Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
1964. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Őskor ókor PANASZ U SZOVJET HUMOR Kinek a dolga? — Férjhez megyek — szólt apjához a lány. — Csak tíz napja ismeritek egymást. Szereted? — Ez már az én dolgom apám. — És ő? Szeret téged? — Ez az ó dolga, apám — De ...még szakmátok sincs. Hogyan fogtok megélni? | — Ez a te dolgod, apám ; Papa a hibás ! — Mi történt veled ; fiacskám? — kérdi Ványáj tói a tanító. — Negyedik osztályban kitűnő voltál, s most, az ötödikben meg bukásra állsz?! — Igen, mert a papa csak négy osztályt járt — felelte a gyerek. 1 Fejőnő nélkül — Miért szomorkodsz elnök elvtárs? 4 — Nézd! A mi fejőnőnk ről írtak az újságban. — Bírálják? — Dehogy. Dicsérik! — Hát ennek örülni kell' — Fenét kell... Hiszen seregestül jönnek majd a leánykérők a többi kolhozból! JOGOS Idős nénike kopogott t>e a szakszervezeti titkár szobájába. — Tessék leülni! Valami panasz? — Az, kéremszépen. — Miről van szó? — Tessék mondani, jól olvastam az újságban, hogy a szakszervezeteknek egyik feladata elősegíteni az együttélés szociális szabályait? A titkár elmosolyodott: — Nem egészen így van. A szocialista együttélés szabályainak megtartását segítik elő többek között a szakszervezetek. — Hát valahogy így mondtam én is, csak egy kicsit felcseréltem a szavakat. De látom, fiatalember, hogy azért maga megértette. Na már most, a lányom is, a vöm is szak- szervezeti tag. együttélésükkel néha mégis sok baj volt. Például megtörtént, hogy veszekedtek. — Drága nénike, ez családi ügy. Majd kibékülnek. — Már kibékültek. Nem is azért jöttem, de ha már itt vagyok, a munkakörülmények életkörülményeit is megemlíteném. — Ügy érti, nénike, hogy a szakszervezet hivatott elősegíteni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítását? — Igen, igen. Tetszik tudni, a lányom mindig hajnalban kelt, a vöm még aludt. Mire ő hazajött, lányom, aki a korai felkeléstől álmos lett, gyakran már mélyen aludt. Más beosztást kértek, nem kaptak: Azonkívül sok ideje megy el a vömnek a bírósági társadalommal, izé, társadalmi bírósággal is. ö bíró! Az üzem választotta meg — mondta büszkén a néni. — Biztosan szívesen csinálja. Nagyszükség is van rájuk. A szakszervezetek 'S segítik a társadalmi bíróságok munkáját. — Akkor miért sem segítették a bírót is. miért csak a bíróságot? Hányszor kért más beosztást! Aztán baj van a vonatkozó szabályok túlmunkájával is. — A túlmunkára vonatkozó szabályokkal? — Azzal. — Talán nem kapta meg a túlórapénzt? Ha vezető állásban van, akkor nem is kaphat! — Nincs ő vezető állásban. A túlórapénzt pedig megkapta! — Hát akkor md a baj? — Az, hogy nem volt örömük a külön keresetből. Nem volt idejük elmenni se színházba, sehová. Ha néha-néha a vöm ráért, pont a lányomnak volt odahaza munkája. Tetszik tudni, lakásnyü- vántartó könyvet vezet társadalmi munkában. A tanács kérte fel. — Szóval az a konkrét panasza, hogy vője jobb beosztást kapjon? Olyat, amely lehetővé teszi, hogy egy időben menjen a lányával munkába és egyszerre legyen szabad idejük. Majd kivizsgáljuk! — Miért akarják kivizsgálni? Én csak elmeséltem, hogv milyen bajban voltak Azóta már elintéződött a dolog. Együtt mennek már minden reggel A titkár már türelmetlenkedett: — De hát akkor mit akar kedves nénike? — Mondtam már az elején, hogy a szociális együttélés miatt jöttem. Olvastam azt is, hogy segíteni kell a nyugdíjasokat. Én pedig most, mint nyugdíjas Milike öt napot töltött Csehszlovákiában. Hazatérve az írógépasztalra ragyogó szilonharisnyákat teregetett- — Gyönyörködjetek! Negyven forint párja- Vesszek meg, ha egyetlen fillért is keresek rajta- Számítsátok át a koronát forintra, meglátjátok- Gyöngyi, a titkárnő három remek Orkánt hozott Bécs- ből. Mindhármat végigfektette az íróasztalán- Szeretettel simogatta a három szépséget és közben hangosan kínálgatta- — Hatszáz forint- Jól értitek, csak hatszáz! Egyet magamnak hoztam, egyet az uramnak, még a mamira is gondoltam. Dehát mit tehetek, itt a tüzelőbeszerzés, a két gyerek iskolába jár- Formaruha, köpeny, tankönyvek, tanszerek. Hatszáz forint, gyerekek, csak hatszáz. Ezer forinton aluli fizetéjöttem ide. A lányom és s vejem között minden rendbejött, a házunk táján már csak én szorulok segítségre — Nagyon szépen kérem, mondja meg végre, mi b kívánsága? — Hát az, hogy a szociális együttélésünk legyen valóban szociális. Tessék rábeszélni a lányomat, hogy fogadjon el tőlem pénzt s háztartásra. Telik a nyugdíjamból. Az lenne szociális, ha én is adnék pénz! az együttéléshez. sűek kedvezményesen két- szerre is fizethetikKenderesiné olasz műszálas pulóvereket hozott egyenesen Milánóból. — A legújabb divat Itáliában- Minden valamirevaló szinyora ilyet visel, ötszáz forint- Lírában fantasztikus ára van- Nagy protekcióval kaptam. A mérnök sógorom szerezte- Háromhavi részletre is ötszáz- Ne is főzzetek, nem adom olcsóbbanSenki sem vette észre, hogy az osztályvezető a küszöbön áll és végighallgatta a három nő szavait. Csak akkor, amikor Kenderesiné leengedte a hangot, akkor pattant fel Balogh elvtárs. — Mi ez itt, kartársnők? Perzsavásár vagy kisáruház? Mot gondolnak maguk? Munkaidő alatt ilyesmit csinálni? Seftelni, üzérkedni? Meg ne lássam még egyszer, mert nagyon keményen fogok eljárni- Azonnal szedjék össze ezeket a holmikat. Munka után vigyék haza és senki meg ne próbáljon még egyszer ilyesmit behozni- Ne mosolyogjon, Gyöngyi, ez magára is vonatkozik. Milike ne vonogassa a vállát- Igenis komolyan beszélek. Ragaszkodom ahhoz, hogy ez többé elő ne forduljonEgészen belepirosodott. Indulatosan megfordult. A küszöbön egy pillanatra megállt. Visszafordult. — Egyébként szombaton jöttem haza az NDK-ból- Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy hoztam tíz remek Parker golyóstollat. Kilencven forint darabja. Magukra is gondoltam. Ráérnek a következő elsején kifizetni. Miután érdeklődést olvasott le a három kartársnő arcáról, visszalépett a küszöbről- Becsukta az ajtót és letett Kenderesiné Íróasztalára tíz golyóstollat. — Tessék választani! — Rossi — P. L. Hol álljon a blokkoló-óra ? — Reggel. Üzlet—
