Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

1*64 november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 ÚJ CSALÁDI HÁZ TERVCVÜJ7EMÉM KÉSZÜL Nincs az országnak olyan tája, ahol a városok, vagy a falvak szélén ne sorakoz­nának új családi házak. Többnyire ízlésesek, bár itt-ott még kissé hivalkodó, tomyos-cirádás épületekkel is találkozunk. Ezeknek a belsejéről ugyancsak hamar káderül: nem praktikus, rossz elosztású, nem szol­gálhatja eléggé lakója ké­nyelmét. Köztudomású, hogy az állami lakásépítkezésnek fontos kiegészítője a saját erőből történő építkezés. Sok ezerszámra húznak fel évente új családi házat. Elsősorban gazdáik, de az egész társadalom, az ország szempontjából sem közöm­bös, mennyire korszerűek az új otthonok. Korábban forgalomban volt egy „családiház terv­gyűjtemény”, ez azonban sok vonatkozásban elavult. A tapasztalatok felhaszná­lásával készült jelenlegi tervek a korábbiaknál gaz­daságosabb, a jobban meg­felelő családi házakat aján­lanak a magánépítőknek. A falusi házak kialakí­tásánál gondoltak arra is, hogy a későbbi közműve­sítéssel járó előnyöket na­gyobb átalakítás nélkül ki­használhassák majd. Ezért például nagy mosdóhelyisé­get terveztek, amelyből ké­sőbb közművesített fürdő­szoba lehet. Nem feledkez­tek meg a régi hagyomá­nyokról sem; így gondos­kodtak a kedvelt nagy tor­nácról, a tágas konyháról és éléskamráról, valamint a termény tárolására al­kalmas padlásról. A kis­városi épületekbe viszont FEKETE­AFRIKA TÖRTÉNETE I. KÖTET * SÍK ENDRE KÖNYVEI Kevés olyan területe van | Földünknek, mely oly mér- j fékben áll a figyelem kö-j zéppontjában, mint a ma j már szinte minden pontján: forrongó, teljes felszabadu-1 lásának küszöbére lépett afrikai kontinens. A ren­delkezésre álló munkák j azonban többségükben vagy: általában a hódítások és j a gyarmati uralom törté-: netére szorítkoznak, vagy csupán egy-egy gyarmat, ; illetve gyarmatbirodalom j történetét adják, a gyár- j matasítók szemszögéből vizsgálják történelmüket, és így szükségszerűen ha­mis következtetésekre jut- i nak. Sík Endre munkája a j tárgykör első olyan feldől-: gozása, mely határozottan: szakít ezekkel a korlátokkal! és ezzel a szemlélettel. A j mű a kontinens négyötöd j részére kiterjedő „Fekete- Afrika” történetének az \ ókori történeti kezdetektől j napjainkig terjedő egész j hatalmas időszakát felöleli. A szerzőnek az a követke-; zetesen alkalmazott szem- j lélete emeli ki a művet j a hasonló tárgyú könyvek közül, hogy elsősorban és j mindenekelőtt maguknak j az afrikai népeknek — s | csak másodsorban a hódi- j tóknak — történetét vizs-; gálja. Az az elv vezeti,j hogy leleplezze az eddigi j irodalom ferdítéseit, meg- j mutassa a gyarmatosítás j valódi arculatát, előtérbe j helyezze Afrika népeinek j felszabadulásukért folyta-; tott több évszázados küz- [ delmét. E szemlélet ered­ményes alkalmazásával Síkj Endre munkája Afrika tör-j ténetének tudományosan j megalapozott, a történelmi! igazságot helyreállító poli- j tikai dokumentumává válik.: A háromkötetes mű első j kötete, mely francia nyel- \ ven, a külföldi érdeklődés­re való tekintettel, már j két kiadásban is megjelent,’ most magyar nyelven ke-! rül ki a sajtó alól. E köteti Afrika történetét a kezde-j tektől a XIX. század vé-j géig tárgyalja. Minden; egyes kötetet gazdag, doku­mentumértékű képanyag — az első kötetet 29 fény­képtábla és 5 színes térkép- melléklet — egészíti ki. (A könyv a közeljövőben jele­nik meg az Akadémiai Ki­adónál.) Bogdán Károly, takar­mánykezelő és raktáros elő­rehajolva áll a kuglizóban. Jobb kezében a golyó, egy­szer előre lendíti, egyszer hátra. — Nem lesz hét fa, van rá egy tízesem! — mondja Mimák Károly brigádveze­tő és egy tízest a földre dob. Bogdán a pénzre san­dít, de a golyó csak lendül. Most egy másik ember szól. — Itt is egy tízes, hogy nem lesz! — s ismét repül egy tízes. A golyót a hóna alá csapja, zsebében kaparász, s ledob a földre két tízest. Fiatalok és idősebbek cso­móra gyúródnék, s nézik a pénzt, s nézik Bogdánt. — Kinek kell még egy húszas? — kérdezi Bogdán kihívóan, és megylobogtat- ja a pénzt. Aztán csak úgy, lepöccenti a földre. A pénz száll, mint a falevél a fá­ról, s innen is mellé repül megint egy tízes, onnan is. Egy lendület előre, hátra, s aztán durr. Belevágott. A golyó szinte csúszik, mint­ha n pálya jeges volna, a bábák csörömpölnek, s hány ember, annyi nyak mered a fa felé. — Négy! — mondja kissé meghökkenve Mimák. — Még két dobás van. Úgy válogat a golyók kö­zött, mintha a nyereség máris a markában volna. Nem a pénzért, mint ösz- szegért, hanem a nyerésért. — Szerencsés kezed van. hallod! — fanyalog a trak­torista. Az iménti pózzal vesel­kedik neki megint egyszer, kétszer, háromszor és durt- bele! — Bal spiccre volt! — rikkantja Mirnák Károly vígan. Igaz: n golyó észnél- kül lcalótyol össze-vissza. Szóval, olyan vángli leit ebből a dobásból, mint a pinty. Na de, mindössze három fáról van még szó. Négy már van, négy meg három az hét és ezt nem­csak mindenki tudja, ha­nem mindenki számolja is. Kiváltképpen azok, akik­nek a pénze ott van ni, a földön, A golyó megint kirepült, de túl a dobódeszkán ért- földet. Hiába szórta szét a fennálló babákat. — Meritlás volt! — rik­kantják egyszerre a foga­dók és gyorsan kapkodják fel a pénzeket, — Hiába na. — mondja Bogdán — Nekem nincs szerencsém. Tegnap se volt szerencsém, ma sincs, hol­nap se lesz... Mirnák rikkant, s közben a pénzeket simogatja, s tár­cájába teszi: — Akinek a mai világ­mór teljesen felszerelt für­dőszobát terveztek. A tor­nác sem hiányzik, de jel­lege más, mint a falusi épületeké, hiszen itt in­kább csak pihenésül szol­gál. A konyha és a kamra kisebb, de az egyik szo­bából fekhely nélküli nap­palit lehet kialakítani, a padlás pedig főleg ruha­szárításra, esetleg gyü­mölcstárolásra szolgálhat. Természetesen a városi tel­kekre javasolják a kom­fortosabb épületeket, s újabb tervekkel gazdagít­ják a sor- és társasházak tervgyűjteményét is. A tervek tehát készen állnak. Most a szakembere­ken a sor, hogy valóban a legkorszerűbbeket, a leg­gazdaságosabbakat javasol­ják kivitelezésre. Bizonyos, hogy a jövőre megjelenő új tervgyűjtemény hasznos segítséget ad a családi há­zak építtetőinek ahhoz, hogy lakásuk ne csak egészséges, hanem ízléses és praktikus is legyen. S ezzel zavartalanabb lesz a sok-sok új házsort szemlélő hazai és külföldi építészek, szakemberek öröme. SZABÓ PÁL: Á keletmagyarországi képzőművészeti szervezet szolnoki szemmel Őszintén örülünk, hogy a Magyar Képzőművészeti Szövetség Keletmagyaror­szági Területi Szervezeté­nek központja Szolnok lett. Úgy hisszük, hogy ennyi lokálpatriotizmust a deb­receniek és a Bács-Kiskun megyeiek is megbocsájthat- nak. A szervezet eredményes működése gátja lehet a di­lettantizmusnak, megszün­teti az úgynevezett parti­zán kiállítások rendezését, hiszen joga és kötelessége, hogy területé,, ellenőrizze és irányítsa a képzőművé­szeti megmozdulásokat. Képzőművészeti életünk irányításában, szervezeti felépítésében a területi szer- vezetek létrejötte egészsé­ges centralizálódási folya­mat, hiszen országosan a 18 megyei mukacsoport he­lyett 6 területi szervezet alakult, ugyanakkor hasz­nos decentralizáció része is. hiszen a szövetség e „fiók" szervezeteinek nagyobb ön­állóságuk lesz, mint a me­gyei munkacsoportoknak, a vidéki képzőművészetnek súlya Á KUGLI ban szerencséje nincs, an­nak esze sincs,.. — Kacag Mirnák. — Gyere. Ne csüg. gedj — sörrel kínálta — Szerbusz! Bogdán Károly hátrább lép, s szinte szónokolva mondja:. — Nem szerencse vagy nem szerencse kérdése itt semmi. Nekem jó három gimnáziumom van, éppen- csak hogy... nem érettsé­giztem és mégis, mi va­gyok? Felkelek már hajnal­ban, háromkor, de sokszor — Mit hogy? — Hát az, hogy hát... fejének azért mégiscsak kell lenni, hát mivagyunk a kéz, meg a láb, ö, már­mint az elnök, a fej, meg az ész. Így van ez rendjén, Bogdán sógor! — magya­rázza Mirnák. — Legyék feje, de azért nekem is adhatna más be­osztást vén létemre! Nem bírom én már. Egy szép hajnalon ott fordulok fel a siló mellett. — Szedd össze magad és kettőkor, mert a jószág nem vár, aztán... az elnöknek, még annyi sincs mégis ő it­ten az elnök. De én nem udvarolok. Neki meg éppen nem udvarolok. — Aki széplányt akar, annak udvarolni kell... A közelben autó áll meg. Ajtó csopódik, s három em­ber megpakolt aktatáskák­kal igyekszik keresztül a gyepen az iroda felé. — A... járásiak. Biztosan most jönnek köszönteni az elnököt. — Igen! — A... kor­mánykitüntetés! — Hát persze. A szövet­kezet mégiscsak jól megy, ez az igazság. Viszont az is igaz, hogy ebbe igen nagy szerepe van az elnökünk­nek is, — magyarázza Mir­nák. — Neki? Nagy szerepe? Nekem van n^QV szerepem, meg neked, meg... minden, kinek, aki két kezével vagy az eszével becsületesen dol­gozik! — magyarázz,] Bog­dán, s sorba mutogat az emberekre. —Na-na, hát azért mé­giscsak, . • eredj be az elnökhöz. Most talán jobb hangulatban is van, mint máskor. — Hogy én beállítsak hozzá? Próbáltam. Nem ér semmit. Hát én többé hozzá nem megyek, annyi szent. — Hát akkor ott lesz az őszi közgyűlés. Terjeszd a gyűlés elé. — Őszi közgyűlés... — Legyint. Zsebbe dugja két kezét s bámul kifelé. Megannyian Bogdánra néznek, aztán két ember összesúg, és szótlanul el­mennek. Egyenest az iroda­ház felé. Bogdán is, Mirnák is, megütközve néznek utá. nuk. — Hová mennek ezek? — kérdezi Bogdán megiszo­nyodva. — Mennek köszönteni az elnököt, nyilván. Lehuppan a lócára, s két térde közé.csüngeti a kezét, s csendesen gyögdécsel. — Micsoda rongyok az embe­rek. Minden lehető alkal­mat felhasználnak, hogy.. ■ hízelegjenek, udvarolja­nak. ... ... Mirnák riadtan ül le mel­lé. nagyobb szavazati lesz a szövetségben. Vizsgáljuk meg ezután, hogy a területen belül, te­hát saját házunk táján mi­lyen előnyei vannak, és 1 es­hetnek a szervezet létrejöt­tének. Egyebek között ér­deme, hogy a képzőművé­szeti élet támogatására még fokozottabban aktivi­zálta és aktivizálja a há­rom megyei tanácsot. E megnövekedett támogatás, nak máris kézzelfogható bizonyítékai vannak. Fel- szabadulásunk huszadik év­fordulójának tiszteletére rendezendő közös tárlatra a három megye 20—20 ezer fo­rintos, tehát összesen 00 ezer forintos pályadíjat ajánlott fel a kiállításon szereplő legjobb művek ju­talmazására. Az ilyen nagy­összegű jutalmak a vidéki képzőművészeti tárlatok esetében eddig példa nél­kül állók. A másik elvitathatatlan előnye a szervezet létre jöt­tének, hogy biztosítja egy egészséges, pezsgő vérkerin­gés megindulásának lehető­— Hát az emberek, nem valami földreszállt angya- lyok. De neked mi bajod van sógor? — Nekem? Van annyi, hogy... más embert már ennyivel régen eltemettek volna... — No, de mégis! Vészes vérszegénység? — Nahát ez mégsem olyan vészes, még tán az n jó. A feleségemnek meg magas a vérnyomása. — Az enyém is alacsony, az asszonyé magas.. , hát így állunk sógor. — Mindkeltővel lehet él­ni, csak okosan. Különben pedig az elnökünknek is alacsony a vérnyomása, es éppen a minap magyaráz­tam neki is, hogy csak fe­ketét inni, feketét. Naponta legalább három-négy dup­lát, sógor, akkor nincs semmi baj. — Valaki már mondta nekem, de... amúgy, törö- kösen nem szeretem, nin­csen rá ándungom egyálta­lán. Akartam már itt ven­ni a szövetkezetben, de nincs. Hiába rendelnek, mi­re ideérne, el is fogy. — Tényleg nem lehet, de... én bentjártam Deb­recenben, és... az elnökün. két akartam kitüntetése alkalmából megajándékoz­ni, de... a család mégis csak egymást segítse in­kább. A sógor, a sógort, a koma a komát, vagy ép­pen fordítva... — Az átkö­tő ' gerendáról levesz egy aktatáskát, kicsatolja, s ki­vesz belőle egy új kávégé­pet. — Tessék. Használd egészséggel. Bogdán feláll. Meghök- kenve kérdi: — Mi ez? — Kávéfőző. A legújabb modell. Tulipán. Így kell üzemeltetni, nézzed! — mu­togatja, babrálja — Tessék. Aztán naponta három vagy négy kávét! — Hiszen... — De hiszen akkor — révedezik Bogdán és a gépet szórakozottan forgatja. Valahova messze néz. — Akkor nem muszáj nekem örökkön hajnalban kelni amíg már csak élek... Köszönöm sógor! — s már indul is. — Dehát hova mégy? — csudálkozik amaz. — Hogy hová? Megyek, evvel a kávéfőzővel köszön, töm az elnököt! Neki is ala­csony a vérnyomása, ne­kem is, . kvittek . vagyunk: Szerbusz! — És elmegy. Mirnák néz utána, néz. aztán kiált az állító gye­rekhez: — Vigyázz, te! — s négy golyót egymásután dob ki. A babák csörömpölnek, s az utolsó dobás után leku­corog és bámul a guruló golyó után. 1 ségét. A rendszeres csere- kiállítások megrendezésé­nek népművelési szempont, bői is nagy jelentősége van; A három megye tárlatláto­gató közönsége megismer­kedhet a másik megyében dolgozó művészek alkotá­saival is. Megnövekedett a „konkur. rencia”, ez azt jelenti, hogy a követelmények is emel­kedni fognak. Egy-egy kö­zös tárlatra csak magasab­ban qualifikált művek ke­rülhetnek. A követelmé­nyek növekedése, talán pa­radoxon módon, azt is je­lentheti, hogy nagyobb te­ret kapnak az eddig mű­vésztelepekhez, művészeti csoportokhoz nem tartozó megyei művészek is, pártat­lanabb elbírálás alapján a művészileg valóban tartal­mas művekkel egyenlőként indulhatnak e művészi pár­viadalban. Természetesen a szigo­rúbb elbírálás egyben na­gyobb rostát is jelent, és ezen a rostán még a Kép­zőművészeti Alap tagjai közül is sokan kihullhat­nak. Meg kell említenünk, hogy a jövőben a Képző­ig művészeti Alapba történő H felvételekről is kizárólag a || szervezet javaslata alapján || döntenek majd; H Az elevenebb, lüktetőbb ™ képzőművészeti vérkerin- || gés, a nagyobb területhez § való tartozás, a nagyobb ki­ll tekintésre való lehetőség | eleve kizárja majd a pro- Á vincionalizmus minden ve- |§ szélyét. |t Nem egyfajta „vidéki” (ízű képzőművészet kialakí- í tása a cél, hanem a vidéki I ' képzőművészet minőségi fejlesztésével a magyar ; képzőművészeti élet egésze i fejlődésének elősegítése. | örülünk, hogy á szervezet j központja Szolnok .lett. • Vi- i tathatatlanul érre mind | földrajzi fekvése, mind mű_ i vészi hagyományai, és a je- | len személyi feltételei (a : legtöbb szövetségi tag itt j van) egyaránt alkalmassá ; teszik. E szerep betöltése j azonban nagyobb felelőssé- | get is ró ránk. Megoldatlan j feladatokat kell megnyug- j tató módon megoldanunk; i Egyik ilyen „húsba vágó” | problémánk a képzőművé- ’ | szeti kiállításokra alkalmas | helyiség hiánya. Nem tu- ' dunk tényleges otthont biz- | tosítani a szervez** r^nd*" [ vényeinek. j Tudomásunk szerint van | olyan épület a városban, j amely kis átalakítással e cél. I ra alkalmas lenne, és úgy i tudjuk, hogy az illetékesei« ! foglalkoznak is e probléma ! megoldásának lehetőségei • ‘ vei. Csupán figyelmükéi : szeretnénk felhívni a meg­oldás sürgősségére. Szolnok a szervezet cent­ruma, központja ugyan, dc- nem arról van szó, hogy ki­zárólagosan magunknak vin­dikáljuk Kelet-Magyaror- szág képzőművészeti élete irányításának a jogát. Szol­nok, Debrecen, Kecskéméi vagy akár Baja akkor szol­gálja igazán a magyar kul­túra ügyét, ha félre téve minden esetleges „presztis" kérdést közösen munkál­kodnak művészeti életünk fejlesztésén. Rideg Gábor Anita Ekberg lemondott a svéd állampolgárságról A „La Dolce vita” emlé­kezetes szereplője Anita Ekberg végleg az „Édes élet” honába, Olaszország­ba költözött, sőt lemondott svéd állampolgárságáról és felvette az olaszt. Elhatá­rozását azzal indokolta, hogy valahányszor Svédor­szágba utazik, a svéd sajtó mindig éles támadásokat intéz ellene, ócsárolja mű­vészetét és magatartását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom