Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! (.A MEGYEI PÁRTBiZÖTTSAE ÉS fl MEGVETriNÄfs LAPJa| XV. évfolyam, 215. szám Ara 80 fillér 1964. szept. 13., vasárnap. Nem bürokraták Tito elnök látogatása a Ganz—MÁVAG-ban Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének Főtitkára és felesége, Jovanka Broz, valamint a velük együtt hazánkban tartóz­kodó jugoszláv vendégek szombaton délelőtt a Ganz-MÁVAG gyárba látogattak el. Részt vett a lá­togatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a kormány elnöke és felesége, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Venécri János, a Budapesti Pártbizottság titkára. A számviteli, pénzügyi és adminisztratív dolgo­zókra időszakonként és rö­vid időre irányul az üze­mi közvélemény reflektor- fénye: bérszámfejtések ide­jén, a mérlegek összeállí­tásakor. Legtöbbször még­sem az áldozatos munkára figyelnek fel, hanem az esetleg kiütköző hibákra. „Az egész nyilvántartás csak bürokrácia” — mond­ják ilyenkor, és követke- zés-képpen a nyilvántar­tók csak bü'-ökraták. Pe­dig a jól \ tt nyilván­tartás, adminisztráció nem bürokrácia, hanem fontos része a gazdasági vezetés­nek, a mindennapi mun­kának. Hogyan biztosíthatna a vállalat sok százféle anya­got és mindenből elegen­dőt, időben, megfelelő, nyilvántartás nélkül? — Aligha ismerhetnék meg, mibe kerül egy — termék, ha nem összegeznék az előállításhoz felhasznált — különböző anyag, bér, — energia. gépamortizáció, stb. költségeit. A megfele­lő ellenőrzéshez, tisztánlá­táshoz, a gazdálkodás ér­tékeléséhez, a legfonto­sabb vállalati feladatok megjelöléséhez nagyon sokféle részadatot szükséges feldolgozni összegezni. — Ezt a munkát végzik a vállalat könyvelői, pénz­ügyi, számviteli szakem­berei. Akadnak persze könyve­lők, adminisztrátorok is, akik lélektelenül, mecha­nikusan dolgoznak. Ök va­lóban bürokraták. De a bürokratát nem egyszer éppen azok között talál­juk, akik oly könnyen és felelőtlenül dobálóznak ezzel a jelzővel. Az a mű­vezető például, aki elvár­ná, hogy hozomra adjanak ki anyagot a raktárból, s a legszükségesebb bizony­latok aláírásától is irtózik, az a mérnök, aki akkor is levelezget, afnikor egy te­lefonnal elintézhetné az ügyet, és önmagát biztosí­tó feljegyzéseket szerkeszt, ahelyett hogy megoldaná a feladatot, — nos az ilyen ember nem más — mint bürokrata. Az olyan sokszor hiá­nyolt közgazdasági gondol­kodás, a gazdaságosság elvének szüntelen szem- meltartása nem nélkülöz­heti a főkönyvi adatok, s az ebből készült beszámo­lók, elemzések rendszeres tanulmányozását. A válla­lati munka időszakos és folyamatos közgazdasági értékeléséhez a nyilván­tartás szolgáltat adatokat. Az a számviteli, pénzügyi szakember tehát, —■ aki — a pontos nyilvántartás ér­dekében is — elszámolási fegyelmet követel, csak el­ismerést érdemei. Fegye­lem nélkül elképzelhetet­len a takarékos gazdálko­dás, a vállalat tíz — és százmilliós értékű álló — és forgóeszközeinek leg­ésszerűbb felhasználása. S ha igaz az, hogy a gazdasági elemző, ellenőr­ző munka szerepe minden szinten megnövekedett, — akkor jogosan igényelnek több figyelmet, nagyobb megértést és megbecsülést a számviteli dolgozók is. Ami az anyagi megbe­csülést illeti, aligha mond­ható irigylésre méltónak a nyilvántartói munka. A közgazdászok szívesebben dolgoznak tervosztályon, mint mondjuk az utókal­kulációban. A fiatal köny­velők is a diszpécser mun­kában és más műszaki be­osztásokban látják a jobb anyagi boldogulás lehető­ségét, és nem a számviteli osztályon. Sok vállalatnál ha fizetés javításokra és jutalamosztásra kerül sor, a számviteli dolgozókat úgy tekintik, mint akik közvetlenül nem gyarapít­ják a gyári termelési ér­téket. X számviteli dolgozók^ az anyagi elismerésen túl munkájuk megbecsülése szempontjából a legfonto­sabbnak azt tartják hogy a gyár vezetői igényeljék nz általuk feldolgozott ada­tokat elemzéseket. Ahol a számviteli munkával szem­ben nem támasztanak igé­nyeket, ott nincs ösztönző erő a gyors és pontos ügy­intézésre, a könyvelők, a kalkulátorok feleslegesnek, sőt esetenként bürokrati­kusnak érzik munkájukat. Ahol viszont a vezetők várják, követelik a pénz­ügyi és számviteli rész­adatokat, Ott értékelni is tudják az adminisztratív dolgozók munkáját. Meg­értőén foglalkoznak ügyes- oajos dolgaikkal, munka- körülményeik javításával. A számviteli munka köny- nyítésének és megbecsü­lésének fontos jele — akár csak a termelő üzemekben — a gépesítés. A különbö­ző számológépek könyvelő, és nyilvántartó berendezé­sek üzembehelyezésével a lélektelen. mechanikus munkától szabadítják meg a könyvelőket, időt és le­hetőséget teremtve szá­mukra az érdemi értéke­lő, elemző munkára. Saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a tőkős üzemekben, ahol a gyors és pontos ügyvitel a tu­lajdonos hasznát a tőkés profitját gyarapítja, rang­ja van az adminisztráció­nak és nem tekintik azt fölösleges rossznak, bürok­ráciának. Jogos igény, — hogy szocialista üzemeink­ben Is méltó helyére ke­rüljön a számviteli nyil­vántartó, elemző munka. A több nyereségrészesedés a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődése, az élet- színvonal gyors emelkedé­se, nem utolsósorban a pénzügyi és számviteli dolgozók pontos és lelki­ismeretes munkáján is múlik. i K, 3. A gyár főépületét ma­gyar, jugoszláv és vörös zászlók díszítették. A ka­pu fölött magyar és szerb nyelvű felirat köszöntötte a jugoszláv vendégeket. A bejáratnál dr. Horgos Gyu­la kohó- és gépipari mi­niszter, Dapsi Károly, a nyolcadik kerületi pártbi­zottság első titkára, dr. Suhajda József, a kerületi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Csergő János, a Ganz-MÁVAG ve­zérigazgatója és Rachfát László, a gyári pártbizott­ság titkára fogadta a lá­togatókat. KISZ-fiatalok virágcsokorral kedvesked­tek a vendégeknek, akik ezután az igazgatóság ta­nácstermébe mentek. Az összejövetelen részt vettek a gyár vezetői, a gyári párt és tömegszervezetek képviselői, a Ganz-MÁVAG kiváló munkásai, szocialis­ta brigádvezetői. Csergő János vezérigaz­gató beszámolt a nagy­múltú vállalat jelenéről, jövőjéről; A jugoszláv vendégek elismeréssel hallgatták a gyár munkájáról képet adó számokat, adatokat. A gyár termékei — a világ minden részébe eljutnak. Az utóbbi években je­lentősen fejlődtek a gyár kapcsolatai a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, ahová a gyár a felszaba­dulás óta diesel-motoros vonatokat és diesel-moz­donyokat szállít. Értékes kezdeményezések születtek a jugoszláv üzemekkel va­ló együttműködésre is. így például jól haladnak a kooperációs tárgyalások a jugoszláviai Djuro Dja- kovics-gyárral, különböző gyártmányok közös elké­szítésére és fejlesztésére. Szó van arról is, hogy a Ganz-MÁVAG részt vállal a vaskapui vízierőmű és a drával vízierőművek meg­építésével kapcsolatos fel­adatok megoldásából is. Rachfát László, a Ganz- MÁVAG pártbizottságának titkára ezután az üzemi párt- és tömegszervezetek életét ismertette. A tájékoztatás Után Tito elnök több kérdést tett fel, amelyre a vezérigazgató válaszolt. Tito elnök kö­szönetét mondott a részle­tes tájékoztatásért, majd Csergő János, a gyár dol­gozói nevében ajándékok­kal kedveskedett a vendé­geknek. Ezután gyárlátogatás kö­vetkezett. A vendégek felkeresték a mozdonygyárat, amely­nek bejáratánál Suba Gábor, a gyáregység vezetője és Varga Lajos párttitkár fogadta a lá­togatókat. A vendégek először a mechanikai műhelyeket te­kintették meg, s hosszab­ban időztek a szereidében, ahol az új mozdonyok kö­zül különösen két korsze­rű konstrukció ragadta meg figyelmüket: egy 750 lóerős diesel hidraulikus mozdony és egy 3000 ló­erős szilicium-egyenirányí- tós villanymozdony proto­típusa. Tito elnök elisme­rését fejezte ki a gyár Kádár János bevezető­ben az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében szeretettel köszön­tötte Joszip Broz Titót és a többi jugoszláv vendéget, majd arról beszélt, hogy az Immár 20 ezer főt szám­láló Ganz-MÁVAG gyári üzemi kollektíva munkájá­nak eredményei nagyban hozzájárulnak szocialista építésünk sikeréhez, előre­haladásunkhoz. A két nagy gyár egyesüléséből szüle­tett új hatalmas üzem az egyesüléssel természetsze­rűleg együttjáró nehézsé­geken túljutott, s most már a politikai és gazdasági ve­Tegnap az alakuló téren a csapatzászlóval sorako­zott fel az egység. Parancs­nokuk jelentést tett Soós ezredesnek, a magasabb egység parancsnokának. A szemben lévő dísztribünön foglaltak helyet a magasabb egység, az egység parancs­nokai, a hazánkban ideig­lenesen tartózkodó egyik szovjet alakulat kiküldöt­tei. a város vezetői, a leen­dő tisztek szülei, hozzátar­tozói. A növendékek feszes vigyázzban hallgatták vé­gig a magasabb egységpa­rancsnokának parancsát. A növendékeket tiszthelyet­tessé, törzsőrmesterré, il­letve őrmesterré léptették elő, vizsgaeredményük, rá­termettségük és egyéni ma­gatartásuknak megfelelően. A parancs kihirdetése után a növendékek feltűz­ték az előléptetésnek meg­felelő rendfokozati jelzései­ket. Ezután Nagy alezredes, az egység parancsnoka kö­szöntötte őket. Utalt az egy év fáradságos munkájá­ra. Emlékeztetett a ka­tonai eskü szavaira. „Mi nem akarunk háborút” — mondotta. Pe nem nézhet­munkás-kollektívájának a modern konstrukciókért. Az üzemlátogatás a moz­dony gyár lemezműhelyé­ben ért véget. A látogatók ezután a gyár ünnepi díszbe öl­tözött nagycsarnokában gyűlésen találkoztak a Ganz-MÁVAG munkás­kollektívájával. A gyűlés több mint hat­ezer résztvevője éljenzés­sel, nagy tapssal köszön­tötte Joszip Broz Titot, Kádár Jánost és a többi kedves vendéget. Rachfát László párttitkár megnyitó szavai után Kádár János szólt a gyár dolgozóihoz. zetők, a mérnökök, techni­kusok, a munkások és az alkalmazottak minden fi­gyelmüket; a termelési fel­adatokba összpontosíthat­ják. E feladatok nem cse­kélyek, hiszen a Ganz- MÁVAG 28 országba szál­lítja termékeit, s egész ter­melésének nagy hányada export. Partnerei között vannak szocialista országok — így például a Szovjet­unió és Jugoszlávia — s vannak tőkés országok is. A vevők tehát különbözőek, de a testvéri országoknak is, a tőkés partnereknek is (Folytatás a 2. oldalon) jük tétlenül az imperialis­ták fegyvercsörtetését. Egy­ségeink politikai, erkölcsi és katonai felkészültségét magasszínvonalon tartjuk. Korszerű technikánk is lehetővé teszi, hogy meg- védjük népünk szabadsá­gát, hazánk függetlenségét. A vizsgaeredmények azt igazolják, hogy a növendé­kek magas színvonalon sa­játították el a katonai és politikai ismereteket. Arra kérte a leendő alegység parancsnokokat, hogy fej­lesszék tovább képzettsé­güket. Váljanak a haza hű védőivé. Ezután a jelenlé­vő szülőkhöz, hozzátarto­zókhoz szólott. Megköszönte nekik, hogy fiaikat az igaz hazafiakhoz méltóan ne­velték. A kiképző tisztek­nek és tiszthelyetteseknek szintén köszönetét mondott fáradságos munkájukért. Ezután a legkiemelkedőbb növehdékeket dicséretben részesítette és értékes tárgyjutalmat osztott ki közöttük. Dicséretben ré­szesültek a politikai kikép­zésben az átlagon felüli eredményt elért növendé­kek Is. Mindannylukgt pél­Ősei feladataink *­így bánni egy dolgoséval?! * A túrkevei hetven fillér * Jász-Kun Kakas * Madách és As ember tragédiája Joszip Broz Tito megkoszorúzta a magyar hősök emlékművet Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz. va­lamint a kíséretükben lévő jugoszláv személyiségek szombátan délelőtt a Hősök terén megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Péter János külügymi­niszter, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, s a politikai élet több más ve­zető személyisége. (MTI) daként állították a sze­mélyi állomány elé. Az egy­ség növendékei közül egyébként tizenkilencen megszerezték a néphadse­reg kiváló katonája címet, három raj a néphadsereg kiváló raja, három szakasz pedig az ezred élenjáró szakasza megtisztelő címet szerezte meg. A végzett növendékek nevében Szamenek törzsőr­mester megköszönte pa­rancsnokaiknak a róluk való gondoskodást, s ígéretet tett arra, hogy katonai es­küjükhöz méltóan, legjobb tudásuknak megfelelően ezután is teljesítik hazafiúi kötelezettségüket. Végezetül a feldíszített alakuló téren az újonnan avatott tiszthelyettesek a csapatzászló, a parancsno­kaik, szüleik és hozzátar­tozóik előtt vigyázz menet­ben vonultak el. Az egység parancsnokai a meghívott vendégeknek és a szülőknek bemutatták az egység korszerű tech­nikai felszerelését. Az újon­nan avatottak parancsno­kaik és szüleik társaságá­ban közös ebéden vettek részt. Most szabadságra mentek, s ezt követően kü­lönböző helyeikén egy év­ig, mint alegység parancs­nokok és helyettesek tel­jesítenek szolgálatot. Ez­után tiszti vizsgát tesznek; s mint a magyar néphad­sereg tartalékos tisztjei ke­rülnek az állományba. — m. i. ■— Kádár János elvtárs beszéde Növendék tiszthelyetteseket avattak Szolnokon Egy évvel ezelőtt még bizonytalanul tették meg első lépéseiket a laktanyában. Mindannyian érettsé­gizett fiatalok, sorállományúak, akiknek lehetővé tet­ték, hogy két éves tényleges katonai szolgálatuk ideje alatt tisztekké váljanak. Az első évüket az egyik szolnoki egységnél töltötték el, nagy többségük technikus, tehát könnyebben ment a műszaki techni­kai ismeretek elsajátítása. A leendő tisztek egy év alatt nagyon sokat tanultak, igyekeztek elsajátítani a politikai és a korszerű katonai ismereteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom