Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

'1.881. október 'IS SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Takáts Gyula szhtesrajz-kiállílá Ezer kérdés— ezer felelet A technika világából Régi adósságot törlesztett a Műszaki Könyvkiadó, — amikor az idei Műszaki Könyvnapokra megjelen­tette Pap János szerkesz­tésében „Ezer kérdés — ezer felelet a technika vi­lágából” című művét. Ko­runkban a technikai fejlő­dés hallatlanul meggyor­sult. Ami ma új, holnapra elavulhat. A könyv szer­kesztője — és részben író­ja — előszavában felemlí­ti, hogy „a Pallas Nagy Lexikon 1897. évi kiadásá­ban még nincsenek cím­szavak a rádió, a televízió, a radar fogalmára, a repü­lés is csak a léghajózás fo­galomkörében szerepel. — Napjainkban a rádió és televízió közhasználatú tár­gyak, a repülés mindenna­pos közlekedési eszköz, sőt a mesterséges holdak pá­lyára indítása is szinte megszokott esemény. Az emberi ismeretnek, külö­nösen pedig a műszaki is­mereteknek, a techniká­nak ez a rohamos fejlődé­se alig követhető nyomon”. A technikát pedig bizo­nyos fokig nyomon kell követni. A technika ma már szinte életünk min­den területén jelentkezik, s ebből következik az is, hogy a mai ember általá­nos műveltségét a modern technika ismeretével is kell gyarapítania. Ezt a célt szolgálja ez a rendkí­vül sikerült könyv, amely mindenkihez szól. Szól a fiatalokhoz, akiknek van­nak már technikai alapis­mereteik, de ugyanakkor szól a ma felnőttjeihez is, akiknek nem megvetendő része még ma is értetlenül áll a televízió, a radar, a tranzisztor, a kibernetika, Takáts Gyula t Takáts Gyula jeles költő, rajzmúvész és néprajzku­tató rajzkiállítását ma este hat órakor nyitja meg a Szigligeti Színház előcsar­nokában László Gyula mű­vészettörténész, egyetemi tanár. * Somogyi, földim, barátok vagyunk, írhatok-e róla másként, mint elfogódot- tan? íme előttünk élet és élet­mű, mely Somogyból in­dult. itt növekedett és lom- bosodott, melynek célja, értelme ennek a földnek és népének szeretete, az ér­te elvégzett munka. Mekkora munkabírás és mily tervszerűség e vé- konydongáiú emberben! A költő, a tudós, a múzeum­vezető Takáts Gyula gya­logosan járta be ezt a szélesen hullámos, magos- láthatárú. a táj szépségeit szinte pazarló földet. A múlt romjait, emlékeit mérte föl. gyűjtötte össze: a somogyi népművészet re­mekeiből állított egybe múzeumi gyűjteményt; őre a kaposvári képtárnak, vendéglátó gazdája mai képzőművészetünknek. Né­ha, hogy minél többet tud- jon-lásson, messzi útra, Idegenbe is elindult, máskor a megve határait tolta Pé­csig, meg a Balaton „túlsó felén" a becé-i teraszig. Mindezt azért, hogy mint gyűjtő méh, írások, költe­mények mézével térjen vissza. Emlékezem, még mint diák, kezében rajzmappá- val nemegyszer fölkereste Rippl-Rónait és bemutatta rajzait. A mester akkori­ban vörös, barna rajzú, színpompás képeit festette. Nem tudom, a Rómahegy hársai alatt e találkozások­nak mi volt a tanulsága. A gazda mindig szűkszavú néző volt, dicséretet alig mondott. Annyi bizonyos, nem gondoltak arra. hogy a múzeum későbbi név­adója találkozott az intézet vezetőjével. És bizonyos. Takáts Gyulából lehetett volna festő, hiszen a költő­nek minden verse, tartal­mán túl, színes kép. Miért maradt eddig asztalán ke­vesebb hely a rajzpapíros­nak és a színes krétának, ki mondja meg? A franciák, a mindent megtakarító és megőrző nép, elmondják, hogy Mus­set bátor, mozgalmas raj- sokat készített, George Sand jól értett a vízfesté­kekhez, hogy lobogó fan­táziával kora legszebb ro­mantikus lapjait Victor Hugo alkotta. Nekünk (pe­dig a magyar írók nagyon szemérmesek, meg rátar­ti ak) van festő Kisfaludy Karolyunk, . Petőfi rajzolt, Jókai kezébe vette a rajz­szerszámokat, ismertetjük Tóth Árpád tanulmányait. És ha a franciáknál híre­sek Cocteau faliképé, ne­künk van rajzoló Weöres Sándorunk és festő Kassák Lajosunk. És most hosszú megfontolás után nyilvá­nosság elé kerülnek Takáts Gyula színes rajzai. Milyen mulasztás, hogy verseskö­teteiből elmaradt egy-egy szép dunántúli képének mása, hogy prózai írásait nem kísérte rajzaival saját maga. És ha Takáts Gyula köl­teményei, mint felrepült madarak bejárták hazán­kat, most rajzainak — jó utazást! Martyn rerenc EUTERPE Vibrál a kert ezernyi tükre. Megjöttél... Káprázik szobám s a dal beérett aszú fürtje a szív és hegyek oszlopán megzendiii... Euterpe járt itt. Játszik a tiszta furulyán s a kő, az érc, beton világít, mint ég a napkelte után. Gercblyék, tál s völgyek ívébe megannyi lant és kék Ideg remeg s van célja már, mi végre élnek a gépek, emberek. S a szénszínű vágott grafitba pattog a tücsöklábú szikra. A vas művésze 1958-ban találkoztam elő­ször Perez János alkotásai, val. bevallom, hogy akkor elsősorban művészetének kuriózuma ragadott meg. Síró-nevető bronz maszk, egy sugaras napkorong, amely mintha az egyiptomi napisten groteszk, kissé ka- rikírozott megfogalmazása lett volna. Most az elmúlt vasárnap, a művész szolnoki kamara- kiállításának megnyitóján már, mint művészetének régi ismerője léphettem a terem­be. Meglepetésem azonban még így sem volt kisebb, mint az első találkozáskor, hiszen most mindazt együtt láthattam, amivel a hat ?v alatt részleteiben ismerked­tem. Ma már nem a kurió­zum az, ami Perez művé­szetében megragad, próbá­lom megérteni művészeté­nek mélyebb értelmét, tö­rekvéseit, szándékát. Kétségtelen, hogy Perez János modern iparművé- szetünk egyik legmarkán­sabb egyénisége. Nem egy­szerűen „csak” ötvös, a mo­numentális szobrászi ha­tások, törekvések sem ide­genek tőle. Három alapvető technika határozza meg művészetét: a bronzöntés, a lemezdombo- rítás és a hegesztőpisztoly. Ez utóbbi technikát leg- pregnénsatobam talán éppen munkaeszközével lehet meg­határozni. Perez János ékszereket, iparművészeti, használati tárgyakat és fém szobrokat egyaránt készít. Ügy gon­dolom, leghelyesebb alkotá­saira a fémszobor kifejezés, hiszen Perez Jánosban a dekorativitáson túl minden­kor az ábrázolás igénye munkál. Bármilyen kompo­zíció megformálására is tö­rekszik. mindig a figurá­ból indul ki, azt alakítja aztán a kompozíció funkció­inak, törvényeinek megfe­lelően. Művészetében az ábrázolás . elsődlegessége mellett természetesén fon­tos szerepet játszik az ipar­DÓZSA-PORTRL művészét 'funkcionalizmusa, és az anyag törvényeinek tisztelete. Szinte az az ér­zése művei szemlélőjének, hogy például vasban csak egyedül így lehet dolgozni, és sehogy másként. Ez ma­gyarázza meg stílusa termé­szetességét, és ez adja, a látszólag hihetetlenül egy­szerű és magától érthető technika által e stilus va­rázsát. Lássuk talán, hogy szüle­tik egy Perez mű! A művészi alkotás első fázisa a vázlat készítés. Perez János minden művé­hez több rajz-vázlatot is ké­szít. Már ebben a fázisban először a motívum, a figura jelentkezik, és nem az eset­leges kompozíciós elemek. Mindig a figurákból lesznek a kompozíciós elemek, és nem fordítva: a folt hatá­sában jelentkező kompozí­ció áll össze az esetleges figurává. Már a vázlat ké­szítésekor figyelembe veszi a funkcióból az anyagból, a technikából adódó kötött­ségeket. lehetőségeket. A sokszorosítás lényeges fel­tétele például, a formák síkban történő rendezése. Ezeket, a vázlatokban ki­érlelt műveket önti aztán bronzba, kalapálja vagy ép­pen hegeszti. végleges meg­formálásukkor. Perez János kedvelt mo­tívuma a madár, de ezt az egy motívumot végtelen le­leménnyel, megragadó fris­sességgel variálja művei gazdag skálájában. A kiál­lításon azonban engem mégsem az e körbe tartozó művek valamelyike raga­dott meg legjobban, hanem egy vas-szobor. Dózsa mo­numentális hatású portréja. A kiállított portré, amely­nek nagyított változatát Perez később el is készí­tette, alig negyven centi­méter magas, hatásában azonban mégis monumentá­lis. Annak ellenére, hogy nem körüljárható, csak két dimenziójú alkotás, áttört ségével mégis tökéletes plasztikus élményt nyújt. Rideg Gábor az űrhajózás és a technika sok más vívmánya előtt. A könyv ezer kérdése és válasza a legfontosabb technikai ismereteket közli, néhol humoros formában, de mindig szakszerűen és érthetően. Biztosíték erre, hogy a munkatársak sorá­ban a magyar műszaki és tudományos élet kiváló szakembereit — közöttük egyetemi tanárokat, kuta­tóintézeti vezetőket, üzemi főmérnököket, szakírókat, s tudományos ismeretterjesz­tés legkiválóbb szakembe­reit — üdvözölhetjük, de biztosíték erre a szerkesz­tő, akinek sok kiemelkedő ismeretterjesztő művét is­meri már az olvasóközön­ség. A mű tematikája kiter­jed a műszaki élet egész területére. — Teljességre ugyan nem törekszik, de az egyes tárgykörök, illet­ve iparágak legfontosabb kérdéseire kitér. A fizika és kémia után a bányászat, a kohászat, az energiaipar, a gépészet, az elktrotech- nika, a híradástechnika ér­dekes kérdéseire kap vá­laszt az olvasó. Az építé­szet, építőanyagipar, a köz­szükségleti iparok (élelme­zés, textil, bőr, fa) és egyéb könnyűiparok (papír, nyom­da) érdekes kérdéseikkel mind, mind. helyet kaptak a könyvben; Igen ügyes, hogy a könyv végén tárgykörönként meg­ismétli a kérdéseket, s ez­zel lehetőséget ad játékos tanulásra, kérdezz—felelek játék rendezésére. A Műszaki Könyvnapok e sikeres műve nyilvánva­lóan nagy közönségsikerre számíthat. Dr. V. P. Művészvendégeink: Kedden Szolnokon hangversenyez a Moszkvai Kamarazenekar Kiválóan képzett muzsi­kusokból álló,. magas tech­nikai tudású együttest is­mert meg a magyar közön­ség négy évvel ezelőtt a Moszkvai Kamarazenekar­ban. Most ismét Magyaror­szágon járnak és kedden este a Szigligeti Színházban városunk zeneszerető kö­zönsége is élvezheti virtuóz játékukat. Az együttes minden tagja a szovjet vonósiskola leg­jobb hagyományain nevel­kedett. A karmester — Ru­dolf Barsaj — maga is ki­tűnő brácsaművész, ihletett vezetője az együttesnek. Műsorukon romantikus és modem művek egyaránt szerepelnek, ki-kj megtalál­hatja a kedvére valót. A népszerű művészeket szeretettel üdvözöljük Szol­nokon, bízunk abban, hogy az évad első zenekari hang­versenye szépszámú érdek­lődött vonz majd a szín­házba. A Vatikán diplomáciája látványos megbékélési gesztust tesz a görögkeleti egyház irányában: a mint­egy 1900 éve Patraszban keresztrefeszített András apostol fél évszázada Ró­mában őrzött, aranyba fog­lalt fejét szombaton ünne­pélyesen búcsúztatják, hogy azután Görögországból ér­kezett főpapi csoport és a bíboros vezette vatikáni küldöttség hajón szállítsa vissza Görögországba. Az ereklye 1462-ben ke­rült Rómába, amikor az ak­kori patraszi pátriárka az előnyomuló török hadak elől kívánta biztonsági? helyezni a pápánál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom