Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
w SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP t9G4. ofct<5b*r I» Mit mond q tudós: Rovarirtás — rovarokkal A csillagászat látóhatárának kiterjedéséről A természettudomány már régen megcáfolta a „geocentrikus” szemléletet, amely a mi kis Földünket az egész világegyetem középpontjának képzelte. A Föld csak egyetlen szempontból van valóban középponti helyzetben. Az ember és műszerei ugyanis minden irányban egyforma távolságra „látnak el”, a világegyetemből tehát mindig egy nagyjából gömb alakú teret tekintenek át, amelynek középpontja így valóban a Föld. Az emberi észlelés határai a mi korszakunkban egyre nagyobb mértékben kitolódnak. Amint erről az idei csillagászati héten Po- nori Thewrewk Aurél, az Uránia csillagvizsgáló igazgatóhelyettese beszámolt, ma már a fénysugarak útján hat, a rádiósugárzás észlelése révén pedig több mint tízmilliárd fényévnyire levő csillagrendszerekről szerezhetünk tudomást. — Vagyis azok a fény-, illetve rádiósugarak, amelyekei ma fognak fel műszereink, ezekről az égitestekről akkor indultak útnak, amikor a Föld, bolygótársai és a Nap még nem is létezett S azóta közelednek felénk másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel, évente körülbelül 9.5 billió kilométert téve meg. S valószínű, hogy a ma figyelemmel kísérhető, körülbelül 20 milliárd fényévnyi átmérőjű gömb határai is tovább tágulnak. A kutatás már megtette az első lépéseket az úgynevezett neutrínó-csillagászai kidolgozása felé. Ma még csak annyi bizonyos, hogy az égitestek olyan neutrínó-sugárzást is bocsátanak ki, amely akadálytalanul halad át mindenen — a Földön is — és éppen ezérí mai műszereink számára felfoghatatlan, de a fizikusok előbb-utóbb megtalálják majd a neutrínó-sugárzás észlelésének módját is. Ennek kettős haszna lesz. Az egyik az. hogy beleláthatunk a Nap és a több' csillagok „belsejébe”. A másik pedig abból ered, hogy elméleti számítások szerint ezt a sugárzást akár sokbilliószor nagyobb távolságról is lehet észlelni, mint a fény, vagy rádióhullámokat, a megfigyelés határait tehát ez a módszer ma még elképzelhetetlen távolságokra tolja ki. A tér végtelen, de úgy látszik, a csillagászati kutatásoknak sem lehet — legalábbis elvileg — a határát megszabni. A vegyszeres növényvédelem segítségével az elmúlt évtizedben jelentős eredményeket értek el a mező- és erdőgazdaság kártevő rovaraival szemben. Sajnos, az irtásnál használt, vegyszerek egy része mérgező hatású az emberre is, és hátránya még, hogy a hasznos rovarokat is elpusztítja. Kevesebb lesz a hasz-, not hajtó madarak tápláléka is és a biológiai egyensúly időszakos felborulásával végső soron a kártékony rovarok mégjobban elszaporodhatnak. Pajzstetű őrzi a dohányt A biológiai védekezésnél a kártékony rovarokat hasznos rovarokkal pusztítatják el. Ez a módszer nem újkeletű, a kínaiak már három évezreddel ezelőtt ilyen eljárással igyekeztek megakadályozni az értékes citromfákat pusztító rovarok elterjedését. A biológiai védekezést alkalmazták 1762-ben a Mauritius szigeteken, amikor meghonosították az Acri- dotheres tristis nevű indiai madarat, s ilyen módon vették fel a küzdelmet egy szapora sáskafajta, a No- madacris septemfasciata ellen. A madarak néhány év alatt kipusztították az említett sáskafajtát. Franciaországban 1873- ban Planchon és Rily tudósok az amerikai Rhizog- lypus phylloxera nevű rablórovar segítségével egyes területeken sikeresen leküzdötték a szőlőket pusztító filoxérát. A második világháború után elsősorban a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Olaszországban kezdtek nagyszabású kutatómunkát a biológiai növényvédelemmel kapcsolatban. A feladat rovarevő rovarok segítségével elérendő „célzott” rovarirtás volt Ezek a „hasznos” rovarok, életük bizonyos szakaszában, kizárólag más rovarfajokkal táplálkoznak. Elméletben mindez egyszerű. a gyakorlati kivitelezés azonban sokszor egy évtizedig tartó előzetes kutatómunkát igényel.- A második világháború után a biológiai növényvédelem az Egyesült Államokban a rovar rovar elleni módszer keretein belül az illetékesek 25 féle mező- és erdőgazdaságban pusztító rovarfaj ellen vették fel a harcot. Tíz év tapasztalatai alapján a küzdelem 11. kártékony rovarfaj .ellen sikeresnek mutatkozott, 14 őshonos rovar Pusztulás fenyegeti Pompei romjait fi fedett seb gyorsabban gyógyul Azzal a felfogással szemben, hogy a bőr sebei legjobban gyógyulnak szabad levegőn, újabban két kaliforniai. bőrgyógyász is állást foglalt. Számos vizsgálattal összehasonlították azokat a sebeket, aimelyket nem fedtek be és azokat, amelyeket sterilizált polietilén kötéssel zártak el a levegő elől. Beigazolódott, hogy a bekötött sebek gyorsabban gyógyultak. A régi felfogás jogosult volt mindaddig, amíg a kötés alatt a nedvesség kedvezett a mikrobák kifejlődésének. Ma azonban a szulfamidok és antibiotikumok tökéletes biztosítékot nyújtanak a fertőzéssel szemben. Pompei romjait pusztulás fenyegeti. A romokat gyomnövények borítják, amelyek behatolnak az antik falak hasadékain: vadszőlő, rep- kény és kökénycserje fu- rakodik be a romok közé. Mint a La Tribune de Geneve írja, az olasz műemlékvédelmi igazgatóság mindössze 200 millió lírával rendelkezik Olaszország összes műemlékeinek fenntartásába, ~ holott" egyedül Pompei1 restaurálása 300 millió lírára lenne szükség. Nem lehet azt állítani — írja a lap, hogy Pompei gondozása pazarlást jelentene. hiszen ez egyike a leglátogatottabb olasz turista központoknak. 1960- ban 582 000, 1963-ban 767 ezer ember kereste fel Pompei ■ romjait, az idén pedig 800 000 látogatóra számítanak. Autósstráda — futóhomokból A gyerek is tudja, hogy kő és kavics nélkül nem lehet utat építeni, azt azonban már csak kevesen gondolják, hogy a mai. — viszonylag szerény — útépítési programunk végrehajtásához is évente körülbelül 200 000 vagon kőre. kavicsra van szükség, amit Tokajból, Erdőbényéről, Tály- lyáról. Szobról, Uzsabányá- ról és még néhány, legtöbbször az ország peremén fekvő kavicsbányából szállítanak az Alföldre az irányvonatok. Ez aztán any- nyi munkát ad a vasútnak, hogy alig győzi. Hamarosan azonban a gyerekeknek is, meg magunknak is meg kell változtatnunk régebbi ismereteinket, mert kiderült. hogy még az autósztra- dához — vagy legalábbis annak alapjához sem keil kő és kavics, elkészülhet, az akár futóhomokból, löszből, általában majdnem minden helyi anyagból, mégpedig olcsón és gyorsan. Persze azért más is kell hozzá. Ha például a futóhomokot hígított bitumennel keverik, olyan szilárd alapot kapnak, amely ellenáll az őszi esőnek éppen úgy, mint a téli fagyoknak. Futóhomok var bőven az országban, az ország talajának majdnem 20 százaléka. Míg egy-egy négyzetméternyi 15 centiméter vastag útalaphoz a hagyományos módszer szerint 260 kiló kavics kellett, az új módszerrel mindösz- sze 17 kiló folyékony bitumen. A lösztalajt, amiből ugyancsak van nagyon bőven, gyengébb minőségű cementtel keverik. Egy négyzetméter területű, 15 centiméter vastag útalaphoz 260 kiló kavics helyett 15—25 kiló cement kell csupán. Dehát, hogy ha ez olyan egyszerű, miért nem oldjuk meg már most útépítésünket ezzel a módszerrel? Egyelőre azért nem, mert nincs hozzá tökéletes gépünk, berendezésünk. Hamarosan azonban vásárolunk egyet, amely az előjelek szerint csak halad a futóhomokos. vagy lösztala- jos nyomvonalon, elvégzi a keverést és maga mögött hagyja a kész út-alapot, amire már csak az aszfalt, illetve betonréteget kell rá. húzni, ahhoz azonban már kell kavics, mégpedig a legszilárdabb bazalt, vagy andezit. Ügy számítanak a szakemberek, hogy ha az új módszer elterjed. — valószínűleg a VII-es útnál már alkalmazzák — évente körülbelül 100 000 vagon kővel kell kevesebbet szállítani a vasút és a népgazdaság nagy könnyebbségére. Tűzhányók és emberek anyagot, amelyet a dolgozó- szobában könyvekből nem lehet megszerezni. Az ilyen munka azonban igen kockázatos. a megfigyelő köny- nyen szenvedhet égési sebeket, jgázmórgezést. ,i Amikor néhány hónappal ezelőtt a kutatók egy -csoportja helikopterrel leereszkedett a Karimszki vulkán lejtőjére, két fiatal kutató, Ganrih Steinberg és Anato- lij Csirkov csaknem az életével fizetett merészségéért,, annyira közel nyomultak a láva forráshoz. Steinberg súlyosan megsérült, nyolc napig feküdt eszméletlenül a kórházban. Csirkov pedig, aki combcsonttörést szenvedett, a mai napig is bottal jár.., Az említett két fiatal vul. kanológus és társaik már nyolc működő vulkánt és három kitörésben lévő tűzhányót másztak meg, olyasmivel foglalkoznak, aminek elméleti jelentősége mellett rendkívül fontos gyakorlati haszna is van. Meghatározzák például, hogy hol kezdődnek és végződnek a vulkáni kitörések által fenyeA Szovjetunióban már a harmincas években megkezdték a működő vulkánok energiájának tanulmányozását, de a kutatás egységes központja, a Szovjet Tudományos Akadémia kebelén belül működő szakosított Vulkanológiai Intézet csak tavaly alakult mos. Az intézet céljának azt tekinti, hogy a vulkanológiá- bói olyan tudományt formáljon, amely a kutatási eredményeket felhasználva előre tudja majd jelezni a kitörések időjét és várható arányait. A vulkanológia máj formájában még egészen fiatal tudomány, amelynek mint a többi tudománynak is szakemberekre van szüksége. Ilyen szakembereket egyelőre még nem képeznek a tudományegyetemek geológiai fakultásain. Olyan kőzetkutatók, geofizikusok, geokémikusok adják a szakemberek segítségét, akik az egyetem elvégzése • után Kamcsatkán munka közben sajátítják el ezt az érdekes és vonzó tudományos szakterületet. Amikor kitör égy vulkán az emberek igyekeznek mi. nél messzebbre menékülni a veszélyes helytől. A vul.Vlágneses mérés a vulkán kráterénél A vulkánkutatóknak az összkomforthoz gejzír szolgáltatja a melegvizet.. kaonógusok éppen ellenkezőleg viselkednek, ekkor működése közben figyelhetik meg a krátert, mintákat vehetnek,' megmérhetik a láva - és a gáz hőmérsékletét, összegyűjthetik mindazt az értékes, tudományos getett körzetek: ilyen helyen azután nem engedélyezik az építkezést. Előre jelzik, hol & mikor várható vulkáni kitörés, s megjelölik a módot, hogyan .lehetne megváltoztatni a lá- vafolyam irányát. ellen azonban nem érték el a kívánt eredményt. A biológiai védelem módszereit széleskörben és kielégítő eredményekkel alkalmazzák a Szovjetunióban az utóbbi években, do- hányiöldek, gyapotültetvények, burgonyaföldek lucernások védelmében. A kaliforniai pajzstetű „bevetésével” petrezselyemföidek védelménél értek el jó eredményt. Erdővédő hangyák Olaszországban a páviai egyetem rovartani tanszéke 1950-ben kezdett nagyszabású kutatómunkát a vöröshangyák erdővédelmi fel- használásával kapcsolatban. Ezen a téren az volt a gyakorlati célkitűzés*, hogy az ország északi hegyvidékein élő hangyákat a déli vidékek erdeibe telepítsék át, ahol ezek idáig még nem fordultak elő. Az ötvenes évek elején a Formica lu- guhris vöröshangya fajt az Alpok vörös és lucfenyve- seíből milliószámra telepítették át az Appeninek erdei fenyveseibe. A hangyák hamarosan alkalmazkodtak az éltérő élet körülmények! hez és megkezdték szorgos erdővédelmi- .munkájukat, amely abból állt, hogy nagymértékben, kiirtották a fenyőerdőket károsító Tha- umetopoea phytiocampa rovarokat. A biológiai rovarvédelem egyik érdekes fajtája az úgynevezett önpusztító módszer, amelyet feltűnő sikerrel alkalmaztak a Curacao szigeten. Itt mintegy 15—20 millió dollár kárt okozott az állatállományban a Callitroga hominivorax nevű légy. amely tojásait előszeretettel rakta le az állatok sebeibe és lárvái olyan betegséget okoztak, amelynél élve elrohadtak az állatok ezrei. Az említett akciónál mintegy 22.000 hektár legelő terület felett repülőgépekről 3 millió besugárzással meddővé . tett hímlegyet szórtak le. A nőstények párzása az ivar- talanftott hímlegyekkel meddő tojások lerakását eredményezte. Ez az önpusztító biológiai védelmi eljárás ebben a zárt térségben teljes sikerrel járt. A biológiai növényvédelem módszerei napról napra bővülnek és remélhető, hogy az elkövetkező évtizedekben a vegyszeres védekezésnél tökéletesebb módon lehet majd a kártékony rovarokat kiirtani. Endresz Istváu Misrovibrációk keltik a test melegét? Az osztrák, nyugatnémet és svájci biofizikusok bécsi kongresszusán nagy érdeklődést keltett Rohracher professzornak, a bécsi egyetem élettani intézete vezetőjének előadása. A tudós évek óta folytat kísérleteket annak tisztázására: hogyan keletkezik és marad állandó a szervezet melege. Megállapítása szerint az emberi test másodpercenként 6—13-szor megrázkódik. Ezek az úgynevezett mikrovibrációk, amelyeket csak különleges műszerrel lehet észlelni, a testmeleg forrásai és fenntartói. Japán kutatók által kidolgozott műszerrel a mikrovib- rációkat kis emlősökön, például egereken ugyanúgy sikerült észlelni, mint elefántokon és más melegvérű állatokon, hüllőkön viszont nem. A vibrációk mértékét a professzor az izmok ösz- szehúzódásakor egyezred— háromezred, az izmok er- n.vedésekor tíz—húszezred milliméterben adja meg. Az emberi izmok kétötödének működése elegendő már ahhoz, hogy vibrációval előállítsa a testmeleg fenntartásához szükséges 1700 kalóriát. Rohracher professzor szerint a mikrovibrációk a lelki feszültség mértékére is engednek következtetni; nyugtatószerek hatására * vibrációik csökkennek.
