Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉP LAI 1964. november S. Az amerikai választásról jelentjük (Folytatás az 2. oidahról) nyugati államokban is. — Csupán a fajüldöző déli államok biztosították támo­gatásukról a republikánus elnökjelöltet. Itt viszont fordított folyamat követke­zet be — a korábban demokrata déli államok közül Mis­sissippi egyes részeiben Johnson mindössze a szavazatok 5 százalékát nyerte eL Érdekesen alakultak az egyéb választási eredmé­nyek is. Magyar idő sze­rint reggel fél 8 óráig a demokraták jelentősen elő­retörtek a szenátusi, a kép­viselőházi, valamint a kor­mányzói választásokon is,- Míg az előző képviselőház­ban a demokratapártnak 254 helye volt, 1965-t51 kezdve több mint 280 de­mokrata képviselője lesz; Előretört a párt a szená­tusban is. A 35 megüre­sedett helyből eddig már több mint 26-ot szerzett meg, kettővel többet, mint korábban. Goldwater politikájának visszautasítása számos republikánus politikust nehéz helyzetbe hozott. Egykori ellenfele, Romney, Michigan állam kormány­zója, csak nehezen tudta megvédeni pozícióját de­mokrata ellenfelével szem­ben. Nagyszámú republiká­nus jelölt, szenátor és kép­viselőjelölt viszont áldoza­tul esett a goldwateri poli­tikának. Johnson elnök, aki farm­ján várta az első eredmé­nyeket, már a kora esti órákban helikopteren Aus­tin városába érkezett. A texasi demokraták ha­talmas ünneplésben ré­szesítették az elnököt, aki tanácskozást folytatott Conally kormányzóval. Johnsonhoz hasonló győ­zelmet eddig csak két e1- nök tudott elérni az ame­rikai történelemben. 1920- ban Harding, 1936-ban pe­dig Roosvelt. Johnson ered­ménye azonban még ezt is túlszárnyalja* A parlamenti „lepravihar“ tartja izgalomban az angol belpolitikai életet London Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Kedden este az angol al­sóházban megtörtént az, amire a parlamentarizmus 700 éves történetében nem volt példa; az újonnan megválasztott parlament megnyitása napján hat konzervatív képviselő bi­zalmatlansági indítványt nyújtott be, személy sze­rint, Harold Wilson mi­niszterelnök ellen. A bizalmatlansági indít­vány beterjesztésére — az aláírók tekintélyes konzer­vatív képviselők, valameny- nyien volt miniszterek — azt követően került sor, hogy Harold Wilson mi­niszterelnök szűzbeszédé­ben példátlanul éles kifeje­zésekkel élve, megbélye­gezte a Smethwick-i vá­lasztókerület (Birmingham) konzervatív képviselőjének, Peter Griffith-nek „gyalá­zatos fajvédő propagandá­ját”, amely végül is ki­Beszédes választás Goldwater látványos veresége buktatta az alsóházból Gor­don Waikert, a munkás­párti kormány külügymi­niszterét (Birminghamben és környékén a legutóbbi években nagyszámú, a nemzetközösségi országok­ból érkezett színes beván­dorló telepedett meg. A helyi Tory propagandisták ezzel a jelszóval agitáltak: „ha néger szomszédot akarsz, szavazz a munkás­pártra!”) Gordon Walker egyébként 19 éven át kép­viselte Smethwick-et a parlamentben. A konzervatív bizalmat­lansági indítvány szövege így hangzik: „A Ház saj­nálkozását fejezi ki amiatt, hogy a miniszterelnök par­lamenti bélpoklosnak ne­vezte a Ház egy tisztelet­reméltó tagját, akinek még nem volt alkalma elmon­dani szűzbeszédét és akit ezáltal kiközösítendőnek ítélt, holott Smethwick né­pe törvényesen megválasz­totta őt képviselőjének”. A munkáspárti képviselők egy csoportja ellenindít­ványt terjesztett be, amely felszólítja Sir Alec Doug- las-Home konzervatív ve­zért, hogy határolja el ma­gát Peter Griffith „fajvédő platformjától”. Mint jelentettük. Harold Wilson a smethwicki kon­zervatív képviselő és tá­mogatóinak megbélyegzését összekötötte a volt minisz­terelnök felelősségének megállapításával és felszó­lította Sir Alec Douglas- Home-ot, hogy legalább most utólag határolja el magát Peter Griffith-től, aki ilymódon „parlamenti bélpoklosként töltené el megbízatásának idejét ad­dig is, amíg a következő választásokon ismét elme­rül az ismeretlenség ho­mályában”. A bombaként robbanó „lepra” kifejezés valósággal „fejtetőre állí­totta” a Házat. A húsz percen át tartó hangorkán­ban Wilson hétszer tett kí­sérletet beszédének folyta­tására, miközben az ellen­zék „Visszavonni! Vissza­vonni!” szavalókórusával dacolva újra és újra kije­lentette: nincs mit vissza­vonnia, Douglas-Home fel­adata, hogy világosan állást foglaljon ebben az ügyben, amely „szégyenbélyeget sü­tött a konzervatív pártra”. Valamennyi szerdai lap első oldalas főcím alatt tu­dósít a „lepra-vihar”-ról, s minden más kérdést hát­térbe szorítva erről folyik az izgatott vita a parla­ment folyosóin, a minisz­tériumokban és magántár­saságokban. (MTI) Az SZKP és az OKP képviselőinek megbeszéléseiről „Ha a republikánusok egy sárga kutyát jelölték volna elnöknek, az is meg­kapná a szavazatok 40 szá­zalékát” — vélte az Obser­ver című angol lap. Barry Goldwater mégsem kapta meg a negyven százalékot. Nem az ő kampányának úfszéld hangnemét akartuk átvenni az Observer „sárga kutyájának” emlegetésével, de szemléltető példa arra a „bűvös határra", amitől csak hajszálnyira maradt el száz év két legjobban meg­vert elnökjelöltje, Harding és Roosevelt egy-egy ellen­fele. Az arizonai szenátort pedig ennél is súlyosabb választási knock out érte. Mivel a republikánus párt egész gépezetének politikai sorsára meghatározó az el­nökjelölt személye, a negy­ven százalékos „bűvös ha­tárt” bárkivel el kellett érnie. Az évszázad meg­lepetését jósolgató Gold­water azonban még ettől, az amerikai politikai tablón eleve meghatározottnak látszó szinttől is elmarad­va bukott meg. A szélső- jobboldal jelöltjének ekko­ra veresége nagyjelentőségű világpolitikai esemény. Kü­lönösen, ha figyelembe vesszük: első alkalom e században, hogy valóban választás volt az Egyesült Államokban; akkor is, ha természetesen csak két bur- zsoá párt vezére közt le­hetett választani. Mert Goldwater politikai prog­ramja a szélsőjobboldaliság és a fajüldözés olyan tár­háza volt, amely komoly fenyegetést jelentett mind az amerikai társadalomra, mind az egész világra. „Szívedben tudod, hogy nád van igaza” hangzott a goldwateristák legfőbb jelszava, amit a politikai józansággal próbáltak szem­beszegezni. Csakhogy e jel­szó. aminek irracionalizmu­sára hivatkozva vonták kétségbe a közvéleményku­tatások eredményeit s a kétség érzéseit támasztot­ták a megfigyelőkben —, e ravasz mondat csupán a polgári osztályokra volt ér­vényes. Azokra a kis- és nagypolgárokra, tőkésekre, akik szívük szerint bizo­nyára Goldwaterrel együtt a pokolba kívánnak min­den haladást, a szakszer­vezeteket, a négerek jogait, a társadalombiztosítást, egyszóval mindazt, amit a kor rájuk kényszerít. Szí­vük szerint valóban meg­feledkeznének cselekvéseik egyre korlátozódó lehetősé­geiről, lelkűkben az arizo­naival együtt szívesen szembefordultak volna Jztaeon belpolitikai re­formtörekvéseivel. De ma­ga a tőke és főleg a nagy­tőke szokása szerint azért az eszére hallgatott, s a demokrata vezetés józan­ságára hajló a külső és belső lehetőségekhez alkal­mazkodni akaró politikáját tette magáévá, (megmutat­kozott ez magának a repub­likánus pártnak a belső megbomlásában.) Másfelől a nagytőke a hatalom meg­őrzéséért is harcolt, a Gold­water mögött álló agresz- szív politikai >-és üzleti erők ellen. Mindennek tehát a Gold­waterrel szembeszegődött demokrata koncepciónak jelentős szerepe volt a vá­lasztási eredményben, de ezt a választást elsősorban az amerikai tömegek dön­tötték el. ök tették novem­ber 3—át knock-out-á a „goldwaterizmus” számára. Azok a milliók, akik már választási részvételükkel is, a^ eddigi legmagasabb sza­vazása részvétellel tanújelét adták, hogy hasztalan szá­mított közömbösségükre a szélsőjobboldal. S ezek a tömegek való­ban a szívükre hallgattak. Szívük szerint tudták a négerek és a józanabb fe­hérek, hogy a fajüldözés erőit kell visszautasítaniuk, a dolgozók, hogy a szak­szervezeték már amúgyis megnyirbált jogainak teljes elvevése fenyeget, stb. S ami a legfőbb volt ezen az amerikai választáson: a tö­megek felismerték, hogy mekkora veszélyt jelent a békés együttélésre, a „gold­waterizmus” s amikor a demokrata pártra adták szavazatukat, mindenekelőtt Moszkva (MTI) Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány meghívására az októ­beri forradalom 47. évfor­dulójának ünnepségeire lengyel párt- és kormány- küldöttség utazik Moszkvá­ba. A küldöttséget Wladys- law Gomul ka, a LEMP Központi Bizottságának el­ső titkára vezeti. Részt vesz az ünnepségeken a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség is. A kül­döttség vezetője Jiri Hendrvch, a CSKP elnök 'r a béke megőrzése és a bé­kés együttélés kiszélesíté­sének vágya vezette őket. Johnson és pártja, fel­ismerve a választók igazi érzéseit, a béke kérdését állította programja közép­pontjába. Ez és a kormány, eddigi pozitív lépései, ered­ményei tették lehetővé a demokraták elsöprő győzel­mét. Ez a győzelem, ame­lyet világszerte bizonyos elégedettséggel fogadtak, most új lehetőségeket' ad az amerikai, kormánynak*! hogy valóban kibontakoztassa azt a politikát, amit a „gold- waterizmusit” elutasító tö­megek, mint igazi alterna­tívát várnak tőle. Olyan fontos kérdések álltak en­nek az amerikai választás­nak a középpontjában, hogy a burzsoá pártokra jellemző választás utáni visszatáncolás súlyos ve­szélyt jelenítenek a világ- politikára. Éppen John- sonék győzelmének nagy aránya, a szélsőjobból iü látványos veresége teheti lehetővé a józanság érvé­nyesülését az amerikai kül­politikában. Ehhez azonban már most a választásokon érvényesült visszautasítás­ban kell részesíteni azokat a hidegháborús katonai erő­ket, amelyek oly nagy sze­repet játszanak még min­dig az amerikai politika kialakításában, fenyegetve a békét és a békés együtt­élést. A november 3-i vá­lasztási eredmény megadja az ezirányú cselekvés lehe­tőségét az új Johnson-kor- mánynak. Az amerikai tö­megek és a világközvéle­mény most várja a cselek­vést ségi tagja és Központi Bi­zottságának titkára. Az ün­nepségen résztvevő NDK küldöttségét Walter Ulb­richt, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke és Willi Stoph miniszterelnök vezeti. A bolgár párt- és kor­mányküldöttség, Todor Zsivkov, a Bolgár KP Köz­ponti Bizottsága első titká­rának, a Minisztertanács elnökének vezetésével szer­dán utazott el Moszkvába, Moszkva — (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy október 30-án és 31-én, továbbá no­vember 2-án az SZKP Köz­ponti Bizottságában talál­kozóra kerül sor a'Szovjet­unió Kommunista Pártja ég az Olasz Kommunista Párt. képviselői között. A találkozón részt vett Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára és Nyikolaj Pod- gornij, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára, Mihail Szuszlov, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára és Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságá­Irénke olyan vidító je­lenség. mint egy szép mo­solygó barack. Bőre barna­ságát fokozza a sárga szín variációival csíkozott nyári ruha. Nyílt közvetlen te­remtés, szeret nevetni. És nem szeret egyedül lenni. Idén érettségizett. Az isko­lába naponta bejárt N-be; édesapjával, aki ugyanott funkcionárius. A városban is, falujában is népszerű ember. A községben van az az intézmény, ahol a kislány már két vakációban dolgo­zott egy-egy hónapot. Meg­szerették, hiszen nemcsak kedves gyerek, hanem okos, ügyes is. Számítottak rá — egyenesen - így készítették elő —, hogy érettségi után ott kezdi el hivatását aköz­ben tovább tanul. Alig pi­hent egy hetet, munkába állt. Határtalanul boldog volt, mikor csonka ' hónapjáért az első keresetét megkapta. Nagy nevetés fogadta ott­hon, mert egy régi fogadal­mához hiven anyjának Opera rúzst vett — pedig az sosem festette a száját —, húgát karkötővel lepte meg. apjának pedig így szólt* nak titkára. A megbeszé­léseken az Olasz KP-ot Enrico Bérli nguer, az Olasz KP vezetőségi és titkársá­gi tagja, valamint Paulo Bufalini és Emilio Seren', az Olasz KP vezetőségi tagja képviselte. A baráti és őszinte légkör­ben lefolytatott megbeszélé­sek során véleménycserére és tájékoztatóra került sor a két párt tevékenységéről és a két párt előtt álló problémákról; megvizsgál­ták a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom­ban és annak egységében a jelenlegi szakaszban fel­merült kérdéseket* — Engedd, hogy meghív­jalak a presszóba. Ma én fizetek neked féldeci ko­nyakot, te pedig nézd el, hogy én egymagám iszom meg egy egész üveg Kini­zsi sört. Aznap mindent csinálha­tott. Hálából féltupírozta édesanyja haját, megmu­tatta, hogyan kell berú- zsozni a száját. Ilyen ün­nepi külsővel kezdtek han­gos kacagással a konyha sú­rolásához. Lobogó jókedvvel il­leszkedett bele a gyári if­júmunkás kollektívába is. Nemrég bizonygatta, milyen városias légkört, nagyvona­lú klub-életet teremtenek hamarosan az üzemben; Apja régi barátom, bár idősiebb nálam. Irénkét kis­iskolás kora óta ismerem; Ha talajukban van dolgom, mindig felkeresem őket. Most is a kislánnyal bak­tatunk otthonuk felé; El­megyünk a fényűzően mo­dem kultúrotthon mellett, átvágunk a buja növény­zetű parkon. Alig beszé­lünk. Lopva figyelem. Miért olyan szótlan, sőt mintha ideges lenne? Ha nagyrit­kán szólok hozzá, pillana­tokig zavartan töpreng, mit Pártküldöttségek utaznak Moszkvába Kínai küldöttség utazik a Szovjet­unióba Peking (MTI) Az SZKP Központi Bi­zottságának és a szovjet kormánynak meghívására kínai párt- és kormánykül­döttség utazik a Szovjet­unióba, hogy résztvegyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából tartandó ün­nepségeken. A küldöttség vezetője Csou En-Laj, a Kínai KP Központi Bizottságának al- elnöke, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának el­nöke, helyettes vezetője Ho Lung marsall, a KKP Köz­ponti Bizottsága politikai bizottságának tagja, az Ál­lamtanács alelnöke. Bolíviában nem enyhült a feszültség La Paz (Reuter) A - bolíviai helyzet to­vábbra is zavaros és inga­tag, noha a kormány és a lázadó katonai vezetők kedd este ideiglenes fegy­verszünetet kötöttek. Hur­tado ezredes, aki a zendü- lő Barrientos tábornok, köztársasági alelnök kép­viseletében kötötte meg a fegyverszünetet La Paz-ból Cochabambába, a lázadók kezén levő vidéki városba utazott; A kormány bejelentette, hogy Óvandó Candia tábor­nok, a hadsereg főparancs­noka és Hugo Suarez tá­bornok vezérkari főnök a helyzet „kivizsgálása” cél­jából Cochabambába uta­zik; A bolíviai fővárosban nem enyhült a feszültség; kormánycsapatok fésülik át az utcákat és kordont von­tak az elnöki palota előtti főtér, a Plaza Murillo köréi Js kérdezhettem; Máshol jár az esze. Mindenkinek vannak hangulattalan nap­jai, nem firtatom nála sem ennek okát; Időtöltésből számlál ga. tom, útközben hány tv-an- tennás házat hagyunk él* Húsznál megunom. Mikor egy táskarádiós fiú sétál el mellettünk, nem állom meg szó nélküL — Presszó, mozi, művelő­dési ház, tv-antennák er­deje. táskarádió... Hogy vá- rosiasodtok... Mintha régesrég erről be­szélgettünk volna, úgy foly­tatja. — Azt gondoltam én Is, hogy a városiasodáshoz elég az üzem, a nívós szó­rakozási alkalmak, műve­lődési lehetőség, a divat, az anyagiak... Nem gondol­tam, mire képes a plety­ka... — Hűha! — túlozom egy kicsit a meglepetést. — Csak nem fiú van a dolog­ban? Sosem nézett még rám ilyen szemrehányóan a kis­lány. Érzem, elvörösödökj Beleestem sok felnőtt hibá­jába. Ezzel a klvénhedt, mindig kéznél levő kérdésL sei reflektálok egy ifjú em­ber gongjaira. — Fiú, fiú — pillantgat rám csalódottan. — Mond­hatnám, hogy igen... Ha csak olyan egyszerű volna— A földművesszövetkezell bolthoz közeledünk. Az üz­let három lépcsőjén épp most fújtat felfelé egy te­rebélyes, középkorú asz- szony. Lassan vonszolja a lábát, közben merően bá- miii beonünlysti IcénlT

Next

/
Oldalképek
Tartalom