Minél előbb megértik ezt Franciaországban, annál több lehetőség nyílik arra, hogy az ország kellő súllyal vehessen részt a népeket érintő kérdések megoldásában, Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, immár több mint két napja folyik a harc a Saigontól mintegy 65 kilométerre keletre fekvő Binh Ghia város térségében. A 6000 lakosú városkát hétfőn foglalta el a délvietnami szabadságharcosok egyik egysége, feltehetően egy megerősített zászlóalj. Kedden a kormánycsapatok megpróbálták visszafoglalni a várost, azonban támadásuk teljes kudarccal végződött. A szabadságharcosok lelőttek három helikoptert és megsebesítettek hat amerikait is. A szerdára virradó éjszaka a dél-vietnami légierő repülőgépei rakétákkal és bombákkal árasztották el a hazafiak állásait, de minden földi támadási kísérletre heves tűz válaszolt. A nyugati jelentések emlékeztetnek arra, hogy ezt a városkát december 5-én egyszer már elfoglalták a hazafias erők, s akkor a helikopteren szállított kormánycsapatok foglalták vissza egy nap múlva a helységet. Ezúttal — írja az AP — a partizánok sziemmeHáthatóan felkészültek a helikopterek fogadására is. Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét kedden az újságírók elárasztották a Dél-Vietnamra vonatkozó kérdésekkel — azonban jobbára csak kitérő válaszokat kaptak. — McOloskey közölte, hogy tárgyalások folytak az amerikaiak és Tran Van Huong miniszterelnök között, akit az Egyesült Államokban továbbra is kormányfőnek tekintenek. Jelentéseik vannak a különböző most megvitatott javaslatokról, de még korai lenne erről bármit is mondani — mondotta a szóvivő, majd kijelentette: a kormány reméli, hogy Dél-Vietnamban hamarosan helyreáll a politikai egység és stabilitás. Az Egyesült Államok kész megadni minden segítséget a különböző csoportok egységének megteremtéséthez. Saragat Segni betegágyánál Saragat, az új olasz köztársasági elnök felkereste Segni volt elnököt, akit betegsége kényszerített december 6-án lemondásra és 20 percet töltött elődjének betegágyánál; A milánói tőzsde kedden áresésekkel reagált a köz- társasági elnökválasztás kimenetelére; A tőzsdét elsősorban az töltötte el pesz- szimizmussal, hogy az elnökválasztás alaposan megtépázta a kereszténydemokrata pártot és Saragat sikere végülis csak a kommunista szavazatok segítségével vált lehetségessé; Az afrikai egységszervezet megoldhatná a kongói kérdést Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kedden este folytatta a kongói kérdés vitáját. Az ülésen világosan megmutatkozott az a véleménykülönbség, amely egyrészt a kongói problémára vonatkozóan hétfőn délután módosított határozati javaslatot előterjesztett Marokkó és Elefántcsontpart képviselői, másrészt az amerikai—belga intervenciót elítélő 18 afrikai állam képviseletében felszólaló guinea! küldött között fennáll. Hétfőn ugyanis Marokkó és Elefántcsontpart az Egyesült Államok által támogatott, mérsékelt hangú határozattervezetet terjesztett a tanács elé, — amely egy szóval sem Ítélte el az amerikai—belga fegyveres intervenciót. Guinea képviselője viszont hangoztatta, hogy az afrikai államok túlnyomó többsége elitéit az amerikaiak és a belgák közös akcióját és azt kívánja, hogy a kongói problémát az afrikai államok közreműködésével rendezzék. A guineai küldött ezután olyan értelmű módosító indítványt terjesztett be a marokkói—elefántcsontparti határozati javaslathoz, — amely felkéri az Afrikai Egységszervezetet a kongói kérdés megoldására. A javaslat értelmében az Afrikai Egységszervezet tájékoztatná a Biztonsági Tanácsot a kongói egység érdekében tett lépésekről. Az elefántcsontparti delegátus a guineai javaslattal kapcsolatban azt a véleményét fejezte ki, hogy a Biztonsági Tanács „Nem ruházhatja át felelősségét valamilyen regionális szervezetre”. A Biztonsági Tanács liléiét ezután elnapolták, Franciaország és a sokoldalú NA T O-atomhaderő Miként lettem űrhajós? írta: Vlagyimir Komarov űrhajós pilóta Amikor okmányokat kell ki töltenem, a születési hely és év rubrikájába nem kis büszkeséggel irren: Moszkva, lí 17 március 16. Moszkvához fűződő gyermekkori emlékeim a 30-as évekig nyúlnak vissza. Különösképpen emlékezem azonban a Cseljuszkin észak-sarki expedíció megmentésének történetére. Arra, hogy ezek a bátor emberek miként tanyáztak egy úszó jégtáblán, miután hajójukat a jéghegyek össze- roppantottáJk. Leírhatatlan volt az örömöm, amikor kiderült, hogy a hős szovjet repülők felkutatták és megmentették az expedíció tagjait. Ügy éreztem, pilótának lenni nagyszerű dolog, mert nagyszerű tetteket hajthat végre a hazáért. Gyermek- fővel fogant meg bennem a gondolat: „Pilóta leszek’’! És attól fogva folyton erre s célomra gondoltam. És minthogy a cél megteremti az akaratot is — következetesen nagy álmom megvalósításához láttam. Sokat és szorgalmasan tanultam. Amikor az embernek van határozott életcélja, köny- nyen megbirkózik a nehézségekkel. Márpedig nehézségek bőven akadnak minden ember életében. Nos, gyorsan teltek és múltak az évek. Nőttem, sőt felnőttem és megismertem Moszkvát. Előbb a békéset, aztán a háborúsat. Korábbi éveimben sohasem hittem volna, hogy Moszkva egy napon frontvárossá válik. Ekkortájt magánúton tanultam, mert a Nagy Honvédő Háború kezdete óta sok iskolában szünetelt ■ rendszeres tanítás. Már letettem a hetedik osztály vizsgáit, amikor valatneny- nyi diáktársammal együtt frontkatona szerettem volna lenni. Szenvedélyes kérésünkre az volt a válasz, hogy előbb vizsgázzunk jól a tananyagból, azután majd megtudjuk, mi lesz a határozat. Én a sikeres vizsgázók közé tartoztam, mégsem engedték ki a frontra. Engedélyezték azonban, hogy a szovjet légierő elsőszámú moszkvai szakiskolájába mehessek. 1942 őszén utaztam el Moszkvából az evakuált iskola szálláshelyére. Csak az édesanyám kísért ki az állomásra, mert édesapám a fronton harcolt. Határtalan lelkesedés fűtött. Az a kilátás, hogy pilóta lehetek, elfeledtetett velem minden nehézséget Pedig a különleges katonai iskola körülményei egyáltalán nem voltak jelentéktelenek. Végre, 1945-ben elvégeztem a légierő szakközépiskoláját, s mint komszomodista, a szaszovszki repülőtiszti iskolába kerültem. Itt mindenekelőtt az elméleti tananyagot kellett elsajátítanom, • a gyakorlatban tanultam meg, mi miniden kötelessége van egy szovjet katonának. Mind megalapozottabb lett tudásom. Elkerültem előbb a Cskálov, majd a Szeröv tiszti iskolára. Csak ezt követően kaptam beosztást egy repülőszázadhoz. Oly sok tanulás, kitartás és szorgalom után végre a légierő pilótája lettem. Szeretettel gondoltam azokra az instruktorokra, akiktől az első repülő-leckéket kaptam. Nos, teltek-múltak a tanulórepülés napjai. Szabad időmben — társaimmal együtt — társadalmi miunkát végeztem a Kom- szomolban. Mély gyökereket vert bennem a bajtár- siasság szelleme. Ismertem a legjobb pilóták teljesítményeit és a legkiválóbb komszomőlisták hőstetteit. A parancsnokom egy alkalommal megmutatta a jellemzésemet. Ez állt benne: „Szereti a repülést Bátran, magabiztosan repül. Nem pihen meg a babérjain. Repülés közben kitartó, körültekintő. Szívesen kezdeményez. A magasságot jól bírja, repülőbalesete nem volt.” Amikor ezt a jellemzést elolvastam, a parancsnokom mosolyogva megveregette a vállamat: — Nem szédül, hadnagy? — kérdezte. — Nem, őrnagy élvtára, — feleltein. — Jói bírom a repülést —• No igen. csak aztán a fejébe ne szálljon a siker. Én most erre gondoltam. Mert, ha meggondolom — van is mitől megszédülnie... Tovább folyt a munkám. Mind jobbam megtanultam repülni. Két évvel később azt javasolták, iratkozzam a Zsukovszkij repülőmér- nöki akadémiára. Nem nagyon kérettem magamat Szükségét éreztem a további tanulásnak. A legmagasabb szinten akartam tudni minden tudhatót a repülésről. Ezt az „akadályt” is sikerült „jól vennem”. — Moszkvába kerültem tehát, ahol neves tudósok foglalkoztak velünk. Különösen nagy hatással volt valamennyiünkre Golubjev professzor, a hadmérnök vezérőrnagy... ö matematikát tanított. De nemcsak tanított, hanem nevelt is bennünket. Egész életemre emlékezetembe véstem szavait: „Mindenkor egyszerűen, közérthetően kell mindent elmagyarázni.” Jómaga mindig lébilincselően érdekes előadásokat tartott, ö vezetett rá igazán a matematika jelentőségére. — Szükséges tudomány ez az olyan ember számára, aki kijut a világűrbe és dolga van a többmillió kilométeres kozmikus röppályák számadataival. Mindezt azért érdemes elmondani, mert sokan talán azt hiszik, bizonyos fizikai adottságokon kívül egyébre alig van szüksége az ürpilötá- nak. Nos, az akadémia elvégzése után tudományos kutató-intézetbe kerültem. Itt, mint kellő képzettségű tisztet, beosztottak az űrhajős csoporthoz. Ezzel viszont új szakasz kezdődött az életemben. Most jöttem rá, boldogan és büszkén, milyen jó dolog volt annyit tanulni. Most aztán hasznát vettem tudásomnak, pedig közben újabb tanulmányokat folytattam és különleges edzéseket végeztem. Az elmélettel könnyen megbirkóztam és a különleges szereken végzendő testgyakorlást is hamar megszoktam. Sokat segített e tekintetben „ korábbi rendszeres sport. 1961-ben, egy különleges parancs sikeres teljesítéséért kitüntettek a Vörös Csillag renddel; Ebben az esztendőben az egész világ megismerte az első szovjet űrhajósok nevét, Jurij Ga- garinét és German Tyitov- ét. Jól emlékszem, hogy azon a derűs, áprilisi napon, amikor Moszkva köszöntötte Jurij Gagarint, mi, a bajtársai, valameny- nyien ott állottunk az ünneplő moszkvaiak között. Határtalanul örültünk barátunk sikerének s a szovjet haza dicsőségének. Az űrpilóták sikere kollektív munka eredménye. Részesek benne azok a tudósok, tervezők, mérnökök, technikusok és ipari munkások, akik munkájukkal a sikert lehetővé tették. Ugyanez vonatkozik a professzorok és előadók, az orvosok és ápolónők, az instruktorok és szakácsok közreműködésére is. De megilleti a dicsőség azokat is, aki* az ércet és a szenet kibányásszák, megolvasztják, fémmé ötvözik. Akik megépítik az űrhajót, ösz- szeszerelik és útrakész állapotba hozzák. A repülés előtt, alatt és utána is minden űrhajós szeretettel em. Lgeti azokat az embereket, akik dolgoztak a közös sikerért. Olyan korban élünk* amikor a mindenséget ostromló ember tudatos, átér- zett, alkotó kapcsolatba kerül embertársaival. Nemcsak a világűrt hódítjuk meg — hanem e* emberiét legnemesebb eszményeit is,«.
