Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

I*B4. november 1. SZOLNOK MEGFŐ NÉPLAP 1 A nők a közéletben A < *nárokkirálya I Kirándulás egy türkmén oázis-íaluba ) N em ritka dolog ma­napság, hogy kül­földről érkező látogatóink meghökkennek, elcsodál­koznak rendszerünk ered­ményein. Az elismerésüket kiváltó tények közt szinte valamennyien kiemelik a magyar asszonyok, lányok nagy közéleti aktivitását, társadalmi szerepét. Evek hosszú során át hozzászoktunk ahhoz a helytelen nézőponthoz, hogy a nők közéleti sze­replését pusztán azzal mér­jük,- hány nő van a kor­mányban vagy esetleg a parlamentben. És ha a szá­mot nem találtuk kielégí­tőnek, mindjárt messze­menő következtetéseket vontunk le az egyenjogú­ságról. Holott mennyivel jobban bizonyítja az egyen­jogúság érvényesülését a nők több százezres tömege a' közélet különböző fóru­main, mint — mondjuk — eggyel több női miniszter a kormányban. A lényeg ugyanis az. hogy nálunk megszűntek azok a korlátok, amelyek gátat szabtak a nők fejlő­désének, előbbre jutásának, útját állták annak, hogy a nők beleszóljanak az ország dolgaiba, helyet foglalja­nak a gazdaséigi, a politi­kai, a kulturális élet min­den területén. Nemcsak, hogy megszűntek a korlá­tok, hanem olyan törvé­nyek, rendelkezések szü­lettek, amelyek biztosítják a nőknek a férfiakkal egyenlő jogoikat, megnyitják előttük az utat a munká­hoz, a tanuláshoz, az ér­vényesüléshez. N agyon sok tény tanú­sítja, hogy a nők él­nek is ezekkel a törvény adta lehetőségekkel. Az üzemekben, az ipari és ke­reskedelmi munkahelyeken tavaly közel 20 ezer ember versenyezett a szocialista brigád címért megyénkben, közöttük közel 2V2 ezer nő. S a győztesek között is több mint hatszázan vannak. A munka mellett tanulásra is szakítanak időt, erőt. A me­gyei üzemek szakmunkás- képző tanfolyamai négy és félezres hallgatótáborában másfélezer a nő. A valóban sokatmondó számok, adatok sem bizo­nyítanának annyit, mint az a látszatra talán szerény, de rendkívül fontos mun­ka, amit a közélet kisebb- nagyobb posztjain kifejte­nek. Hivatkozzunk csupán azokra, akik a tömegszer­vezetek, szakszervezetek vagy a tanácsok aktivistái­ként intézik munkatársaik ügyes-bajos dolgait, s akik a fárasztó napi munka után saját családjuk, ház­tartásuk gondjai mellett is vállalják a közti gyek inté­zését; A legtöbb tagot számláló szervezetekben, a szakszer­vezetekben megyénkben 16—17 ezer aktíva dolgo­zik. Kö2iülük csaknem min­den harmadik asszony vagy leány, aki munkatársainál kicsivel vagy sokkal többet vállal a közügyek intézésé­ből, az üzem, a műhely, az egyes emberek gondjai­nak eloszlatásából. Beszéljünk azokról, akik társadalmi vagy népi el­lenőrként, bírósági ülnök­ként vagy a lakóbizottság­ban fáradoznak a közszél­iem formálásán, a lakos­ságot foglalkoztató kisebb- nagyotob hibák, visszássá­gok megszüntetésén. Szól­junk arról a nagyon hasz­nos közéleti munkáról is, amit a szülői munkaközös­ségben fejtenek ki a jövő, az ifjúság érdekében. közelmúltban kezdőd­tek Szolnokon, s több helyen már be is fejeződ­ték azok a néhány órás esti tanfolyamok, amelye­ken az iskolák szülői mun­kaközösségeinek vezetőd és pedagógusok egyezteti éh «^gondolásaikat arról, ho- segftsék még jobbad az iskolai oktatást, neve­lést. S a hallgatók több­sége itt is asszony, anya volt. _ Olyanok, akik leg­alább' egy kicsivel többet akarnak tenni az eddiginél gyermekeinkért. S ez csak egy mozzanat. A társadal­mi munkában épített tan­termek falai, a megjavított padok, a hímzett függö­nyök, ízléses asztalterítők sok-sok gondos asszonyi kéz munkáját őrzik. A kívülállók csodálata arra figyelmeztet, hogy becsüljük, értékeljük az eddiginél többre a nők ilyesfajta közéleti szerep­lését is. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy elégedjünk is meg vele. — Törvényeink, rendeleteink még sokkal nagyobb fej­lődéshez nyitnak utat. Még sokat kell tennünk azért, hpgy ez az út egyenlete­sebb, simább legyen s ki­térők nélkül lehessen rajta célba jutni. Mert ma még vannak olyan akadályai a nők fokozott részvételének a közéletben, amelyek lassít­ják s az indokoltnál sző­kébb területre szorítják társadalmi érdeklődésüket és aktivitásukat. A közéleti tevékenység azt követeli például a nők­től, hogy szakmailag és po­litikailag képezzék magu­kat, tájékozottak legyenek akár a népgazdaság fejlő­dését érintő, akár pedagó­giai, erkölcsi problémák­ban, legyenek tisztában a nemzetközi helyzet legaktu­álisabb kérdéseivel. Időt kell szakítanánk tehát a ke­reső foglalkozással vagy háztartási elfoglaltsággal — esetleg mindkettővel járó — munka mellet a tanulás­ra is. I\ 6 teleken az Ady Tsz- ben a télen harmin­cán tanulták a kertészeti szakmát. Besenyszögön fő­leg az asszonyok kedvelték meg azt az iskolai formát, ahol három év alatt meg­szerezhetik a nyolc általá­nos iskolai végzettséget és szakmát is tanulnak. Hosszan lehetne sorolni az olyan adatokat is, mint ami a tö­rökszentmiklósi asszonyok­ról szól: a járásban és a városiban háromszázhatva- nan vizsgáztak ez év tava­szán általános és középis­kolákban. S az ütem, a ta­nulási kedv évről-év re nö­vekszik; Sok erőfeszítést, kitartást kíván ez az asszonyoktól és csak akkor járhat ered­ménnyel. ha a munkahely, a család és a társadalom segítségükre siet nagy vál­lalkozásaik véghezvitelében; Szorosan összefügg ezzel a háztartással, gyermekgon­dozással töltött idő lerövi­dítése. Különböző statiszti­kák és felmérések tanúsít­ják, hogy az asszonyok sza­badidejük igen nagy részét kénytelenek bevásárlással, főzéssel, takarítással, mo­sással, tehát fárasztó ház­tartási munkával eltölteni; Mennyivel hasznosabban lehetne ezt a szabadidőt kamatoztatni akár tanulás, akár közéleti tevékenység céljára. További intézkedé­sekkel, nem utolsó sorban az üzlethálózat fejlesztésé­vel, a nyitvatartási Idő ésszerű megválasztásával, az eddiginél olcsóbb kész­étel és Mirelit-áruk töme­ges forgalombahoza tálával lehet és kell tovább javíta­ni a nők helyzetén ilyen szempontból is; Nehezebb probléma a gyermekintézmények — óvodáit, bölcsődék — há­lózatának bővítése, ami pe­dig lényeges előfeltétele a nők fokozott közéleti tevé­kenységének. Anyagi erő­forrásaink korlátozottsága e tekintetben nem tesz le­hetővé olyan fejlesztést. mint amire szükség lenne. Mégis, érdemes sZóvátenni, hogy helyi erőforrásokból, a községfejlesatésd alapból többet áldozhatnának erre a célra, még esetleg a kul­turális költségek, beruházá­sok rovására is. És amikor gyermekintéz­ményekről Van szó, nem kell mindjárt a lehető leg­modernebb, legfényű2őbb megoldásokra gondolni, ha­nem abból kiindulni, hogy a hők számára könnyebb­séget jelent, ha elfoglalt­ságuk ideje alatt megfelelő helyen, jó kezekben tud­ják gyermekeiket; mlítsük meg végül a fokozott közéleti sze­replés szubjektív akadályát, az emberekben még erősen élő előítéleteket Nemcsak a férfiak, hanem a nők elő­ítéleteiről is szó van. A női egyenjogúság teljes meg­valósítása nem férfiellenes harc, mint azt sokan gon­dolják, hanem harc az elő­ítéletek, a maradíság, a ré­gi életformákat roegkövesí- tő konzervativizmus ellen. Ebben a harcban azoknak a nőknek a példája a leg­hatásosabb fegyverünk, akik áldozatkész munká­jukkal, talpraesettségükkel és kitartásukkal bebizonyí­tották, hegy a nők részvé­tele ma már a közélet minden területén nélkülöz­hetetlen. Ha az ember Ashabád bármely kiemelkedő pont­járól körülnéz, a távolban kétféle tájat lát. Észak fe­lé a Kara-Kum sivatag enyhén búckás, szürkés egyhangúsága urakodik, — délen, az iráni határon ma­gas csupasz hegyek tört- hátú gerince rajzolódik a sötétkék égre. Most éppen feléjük tartunk. Körülöt­tünk kietlen homokos vi­dék. Gyéren szétszórt zör­gő szamártüskéit tevék le­gelészik egyhangúan. Aztán — szinte átmenet nélkül — új telepítésű gyü­mölcsösök pompáznak. A szilva és barackfák a si­vatagi homokon át szívják a Kara-Kum csatorna vi­zét. S az új gyümölcsös szélén fehérre meszelt, pi­rostetős ház. íme a víz éle­tet hozott a sivatagi tájra Az alacsonyabb hegyek lá­bához érünk. Sofőrünk fé­kez." Kiszállunk; Csak most veszem észre, hogy pár fokkal máris enyhébb a hőmérséklet, mint a ho­mok birodalmában. Mellet­tünk magas, bujazöld fűz­fák hajlonganak, alattunk sebes vizű patak siet to­va. Medrébe söröslédáka* helyezett a büfés, hogy hűsítse az egyébként meg- langyosodott palackokat. A szomszédos asztalnál ülők szónélkül Is magukra hívják a figyelmet. — Az egyik, fejtetőt elfedő színes üzbég tyübityékát visel, a másik élénk színű kendő­ből ügyesen kanyarított bumusz alatt mosolyog, a harmadik fejét pedig ka­rakül juh bodor bundájá­ból készített széles, magas kucsma fedi. Űtitársaim elmondják, hogy errefelé a legnagyobb hőségben is ezt a meleg fejfedőt hord­ják; ősi népviselet, de ma már csaknem kizárólag az öregek viselik. A kucsmái annál értékesebbnek tartják, minél nehezebb. Egy vala­mire való türkmén kucs­ma legalább 6—8 kilót nyom... A frissen hűtött sört út­jára bocsájtjuk, s a hegyi szerpentinen felfelé indu­lunk. Meglepő az az éles határvonal, ami itt az élet és az élettelenség között húzódik. Lenn, a kanyar­gós völgyben, szinte tom­bol az élet, a számunkra jórészt ismeretlen fák egy­mást túlnőve kapaszkod­nak fölfelé a magasba. De lombkoronájuk fölött, a hegyoldalon, már a fű is csak Itt-ott fedezhető tel. Jobbfelől hirtelen magas, kopasz hegy áll elénk. — Miféle hegy ez? — Kobra-hegy — mond­ja kedves úti kalauzunk, Argetkin Sztipán, a köz- társasági újságíró szövetség titkára. — Miért nevezik így? Talán kobrák vannak rajta? — Mégpedig igen sok... A hegy hivatalos neve is innen ered. Türkménül így hívják: Merköp. Ez „sok kígyót” jelent. — És a csabánokat — a juhászokat — nem bántiák? (Látom, hogy a' hegy lábá­nál nagy csapat birka ha­lad el.) — Nem. Hiszen a kobra többnyire csak akikor tá­mad, ha veszélyt szimatol. De a csabán különben is vastagon fedett lábszárral jár, ha pedig megpihen, birkabőrből varrott subá­jára telepszik. Ennek furcsa szagát a kobrák messziről megérzik és elkerülik. Uticélunkhoz, Firjuza oázis-faluhoz érkezünk. — Mintha nem is negyven, hanem legalább 200 kilo­méterre volnánk Ashadáb- tól: körös-körül rendkívül dús lombú fák. Felfelé nézve, csaknem teljesen el- állják a tekintetünket. — Alattuk barátságos épüle­tek sorakoznak: üdülőik, al­kotó-házak, napközi ottho­nok, óvodák, apró szállo­dák, éttermeik, kulturális létesítmények mindenütt. A hőmérséklet legalább 10 fokkal alacsonyabb, mint a sivatag felett. Mindezt a szépet, kellemeset az oázis­falun átfutó „Csuli”, a kes­keny hegyipatak varázsolja ide. A széles, egyenes főut­cán sétálunk. Kétoldalt vastag törzsű, platán-szerű „csinár”-ok állnak őrt, majd ápolt, barátságos par­kon haladunk át. Pár perc múlva a csinárok királyá­hoz érkezünk: az óriás fát negyven méter magasnak mondják, Törzsét négyen hiába próbáljuk körülölel­ni, még féléig sem érünk, Űtitársaim szerint tizen­három ember kellene ah­hoz, mert a fának a föld felett kereken 21 méteres a kerülete. Milassin Béla A NEMZETKÖZI mun­kásosztály első harci szö­vetsége megalakulásának századik évfordulója alkal­mából a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történet- tudományi Intézete és az MSZMP KB Párttörténeti Intézete az I. Internacio-- nálé és Magyarország cím­mel szép kiállítású művet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadónál. A tanul­mánygyűjtemény sok új adattal és számos érdekes összefüggés feltárásával gyarapítja a Nemzetközi Az I. Internacionálé és Magyarország Munkászövetség és a ma­gyar szocialista mozgalom kapcsolatára vonatkozó is­mereteinket. A tanulmányok bemutat­ják az Internacionálé fej­lődését és a magyarorszá­gi szocialista mozgalom Madách és Mezőtúr Lezajlottak már a cente- náris Madách-ünnepségek, s hazánkban is, a külföld országaiban is méltó módon áldoztak a bölcselő költőnk emlékének. Mezőtúr történeti múltjá­val foglalkozó kutató mun­kám közben figyelemremél­tó adatra bukkantam, amely mutatja, hogy Ma- dáchnak a mai Szolnok me­gye települései között egye­dül Mezőtúrral volt kapcso­lata, itt is egy emberrel csupán, a város régi nagy­nevű fiával, a maga korá­ban elismert íróval és kivá­ló publicistával, Pétery Károllyal (1819—1877), I aki tizenkét éven át országgyű­lési képviselője volt (187?- ig) Mezőtúrnak. A centená- ris ünnepségek utóhangja­ként talán szólhatunk erről is. Mindkettőjüket 1861-ben választották országgyűlési képviselővé, s ekkor került közel Pétery Madách-hoz. ak; meleg barátságára mél­tatta. Pétery egyhelyütt így nyilatkozik felőle: „Lángo­ló hazafiság, a szabadság lealkuvás nélküli bálványo­zása, tiszta demokratika a legnagyobb finomsággal pá­rosulva, magas esztétikai érzés, még a legcsekélyebb tárgyról is és morális alap, mely soha nem ingott.. " 1861 júliusában meg is lá­togatta nagynevű képvise­lőtársát, s amikor egy dél­után Csalomjára kocsiztak » Madách I re testvéréhez, — s egyben a költő leg­jobb barátját, Szontágh Pált is meglátogatták, — Madách útközben elmondta neki Az ember tragédiájá­nak megszületését úgy, .amint az most már az iro­dalomtörténetből általában ismeretes előttünk. Mily nagy érték volna, ha beszélgetéseiket már ak­kor megörökíthették volna! De így is szép tanulmányt lehetne írni — műveik egy­bevetése alapján — kette­jüknek az alapvető kérdé­sekben hasonló gondolkodá­sáról, Különösen a Tragédia és Pétery nagyméretű po­lemikus tanulmánya, A je­zsuiták kínálkozik alkal­masnak erre. Hiszen barát­ság, a jó és igaz iránt ér­zett közös hódolatban lehet­séges csupán. Rokonlelkek voltak. Abban is, hogy mindketten nélkülözték a családi boldogságot. Ma- dáchnak csak pár évig le­hetett ez osztályrésze, Pé­tery pedig nem Is nősült raeg. Mezőtúron az alsórészi temetőben még meglévő sírkövén ez a felírás olvas­ható: „Megtört, mert nem hajlott!” Megérdemelné, Pétery Károly, hogy kiemeljük a feledés homályából, méltó­vá teszi erre Madách Imré­vel való barátsága is. Botyánszky János kialakulásának legfonto­sabb eseményeit. Az Álta­lános Munkásegylet 1868 februárjában kibocsátott Alapító Kiáltványa már megkísérli, hogy tudomá­nyos alapon, a valóságos helyzetnek megfelelően ele­mezze a hazai munkásság helyzetét; — Megállapítja, hogy „a gyáripar 1 napról- napra nagyobb kiterjedést nyervén, mindinkább nö­vekszik a nagy gyárak szá­ma, mindinkább szaporod­nak az azokban felállított gépek és ezért növekszik az azokhoz szükségelt bér­munkások száma is, — és ugyanazon mérvben, mint azok száma emelkedik, ha­nyatlik mindnyájunk előtt minden remény, minden kilátás az egyéni önállóság és szabadság elnyerhetésé- re. A munkás ezzel meg­szűnt ember lenni, ő áru­vá lett”. Elsősorban az Intemacio- nálé segítségének volt kö­szönhető, hogy az Általá­nos Munkásegylet hamaro­san rátalált a proletár osz­tályharc útjára. 1869 aug; 22-én már munkások ezrei gyűlnek össze a pesti Gáz­gyár előtti téren „szabad népállamot”, polgári demo­kratikus szabadságjogokat követelve. A gyűlés végez­tével a szónoki emelvény felett magasra emelkedik a nemzetközi proletariátus vörös zászlaja. „És ekkor írja az egyik kortárs — az ezrekre rúgó nép levett ka­lappal égy szájjal hangoz­tatta: esküszünk, hogy hűen fogunk kitartani”. Az Általános Munkásegy­let hű maradt ehhez az eskühöz. Széles körű szer­vező munkát végzett egyes vidéki városokban, fiók­egyleteket alakított, meg­győző szóval fordult nem­csak a munkássághoz, ha­nem a parasztsághoz és az értelmiséghez is. 1870-71- ben szocialista munkástün­tetések zajlanak az ilyes­mit még nem látott pesti utcákon. 1871 júniusában,^ a világtörténelem' első pro-^ letárhatalmának, a Párizsi Kommünnek az emlékére rendezett tüntetésen pedig már „az új, az általános forradalmat” éltetik. Az első magyarországi szocialista szervezet az el­maradott hazai osztályvi­szonyok között, állandó rendőri zaklatással küzdve, az Internacionálé segítsé­gével, betöltötte történelmi hivatását: a szocialista munkáspárt csírájává vált Magyarországon. Az Álta­lános Munkásegylet és a vele kapcsolatban lévő munkásszervezetek magu­kévá tették az 1; Intema- cionálé marxi irányvonalát és az összes alapvető kér­désben ennek értelmében foglaltak állást. A proletár- internacionalizmus nagy eszméjét és a szocializmus igazságait hirdették. Tevé­kenységükben kiemelkedő szerepet töltöttek be azok a munkásvezetők — első­sorban Farkas Károly vas­munkás, az Internacionálé magyarországi megbízottja — akik rendszeres össze­köttetésben állottak az In- temaeionálé központjával és személy szerint Marx Károllyal. Éppen ez a kap­csolat volt a fő oka annak, hogy a kormány 1871 nya­rán az Általános Munkás- egyletet feloszlatta, ve­zetőit letartóztatta, majd később „hűtlenség” címén bíróság elé állította. A KORABELI illusztrá­ciókkal kiegészített kötet olvasói meggyőződhetnek arról is, hogy az Általános Munkásegylet tevékenysé­gének időszakában az 1848— 49 eszméiért lelkesedő pol­gári-értelmiségi körökben is rokonszenvet váltott ki a munkásság szocialista szervezkedése, amely kez­dettől fogva azt vallotta, hogy a proletariátus érde­kei azonosak az egész dol­gozó emberiség érdekeivel; (E, X/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom