Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964; szeptember 27. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ideológiai konferenciája A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ideológiai konferenciája, amely csütörtökön kezdődött a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában, háromnapos tanácskozás után szombaton délben befejezte munkáját. * A konferencián résztvett Kállai Gyula, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a politikai bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Szirmai István, a politikai bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, a politikai bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Ilku Pál, a politikai bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter, valamint a Központi Bizottság több tagja. Ott voltak a tanácskozáson a párt, a társadalmi szervezetek, a kulturális, tudományos és oktatási intézmények képviselői, közéleti személyiségek, gazdasági vezetők, ipari és mezőgazdasági dolgozók. A vitában felszólalt Árvái Dezsőné, a Mátragyön- gye Termelőszövetkezet párttitkára, dr. Benedikt Ottó akadémikus, Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, dr. Bognár József egyetemi tanár, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Boldizsár Iván újságíró. Cseterki Lajos, Darvas József, á Magyar írók Szövetségének elnöke, Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének titkára, Dorkó József, a Heves megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, dr. Elek Tibor, egyetemi tanár, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Friss István, a Központi Bizottság tagja, akadémikus, a közgazdaság- tudományi intézet igazgatója, . Garai Gábor költő, — Gosztonyi János, a Központi Bizottság póttagja, a xvozponti Bizottság tudományos és közoktatási osztályának vezetője, Haynal Kornél, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese, Hegedűs András, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiái kutató csoportjának igazgatója, a Valóság főszerkesztője, Jánossy Lajos akadémikus, Karakas László, a SZOT titkára, Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnök- helyettese, Köpeczi Béla, a Központi Bizottság kulturális osztályának vezetője, Lukács József, a Világosság főszerkesztője, dr. Maróthy János, a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumának tudományos munkatársa, Mód Aladár egyetemi tanár, Nagy Ri- chárd, a KISZ budapesti bizottságának első titkára. Nógrádi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, dr. Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, dr. Pál Lénárd, akadémiai levelező tag, egyetemi tanár, Pethő Tibor újságíró, Plesnivy Károly, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára, — Rapai Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Szabó József, a pártfőiskoía igazgatóhelyettese, Szigeti József, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének igazgatója, Wirt Ádám filozófus. A konferencia Szirmai István zárszavával ért véget. —. (MTI) Magyar küldöttség utazott Pekingbe Szombaton délelőtt Komócsin Zoltánnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága tagjának vezetésével magyar küldöttség utazott Peking- be, a Kínai Népköztársaság megalakulása 15. évfordulójának ünnepségeire. A delegáció tagjai: — dr. Molnár Erik, a Magyar— Kínai Baráti Társaság elnöke, és Halász József hazánk pekingi nagykövete, aki a Kínai Népköztársaság fővárosában csatlakozik a küldöttséghez. Ma temetik Búzás Imre elvtársat Búzás Imre elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának és az MSZMP Törökszentmiklósi Járási Végrehajtó Bizottságának tagját, a Törökszentmiklósi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának pénteken elhunyt elnökét ma, vasárnap délután két órakor kísérik utolsó útjára a törökszentmiklósi református temető halottasházától. Botrányok Peruban De Gaulle látogatása alkalmából Jugoszlávia és a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa A Kommuniszt című belgrádi hetilap kommentárban foglalkozik Jugoszlávia és a KGST együttműködésével. A KGST és Jugoszlávia között Moszkvában aláírt megállapodás — írja a hetilap — reális és szilárd alapot teremt Jugoszlávia és a KGST-tagállamok sokoldalú és kölcsönösen hasznos együttműködéséhez. Különösen nagy jelentőségű az a tény — mutat rá a lap —, hogy a megállapodás értelmében Jugoszláviát tájékoztatják azoknak a KGST-állandó bizottságoknak munkájáról, terveiről és javaslatairól is, amelyekkel Jugoszlávia nem működik együtt. Ezzel végeredményben „zöld utat” nyitottak Jugoszlávia és a KGST együttműködése elé olyan területeken is. amelyekre a mostani megállapodás még nem terjed ki. Másszóval: létrejöttek a lehetőségek az együttműködés előmozdítására. A mostani megállapodás ugyanakkor lehetőséget teremt arra — írja a Kommuniszt —, hogy hatásosabban és eredményesebben oldják meg a Jugoszlávia és a többi európai szocialista ország kétoldalú kapcsolataiban jelentkező problémákat. Jugoszláviának az említett országokkal folytatott kereskedelme gyorsan és érezhetően növekedett, s megközelíti a jugoszláv külkereskedelmi forgalom 30 százalékát. Ez önmagában is meggyőzően bizonyítja, — hogy milyen nagy jelentőségű Jugoszlávia gazdasági élete számára a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) De Gaulle francia elnök pénteken Ecuadorból latinamerikai kőrútjának negye, dik állomására, Peruba érkezett. A hírügynökségi jelentések eddig is bőven foglalkoztak azokkal a biztonsági intézkedésekkel, amelyeket a latinamerikai országok a francia államfő látogatásának idejére foganatosítottak. Úgy látszik, ebben a perui kormány rekordot áhított fel. A REUTER jelentése szerint Lima nemzetközi repülőterét, ahol De Gaulle gépének le kellett szállnia, acélsdsalkos, géppisztolyokkal felszerelt katonák vették körül. A repülőtér szélén három méterenként egy-egy katona ügyelt arra, hogy a fogadásra meghívott személyeken kívül senki más ne juthasson a repülőtérre. Az üdvözlőbeszédek elhangzása után De Gaulle a perui elnökkel együtt zárt golyóálló gépkocsiba szállt, hogy a repülőtérről mintegy 10 kilométerre fekvő városba hajtassanak. A fogadáson résztvevő perui és külföldi újságírók azonban — „lemaradtak”. A repülőtéren elhelyezkedő alakulatok ugyanis a fogadóünnepség után a riportereknek egyszerűen megtiltották a távozást. Az újságírók és fotóriporterek, akik a repülőtér kijárata felé rohantak, hogy figyelemmel kísérjék De Gaulle limai bevonulását, hirtelen rohamsisakos rendőrökkel találták szemben magukat, akik közölték, hogy további intézkedésig senki sem hagyhatja el a repülőteret. Az elkeseredett riporterek erre a repülőteret körülvevő falakon keresztül próbáltak átmászni, ott azonban a kívül őrt- álió géppisztolyos katonák vártak rájuk. Több helyen valóságos közelharc tört ki a riporterek és a karhatalom között. A tumultus során és a falmászás alatt — több újságíró kisebb-na- gyobb sérüléseket szenvedett. Egy argentin újságíró leesett a magas falról % kettős lábtöréssel számolhatott be lapjának Miközben a repülőtéren e viharos jelenetek lezajlottak, a két államfő és kísérete megérkezett a limai elnöki palotába, ahol megkezdték a tárgyalásaikat. De Gaulle biztonságára — közben a megerősített rendőri alakulaton kívül kétezer detektív vigyáz a limai utcákon. lityiül i '■< 1 ü 1 ílk A Biztonsági Tanács jóváhagyta a ciprusi ENSZ-erők megbízatásának meghosszabbítását A Biztonsági Tanács pénteken összeült, hogy döntsön a ciprusi ENSZ-csapa- tok megbízatásának meghosszabbításáról. Brazília képviselője a tanács elé terjesztette annak a határozati javaslatnak a szövegét, amelyet a tanács öt állandó tagja dolgozott ki, s melynek értelmében további három hónappal, ez év december 26-ig meghosszabbítanák a világszervezeti erők mandátumát. A Biztonsági Tanács az öt ország javaslatát egyhangúlag elfogadta! Algéria felszámolja a francia olajtársaságok monopóliumát Ben Bella vasárnap felavatja az Arzev-i földgázcseppfolyósító üzemet, utána pedig a harmadik sza- harai olajvezeték építését nyitja meg. Párizsban az algériai kormány..... önálló energetikai politikájának kibontakozását, a francia olajtársaság monopolhelyzetének újabb korlátozását látják a kettős eseményben. Az új olajvezeték az algériai állam kizárólagos tulajdona lesz. Ez az első eset, hogy külföldi társaságok nem maguk szállítják el az általuk kitermelt olajat. Algéria így ellenőrizheti természeti kincsei kiaknázását. Az algériai kormány eredetileg felajánlotta a francia TR. A. P.A.L. társaságnak (az első két olajvezeték tulajdonosának), hogy vegyen részt a harmadik vezeték építésében. De kikötötte, hogy a részvények többsége az algériai állam kezében lesz. A francia társaság elutasította az ajánlatot és panaszt emelt a hágai döntőbíróságnál. Az algériai kormány nem várta meg a döntést, kölcsönt vett fel Kuvaittól és az arab banktól, az építkezéssel pedig angol céget bízott meg. Az olajvezetéket a jövő év végén helyezik üzembe. Egy újabb főbizottság ülésezik Saigonban Saigonban szombaton délelőtt tartotta első ülését a Khanh miniszterelnök és diktatúrája körül dúló válság során alakított számtalan bizottság legújabbika: az „országos főbizottság”, amelynek 17 tagját ezúttal Doung Van Minh államelnök válogatta ki egyházi vezetők és közéleti személyiségek köréből. A „Főbizottság,, feladata: az ideiglenes alkotmány kidolgozása és a törvényhozó gyűlés összehívása október 28- ig. Megigyelők véleménye szerint a főbizottság aiigna fogja megoldani a rábízott feladatokat a politikai válságok miatt. Mint az UPI megjegyzi, Saigonban változatlanul egymást érik az újabb államcsíny lehetőségeiről szóló hírek. Nagy feltűnést keltett Nguyen Cao Ky tábornok, a dél-vietnami légierők parancsnokának pénteken esti bejelentése, — amely szerint Dalaiban — a kegyvesztett dél-vietnami tábornok kedvelt tartózkodási helyén — öngyilkosságot kísérelt meg Do Cao Tri tábornok, akit Khanh tábornok hatalomrajutása- kor a kormányhadsereg legjelentősebb egységének a 2. hadtestnek élére állított, de szeptember 11-én elmozdított. A szeptember 13-i államcsíny idején a tábornok Khanht támogatta, később mégis visszavonult Dalaiba, ahol egyike volt a Khanh-nal elégedetlen tábornokok csoportjának. A kísérlet nem sikerült, de a tábornokot életveszélyes sérüléssel ápoljál^ * A saigoni rádió egyébként pénteken ismertette a dél-vietnami külügyminisztérium közleményét, amely csak most válaszol a Laosz- szal foglalkozó tizennégy- hatalmi genfi értekezlet összehívásával kapcsolatos júliusi szovjet javaslatra. A dél-vietnami kormány — amint ez várható volt — nem fogadja el a javaslatot. Száz éve ala az I. Internacionálé 1864. szeptember 28-án angol és francia munkásvezetők, valamint lengyel, német és olasz londoni politikai emigránsok. szocialisták — felismervén,. hogy eredményt csak akkor érhetnek el, ha a különböző országokban küzdő munkások segítséget nyújtanak egymásnak — elhatározták egy állandóan tevékenykedő összehangoló szerv felállítását. így alakult meg a Nemzetközi Munkásszövetség, vagy ahogy a későbbiekben neve inkább elterjedt: az I. Internacionálé. Ily merész lépésre a tel- világosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határozták el magukat. Hasonló kísérletek már az 1840—50-es években is megszülettek. Akkor azonban ezek a nemzetközi szövetségek részint gyengébbek voltak, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmeileg sem gyakoroltak oly nagy befolyást, mint az I. In- temaciorálé. Az 1. Inter- nacionálé ugyanis magával ragadta a gondolkodó angol, francia, belga, svájci munkásságot, majd az 1860-as évek végefelé befolyása kiterjedt az olasz, német, spanyol, s lassanként az osztrák—magyar— cseh területekre is. Sőt a Balkánon és a cári Oroszországban is feltűntek azok az úttörők, akik a szocializmus gondolatait ezeken az idáig érthetetlen területeken is terjesztették. Az I. Internacionálé elméleti-politikai programját Marx Károly alkotta meg híres Alapító Üzenetében, amelyben egyfelől a termelési eszközök köztulai- donbavételét, másfelől a politikai demokrácia és szabadság megvalósítása érdekében a politikai hatalom meghódítását hirdette meg. Marx az elvi tételek megfogalmazása mellett arra törekedett, hogy minden igazi munkásszervezetet csat lakozásra bírjon. Ennek érdekében nem túlozta el a követeléseket, a tényleges, mindennapi programban elsősorban a munkásság gazdasági követeléseit összegezte, kedvezőbb munkaidőt, bérviszonyokat sürgetett, szakszervezetek és szövetkezetek felállítását követelte. Noha a kapitalista viszonyok fennmara-1 dása estén átütő eredményeket nem is tartott elérhetőnek, a részleges vívmányok biztosítását is igen fontosaknak ítélte. Később, az 1866-os évek derekán — részben a kirobbanó gazdasági válság hatására — nagyméretű sztrájkküzdelem bontakozott ki. A harcok közepette a munkások maguk is öntudatosodtak, nagyobb érdeklődést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A mozgalom fellendülését és radikalizálódá- sát bizonyítja, hogy a következő 2—3 év kongresz- szusain a küldöttek nagy öbbsége jóváhagyta az immár erőtel iesebb szocialista igényű követeléseket: így gyárak, vasutak és földek "llamosításának követelését is Ennek nz e=?m°i oezs- gésnek volt már tényleges eredménye a Párizsi Kom- mün. a maga nagyszerű szociálpolitikai intézkedés- sorozatával. A Kommün rendeletéi kiterjedtek egyes üzemek államosítására és az üzemeken belül demokratikus szerveket, jóléti bizottságokat szerveztek. Az elvi és gyakorlati eredményekkel szemben az Intemacionálénak nem ritkán súlyos akadályokat is le kellett küzdenie. A munkások között például elterjedt volt mind a politikai eszköz felhasználhatatlanságának tétele, mind- a parlamentarizmus túlbecsülése. Marx maga szívósan küzdött az Intemacio- nálé legfőbb állandó szervében, a Londonban székelő Főtanácsban, a kettős hibák elkövetése ellen. Az apolizizmus egyfajta iskoláját rövidesen sikerült az Intemacionáléból kiszorítani. 1868—69-től azonban új ellenfél jelentkezett Bakunin és követői személyében. A bakuninista ..baloldali”, voluntarista érvelés mitsem akart hallani megfontolt, előre átgondolt politikáról, állami segítségről, munkásvédelemről, ők egykettőre általános forradalmat szerettek volna elindítani. Az Internacionáléban ezeket a vitákat ugyan a konr: --o-n«ókon gyakran igen heves összecsapások után — végülis megoldották, de az elvi nézeteltérések mégis gyengítették a szervezetet. A tőkés kormányok fokozott terrorja) az üldözések, a vérveszteségek és a belső viták az 1870-es évek elején mindinkább bebizonyították, hogy az Internacionálé nem tarthatja fenn magát tovább. 1876-ban, 4 évi utóvegetáció után. az Inter- nacionálé az Egyesült Államokban feloszlott. Rövid 12 évi tevékenysége mégis korszakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült belepalán- tálnia a szocializmus gondolatát, az osztályharc és a proletárinternacionalizmus eszméjét. Ezt az eszmei megvetést a reakció évei sem számolhatták fel: a szocializmus eszméje immár a proletariátus nagy tömegeinek ügyévé lett, amely félévszázaddal az alakulás után egy országban vezetett diadalhoz, egy évszázad múltán pedig a világ egyharmadrészében válik és vált valósággá a szocializmus. Ha a beérés nem is olyan problémátlan, mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, a történelemben az új eszme szinte példátlan gyorsasággal tört magának utat, s alakított« át az emberiség életét. Jemnitz János
