Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

lfW november IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPEA* Fischer Annie Karcagon HATÁRON TÚL- MAGYAROK KÖZÖTT Szolnok megyei diákok az elsők között Tavasszal a KISZ KB. Építőtáborozási Bizottsága, Valamint az Ifjúsági Lap­kiadó Vállalat pályázatot hirdetett az építőtáborok­ban résztvevőknek: A 2sűri most döntött a díjak sorsá­ról. Többek között II. dí­jat nyert Bender Katalin jászberényi gimnáziumi ta­nuló két kis novellája. Har­madik díjat nyertek Lázár László, Kunszentmárton, gimnáziumi tanuló, „Zsazsa és a többiek” című karco- lata, Valamint Szabari Má­ria, Jászapáti, gimnáziumi tanuló „E2ek a mai fiata­lok” című életképe. A fotópályázaton harma­dik díjat nyert Török Ernő, Szolnok, gimnáziumi tanu­ló, „Egységben az erő” cí­mű képével. A könyvet vásárló dol­gozó parasztság arányának növekedése önmagában is jelzi a kulturális forrada­lom előretörését a falvak­ban. Még figyelemre mél­tóbb a falusi lakosság kul­turális igényeinek változá­sa, ha felfigyelünk arra, hogy a megvásárolt köny­vek között szép számmal akadnak politikai művek. Községeinkben első íz­ben a múlt év decemberé­ben rendeztek politikai könyvnapokat. Az első téli falusi politikai könyvnapok sikere is mutatja, hogy a mai emberek igénylik a politikai műveket. — A marxizmus—leninizmus klasszikusainak írásai, a haladó írók könyvei, a bel- és külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozó politikai könyvek, brosúrák mind­egyike arra hivatott, hogy kielégítse termelőszövetke­zeti parasztságunk érdek­lődését az új, az előtte még ismeretlen iránt, és eleve­nebbé, felismerhetőbbé te­gye számára az események összefüggéseit: A megyei pártbizottság agitációs és propaganda osz­tálya és a Kossuth Kiadó megyei kirendeltsége ja­vaslata alapján ez évben november 15-től december 15-ig lesznek községeink­ben a második falusi téli politikai könyvnapok: A községekben évközben viszonylag kevés politikai mű jut el az emberekhez. Most ismét jó alkalom lesz, hogy mindenki hozzájus­son a rendelkezésre álló, őt legjobban érdeklő poli­tikai könyvekhez. A járá­si pártbizottságok, a közsé­gi pártszervezetek irányí­tó munkája azonban nél­külözhetetlen a sikerhez. A tömegszervezetek se­gítsége, az aktivisták moz­gósítása, a propagandaesz­közök helyes felhasználása író—olvasó találkozók ren­dezése, könyvkiállítások szervezése, mind-mind be­vált, jó és célravezető esz­köz arra, hogy a politikai könyvnapokat siker koro­názza: A nagy propagandával és szélesebb társadalmi összefogással lebonyolítan­dó politikai könyvnapok eredményeinek meg kell mutatkoznia később is, a A fővárosban is ritka művészi esemény Fischer Annie fellépése, aki a vilá. got járva, kevés időt tud itthon tölteni: Megyénkben Karcagnak jutott a meg­tiszteltetés, hogy kétszeres Kossuth-díjas művészünket fogadhatta; „Ha valami jelentős dol­got akarsz mondani, egy­szerűen fejezd ki magad, hogy mindenki megértse.” Akaratlanul is Goethének ez a figyelmeztetése jutott eszembe, miközben Fischer Annie magávalragadó játé­kát hallgattam. Az ő művé­szi kifejezésmódja az egy­szerűség, amellyel érthető­vé teszi a nagy műveket mindenki számára. Örök- életű zeneszerzők örökér­vényű gondolatait, érzéseit, mondanivalóját közölni csak így szabad, ilyen ter­mészetességgel, viszont ez a legnehezebb. Pózolás, színészkedés, hamis érzel- messég nélkül, egyszerűen tolmácsolni a művet, ezt tartja feladatának. Ebben a felfogásban az előadó sze­mélye nem áll a közönség és a mű közé, hanem mint­egy közkinccsé teszi azt a hallgatóság számára. Ez ha- gyon kevés művésznek si­kerül igazán, de Fischer Annie e kevesek közé tar­terjesztési munka hétköz­napjaiban. Kalmár Gábor Voltaképpen csalóka a cím, hiszen nem műterem — a fogalom közkeletű ér­telmében — csupán egy lakószoba Sáros András festői műhelye. — Az én műtermem ma­ga a természet — mondja, de ebben a kis szobában is minden az alkotó mű­vész jelenlétéről vall. A falakon függő képek, a rajzlapoktól dagadó mappa, és a heverőn rögtönzött „tárlaton” egymás mellett sorakozó festményeik raj­zok. Sáros András már hosz- szú évek óta Jászberényben él, a Lehel Vezér Gimná- ziu óban tanít, de nem tősgyökeres alföldi. — 1945-ben kerültem az Alföldre, először bevallom kissé megrémített a _ vég­telen síkság látszólagos egyhangúsága, de később ézrevettem a szépségét, megszerettem és azóta a szívemhez nőtt e2 a táj — emlékezik első találko­zására az Alfölddel. A végtelenbe szökő látó­határ, a tágas horizont, a föld felett villódzó fények és a színek kimeríthetetlen lehetőséget nyújtanak a plenaár-festészetnek, és ő — ehhez kétség sem férhet figurális kompozíciói elle­nére is — plenaár festő. Művészete a jelenség, a lát­vány talajától fakad, mindig is a realitáshoz tapad. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy másolom a természetet. Néha a lát­ványt, az elfutó élményt hetekig, hónapokig hordom magamban, míg megfestem. Sok festő a megmondható­ja, hogy néha mennyire zavar a természet előtti festés, a látvány hatása túl erős, túl direkt, a festő nem tudja rendberakni, el­vonatkoztatni az élménye­ket. Ügy gondolom, nem té­vedek, ha azt mondom, Sáros András különös von­Megrázó erejű Beethoven tolmácsolása éppúgy a hi­telesség meggyőző erejével hatott, mint Schumann ro­mantikus pátosza a Karne­vál sorozatban. Játékára nagyon jellemző többöt kö­zött a hajlékony, sokszínű, tömör zongorahang, mely a romantikus Schumann mű­ben sem vált öncélúvá és Beethoven drámai látomá­sait is hiánytalanul elénk vetítette. A karcági lelkes zenebarátok számára soká­ig emlékezetes marad ez a nagy művészi esemény, új­ból bebizonyosodott, hogy egy „élő” hangvem y ben­sőséges varázsát a művész­szel való személyes találko­zás élményét hanglemez, rádió vagy tv nem pótol­hatja; B. A. Művelődésügyi osztályvezetők tapasztalatcseréje Négy napot töltött me­gyénkben a Hajdú és a Baranya megyei tanács mű­velődésügyi osztályának vezetője. Ezalatt az idő alatt művelődési házaink, iskoláink működését tanul­mányozták, majd tegnap a művelődésügy megyei ve­zetőivel a látottakról szí­vélyes eszmecserét folytat­tak. zaimat érez az aikvarell iránt. Ez a vonzalom még olajképeinek színkezelésé­ben is érzékelhető. Nem véletlen, hogy kedveli a téli tematikát, Nagyon sok téli utca-, tájrészletet áb­rázoló képével találkozhat­tunk a különböző kiállítá­sokon. — Valóban nagyon sze­retem az akvarellt. Egy időben kizárólag ezzel a technikával festettem és csak később tértem rá az olajra. A téli és általában az alföldi témák mellett az utóbbi öt esztendőben nagyon sok balatoni képet festettem. Szabadságomat a pedagógus szakszervizét L Aggodalommal ültem be a Növi Sad-i, majd a Suboti- ca-i színház nézőterére. Ag­godalmam mindinkább el­múlt, tapasztalva a közön­ség lelkes hangulatát, azt a forró sikert, amit a szol­noki művészek arattak. De azért sokszor és sokféle em­bertől megkérdeztem: mi a véleményük az előadásról, s méginkább: hogyan értik azt a problémát, amelyről Gáspár Margit darabja SZÓL Értik-e a darabot azok a magyarok, akik a határon túl, távoli szemlélői voltak annak a kornak, amely ezt az új Hamletot, a mai kor nagy hamleti problémáját szülte — határainkon in­nen. Értik-e azok a jugosz­láv állampolgárok — és ho. gyan értik —, akik e ham­leti problémát szülő idő­szak súlyos tévedéseinek, nem egy vonatkozásában szenvedő alanyai is voltak. Értik-e azok a kommunis­ták, akiknek kommunista voltát is vitatta az akkori idők szelleme. Az a szel­lem, amellyel Gáspár Mar­git darabjának mai Ham­letié viaskodik. Értették. És elismeréssel, tisztelettel adóztak a mai magyar szocialista művé­szetnek, amely ily magas színvonalon. ily nemes er­kölcsi felelősséggel ábrázol­ja annak a nem is olyan egyszerű időszaknak és ká­ros következményeinek lé­lektani hatását. Gáspár Margit Hamletját éppúgy, mint Shakespeare feledhe­Balaton-parti alkotóházá- bam töltöm, már öt eszten­deje. Valamiféle rokonsá­got érzek a végtelen víz­tükör és, az alföldi táj között. Sáros A.: Kisvárosi utca Amíg beszélgetünk, szem­léltetésként néhány képet mutat be a művész a he­verőn lévő kis „tárlat” anyagából. Akvarellek, olajképek váltakoznak, né­hány kis scéna, színvázla­tok, rajzok, megkapó az üdeségük, ismételhetetlen egyszerűségük. A falon egy olajképen akad meg a tekintetem. Kedves, intim téma, a mű­vész kisfia. A kép magán viseli születési dátumának tetten hősét apjának szel­leme kísérti. Tárnok István vezető ember volt a szektás időszakban. Teljes hittel ugyan, de súlyos tévedése­ket követett el. Halála után a bálvánnyá emelt apa em_ lékétől nem tud fia elsza­kadni. S mint Hamlet, ál- dozik apja szellemének, a lassan változó világban is apja nyomdokain kíván jár­ni. A sors törvénye, hogy mindennel és mindenkivel összeütközésbe kerül: any­jával, apja egykori barátjá­val, harcos társával, aki — ugyancsak apja tévedései­nek áldozataként — évekig ártatlanul üldözve volt. Vé- gülis apja öngyilkossága előtt írt levele alapján — amit „kíméletből” eddig tit­koltak előtte — jut el a felismerésig: a bálványként tisztelt apa más, nagyobb bálványok, fétisként tisz­telt félistenekben való vak hit áldozata lett, A darabnak nagy sikere Volt. De tegyük hozzá, nemcsak mondanivalója, tartalma vitte sikerre. Hisz a magyarországi viszonyo­kat jól ismerő jugoszlávok előtt nem ismeretlen az az egyenes politikai vonal, amely szakított az ötvenes évek elején elkövetett hi­bákkal. Az sem új dolog, hogy következetesen levon­juk ennek az időszaknak er­kölcsi vonatkozású tanulsá­gait is és ebből a művészet is kiveszi a maga részét. A mai szocialista művészet ilyen irányú törekvéseiben legjobb hagyományaink folytatását látják. Igaz, ez — 1952-nek minden jelleg­zetességét. Mindenesetre kínálkozó alkalom egy nem túlságosan eredeti kérdés feltevésére. —- Melyik alkotás áll a szívéhez legközelebb, ön­nek melyik tetszik legjob­ban? —- Nehéz a választás. Té­májánál fogva talán ez itt, a kisfiámat ábrázoló ké­pem. A legjobban sikerült képeim egyikét a tavalyi nagy árvízről festettem, ami jelenleg a jászberényi városi tanácsnál látható. És természetesen a leg­újabbak a legkedvesebbek, azok. amelyeket most küld­tem be a Szolnok _ megyei Téli Tárlatra. Néhány ba­latoni és jászsági akvatél- lem, olajképem, valamint egy nagyobb kompozícióm, amelyen a jászberényi für­dő előtti híd alapozási munkáját festettem meg. Hideg Gábor Jugoszláviát * jegyzetek L csak a darab fenkölt szel­lemű mondanivalójára áll, mert —- mint a kritikusok megállapították — a Hal­létnek nincs igaza, mint dráma nem tartozik a leg­sikerültebbek közé. A Növi Sad-i nagy siker elsősorban a drámát szín- revivő együttesnek szólt. Ebben a nagy színházkul­túrájú, elkényeztetett kö­zönséggel rendelkező város­ban a siker nagyértékű. Lyubica Janicsijevics, az éppen Növi Sadon tartóz­kodó nemzeti-díjas, a ju­goszláv filmgyártás egyik csillaga így nyilatkozott az előadás után: — Növi Sadon évenként egyszer, egy nagy fesztivál keretében felvonulnak a legjobb színházak. Köztük évről évre akadnak kiemel­kedő produkciók. A szolno­kiak ma esti előadását csak ezzel a színvonallal lehet mérni. Véleményével nem állt egyedül. A Magyar Szó, a tartományi magyar nyelvű lap kritikusa így ír: „A Szigligeti Színház mű­vészei összeforrt, bejátszott, képzett együttesként mutat­koztak be. Az anyát játszó Hegedűs Ágnes a darab fő­erőssége. Végtelenül egy. szerű, de kifejező és ha­tásos játékával igazolta az előlegezett Jászai-díjas hír­nevét. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy régen láttunk ilyen jó alakítást a Növi Sad-i színpadon: Győry Emil emotív, fiata­los kitöréseivel, átélt ala­kításával járt legközelebb a Hegedűs Ágnes nyújtotta kiváló játékhoz, Horvát Sándor nyugodt, kimért alak-formálással, Búrös Gyöngyi egyszerűségével és kislányos bájával, Andiahá. zy Margit és Fonyó István pedig jól eltalált cinikus hangvételével, vitte sikerre Gáspár Margit színművét. A rendezőnek a valóban tudó együttes mellett nem lehetett nehéz feladata, alapossága a2onban min­denképpen dicséri”, A Suboticán tartott há­rom előadáson hasonlóan nagy sikert aratott a Szig­ligeti Színház együttese. Színházunk szereplése eb­ben a városban azonban már nemcsak előadások tar­tásából állt. Itt székel ugyanis a vajdasági magyar színház. S ennék együttesé­vel a magyar szocialista színházkultúra fejlődését szolgáló, hasznos tapaszta­latcsere alakult ki: A művészet soha nem zárható határok közé. Kü­lönösen nem két testvéri szocialista ország művésze­te. S ha ugyanakkor a nyel­vi azonosság és a közös kul­turális hagyományok is in­dokolják ezt, mint ebben az esetben, még inkább hasznos az ilyen csereláto­gatások szervezése. Ezért, reméljük, hogy a két szín­ház között kialakult kcn- csolat csak a kezdet. ^Folytatjuk.) Varga József közgazdasági érettségizett, gépírni tudó adminisztrátort munkaügyi munka­körbe azonnali belé­péssel felveszünk. Jelentkezés: T í T Á S 2 Üzletigazgatóság mun­kaügyi osztályán. Szol­nok, Verseghy út 3. tOZik: A falusi politikai köoyvnapok elé Műteremlálogalás Sáros Andrásnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom