Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

I9B4. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter nyilatkozata a lakosság fogyasztói igényeinek alakulásáról és az új vidéki könnyűipari üzemekről Támogatásra érdemes kezdeményezés Anyag, szerszám és műhely kellene A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste Nagy Józsefné könnyűipari mi­nisztert a szakembereket es a fogyasztókat egyaránt ér­deklő kérdéseket tett fel neki. Az alábbiakban kö­zöljük a kérdéseket és a válaszokat. KÉRDÉS: Az országgyű­lés legutóbbi ülésszakán sok szó esett — a belkereske­delmi miniszter beszámoló­ja kapcsán — a kereskede­lem és az ipar együttműkö­désétől, kapcsolataik továb­bi javításának szükségessé­géről, Hogyan látja ezt a kérdést a miniszternő? VÁLASZ: A könnyűipar és a belkereskedelem kö­zött évek óta kielégítő kap­csolat alakult ki. A terve­zés időszakában immár egy évtizede közös programtár­gyalásokat folytatunk. Ezek során megállapítjuk, hogy mit gyártunk és mit szállí­tunk a belföldi fogyasztók­nak. Ha szűk kapacitásról vagy hiánycikkről van szó, szinte gyártmányonként ha­tározunk. Ugyanúgy meg­állapodunk például abban is. hogy a szezoncikkeket, vagy az új gyártmányokat milyen ütemben szállítjuk. Ezeken a tárgyalásokon be­széljük meg a minőségjaví­tó intézkedéseket, a csoma­golás fejlesztését, hogy a jó minőségű áru szebb kön­tösben kerüljön a vevő elé. Az éves terv végrehajtása során igyekszünk az ipari és a kereskedelmi vállala­tok között közvetlen kap­csolatot kiépíteni. A keres­kedelmi szakemberek a piackutatásokon, az árube­mutatókon tapasztalt jogos igényeket közvetlenül a vál­lalatokhoz továbbíthatják. Mi természetesen igyek­szünk éves terveinket — te­kintetbe véve anyagkészle­teinket és kapacitásunkat — a vevők kívánságai sze­rint rugalmasan megváltoz­tatni. Mód van arra tehát, hogy szükség esetén eltér­jünk éves megállapodá­sainktól is. Mindez persze, nem je­lenti azt — mint ahogy az országgyűlésen elhangzott referátumból és a hozzászó­lásokból is kitűnt —, hogy a kereslet és a kínálat, a termelés és a fogyasztás tel­jes összhangját már megte­remtettük. Ezt még sok té­nyező gátolja, így az ipar anyagellátási nehézségei, a kereskedelem nem mindig helyes keresletfelmérése, az ipar egyenlőtlen szállítása, az új gyártmányok nehéz­kes bevezetése, de igen je­lentősen korlátozza a szük­ségletek megfelelő kielégí­tését a raktárhiány is. A Könnyűipari Minisztérium Kollégiuma éppen az el­múlt hetekben tárgyalta a gyártmányfejlesztési intéz­kedéseket; az új gyártmá­nyok bevezetésével és a gyártmányfejlesztés irányí­tásával kapcsolatos minisz­tériumi feladatok rendjét. A cél az volt, hogy az új gyártmányok körüli huza­vonát megszüntessük és anyagilag is érdekeltté te­gyük a vállalatokat új ter­mékek gyártásában. A minisztérium kezdemé­nyezésére a vállalatok hosszabb, féléves és éves szállítási szerződéseket köt­nek a belkereskedelemmel és ezáltal is segítik a fo- lyamatos áruellátást. Ezek a szerződések megakadá­lyozzák, hogy alapvető, nél- küjözheteüen könnyűipari fogyasztási cikkekben, pél­dául szandálokban, bizony os fajta ruhaneműekben, ingekben, gyermekcipőkben stb. hiány lépjen fel. KÉRDÉS: A gazdasági tárcák közül a könnyűipar­nak van a legközvetlenebb kapcsolata, a lakossággal. A fogyasztói kívánságok, a divat alakulása befolyásolja az ipart, az pedig — áruin keresztül — ízlésalkotó ha­tással van a vevőkre, a kö­zönségre. Egészségesen alakul-e ez a két folyamai? VÁLASZ: A könnyűipar­nak nincs olyan közvetlen kapcsolata a lakossággal, mint a kereskedelemnek, ahol az eladó naponta ta­lálkozik a vevővel. Amikor azonban használatba kerül­nek a könnyűipar termé­kei, azok jó vagy rossz mi­nősége szabja meg a fo­gyasztónak az iparról kiala­kult véleményét. A könnyű­ipari cikkek jó minősége mindennapi életünkben okozhat örömet, de hibái bosszúságot is. A fogyasz­tók véleménye, kívánsága befolyásolja az ipar terme­lését. hiszen nem célunk raiktárra termelni, sőt szi­gorú jogszabály van arra, hogy vállalataink csak elő­re megrendelt árut termel­hetnek. A divat alakulása — vagy azt is mondhat­nánk, szeszélye — befolyá­solja az ipar termelését, ha nálunk nem is annyira, mint a kapitalista orszá­gokban. Mi magunk is igyekszünk a divatot befolyásolni, az emberek ízlését és szépér­zékét nevelni. Több éve működik a tárcán belül a divattanács, újabban a gyártmányfejlesztési és di­vatbizottság. A bizottság félévenként kiadott, a kö­zös vita alapján kialakult, a divatirányzatot összefog­laló könyve szabad utat mu­tat mind a nagyvállalatok divattervezőinek, mind a tanácsi vállalatoknak és a kereskedelemnek is. Az utolsó években sok volt a panasz, hogy a kü­lönleges méretű vásárlók nem találtak megfelelő ru­házati cikkeket. Ennek a hiánynak pótlására a Ru­házati Mintatervező Válla­lat 1962 óta gyűjti az ada­tokat, hogy a megfelelő méretezést kialakítsa. 53 000 férfit, nőt, leányt mértók meg és a részletesen kidol­gozott mérettáblázat 88 fér­fi. 92 női, 96 leány és 102 fiú testalkatának megfelelő méretet alakított ki. Ennek alapján kon fékei óválla ta­taink már különböző mé­retállású ruházati cikkeket gyártanak, hogy minden igényt kielégíthessenek. KÉRDÉS: Milyen tapasz­talatai vannak a mmiszte- niumnak a vidéki lakosság fogyasztói igényeinek ala­kulásáról a könnyűipar szempontjából? ­VÁLASZ: Ma már a te­levízió. a rádió, a kultúr­házak hálózatának fejlődé­se, a közlekedés javulása következtében a falusi la­kosság gyorsan reagál a változásokra, és ezért nem évek, hónapok, hanem na­pok kérdése, hogy a város­ban tért hódító, új alap­anyagú, divatos cikkeket falun is keressék. A nagy lakásépítkezések nyomán falun is átalakult a lakás- kultúra. Mi nemcsak szá­molunk ezzel a változással, hanem segítjük is a fa­lusi lakosság ilyen irá­nyú fejlődését. — Az el­múlt években és az idén 16 nagy vidéki városban tartott többnapos divatbe­mutatót, a Ruházati Minta­tervező Vállalat, többízben ízlésnevelő előadásokkal egybekötve. A vidéki áru­házak és szövetkezeti bol­tok programjában gyakran szerepelnek lakberendezési kiállítások is. A fejlődés arra vezetett, hogy — egy-két, a mező- gazdasági munkát érintő cikket kivéve — ma már nem gyártunk mást a falu­si és mást a városi la­kosságnak. — A Ruháza­ti Mintatervező Vállalat rendszeresen foglalkozik mezőgazdasági munkaruha tervezésével, és a KGST keretén belül működő öl­tözködési állandó bizottság munkájában is fontos té­maként szerepel a mező­gazdasági munkaruha. — 1962—63-ban férfi mező­gazdasági gépkezelőknek, tehenészeknek, női kerté­szeti dolgozóknak terveztek téli-nyári öltözéket és ké­szítettek munkaruhát, ál­talános mezőgazdasági mun­kához. KÉRDÉS: Az ipartelepü­lés aránytalanságaiimk fel­számolása hosszabb távra szóló fontos kormányzati feladat. A vidék — részben teljesen új, részben fővá­rosi üzemek áttelepítése ré­vén — egyre több ipari gyá­rat, üzemet kap. Mi a hely­zet e téren a könnyűipari tárca szempontjából? A ter­vek szerint hol épül (vagy nyílik meg) jövőre, illetve a közeli egy-két esztendőben és milyen gyártási profillal, könnyűipari üzem? VÁLASZ: Iparosítási programunkban, új üzem­egységek létesítésében. — üzembővítésben már eddig is érvényesült az az irány­zat, hogy a vidéket mun­kaalkalommal kell ellátni. Ilyen elgondolás alapján létesült a ceglédi, békés­csabai, szentesi, bácsalmá­si és ózdi ruhagyári telep. Ezzel a céllal indítottuk meg a Győri Kötőttkesz- tyűgyár. a celldömölki. a Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat A 7. sz. AKÖV jászberé­nyi telepének kapujában Kiss Pál József garázsmes­terrel ismerkedtem meg. — Az újító műhelyt ke­resem — mondtam. — Szívesen oda kalauzo­lom. Az udvaron katonás sor­ban álltak a javításra váró gépkocsik. Itt-ott szerelők tűntek fel, olajos ruháju­kon meg-megcsillant a nap­fény. Az egyik a Zetor nyergébe ült, indított s hosszú percekig keringett a műhelyek mentén. Pró­bálgatta a féket, a sebes­ségváltót, fülelte a motor munkáját. — Ez a műhely — nyi­tott be egy kis, hűvös he­lyiségbe kísérőm. Satupad, köszörű és hegesztőgép és néhány lakatosszerszám — ennyiből áll a felszerelés. Mást vártam. Valamivel többet, korszerűbbet. Ezt a gondolatomat közöltem is. Ádám Ferenc egy rugó- szemhajlító berendezésen dolgozott. Abbahagyta a hegesztést, feltápászkodott, nyújtózott egyet s csak az­tán szólalt meg. — Hát bizony még elég szegényesen vagyunk. Ta­lán az idén kapunk eszter­gagépet is. Utasi Lajos üzemmérnök is betévedt a műhelybe. Szebenyi István csoportve­zetőt kereste, s mivel nem találta, ment is volna. Meg­állítottam s arra kértem, tájékoztasson erről a mun­káról. —• Ebben a műhelyben a vállalatunknál benyújtott újítások kivitelezésére és sokszorosítására kerül sor Egyelőre azonban szinte kizárólag a már bevezetett újítások mintadarabjait sokszorosítjuk. Lényegében a műszaki eredmények ter­jedését segítjük elő. — Más közlekedési vál­lalat ilyen természetű meg­bízásának is eleget tehet­nek? — Igen. Eddig Kecske­métnek, Szombathelynek dolgoztunk és továbbra is vállalunk újítás-kivitele­zést. — Természetesen, ha azokat mi is alkalmazhat­juk, a rendelkezések figye­lembevételével saját terü­letünkön bevezetjük. Sok­szorosítás után ezt a vál­lalat igazgatója el is ren­delheti. A kis műhely március óta dolgozik újításokon. — Készítettek már kitámasz­tó ékeket, hidraulikus eme­lőhöz célszerszámokat, al­katrész mosót, akkumulá­toros infralámpát. Az újí­szekszárdi, a Pécsi Kesz­tyűgyár siklósi, a Szombat- helyi Cipőgyár körmendi teleoét. Az idei és a har­madik ötéves tervünkben előirányzott mintegy 40 új létesítmény zöme is vidéki lesz. Épül 790 milliós költ­séggel a Dunaújvárosi Pa­pírgyár, — a közeljövőben kezdik el — 150 milliós költséggel — a Nagylaki Bútorlapgvár építését. — Ugyancsak bútorlapgyártó üzem létesül majd Fenék­pusztán és Nyíregyházán. A nagy üzembővítések is legnagyobb részt vidéken történnek. Több mint 400 millió fo­rintot költünk a Szegedi Textilművek bővítésére és mintegy 70 millió forintos költséggel korszerűsítjük a Szegedi Kenderfonógyárat. Sorolhatnánk tovább a ter­veinkben szereplő nyom­dák. papírgyárak, és egvéb iparágakhoz tartozó üze­mek bővítését, létesítését, amelyek mind a vidéki dolgozók jobb életkörülmé­nyeit biztosítják; azzal is. hogy munkaalkalmat adnak s azzal is. hogy termékeik a város és a falu árubősé­gét szolgálják. — fejezte be a Központi Sajtószolgá­latnak adott nyilatkoztát i Nagv Józsefné könnyűipari I miniszter. tók örülnek a legjobban, hiszen töprengéseik itt öl­tenek testet. Néhányan be­járnak a műhelybe, s ma­guk is részt vesznek a munkában. Szórakozásból. Néhány napja ankéton beszélték meg a műhely fennállása óta szerzett ta­pasztalatokat. Hasznos és érdekes délután volt az Tóth László szerint is, aki szintén az újítóműhely dol­gozója. Civilben ismert go­kart versenyző, most ép­pen a pécsi erőpróbára ké­szül, javítgatja a kis tör­pét. Való igaz, hogy március­ban okosat gondoltak ki: létrehozták ezt a kis újító­Az ajtón tábla: rézmű­ves műhely. Pent azonban egyetlen rézműves sincs. Hegesztők vannak, jobban mondva csőszerelőik-. Kérdeztem, mit jelent akkor a tábla. — Régi az. Akikor kerül­hetett oda, amikor a gyár épült. Hacsak... — gon­dolkozott a kérdezett. — Bagdi Lajos, öt keresse meg. A főzőállomáson egy lét­rán állva csövet hegesztett. — Rézművest keres? — kérdezte. — Igaz annak szabadultam 1951-ben, de azóta is csőszerelőként dol­gozom. Még a szerszámok­kal sem vagyok teljesen tisztában. De a mesterem, akinél szabadultam, az re­zes. Az öreg Reichald Nándor. — Dolgozik még? — Nyugdíjas, a telepen lakik. A telepről vissza kellett mennem a cukorgyárba, mert az öreg dolgozott Ahogyan szokta. Minden hónapban hét napot. A szállítószalag javító­részlegénél találtam. Rövidre nyírt hófehér baiuszú, kedves nagypapa arcú ember Reichald Nán­dor. Készségesen mesélni kezdett. — Igen, én rézműves va­gyok. 1914-ben kaptam segédlevelet Mezőhegyesen, Az állami ménesbirtokon kilenc szeszgyár volt. Ott dolgoztam. — Szép szakma? — Nagyon szép, de egyre ismeretlenebb. Szerettem is nagyon, de a technika fej­lődése kiszorítja a rezet. Krétát fogott és egy vas­kamrát. Mert ez még nem műhely. Az anyag- és szerszamhiány miatt' néha két hétig is a futón dol­goznak Ádám Ferencék. Szóval nagyon jó kezde­ményezés született s való­sult meg. De ez kevés. A fej­lesztésre is futja az erőből. Forgácsológépek kellenek, finom szerszámok és több hely. Persze a 7. sz. AKÖV vezetői szintén jó ügynek tartják ezt az újító-részle­get. S ha még egy kicsit hathatósabban is támogat­ják, akkor lesz ám az újító­kamrából korszerűen fel­szerelt, tágas, világos újító műhely. — f. p. — nappal előre teljes bizton­sággal meg lehet határoz­ni a párizsi időjárást”. Az előadás után a me­teorológus 1 a házból kilép­ve észrevette, hogy szakad az eső. Ernyőt természe­tesen nem hozott magával. csökkentésével éven te mint­egy kétszázezer forintot ta­karítanak meg A talaj mintavevő fúrót Zetor meghajtásra tervez­ték. A fúró segítségével többméteres mélységből is könnyűszerrel hozzák fel­színre a talajmintákat. Az ágnyesés gépesítésével pe­dig évente mintegy százezer forintot takarítanak meg. lemezre rajzolni kezdett. — Kilenc méter magas szeszapprátok voltak. Tisz­ta vörösrézből. így nézett ki a belseje. Rajzolt és magyarázott. Egészen belemerült a visz- szaemlékezésbe. — És ezek a rézkalapok, amelyek a nyomást csök­kentették. Háromnál töb­bet nem tudott megcsinál­ni az ember. — Hogyan dolgozták * rezet? — A nyersanyagot faka­lapáccsal kezdtük formál­ni. Azután különböző for­májú kalapácsokkal kemé­nyítettük. Olyan simák voltak a szerszámaink, mint a tükör. De a réz­tárgy is olyan lett. — Mikor került a szol­noki cukorgyárba? — 1924 augusztusában. — A gyárban is dolgo­zott rézzel. — Nagyon keveset._ — Ahogy múltak az évek, egyre kevesebbet. Jöttek a rozsdamentes acélcsövek. Jött a művezető, Morav- szki Mihály. — Nándi bácsi a legjobb tanítómester akit eddig is­mertem — mondta. — Na­gyon sokat tanultunk tőle Én is. Csak az a baj, hogy egy hónapban már csak egy hetet van velünk. Na­gyon hiányzik nekünk, mi­kor letelik az a hét nap és 6 elbúcsúzik. — Meddig jár még be Nándi bácsi? — kérdeztem — Sokáig. Kegyetlenül hosszú az a három hét amíg távol vagyok az üzem­től. — bj — METEOROLÓGIA ÓH! RÉZMŰVES MŰHELY, mester nélkül Paul-Emile Victor pári­zsi meteorológus nemrég előadást tartott a párizsi klimáról. Előadásában ki­jelentette: „A hozzánk ér­kező viharok szülőföldje Grönland. A grönlandi időjárás alapján nyolc Új gépek a nagyüzemi erdészetekben A Szolnok megye Állami Erdőgazdaságban több olyan új erdőművelő gépet alkal­maznak, amelyeket a gaz­daság dolgozói szerkesztet­tek, illetve újítottak. Hóna­pok óta sikerrel alkalmaz­zák a pótkocsis rakodógé­peket, amelyek fáradságos emberi munkát takarítanak meg. így a rakodási idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom