Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. november 7. BE A világ nagy „telekkönyve P II ■ . 1 r m r 1 rr Felbecsülhetetlen értékű tapasztalatok A szocialista országok műszaki együttműködésének eredményeiről KIÉ A FÖLD? LJ azánk déli és keleti ** részeinek országútjain húsz esztendővel ezelőtt már megindult az a moz­gás, amely a földkataszter nagy megbolydulásának előhírnöke volt. „Fut az úrikaszinó, most jarja bo­londját: pihének nincs gyökere, hát a szelek hord­ják” — búcsúztatta a költő a történelmünk. színpadáról lelépő ezerholdasokat. A világ más tájairól is elfutottak ők, hol jóval előbb, hol később. A Föld hatalmas szántóterületéből amelynek a múlt században még szinte egyedüli urai voltak, már csak töredé­keket mondhatnak a ma­gukénak. A nemzetközi „te­lekikönyvbe” nagy változá­sokat írt be az emberi ha­ladás. Ezek között a legnagyobb; az új, szocialista gazdálko­dási forma elterjedése. A világ mintegy 3—3V2 mil­liárd holdnyi szántóterüle­tének egynegyedén, 750— 800 millió holdon szocialis­ta termelés folyik. Elsősor­ban szövetkezeti gazdálko­dás. A legtöbb szocialista országban — az állami gazdaságok mellett — ez a forma öleli fel a földterü­let több mint 75 százalékát. A falusi lakosság nagyré­sze, 160—170 millió család járja a szövetkezeti utat. Egyedül Lengyelországban kisebb a mezőgazdaság szo­cialista ága, s azon belül is az állami gazdaságok játsszák a főszerepet. Jugo­szláviában pedig más kö­rülmények között, a koope­ráció különféle formái se­gítségével került túlsúlyba a szocialista gazdálkodás az ország legfontosabb ag­rárterületein.-Az új gazdálkodási for­ma — a kezdettel, a válto­zással járó nehézségek elle­nére — eredményesen fej­lődik. Ma a szocialista or­szágok a világ egész ga­bonatermelésének jóval több mint egyharmadát, a ser­téshús- és burgonyaterme­lésének kétharmadát ad­ják. A világon összesen ter­melt marhahúsból 18 szá­zalék, tehéntejből 27 szá­zalék, tyúktojásból 23 szá­zalék, gyapotból pedig 40 százalék a szocialista or­szágokból származik. A szocialista mezőgazda­ság előtt még ott állnak a nagy lehetőségek: tovább növelni a termelékenysé­gét, erősíteni az üzemszer­vezetet, korszerűsíteni a termelési folyamatokat, hogy a nagy. összefüggő táblák és a szocialista mun­kafeltételek előnyei teljes­ségükben érvényesüljenek. Akkor a mezőgazdaság minden ágában a világter­melés javarészét adhatják majd. KI ézzük, hogyan alakult * * a földtulajdon hely­zete a világ többi részén? A kisbirtokosok még min­dig tekintélyes hányadot képviselnek. Legalábbis, ami a számarányukat il­leti. Sok százmillió 20 hol­don aluli gazdaság talál­ható a világon, különösen Európa nyugati felében. De ha számbelileg sok is van belőlük, az összterület, amin gazdálkodnak, koránt­sem olyan jelentős. Nincs pontos statisztika, de meg­közelítően még 10 százalé­kot sem birtokolnak a vi­lág szántóterületéből. _ Ter­melésük is hasonló méretű. Nyugat-Európában viszony­lag fejletten gazdálkodnak, elég sok gépet, vegyszer! és más korszerű eszközt használnak fel. Mégis a nyugati sajtó szinte egybehangzóan hir­deti, hogy a parcellás gaz­dálkodás felett eljárt az idő. Ennek az oka nagyon egyszerű. A modem ter­meléshez szükséges eszkö- 'ök igen drágák és a kis­írtok szűk keretei között nem hasznosulhatnak meg­felelően. Emiatt a kisbir- tokon a jövedelmezőség ro­hamosan csökken. Még az állami támogatás sem tud­ja egyensúlyban tartani. A jövedelmezőség hiánya az­tán arra kényszeríti a kis­birtokosokat, hogy hagyja­nak fel a gazdálkodással Mind többen és többen jut­nak erre a sorsra. Az öt­venes évek eleje óta Nyu­gaton minden esztendőben átlagosan 300—400 ezerrel csökken a 20 holdon alu­li birtokok száma. Helyüket a második vi­lágháború után fokozatosan gyarapodó tőkés közép- és nagygazdaságok foglalják el. Ezek alkotják ma a nyugati világ mezőgazda­ságának gerincét. Az Egye­sült Államokban például az átlagos farmnagyság már 200 hold körül mo­zog. Leginkább az ennél még nagyobb területtel rendelkező birtokosok szá­ma növekedett. Az ötvenes évek közepétől a hatvanas évek elejéig egymillió 80 holdon aluli üzem szűnt meg és húszezerrel több gazdaság lépett a 350 hold­dal nagyobb farmok sorába, tőkés nagyüzemek korszerűek és gazda­ságosan termelnek. Ameri­kában ezek szolgáltatják az agrártermékek javarészét. Még fokozottabban vonat­kozik ez Ausztráliára és Űj-Zélamdra, ahol 100 hol­don aluli farm már szinte nem is létezik, sőt a száz és ötszáz hold közötti bir­tokok sem jelentősek. A földterület 90 százalékát, az ezer holdon felüli óriás­farmok tartják kezükben. Nyugat-Európában a föld összevonásának folyamata lassúbb, de ott is hasonló tendenciák mutatkoznak." A termelésben máris a na­gyobb tőkés gazdaságoké a vezető szerep és a nyu­gat-európai kormányzatok most arra törekszenek, hogy a közeljövőben sókkal gyorsabb ütemben haladjon a mezőgazdaság szerkeze­tének megváltoztatása, mert enélkül az agrártermelés nem versenyképes a világ­piacon. A tőkés világban kiala­kult nagygazdaságok termé­szetesen alig hasonlítanak a régi érteimben vett úri birtokokhoz. De . azért az utóbbiakból _ még mindig találni jónéhányat a Föld­kerekségen. Elsősorban La- tin-Amerikában, ahol a föld nagyobb része, néhol több mint 75 százaléka a tíz­ezer, sőt százezer holdasok tulajdonában van. A nagy latifundiumok urai szinte korlátlan hatalommal ren­delkeznek, csaknem rab­szolgasorsban tartják mun­kásaikat, a peonokat. Sok­szor még a bíró szerepét is betöltik: korbácsolásra, vagy hasonló kínzásra íté­lik peonjaikat. A törvény keze nehezen jut be a lati­fundiumokba, amelyeket sok helyen szöges drótok és őrtornyok zárnak el a külvilágtól. De az ilyen állapotok már csak maradványnak tekinthetők a világ mező- gazdaságában. Még Latin- Amerikában is. hiszen _a földreform mozgalmak szá­mos országban sikert arat­tak. így Mexikóban, Argen­tínában, Uruguayban és másutt. Kubában pedis tel­jesen bealkonyodott a régi uraknak, a föld a népé lett. világ nagy „telekköny­ve” alaposan megvál­tozott századunkban. Az az elavult rendszer, amely nálunk 1945-ben vesztette el talaját, már csak nagyon kevés helyen tartja magát és rövidesen eltűnik. Fel­váltják az új formák. Es ezek között a legizmosabb a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, amely ma a szántóterület egynegyedét öleli fel. Eek Gyula A szocialista államok kö­zött fennálló gazdasági kapcsolatban nagy szere­pet tölt be a műszaki-tudo­mányos együttműködés. Ez a kapcsolat igen gyümöl­csözően fejlődik a baráti országok és a Szovjetunió között, és egyre biztatóbb az előrehaladás szinte va­lamennyi ország viszonyla­tában is. EGYMÁS kölcsönös segítése A műszaki-tudományos együttműködés lehetővé te­szi a szocialista országok­nak, hogy kevesebb anyagi és szellemi ráfordítással rövidebb idő alatt építse­nek fel ipari, mezőgazda- sági létesítményeket; fej­lesszék a népgazdaság kü­lönböző ágait; tökéletesít­sék a berendezésállományt, gyorsítsák a műszaki hala­dást; új iparcikkeket állít­sanak elő rövidebb idő alatt, növeljék a termelé­kenységet; nagyobb meny- nyiségben, gazdaságosabban termeljenek. Előnyt jelent az is, hogy a baráti orszá­gok egyike sem kénytelen foglalkozni olyan műszaki­tudományos feladattal, — amelyet más ország már megoldott. Az átvett doku­mentációk segítségével ren­geteg tervezői, mérnöki és egyéb munkaórát lehet megtakarítani; Az együtt­működés elősegíti a koráb­ban technikailag és gazda­ságilag elmaradott orszá­gok, iparágak felemelését a fejlettebbek színvonalá­ra; A kapcsolatok alapja: gépek; Elképzelhetetlenül sok kubikos gyűlt össze a nagy munkára; Olyan tá­bort építettek, mintha egy hadsereg telepedett volna meg a síkon; Három mérnök, a cseh Breifeld és Damik, vala­mint a magyar Benes irá­nyították a munkát; A cse­heknek ekkor már nagy ta­pasztalatuk volt a cukor- gyártásban. Egyrészük a szerelési munkák után 's itt maradt, és szolnoki la­kossá vált; ban a töltet. Még ma is dolgozik Rein­hardt Nándor, aki már 67 éves. Természetesen nem egész műszakban, csak úgy öregesen kisegít. — Mielőtt a németek el­hagyták a gyárat, vagonba rakatták a kész cukrot. A rakodásnál mi is ott vol­tunk. Mikor nem figyeltek bennünket, legtöbbször éj­szaka, elemeltünk egy-egv zsák cukrot és eldugtuk gyár területén. El sem hi­szik, ha mondom, mintegv tíz vagon cukrot sikerűit elrejteni. Egy részét mi fo­gyasztottuk el, illetve el­cseréltük élelemért, másik egymás kölcsönös segítése. A szocialista világrendszer országai a kapott műszaki dokumentációkért csak annyit fizetnek, amennyibe a másolatok elkészítése kerül, a szabadalmak, a kutatási eredmények átvé­tele, nem kerül semmibe. HUSZONÖTMILLIÓ FORINT MEGTAKA- RITÄS AZ ACÉLGYÁR­TÁSBAN A Szovjetunió a tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés — megvalósításának kezdetétől több mint há­romezer komplett beruhá­zási tervjavaslatot, gépek­hez, berendezésekhez 10 000 komplett kiviteli tervet és egyéb dokumentációt, 3500 technológiai dokumentációt és műszaki leírást, a tudo­részét pedig a szovjet had­seregnek adtuk át. Melaszért aranyat is lehet kérni — Hamar rájöttek erre az emberek — meséli Soós István a másik történetet; — A tartályokban az évek hosszú során felgyülemlett melasz alja valóságos cu­korbánya volt. Szinte eszét vesztve hordta a tömeg, míg a gyár vezetősége közbe nem lépett. A melaszt le­foglalták s ebből fizettek bennünket. Két kiló zsírt is kaptunk egy ; kiló me­laszért; A cukor volt a mentőan­gyal. Két vagon cukorért javították meg a turbinát a budapesti munkások. És az létkérdése volt a cukorgyá­riaknak; „Magad, uram, ha szolgád nincs" Ezt a régi mondást kel­lett figyelembe venni azok­nak, akik 1945-ben meg­kezdték a termelést. A gé­peket mégcsak kijavították, de a répatermelés újbóli megszervezése nagyon ne­héz feladat volt. — A gyár környékén ön­álló gazdaságot alapítot­tunk. Háromszáznegyven- hét vagonos termésünkből negyvenegy vagon cukrot gyártottunk. hiányzó ré­pamennyiséget közel ötven­ezer kistermelőtől szereztük be — folytatja Nándi bácsi a beszélgetést. — Az itt dolgozó munkások nevében egy kérelmet vitt fél Pest­re két munkatársunk Op- pelheim vezérigazgatóhoz. Azt kértük tőle, hogy He­gedűs Lajos mérnököt he­lyezzék Oroszkáról a szol­noki cukorgyárhoz. Már 1927-ben is itt dolgozott és akkor nagyon megszeret­tük. Ezért kértük vissza, az induláskor. A felszabadulás utáni el­ső kampánnyal megkezdő­dött a gyár legújabb és egyben utolsó felfutása. ü+ év elteltével megszületett az ahszolut csúcs is. Az 1950-es kampány egyik munkanapján 272 vagon répát dolgoztak fel. Az eredetileg 68 vagonos napi feldolgozásra tervezett gyárkapacitás ma már a háromszorosára növekedett. Évről évre új gépeket ál­lítanak a termelésbe, újabb és újabb L -hnológiát kí­sérleteznek ki. Igyekezne!; kiven' i részüket a nagy élelmezési feladatból: nö­velni az egy főre eső cukoi mennyiségét. Tóth László rnányos kutatóintézetek 2000 komplett dokumentá­ciót adtak át a baráti or­szágoknak. A Szovjetunió a szocialista országoktól az elmúlt években több mint 3000 komplett beru­házási tervjavaslatot, gé­pekhez és berendezésekhez 2800 komplett kiviteli ter­vet, 2000 komplett techno­lógiai dokumentációt, 2000 műszaki dokumentációt és leírást, a tudományos in­tézetektől több mint 1500 komplett dokumentációt vett át. Magyarország és a Szov­jetunió műszaki-tudomá­nyos együttműködése szép fejlődést mutat, 1948—61 között pl. a Szovjetunió hazánknak 1700 különböző dokumentációt adott át és tőlünk több mint 300-at vett át. A magyar ipar eredményesen alkalmazza a többi között a kohók, kokillák javításának szov­jet technológiáját, a minő­ségi acélgyártás szovjet technológiáját, amely ed­dig kb. huszonötmillió fo­rint megtakarítást tett le­hetővé. A szovjet aufókö- penyek gyártástechnológiá­jának bevezetése a magyar gumiiparban 2,5 millió Ft megtakarítással járt; A szovjet szakemberek meg­ismerkedtek a magyar Die­sel tolató-mozdonyok gyár­tástechnológiájával és kon­strukciójával, ezt követően egy sor intézkedést tettek az egyik szovjet mozdony­gyárban a termelés techno­lógiájának és üzemeltetési minőségének javítására. — Magyar tapasztalatok alap­ján javították a szovjet csőgyártásban a csövek mi­nőségét, növelték , a terme­lékenységet. Német, cseh­szlovák és magyar tapasz­talatok alapján a Szovjet­unió megkezdte több új kábelfajta előállítását, a termelésben új technoló­giai folyamatokat alkalma­zott, amelyek 2 millió ru­bel összegű megtakarítást eredményeztek a szovjet népgazdaságnak. MERÍTÜNK a közös KINCSBŐL A műszaki segítségnyúj­tás és tapasztalatcsere mind gyakoribbá és intéz­ményesebbé válik az euró­pai népi demokratikus or­szágok kapcsolatában is. Or­szágaink népgazdaságainak alig van olyan ága, ahol ne értékesíthetnénk eredmé­nyesen a közös tapasztala­tokat. A Dunai Szalmacel- lulózegyár építését és üzem­behelyezését — jelentősen megkönnyítette az, hogy magyar szakemberek egy tekintélyes csoportja hosz- szabb ideig a helyszínen tanulmányozhatta az NDK és Csehszlovákia hasonló üzemeit. Bútoriparunk fej­lesztéséhez oly nélkülözhe­tetlen pozdorjalemezgvártó üzemeinket lengyel techno­lógia alapján tervezték. — Gyorsan fejlődő keverék­takarmány gyártásunk megalapozásához pótolha­tatlan segítséget lel öntet­tek az NDK és Lengyelor­szág által átadott tapaszta­latok. Az NDK színesfém- kohászatának fejlesztésé­hez a magyar. lengyel és csehszlovák üzemek nyúj­tottak értékes műszaki se­gítséget. Ennek nyomán az NDK-beli „Hettstadt-Hen- gennű vállalatnál rövid idő alatt elkészítették a nehéz színesfémek félfo­lyamatos öntését szolgáló berendezést, — amelynek üzembeállítása előrelátha­tóan többmilliós megtaka­rítást eredményez majd Bulgáriának a legutóbbi négy év alatt, mintegy 80 komplett vasút-műszaki do­kumentációt adtak át a ba­ráti országok. Ezek fel- használásával többek kö­zött az eddigi széntüzelésű gőzmozdonyokat gyors ütemben átalakíthatták a gazdaságosabb pakura tüzelésre, megkezdhették a pályatest — nyomtalanító- gének sorozatgyártását, ál­talában meggyorsíthatták a vasútvonalak műszaki be­rendezésekkel való ellátá­sát stb Sok és szép eredménye van már eddig is a baráti országok műszaki együtt­működésének. Vígh István A cukorgyár fél évszázada o OOOOŰOOOOOOOOOOCXXXXXXX)OOOOOCXXXXJUUÜOÜOÜuOOCXXXXXXXXXXXXXXJOOÜooüCXXXXX>UOOO< ■ Nemrég ünnepelte Szolnok egyik legrégibb 0 gyára 50 éves fennállását. Egy fél évszázad nem­I csak egy ember, hanem egy gyár életében is hosz- szú idő. Hogyan született ez az üzem? Kik voltak első dajkái? Mi történt az elmúlt évtizedekben? Ezek- § o re a kérdésekre kerestünk választ, amikor felke- 8 o restük Zsigmond Bélát, a gyár krónikását. Díjnyertes dolgozatában nevek, események ° § sorakoznak. A múlt szereplői közül szólaltatunk o 8 meg néhányat, hogy szavuk nyomán megelevened- 8 § jen a történelem. ájoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo<x> ^ Mocsárból cukorgyár Gönczöl Sándor bácsi már a nyugdíjasok megér­demelt pihenését élvezi; Suttyó gyerek volt, amikor az építkezéshez került. —- Én vittem a leveleket, üzeneteket, utasításokat egyik helyről a másikra; Az első kapavágástól lát­tam a gyár épülését. A Pesti Kereskedelmi Bank által pénzelt részvénytár­saság Harkányi báró mo­csaras. nádas földjéből vett meg száz holdat gyártelep­nek. Akkor még nem vol­tak földgyalúk és más erő­Kevés a répa — sok a hadifogoly Már az első kampányban is szép eredményt értek el; Nyolcvankét nap alatt 8600 vagon répát dolgoztak fel, 104 vagonos napi átlaggal; A közben kitört első világ­háború azonban válságba juttatta a gyárat. A mun­kások közül sokan a fron­tokon haltak meg, a répa­termesztés is akadozott. A hiányzó munkások helyére szerb és orosz hadifoglyo. Gazdasági világválság — egyéves felfutás A huszas évek fellendü­lése nem tartott sokáig. A válság szele itt is keresz­tülsepert. — A válság elmúlása után senki által sem gon­dolt csúcsot értünk el — mesélj idősebb Soós István, aki tizenkilenc éves korá­Levegőbe repül a turbina, csatornába kerül a cukor — Sosem felejtem el 1944. november 4-ét — mondja Fogarasi Ignác, az idősek között is az egyik legidősebb. — A német tűz­szerészek már a robbantás előtt öt nappal elhelyezték a robbanótöltetet a turbi­nán. Ott ültek a portásfül­kében és várták a paran­csot. Mindent megpróbál tunk, hogy megmentsük a gyár lelkét. Azon is tana­kodtunk, hogy el kellene vágni a robb-nyóanyaghoz vezető zsinórt. Sajnos, tűz­szerész nem volt köztünk, és ezért nem mertük elvág­ni. Annál is inkább, mert valaki azt mondta, hogv abban az esetben .s felrob­kat állítottak. A földek azonban így is munkáskéz nélkül maradtak. — Különösen a Tanács- köztársaság idején voltak nagy nehézségek — foly­tatja Sándor bácsi. — Nem volt szén, nyersanyag és szállítóeszköz. Az 1918—19- es kampányban nyersanyag hiány miatt 98 napot állt a gyár. A későbbi években is heteket szünetelt a munka; tói dolgozik itt. — Az 1934 őszén meginduló kampány, ban negyvenhárom nap alatt 9777 vagon répát dol­goztunk fel, 227 vagonos napi átlaggal. Ezt a szintet a felszabadulásig nem is ér­tük el többet

Next

/
Oldalképek
Tartalom