Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
1964. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 PEDAGÓGUSOK r ti ARII bizonyítványa Rácz István, a jászberényi Kállai Éva Gimnázium igazgatója önkritikát gyakorol. Azt mondja, két évvel ezelőtt több párt- munkát és társadalmi munkát végzett. Aztán átadták a „forgalomnak” ezt az új intézményt, a Kállai Éva gimnáziumot. A kezdet itt különös gondokkal járt. Egy új intézmény technikai felszerelését és belső rendjét kialakítani óriási munka — s tegyük hozzá pártmunka lehet a javából. Nem is szólva arról, hogy még most is sok technikai feltétel hiányzik a pontos, zavartalan üzemeltetéshez, aminek elhárítása szintén a tantestületre vár. Például a hét méteres pincébe több mint fél méter magasságig víz ’ szivárog be minden nap, s ez a fűtést veszélyezteti.) A nevelők is sok mindenben segítettek, segítenek. A pártcsoport kezdeményezésére a szükséges szemléltető eszközök nagy többségét házilag készítették el a tanárok. S a kezdeményező ebben legtöbbször Ruzsányi János, a pártcsoport égjük tagja volt. Munkájukhoz, elfoglaltságukhoz szorosan hozzátartozik az is, hogy a hu- szonkéttagú tantestület — közöttük sokan gyerekes anyák — tizenegy szaktanár munkáját látja el túlórában. Közben olyan gondjaik is voltak: tavaly a KISZ tanácsadó tanár fásultan, kedvetlenül dolgozott. Kikutatták az okát, segítettek... Volt egy új tanár, aki évekkel ezelőtt itt még tanítvány volt. Feszélyezve érezte magát Volt nevelőd között. Vele is beszéltek a pártcsoport tagjai. S ilyen példa számtalan akad. És most kérdezzünk visz- sza: Mikor végez egy iskola igazgatója vagy tantestülete hasznosabb párt-, vagy társadalmi munkát? Akkor-e, ha történetesen rója a járás községeit, előadásokat, rendezvényeket tart — mint ahogy ezt sokszor tették ezek a nevelők is — vagy akkor, ha a város közéletét ilyen jelentősen befolyásoló intézmény kialakítását segíti maradandó munkával? — Mindig akkor, amikor a legszükségesebb feladatból vállal részt. S itt a város egyik fontos intézményének, egy új gimnázium életének megszervezése ilyen nagyon szükséges feladat, nagyon szép pártmunka volt. A Lehel vezér gimnázium igazgatóhelyettese Tu- kora János számokkal bizonyít: 1961-ben kétszázhetvenkét tanuló végzett a nappali tagozaton. A következő oktatási évben már csak az első osztályosokból közel ennyit vettek fel és jelenleg négyszázki tencven- ketten tanulnak nappali tagozaton. Nem rosszabb az esti- és levelezőtagozatosok aránya sem. Amíg 1961-ben a felnőttek százharmincán voltak, most megközelítették a nappali tagozatosok számát, azaz négyszázhat- vanan tanulnak. Ugyanakkor a nevelők létszáma megközelítőleg sem növekedett a hallgatók arányának megfelelően. És ami ehhez még kellett: mindkét gimnáziumban tanulnak szakmát is a diákok. A Kállai Éva gimnáziumban szőlőtermelést és borkezelést, a Lehelben pedig lakatos szakközépiskolai osztály van. Külön meggyőző munkát kellett a szülők között is végezni azért, hogy & mezőgazdaságban végzett munkát is elismerjék szakmaként. Volt, aki így beszélt: ha már dolgoznia kell is a gyereknek, legpArtmunkAja alább az iparba vigyék. Az osztályok azonban megmaradtak, működnek. Ezt elérni sem volt könnyű, ehhez is kellett jócskán a türelemből, a szép szóból, a pártmunkából. Ha azok az órák, amikor a pedagógusok oktatnak, nevelnek nem is hoznak annyira gyors, azonnal érzékelhető eredményeket, — vagy ahogy Dobos István, az egyik általános iskola igazgatója, a pártvezetőség tagja mondja, — nem is annyira reklámszerűek, mégis a legtartósabb eredmény ígéretei, elősegítőd. A tényékhez tartozik az is, hogy az iskolai énekkarok, színjátszó csoportok sokfelé tevékenykednek az iskolákban, sokszor szerepelnek városi rendezvényeken. A tanárok, tanítók közül sokan járnak esti egyetemre, marxista középiskolába. S vannak közöttük, akik ugyanezeken a helyeken a pártalapszervezet javaslata alapján előadást tartanak, foglalkozást vezetnek. S ehhez hasonló példa is van bőven. Most vezetőség választásra készülnek ebben az alapszervezetben is. Balogh János elvtárs, az alapszerve- zet titkára mondja, hogy arról is szólnak majd a vezetőség beszámolójában, ki hogyan vállal és végez pártimunkát, társadalmi megbízatást. Lesz miről beszámolni, van miért elismerést mondani a nevelőknek. Párttagok és pártonkívüliek együtt — számok igazolják — többségükben vál lalják a város lakóinak iskolázottságáért, 1 kulturáltságáért rájuk háruló feladatokat. S ez az ő legszebb, leghálásabb pártmunkájuk. B. E. Anyám annak idején így küldött a sarki fűszereshez- „Hozz, fiam, egy negyed kiló Frankot és egy fekete Schmollt”. A világért se mondta volna, hogy cikóriakávét és cipőpasztát. Hiszen mind a vásárlók körében, mind a boltokban tudták az említett két — meg több más — márkáról milyen árucikkekről van szó. Egy egy árucikk sikerét az jelezte, ha a vevő így, „márka szerint szólította” a kívánt cikket. Ha például valaki a cukorüzletben tíz deka Ger- beaud-t kért, tudta az elárusító. hogy nem a magyarrá vált francia cukrász- mesterből kíván tíz dekát, hanem a nevével jelzett bonbonból. De vajon van-e ma — olyan vevő, aki azzal állít be — mondjuk — a fehérneműboltba: „egy 39-es fehér férfiinget kérek, de békéscsabai legyen ám!” Van, sőt vannak szép- számmal, mégis mintha egy időben valahogy megkopott volna a márka fogalma. Ennek fő oka — nyilván az volt, hogy az árucikkeknek nem állandóan volt egyforma kiváló a minősége. A napokban közölte egy újsághír, hogy — tovább folytatva azt a helyes — ipar- és kereskedelempolitikát, amely néhány éve egyes árucikkek márkázásával kezdődött, — az árucikkek egy további csoportja minőségi bizonyítványt kap, ha... Ha szigorúan a szabványok és a technológiai előírások szerint készül, ha a gyári és kereskedelmi ellenőrzés körültekintő ' s véletlenül sem enged selejtet a kereskedelembe. Az ilyen minősítésű árut, az egyébként szokásos nyolc napon túl is, a vevő — meg nem felelés esetén, — visszaadhatja, kívánhatja a kicserélését. Üdvözölni kell ezt az elhatározást, mert arra mutat: a gyárakban és az üzletekben nőnek a követelmények, a vevők pedig messzemenően helyeslik. (Sz. J.) Á tapasztalt öregek véleménye szerint Befejezéshez közeledik a kenyérgabona vetése a tiszafüredi Szabad Föld Tsz- ben. Mindössze 30 hold hiányzik még a tervük teljesítéséből, 400 holdon már zöldell és bokrosodik a kenyérgabona. Szépen fejlődik az őszi árpa és a takarmánykeverék is. A Szabad Föld Tsz 1713 holdon gazdálkodik, így a nagy területű, vetéssel elmaradt szövetkezetekben azt mondhatják: „könnyű nekik, a néhány száz holdat gyorsan elvethetik”. Am arról elfeledkeznek, hogy a kis szövetkezeteknek kisebb a taglétszáma és a technikai felszerelése. Az őszi munkát viszont a kis és a nagy gazdaságokban is lehet idejében és szervezetten végezni. — Szeptember 5-én kezdtük a takarmánykeverék, másnap pedig a búza vetését — emlékszik vissza Oláh Lajos elnök. — Mi indokolta a korai kezdést? — A sok éves tapasztalat. Számítottunk az esőre, igaz, viszont nem ennyire. A Hortobágy szélén, főleg kötött, szikes földön gazdálkodunk. Ha ez megázik. sokáig nem lehet rámenni. Tapasztalt, öreg emberek véleményét is meghallgattuk, ezért is vetettünk idejében. Az eső előtt 500 hóid vetésünk volt, közben csak 30 holdnyit tudtunk elvégezni. — A hiányzó mennyiséget tábla cserével vetik el? — Nem cserélünk táblát. Kukorica után vetünk, a föld már üres, szántja a DT. Méghozzá 3—4 centiméterrel a szokásosnál mélyebben. így szárazabb a talaj és jó magágyat tudunk készíteni. Az elnök felsóhajt és önkritikusan mondja: — Megbántuk, hogy szeptemberben két vasárnap pihentettük a vetőket. Ha akkor is dolgozunk, már befejeztük volna. —- Most milyen vetőmag normát alkalmaznak? — Tíz-tizenöt kilóval többet vetünk a Fertődiből. Ilyenkor már nehezebben bokrosodik. A Szabad Föld gazdái a kapások betakarításával is az élen vannak a járásban. A napraforgó igen jól fizetett, 11 mázsát adott holdanként. Ezt még az eső előtt elcsépelték. Égy-két nap múlva a cukorrépán is túl lesznek. Utoljára hagyják a még 20 hold töretlen kukoricát. — Az esős napokon is dolgoztunk, Megértették az emberek, hogy sürgős a szállítás, répaszedés. A brigádvezető mindenkit kiértesített és rakták, szállították a szárat. A nyugdíjasok és családtagok is kijöttek a földre. Az esős vasárnapokon mégegyszer annyian szedték a répát, mint ahány tagunk van. Higyje el, sokszor eláztunk. A fogatok, MTZ-k is elakadtak a sárban. — Kik voltak a legszorgalmasabbak? — Senkire se volt panaszunk. Vígh Lajos gépfaros kora reggeltől a sötétedésig vetett. Nincs csíkos vetésünk. Németh Imre zetorosunk végig dolgozta az esős napokat. Igaz, a gépállomásiak is megállták a helyüket. Ha csak lehetett, a két lánctalpas éjjel is szántott. A növénytermelő Hajdú Dezsőné és Madarász Lajos bácsi már felszedték a 700—700 négyszögöl répájukat. Kint voltak a családtagjaik is. — m. 1. — A 100. születésnap Szombaton délután kedves ünnepség színhelye volt Püspökladány, özv. Józsa Lajosnét köszöntötték századik születésnapján az úttörők és a társadalmi szervek képviselői. Az idős asszony, aki teljesen egyedül él, lakásán fogadta a köszöntőket és maga sütötte pogácsával kínálta vendégeit. A falu százéves asszom, át ajándékokkal és virágokkal halmozták el. Mi történt a Perge brigáddal ? Perge Jánosok az év elején határozták el, hogy a szocialista brigád címért küzdenek. A vezetők örültek ennek, mert úgy vélték, hogy minden adottsága megvan a nyolctagú brigádnak e megtisztelő cím elnyerésére. Igaz, hogy maga a munkahely is új, tavaly októberében kezdte meg üzemelését Szajolban a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság fenyőgömbfa átdolgozó telepe. A Perge brigád azonban e rövid idő alatt is kivívta jó munkájával az elismerést. Hónapokon át a legjobbként emlegették. Idei első félévi tervét is 131 százalékra teljesítette a brigád. Cimboraság, borbarátság Ilyen szépen indultak, de felfelé ívelésük törést szenvedett. S nem október 12- én — a brigádvezető leváltásával —, hanem korábban, amikor cimbora- ságból, borbarátságból elnézték egymás botlásait, hibáit. Ez vezetett aztán — a munkaidő alatti söröz- getésen, s fegyelemsértésen át — a legutóbbi incidensig. Mi is történt azon a vasárnapon? A munkarend szerint a 15 brigád közül munkaszüneti napokon általában három teljesít műszakot. Ez azért szükséges, mert a szállítás folyamatos, s a vagonokból időre kell ki- és berakni a fát. Október 11-én a Perge brigád is soros volt, tehát a munka befejeztélg köteles lett volna dolgozni. De nem így történt. Nem sokkal azután, hogy 8 óra tájban a szakadó eső miatt abba kellett hagyniuk a rakodást, bementek a restibe sörözni. A másik telepről visszaérkező művezető csak két embert talált a vasúti személykocsiban, ahová az eső elöl húzódtak. Tudta, hol keresse embereit. Amikor visszamentek a vasúti kocsihoz, szóváltás, parázs vita kerekedett. E csúnya esetre azzal tette fel a koronát a brigád, hogy délután, amikor még három vagon üres volt, önkényesen abbahagyta a munkát. Mentegetés helyett... Korábban ilyen dologért már Perge János és valamennyi brigádtag írásos figyelmeztetést kapott. A fiatal Buczik Béla mégis így mentegeti volt brigádvezetőiét: „mi nem akartunk tovább dolgozni, miattunk váltották le”. De arra nem tud válaszolni, hogy miért egyezett bele a brigádvezető a munka önkényes abbahagyásába, vagy miért nem tudott hónapok óta rendet 'teremteni a kis kollektívában. Mert akkor azt kellene mondania, hogy az említett esetben és máskor is az iszogatás gátolta meg a brigádvezetőt a helyes döntésben, cselekedetük mérlegelésében. Nem lenne igazságos dolog azonban mindenért csupán Perge Jánost okolni. A brigád tagjai is felelősek a történtekért, mert ner. próbáltak meg vissza tartani vezetőjüket az iszákoskodástól. Boné János, Bózsó Kálmán és a művezetők figyelmeztetése ke. vésnek bizonyult. A MEDOSZ Munkahelyi Bi« zottsága is mulasztott,. Nem segítette kellően elő az olyan szellem kialakulásai, amely megerősítette volna a brigádtagok egymás iránti felelősségérzetét. Véleményem szerint ez eredményesebb módja az emberek nevelésének, mint az a javaslat, hogy zárják ki őket a szocialista címért küzdő brigádok sorából. Perge János ezt nagyon sérelmezte. S az is igaz, hogy nagyon sok vasárnapjukat munkával töltötték. A vezetők a munkacsúcsok idején kérték, hogy azok is dolgozzanak, akik nem sorosak. Ennek Pergéék és mások is szívesen tettek eleget, mert 300—400 forintot kerestek. A jól végzett munka, az igyekezet azonban csak egyik követelménye a szocialista brigád cím elnyerésének. Pergéék az utóbbi időben ennek sem tettek eleget, nem is beszélve a többi követelményről. A történet tanulságai Kinek-kinek van tehát mit tanulnia a történtekből. Elsősorban is Perge Já_ nosnak. akiről vezetői és munkatársai is úgy nyilatkoztak: szorgalmas, dolgos ember. De az ital miatt ilyen helyzetbe jutott. Nem tekintik mégsem elveszett embernek. S nem is les", az, ha a Héja brigád — amelybe most beosztották — és az egész kollektíva segíti, hogy leszokjon káros szenvedélyéről. Brigádjának tagjai Is levonhatják a tanulságot, hogy elvtelen barátság az, ha szemethunynak egymás hibái, s a munkában elkö vetett mulaszfások fölött. Nagy Katalin Az igenlő szavazatok mellé Dolgos másfél hónap elé nézünk. Nem tétlenkedtünk eddig sem. Jutott bőven a munkából. De most az is elválik majd, hogy eddig mit végeztünk. Sürgető gazdasági dolgaink közben hol. nap kezdjük újjáválasztani a vezetőségeket a pártalap- szer vezetékben; A választás mindig nagy figyelmet kíván, mindig nagy felelősséggel jár. Megválasztani a jól dolgozók közül is azokat, akik emberi mivoltukkal, magatartásukkal úgyszintén rászolgálnak a bizalomra. Azokat akiktől várjuk és el is fogadjuk az irányító, a tanító a nevelő szót. Az alapszervezetek taggyűlése sohasem csak a vezetőség számadása. És különösen nem az most. A tagoké is. Arról, hogy egy- egy alkalommal hogyan álltak a vezetőség mellé, részt vállaltak-e a gondok közös megoldáséból. Ott voltunk, e ahol és amikor szükség volt a kommunista helytállásra, segítettük-e azokat, akiknek évekkel ezelőtt bizalmat adtunk abban, hogy be is válthassák amit várunk tőlük. Olvastam készülő és kész vezetőségi beszámolókat az eddigi készülődés során; Sokat hiába lapoztam, csak szűkén mérve találtam benne elismerő, dicsérő szót.: ■ Jó. kommunista szerénység az, ha a párttagok nem dicsérik magukat, ha nem dícsérgetik nyakra-főre egymást. Inkább azt látják meg előbb egymás munkájában, ami nem jó, amin tanácsos változtatni. Tovább lapozva azt is láttam, hogy ahol bírálni lehetett, ott nem voltak kímélettél. Bíráljunk. A rosz- szat meggyökerezni ne hagyjuk. Bírálat nékül dolgozni, haladni lehetetlen; De ne fukarkodjunk az elismerő szóval se, hisz az alapszervezetekben végzett munkáért ez a legmagasabb fizetség. A munkához, a vezetőségek ténykedéséhez naponta megújuló erő, akarat kell. S a megújuló akaratnak ezt a forrását is csatoljuk az igenlő szavazatok mellé. Ismerjük el a jót, azért is, mert csak a kifogásolhatókat elmondani nem lenne elég hű tükre a mai pártéletünknek, pártmunkánknak. Ne tegyünk fel rózsaszínű szemüveget, de azt mindenképpen, amelyen tárgyilagosan vissza és előre nézhetünk. Beszélhetnénk most arról is, külön, _ hogy a vezetőségválasztások idején menynyi gazdasági munka vár ránk. Volna mit mondani, hisz van sok sürgős, halasztást nem tűrő elvégezni valónk, aminek jórésze szintén ezekre az alapszervezeti taggyűlésekre, smég- inkább az alapszervezet tagjaira vár. így igaz. De ehhez is dolgos kezeK kellenek. És el lehet-e felejteni, hogy a legmunkabíróbb ember is elfáradhat, a leglelkesebb pártmunkás is elcsüggedhet egyszer? Nem. Legyenek a holnap kezdődő alapszervezeti taggyűlések olyanok, amelyekhez útbaigazításokért, lelkesítő tanulságokért is vissza lehet nyúlni. Akkor is, ha majd a további munka, az újabb faladatok, újabb nehézségek és sikerek forgatagában leszünk. (B. E.) a megfiatalított TOT»